A 4 milliós példányszámban nyomtatott Bors-különszám terjesztését a bíróság betiltotta, mivel a rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedést kívánt. A MÚOSZ kiáll a valódi újságírók valódi sajtószabadsága mellett, s egyetért e döntéssel, amellyel propagandisták társadalmilag is veszélyes akcióját akarta blokkolni a bíróság.

Normál esetben a helyreigazítás az a jogi eszköz, amellyel egy cikk valóságtartalmát megkérdőjelező a bíróságon élhet. Ha a cikk írója, szerkesztője be tudja bizonyítani az írás igazát, akkor a bíróság nem ad helyt a helyreigazításnak. Ha nincs bizonyíték az állított tények valódiságára, akkor jön a korrekció.

De mi a helyzet a Bors különszáma esetében, melyet 4 millió példányban majdnem minden magyar háztartásba eljuttattak volna, s csak ezután érkezik be a helyreigazítási kérelem? Ha a bíróság ennek helyt ad, hogyan javították volna ki a hibát? Kinyomtattak volna egy újabb 4 milliós példányszámú lapot, amelyben bevallják, hogy hazudtak, s tételesen közlik a bíróság ítéletét? És ha a Borsnak már nem lesz több különszáma? Ez többmilliárdos kiadás, erre egy „normál” kiadónak nincs pénze. Akkor a pár tízezres lapban közlik a korrekciót? Négymillió szemben a pár tízezerrel… Aránytalan. Mint ahogy az okozott kár is az lett volna. Merthogy mire ez az egész procedúra lebonyolódna, már rég túl lennénk a választáson…

Rendkívüli helyzetben rendkívüli döntést hozott a bíróság. Ideiglenesen betiltotta a különszám terjesztését. A demokrácia két alapjoga ütközött: a sajtószabadság versus választások tisztasága, jó hírnévhez való jog. De valóban alapjog hazugságok, rágalmak tudatos terjesztése?!

Nem, mert a sajtószabadság nem terjed ki a tények elferdítésére, álhírek terjesztésére. Aki ilyeneket gyárt, tesz, az nem újságíró, hanem propagandista, akinek nem a valóság korrekt bemutatása a célja. A propagandista manipulál, a tényeket úgy hajlítja, ahogy az érdeke, megbízója kívánja.

A MÚOSZ, mint eddig, ezután is kiáll a valódi újságírók valódi sajtószabadsága mellett, és felhívja a figyelmet arra, hogy óriási társadalmi kárt okoznak a tudatosan terjesztett álhírek, hazugságok. A tájékoztatás és tájékozódás joga kiterjed arra is, hogy kiderüljön: a választások közeledtével ipari méreteket öltött a hazugságok gyártása, amelyek a választók tudatos megtévesztését szolgálják, s ezzel a választói akaratot befolyásolják. A Bors kiadója is ezt a célt szolgálta, a jobb sorsra érdemes lap manipulációs felhasználásával.

A baj az, hogy a tömeges álhírterjesztés korszakában nehéz megkülönböztetni az újságírót és a propagandistát. Bár két külön szakma, az utóbbiak gyakran újságíróként tűnnek fel a nyilvánosságban, becsapva ezzel olvasókat, megtévesztve a tájékozódni kívánó tömegeket. A bíróság ezt most megakadályozta. Ám ez csak rendkívüli, egyszeri eset lehet. A MÚOSZ ezért arra kéri a szakma alapelveihez hű újságírókat, szerkesztőket, hogy álljanak ki a szakma hiteles gyakorlói mellett, segítsék hozzá olvasóikat a hiteles tájékozódáshoz az álhírgyártók leleplezésével (is).

A A hazugság terjesztése nem alapjog – MÚOSZ állásfoglalás egy propaganda kiadvány terjesztésének betiltásáról bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az államtitkár kijelentette, hogy a kormány küzd a szakmai szervezet ellen. Ezzel Takács Péter újabb határt lépett át az orvosokkal kapcsolatos kommunikációjában: a kamara demokratikusan választott vezetői után már az orvosi köztestület egészét támadja. Tevékenységével az orvosokba, ezáltal az orvoslásba vetett közbizalmat is rombolja, pedig orvosként és a szaktárca képviselőjeként is annak erősítéséért kellene dolgoznia, hangsúlyozza a MOK közleménye.

A Magyar Orvosi Kamara felszólítja Takács Péter államtitkárt, hogy az orvosi autonómia elleni támadásával hagyjon fel! Tartsa tiszteletben az orvosi hivatás egyetemes értékeit, a demokratikusan választott, a gyógyítás megfelelő feltételeiért, a szakma fejlődéséért és a betegellátás minőségének javításáért kiálló köztestületet ne támadja!

Tekintettel arra, hogy az államtitkár a kormányt képviseli, a MOK azzal a kéréssel fordul Orbán Viktor miniszterelnökhöz, hogy ne adjon teret kormányában olyan, az orvosközösséggel szembeni kártékony hatalmi kommunikációnak, melyre legutóbb a szocializmusban volt példa Magyarországon.

A A Magyar Orvosi Kamara szerint az államtitkár rombolja az orvosokba vetett közbizalmat bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A második világháború utáni határok kérdése ugyancsak rendezendő kérdés volt, hiszen Európában számos országban (különösen Közép- és Kelet-Európában) nemzeti és politikai feszültségeket okozott, hogy a háború végén kialakult határokat vitatták vagy nem tartották véglegesnek, elég csak a két Németország közötti határra gondolni. A Szovjetunió törekedett arra, hogy ezeknek a határoknak a nemzetközi elismerését is megszerezze.
 
A szovjet blokk egyik fő célja az volt, hogy a status quo (meglévő államhatárok és politikai rendszerek) nemzetközi szintű elismerést kapjon, ezzel legalizálva a háború utáni helyzetet, és saját pozícióját Kelet-Európában. A Szovjetunió számára stratégiai cél volt a nyugati gazdaságokkal való együttműködés megteremtése vagy további fejlesztése is, különösen technológiai, tudományos és energetikai területeken.
  
A konferencia ötlete már az 1950-es években felmerült szovjet részről, de valódi előrelépés csak a két német állam közötti enyhülést követően, az 1960-as évek végén történt. A Varsói Szerződés országai 1966-ban hivatalosan is felvetették egy európai biztonsági konferencia megrendezését, amelyet a NATO végül támogatott.
1969-ben a finn kormány hivatalosan is felajánlotta Helsinkit, majd 1972-ben formális konzultációk kezdődtek, amelyek elvezettek a Konferencia a Biztonságról és Együttműködésről Európában (KBEE/CSCE) elindításához. Az előkészítő tárgyalások 1972–1973-ban zajlottak.  A tényleges tárgyalások 1973-tól 1975-ig, három szakaszban zajlottak – különböző szintű diplomáciai fórumokon –, amelyek során minden részt vevő fél igyekezett érvényesíteni a saját politikai, gazdasági és emberi jogi prioritásait, de végül kompromisszum született.

Célok és kompromisszumok

• a Nyugat: az emberi jogok garantálását és a szabad információáramlást szorgalmazta.
• a Kelet: a status quo (államhatárok, politikai rendszer) nemzetközi elismertetését és gazdasági együttműködést akart elérni.
• Mindkét oldal: hosszú távú stabilitás, kiszámíthatóbb nemzetközi viszonyok.
• Összességében a helsinki találkozó nem csak a nagyhatalmak alkujának terméke volt: a nemzetközi biztonság erősítése, az együttműködés bővítése és az emberi jogok helyzete mind fontos szerepet játszottak az esemény létrejöttében. Az aláíró országok vállalták, hogy folyamatosan konzultálnak egymással, így a csúcstalálkozó egy új európai biztonsági és együttműködési rendszer alapjait is lefektette.

Az 1975. augusztus 1-jén aláírt Helsinki Záróokmány (Helsinki Final Act) a hidegháború egyik kulcsfontosságú diplomáciai eseménye volt, melyen 35 ország – köztük az Egyesült Államok, a Szovjetunió, valamint gyakorlatilag minden létező európai ország képviselője – vett részt. A dokumentum három nagy tematikus „kosárra”  oszlott:

politikai és biztonsági kérdések,

gazdasági, tudományos és környezetvédelmi együttműködés,

emberi jogok és humanitárius kapcsolatok (ez volt a harmadik kosár).

A „harmadik kosár” forradalmi újdonsága: az emberi jogi kötelezettségek nem csupán retorikai szinten, hanem a gyakorlatban is a nemzetközi kapcsolatok elengedhetetlen részévé váltak. Kulcspontjai:

Alapvető emberi jogok és szabadságjogok tisztelete (pl. vallás- és véleményszabadság, mozgásszabadság).

Személyes és kulturális kapcsolatok előmozdítása, például:

családtagok látogatása és családegyesítés,

szabad információáramlás, sajtó és újságírók helyzetének javítása,

oktatási, tudományos és kulturális csereprogramok.

A helsinki folyamatban részes államok megígérték, hogy pozitívan és humanitárius szellemben bírálják el a családegyesítési kérelmeket, egyszerűsítik a ki- és beutazás adminisztrációját, és elősegítik a személyes és szakmai utak szabadságát.

Hogy mi történt rövid távon?  Mindenki sikerként méltatta a történetet, vagy legalábbis úgy adta elő, hogy ez nagy siker. A Szovjetunió kezdetben diplomáciai győzelemként élte meg a záróokmányt, mert az rögzítette a második világháború utáni határokat. A „harmadik kosár” azonban váratlanul erős katalizátorként hatott: inspirálta a lengyelországi Szolidaritás szakszervezeti mozgalmat, a Baltikumban a függetlenségi törekvéseket, valamint az olyan emberi jogi mozgalmakat, mint a Charta 77 Csehszlovákiában.

Független civileket és csoportokat bátorított arra, hogy követeljék a kormányok számonkérését (például a „Helsinki Watch” szervezet, ami később a Human Rights Watch részévé vált).

Hosszú távú hatás és jelenkori örökség
Az emberi jogok a nemzetközi politika szintjén legitim témává váltak. A Helsinki folyamat nyomán később megalakult az EBESZ (OSCE), mely máig szervez ilyen missziókat, választásokat monitoroz, védi a kisebbségek jogait, kiáll a sajtószabadság mellett.

1991-ben elfogadták az ún. „emberi dimenzió” deklarációját, mely kimondja: az emberi jogi kötelezettségek teljesítése nem belügy, hanem nemzetközi felelősség is. Az európai kommunista diktatúrák lebomlásának egyik fontos háttérfolyamata lett a Helsinki záróokmányban lefektetett elvek civil és nemzetközi számonkérése.

Ma is létező örökség: az EBESZ figyeli a tagállamokban az emberi jogok helyzetét, segíti a választások tisztaságát és védelmezi a demokratikus intézményeket. A harmadik kosár elvei azonban újabb kihívások elé kerültek: napjainkban is tapasztalhatóak visszalépések, különösen a háborús konfliktusok (pl. Ukrajna) idején és a demokrácia visszaszorulásával egyes tagállamokban.

Mi maradt meg máig?
Az emberi jogi normák nemzetközi monitorozása és a bátor civil fellépés öröksége. Politikailag „kötelező érvényű” (bár nem jogilag szankcionálható) vállalások hálója az európai kontinens országai között.Kritikus pont napjainkban: egyrészt a Helsinki szellemét számos válsághelyzet megkérdőjelezi, másrészt viszont a harmadik kosár öröksége nélkül ma még kevesebb garancia lenne az alapvető jogokra. 
A Helsinki Záróokmány harmadik kosara, vagyis az emberi jogok kitüntetett szerepe 50 év múltán is az európai biztonságpolitika és társadalmak egyik alapköve – még akkor is, ha léte folyamatos viták, harcok és visszalépések közepette zajlik. Nélküle ma kevésbé lenne hangja az elnyomottaknak és kevesebb nemzetközi nyomás nehezedne az autoriter rendszerekre.

A kép a Német Szövetségi Archívumból származik

A A harmadik kosár öröksége – 50 éves a Helsinki Záróokmány bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A szerdán 507 szavazattal, 77 ellenében és 45 tartózkodás mellett elfogadott szöveg megállapítja, hogy Oroszország 2022 februárjában Ukrajna ellen indított teljes körű háborúja megrendítette az európai békét és stabilitást, és súlyosan aláásta a globális biztonságot. Az EP-képviselők hangsúlyozzák, hogy továbbra is Oroszország jelenti a legjelentősebb és legközvetlenebb fenyegetést az európai biztonságra. 
A képviselők azt is kiemelik: az agresszív háborúért a kizárólagos felelősséget Oroszország viseli, és hogy az orosz erők és tisztviselők által elkövetett emberi jogsértések, háborús bűncselekmények és egyéb nemzetközi jogsértések nem maradhatnak büntetlenül.

Mély felháborodásukat fejezik ki a polgári lakosság és infrastruktúra elleni brutális orosz támadások miatt, és kiemelik, hogy a polgári személyek megkülönböztetés nélküli és közvetlen célbavétele és
különösen a gyermekek áttelepítése az orosz kormány által végrehajtott népirtó stratégia részét képezheti.

Az állásfoglalás megállapítja, hogy az orosz háború emberi áldozatainak száma napról napra növekszik, és Oroszország továbbra is szörnyű háborús bűncselekményeket követ el ártatlan civilek ellen. Az ukrán hatóságok szerint jelenleg körülbelül 16 000 ukrán civilt tarthatnak orosz erők fogva Oroszországban és az ideiglenesen megszállt ukrán területeken, bár a valós számok ennél valószínűleg lényegesen magasabbak. Az EP-képviselők kiemelik, hogy több mint 70 000 ukránt – köztük polgári személyeket, gyermekeket és katonai személyzetet – tartanak nyilván eltűntként. Határozottan elítélik, hogy az orosz erők kivégzik az ukrán hadifoglyokat, amely szerintük háborús bűncselekménynek és a genfi egyezmény súlyos megsértésének minősül. Teljes mértékben támogatják a Nemzetközi Büntetőbíróság folyamatban lévő vizsgálatát az Oroszország által elkövetett háborús és emberiesség elleni bűncselekményekkel kapcsolatban, és üdvözlik az Európa Tanács és Ukrajna közötti közelmúltbeli megállapodást az Ukrajna elleni agresszió bűntettével foglalkozó különleges törvényszék felállításáról.

Nyomást kell helyezni Oroszországra, hogy vessen véget agresszív háborújának

Az EP-képviselők leszögezték, hogy felelősségre kell vonni az Ukrajna által elszenvedett háborús bűnök elkövetőit. Oroszországnak haladéktalanul meg kell állapodnia Ukrajnával a hadifoglyok átfogó, mindenkire kiterjedő cseréjéről. Úgy vélik, hogy az EU-nak és a hasonló gondolkodású partnereknek lényegesen hatékonyabb katonai, gazdasági, politikai és diplomáciai erőfeszítéseket és lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy Oroszországot rászorítsák a háború befejezésére, kezdve a tartós tűzszünettel. Emellett sürgetik az EU-t, hogy folytassa a befagyasztott orosz állami vagyon elkobzásá és abból támogassa Ukrajnát. Ehhez különböző jogi lehetőségek állnak rendelkezésre, jelentik ki, hozzátéve: a fellépés hiánya megbocsáthatatlan mulasztás az európai kormányok részéről.

[1] https://www.europarl.europa.eu/news/hu/press-room
[2] https://www.europarl.europa.eu/plenary/hu/texts-adopted.html
[3] https://www.europarl.europa.eu/plenary/hu/vod.html?mode=chapter&vodLanguage=EN&playerStartTime=20250616-18:39:37&playerEndTime=20250616-19:59:43
[4] https://multimedia.europarl.europa.eu/hu

A Az Európai Parlament elítéli Oroszország brutális támadásait ukrán civilek ellen bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A híres film bemutatójának 50. évfordulóján Steven Spielberg a nézőkkel együtt merül bele a történetbe, hogy kulisszatitkokat osszon meg arról az alkotásról, ami elindította karrierjét, és aminek köszönhetően nevet szerzett a szakmában. Otthon készült videók és eddig nem láttot részletek is előkerülnek Spielberg és Benchley személyes archívumából a mára kultikussá vált „A cápa” forgatásával kapcsolatban. A dokumentumfilmben szóba kerül a kezdeti fogadtatás és a film popkultúrára gyakorolt hatása is, valamint, ami talán a legfontosabb, a cápák és a természetvédelem napjainkban.

Spielberg őszintén beszél a nagy kockázattal járó forgatásról, a meghibásodott mechanikus cápával való küzdelemről, a könyörtelen időjárási körülményekről, a forgatás utáni poszttraumás stressz-szindrómáról és a félelemről, hogy a film véget vet a karrierjének. A dokumentumfilm a film generálta cápáktól való rettegés hullámát, a hírhedt „cápa-hatást” is újraértelmezi, és egyfajta örökségként mutatja be az óceán legfőbb ragadozója iránt érzett kíváncsiságot és tiszteletet.

A dokumentumfilm a vezető tengervédőkkel és tudósokkal folytatott beszélgetéseken keresztül feltárja, hogyan alakította át „A cápa” az embereknek az  óceánhoz fűződő kapcsolatát, és hogyan változtatta meg a cápákról alkotott közgondolkodást a félelemből rajongássá. Egyben kiderül az is, hogyan indította el „A cápa” mai napig tartó természetvédelmi erőfeszítéseket.

Philippe Cousteau, Candace Fields, Austin Gallagher, Gibbs Kuguru, dr. John Mandelman (New England Aquarium), Brian Skerry, a National Geographic felfedezője és fotósa és dr. Greg Skomallalb is megszólal.

„A cápa” bemutatójának 50. évfordulóján Steven Spielberg Amblin Documentaries és a Nedland Films, valamint Wendy Benchley és Laura Bowling együttműködésében készült „A cápa: Az 50 éves sikerfilm kulisszái mögött”. Producerek: Darryl Frank és Justin Falvey (Amblin Documentaries), Laurent Bouzereau (aki rendezőként is részt vett) és Markus Keith (Nedland Films), Tracy Rudolph Jackson és Ted Duvall (National Geographic). Executive producerek: Wendy Benchley és Laura Bowling.

A Egy ötvenéves sikerfilm: A cápa bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az Európai Újságíró-szövetség (EFJ) közgyűlése, amely Budapesten, Magyarországon, 2025. június 2–3-án ülésezett,

elítéli a magyar kormány folyamatos fellépését a független média és újságírók ellen.

2025. március 15-én, egy budapesti politikai nagygyűlésen a miniszterelnök azzal vádolta az újságírókat, hogy idegen hatalmak érdekeit szolgálják, és más csoportokkal együtt rovarokhoz hasonlította őket, akiket hamarosan ki kell irtani. Több ezer híve előtt kijelentette, hogy a következő hetekben a kormány „szét fogja verni azt a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárok segítségével politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat vásárolt meg. Meg fogjuk semmisíteni az egész árnyékhadsereget. (…) A mai ünnepségek után jön a nagy húsvéti nagytakarítás, hiszen a poloskák túlélték a telet.”

A fenyegetés, miszerint április végéig „kitakarítják” a médiát, a miniszterelnök februári parlamenti szezonnyitó beszédét követte, amelyben kijelentette: „A korrupciós hálózatot, amely az egész nyugati politikai és média-világot uralja, meg kell semmisíteni.” Hozzátette, hogy kormánya „falig elmegy” az új törvények érdekében.

A legfrissebb fejlemények szerint azon szerkesztőségek, amelyek külföldi támogatást fogadtak el – beleértve az oknyomozó portálokat is –, nyilvános listára kerülhetnek és kvázi „nemzetellenesnek” lesznek bélyegezve. Ennek a megbélyegzésnek a következményei egyelőre nem ismertek.

Az elmúlt évtizedben a kormánypárt példátlan befolyást szerzett a magán- és közmédiában, aminek következtében elnémíthatta a független sajtót, és torzíthatta a médiapiacot, hogy megerősítse a kormányközeli narratívák dominanciáját – különösen a KESMA Alapítvány által ellenőrzött médiumok révén.

Az Európai Bizottsághoz 2025. április végén benyújtott hivatalos panasz szerint Orbán Viktor kormánya 2015–23 között több mint 1 milliárd eurónyi jogellenes támogatást nyújtott a kormányközeli újságoknak, televízióknak és online platformoknak annak érdekében, hogy biztosítsa a kormánypárt támogatását, és ellehetetlenítse a kritikus újságírást. Az állami támogatások állítólagos visszaélésszerű felhasználása egybeesett azzal a kampánnyal, amelynek célja a kormánykritikus médiumok kiszorítása volt az országból – mutatott rá Kai-Uwe Kühn, egykori európai versenyjogi tisztviselő, aki az ügyet kísérő gazdasági tanulmányt készítette.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal – amely elvileg független, de egy Fideszhez lojális vezető irányítja – az elmúlt év során eszközzé vált a független média és újságírók elleni nyomásgyakorlásban. 2024 februárjában az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, azzal az indokkal, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal létrehozásáról szóló törvény sérti az uniós jogot, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt több alapvető jogot is.

A legfrissebb Média Pluralizmus Monitor Magyarországról szóló jelentése szerint „sok magyar újságíró bizonytalan körülmények között dolgozik; a magyar törvények nem tartalmaznak semmilyen szabályozást az online zaklatás ellen, és nincs jogi keret a stratégiai pereskedés (SLAPP) megakadályozására sem. (…) Az online zaklatás gyakori, különösen a újságírónők esetében. (…) A Pegasus kémprogram alkalmazása oknyomozó újságírók ellen – amelyre 2021-ben derült fény, de a hatóságok azóta sem intézkedtek – extrém mértékű beavatkozást jelent a magánéletükbe, akadályozza az újságírói munkát, és súlyosan visszavetheti a források bizalmát.”

Az EFJ közgyűlése úgy véli, az EU túl hosszú ideig nem lépett fel hatékonyan az Orbán-kormány médiakontrollt célzó törekvései ellen, amelyek súlyosan ártanak a jogállamiságnak Magyarországon.

Az EFJ közgyűlése üdvözli az Európai Bizottság által Magyarországgal szemben indított kötelezettségszegési eljárásokat.

Az Európai Újságíró-szövetség közgyűlése utasítja az Európai Újságíró-szövetség/EFJ Vezető Testületét, hogy:
● küldjön levelet az Európai Bizottságnak a Szuverenitásvédelmi Hivatal felszámolását célzó eljárás támogatására, összhangban a Velencei Bizottság ajánlásával;
● szólítsa fel az Európai Bizottságot, hogy szankcionálja a KESMA (Közép-Európai Sajtó- és Médiaalapítvány) és más, kormányhoz közel álló médiahatalmak versenykorlátozó és piacromboló tevékenységét;
● kövesse figyelemmel az Európai Média Szabadságjogi Rendelet (EMFA) védelmi rendelkezéseinek szigorú magyarországi alkalmazását, az EFJ/Európai Újságíró-szövetség magyar tagszervezetei, a Magyar Sajtószakszervezet/HPU és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége/MUOSZ támogatásával.

A Az Európai Újságíró Szövetség nyilatkozata a magyar sajtószabadságról és a média pluralizmusáról  bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

/”Olyan országban gyűltünk össze, ahol a független újságírás közvetlen és agresszív támadásnak van kitéve, ez a demokrácia elleni támadás. Kiállunk magyar kollégáink mellett, a szabad újságírás és a. mellett, „- mondta Maja Sever, az Európai Újságírók Szövetségének (EFJ) elnöke a szövetség budapesti közgyűlésén. A tanácskozást a MÚOSZ, a Sajtószakszervezet és a Magyar Szakszervezeti Szövetség támogatásával tartják. Az alábbiakban Maja Sever beszédének teljes szövege olvasható.

Kedves Kollégák! Kedves Barátok!

Üdvözlöm Önöket Budapesten, az Európai Újságírók Szövetségének választó közgyűlésén. Először is őszinte köszönetemet szeretném kifejezni vendéglátóinknak, a Magyar Sajtószövetségnek, a Magyar Újságírók Országos Szakszervezetének és a Magyar Szakszervezetek Szövetségének, hogy ilyen kritikus pillanatban lehetővé tették ezt a találkozót. Mert ez nem csak egy újabb találkozó. Ez egy üzenet. Jelzésünk, hogy kiállunk magyar kollégáink mellett, a szabad újságírás és a demokrácia mellett.

Olyan országban gyűltünk össze, ahol a független újságírás közvetlen és agresszív támadásnak van kitéve. A javasolt „külföldi finanszírozásról” szóló törvényjavaslat nem egyedi eset. Ez egy komoly kísérlet arra, hogy jogi keretet teremtsenek a független médiumok bezárására, a külföldi finanszírozás betiltására, a szerkesztőségek razziázására, a közvéleményt tájékoztatók nyilvántartásba vételére és megfigyelésére – mindezt a „szuverenitás védelme” ürügyével. De ez nem a szuverenitásról szól. Ez a demokrácia elleni támadás.

Ma nem csak az EFJ elnökeként szólalok fel, hanem mindannyiunk nevében – újságírók, szakszervezetek, szervezetek és polgárok nevében, akik még mindig hisznek abban, hogy az újságírás közjó.

A Média Szabadság Gyorsreagálású Mechanizmus (MFRR) partnereinkkel együtt aggodalmunkat az Európai Bizottsághoz is eljuttattuk. Hat vezető média szabadságjogi szervezet által aláírt nyilatkozatunkban egyértelműen kijelentettük: a média szabadsága Magyarországon riasztó ütemben romlik. Mert ez nem „belső ügy”. Ha ezt a törvényt itt elfogadják, holnap már Szlovéniában, Lengyelországban, Olaszországban – bárhol – is elfogadhatják. Ezért nem fordíthatjuk el a tekintetünket. És ezért vagyunk itt – mert a sajtószabadságért folytatott küzdelem ma már európai és sürgős kérdés.

Európa-szerte romlik a média helyzete. Az újságírók büntetlenül szembesülnek erőszakkal és fenyegetésekkel. SLAPP-pert indítanak megfélemlítés céljából. A technológiát visszaélésszerűen használják ellenőrzés és manipuláció céljából. A munkakörülmények romlanak. A kereskedelmi nyomás növekszik. A generatív mesterséges intelligencia ellenőrzés és kompenzáció nélkül használja ki munkánkat. A szerkesztőségek pénzügyi nyomás alatt állnak, az újságírók pedig állandó nyomásnak vannak kitéve. Eközben a közvélemény bizalma az újságírásban tovább csökken.

Az újságírás Európában ostrom alatt áll. Ezért az EFJ több mint egy szimbólum. Mi az ellenállás mechanizmusa vagyunk. Az elkövetkező években biztosítanunk kell az EMFA és az újságírást és a munkajogokat védő összes többi uniós eszköz végrehajtását; meg kell állítanunk a mesterséges intelligencia és a digitális platformok visszaélésszerű használatát, amelyek átláthatóság és fizetés nélkül profitálnak munkánkból; ki kell terjesztenünk a szakszervezeti védelmet mindenkire, befektetnünk kell a biztonságba, a médiatudatosságba és az önszabályozásba – mert az igazság védelméhez mind infrastruktúrára, mind emberekre szükség van.

Az EFJ jelen van a terepen, az intézményekben, a szerkesztőségekben, Brüsszelben és itt, Budapesten.

/Magyarországi és egész Európában dolgozó kollégáink nem szavakkal való támogatásra vágynak. Cselekvésre van szükségük. És meg is fogják kapni. Ez a közgyűlés küldjön üzenetet: nem vagytok egyedül. Itt vagyunk. És harcolni fogunk. A média szabadságáért és Európáért, ahol az újságírás nem ellenség, hanem a demokrácia alapja.

Tudósítónktól

#sajtószabadság #EFJ #MÚOSZ #Magyarország #Európa

A Támadás a demokrácia ellen bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Budapest lett az EFJ kongresszusának házigazdája, amely 44 európai ország 73 újságírószervezetén keresztül 295 000 újságírót képvisel. A Magyar Sajtószakszervezet (HPU) és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ) közös szervezésében, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) támogatásával .

A küldöttek magválasztják a következő hátom évre az EFJ vezetőit.„2010 óta a magyar kormány szisztematikusan aláássa a független és professzionális újságírást, súlyosan korlátozva a magyar állampolgárok jogát a szabad, független és sokszínű információhoz való hozzáféréshez” – mondta Maja Sever, az EFJ elnöke. „Az EFJ és az egész európai újságírói közösség számára nagyon fontos, hogy budapesti jelenlétükkel támogatásukat fejezzék ki mindazok iránt, akik a sajtószabadságért és a jogállamiságért küzdenek az országban”.

A Sajtószakszervezet elnöke, M. Lengyel László több mint másfél éve vetette fel az EFJ közgyűlésének Budapesten történő megrendezésének ötletét: „Magyarországi jelenlétével az EFJ véleményt nyilváníthat a magyar médiatörvényről, a médiarendszerről, a független újságírók bizonytalan helyzetéről, a demokratikus és európai értékek hiányáról. Egy ilyen rendezvény megtartása a fővárosban erős támogatásról tanúskodik a magyar újságírók, képviselő szervezeteik, a szakszervezeti mozgalom, valamint a szabad és független média iránt”.

„Minden EFJ-tagnak hasznos lesz megismerni a magyar média valós helyzetét” – tette hozzá Ilona Kocsi, a MUOSZ elnöke. „És valószínűleg a magyar újságíróknak is hasznos lesz megismerni más európai újságírók helyzetét”.

A MASZSZ, az első magyar szakszervezeti konföderáció, amely 250 000 aktív tagot számlál, és főként a magánszektorban dolgozókat képviseli, úgy döntött, hogy támogatja az EFJ közgyűlésének megszervezését: „Úgy véljük, hogy az EFJ budapesti találkozója és a médiaszabadságról szóló viták erős szolidaritási üzenetet közvetítenek a nehéz körülmények között dolgozó magyar médiaszakembereknek” – mondta Zlati Rőbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke.

Hétfőn Jan Braathu, az EBESZ médiaszabadságért felelős képviselője, és Esther Lynch, az ETUC főtitkára tartják a nyitóbeszédet az EFJ közgyűlésének megnyitóján.

A Az Európai Újságírók Szövetsége Budapesten tanácskozik bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az újságírásnak anyagi feltétele van. A hatalom A közélet átláthatóságáról című törvénytervezettel a külföldi támogatások megtiltásával akarja ellehetetleníteni az ilyen pénzekből is dolgozó lapokat. Egy demokratikus ország alapja a demokratikusan, szabadon dolgozó sajtó. Ha ez megszűnik, a demokrácia is veszélybe kerül.

Totális támadás indult a független magyar sajtó ellen a Parlamentnek május 13-án, éjfél előtt pár perccel benyújtott törvénytervezet alapján, mely a külföldi támogatások megtiltásával kívánja ellehetetleníteni a független sajtót és sok civil szervezetet.

 A törvénytervezet szerint „a Kormány a Szuverenitásvédelmi Hivatal javaslatára rendeletben dönt azon szervezetek jegyzékéről, amelyek közélet befolyásolására irányuló tevékenysége Magyarország szuverenitását veszélyezteti” … A jegyzékre vett szervezetek külföldi támogatást a jövőben engedély nélkül nem fogadhatnak el, nem részesülhetnek a személyi jövedelemadó kedvezményből, a szervezetek irányítói vagyonnyilatkozatot tesznek, és kiemelt közszereplőnek minősülnek. És ha még ez se lenne elég, a kapott támogatás huszonötszörösére is rúghat a bírság. Közélet befolyásolására irányuló tevékenységnek minősül a tervezet szerint például a „demokratikus vita, valamint az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenység – ideértve az állam közhatalmi feladatait gyakorló személyek döntéshozatali eljárását befolyásoló tevékenységet”.

Minden információ befolyásolhatja a döntéshozatalt, tehát e szabályozás kellően rugalmas ahhoz, hogy bárkit kipécézzen a hatalom, listázza, büntesse, ellehetetlenítse. Bár évente több száz milliárd forintnyi állami pénz megy el kommunikációra – közvetlen vagy közvetett formában –, ebből a független sajtónak kevés jut. Ilyen helyzetben a külföldi, nyilvános pályázatokon elnyert pénz a menekülőutat jelentette. De segítség lehet az a pár ezer forintos adomány is, ami határon túl élő honfitársainktól érkezik. Ez is külföldi pénz. Ezt kívánja most letiltani a hatalom. Teszi ezt akkor, amikor a magyar kormány azt követeli az Európai Uniótól, hogy a neki járó támogatást folyósítsa.

A Magyar Újságírók Országos Szövetségét mélységesen felháborítja ez a független sajtót létében veszélyeztető törvénytervezet, szándék. Ezért arra kéri a képviselőket – kormánypártiakat és ellenzékieket –, ne legyenek cinkostársai a szabad sajtó elleni támadásnak.

A MÚOSZ arra kéri a köztársasági elnököt – egykori alkotmánybírósági elnököt –, ne írja alá a törvényt, ha a Parlament azt elfogadná. És végül arra kérünk minden magyar állampolgárt, tiltakozzék a demokráciát alapjaiban veszélyeztető jogszabály ellen, és ha teheti, anyagilag is támogassa a szabad sajtót. Most a túlélés a tét.

… És nem mellesleg e törvénytervezet elfogadásával hiteltelenné válik az Alaptörvény ama passzusa, mely kimondja: „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.” Ennek az ellenkezője történik most. Ha hagyjuk.

A Totális támadás indult a független magyar sajtó ellen bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Tavaly decemberben a Yale Egyetem kutatói kiadtak egy jelentést az Oroszországba hurcolt és ott örökbefogadó családokhoz kényszerített gyerekekről. Ebben a tanulmányban számos különféle forrás (műholdképek, orosz dokumentumok és adatbázisok, igazolt sajtóbeszámolók) alapján 314 ukrán gyermeket azonosítottak, akit Oroszországba hurcoltak Ukrajna megszállt területeiről, majd Oroszországban eltörölték az identitásukat, és orosz örökbefogadók vették őket magukhoz. De ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen a becslések szerint legalább húszezer gyermeket rabolhattak el eddig a családjától (ha életben maradt a családjuk).

Talán mondani sem kell, hogy ez a gyakorlat nemzetközi jogot sért és háborús bűnnek minősül. 2023 márciusában a Nemzetközi Büntetőbíróság az ukrán gyerekek törvénytelen deportálása miatt elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök, illetve Marija Lvova-Bjelova, az orosz gyermekjogi elnöki megbízott ellen, mert központi szerepet játszanak az ukrán gyerekek szisztematikus és tömeges elrablásában. A mostani Yale-jelentés szerint még több vád állna meg velük és másokkal szemben, hiszen – miként fogalmaznak – „az Oroszországi Föderáció szisztematikus, nemzetközi és széles körű kényszerített adoptációs programot hajt végre az ukrán gyerekekkel szemben. (…) Mindez háborús bűncselekménynek és emberiség ellenes bűnnek minősül”.

Mi lehet az elrabolt gyerekekkel? # Mik a genetikai adatbázist ellenzők és szorgalmazók érvei? # Segített-e már a DNS hasonló helyzetben?

A Ukrán gyermekek tízezreit rabolták el a támadó oroszok a megszállt területekről bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.