A mesterséges intelligenciától félünk, miközben talán önmagunktól kellene jobban tartanunk. De vajon képes lehet-e az AI arra, hogy segítsen felismerni a saját önáltatásainkat? Vagy csak még meggyőzőbbé teszi azokat? Egy beszélgetés C.-vel, az AI-val.

Kompiláció – a tudás összeállításának kora

Én: Néha az az érzésem, hogy a kompiláció, az összeállítás korát éljük. Justinianus császár idején a kompilátorok összegyűjtötték és rendszerezték a római jogot. Most mintha valami hasonlót próbálnánk tenni a felvilágosodás óta felhalmozott tudással, de a mi feladatunk jóval nagyobb: nemcsak összegyűjteni kellene az örökséget, hanem újra is kellene értelmezni.

C.: Van ebben valami. De szerintem a mi korunk feladata nem egyszerűen a kompiláció, hanem a szintézis keresése.

A kettő nem ugyanaz. Az összeállítás megőrzi és rendszerezi a korábbi tudást. A szintézis viszont megpróbál új összefüggéseket teremteni, feloldani az ellentmondásokat, és olyan kérdésekre választ találni, amelyekre a korábbi tudás külön-külön még nem adott választ.

Hegel dialektikáját gyakran a tézis, antitézis és szintézis hármasával szokás összefoglalni, bár ez a leegyszerűsített formula nem adja vissza teljesen a filozófiáját. Az általa használt Aufhebung fogalma egyszerre jelent megszüntetést, megőrzést és magasabb szintre emelést.

Talán valami ilyesmire volna szükségünk: nem eldobni mindazt, amit az emberiség eddig gondolt, hanem megvizsgálni, mi maradt belőle érvényes, mi szorul korrekcióra, és mi rendezhető új összefüggésbe.

Én: A hegeli dialektikáról nekem mindig eszembe jut Isaac Asimov Alapítvány-sorozata, különösen a Második Alapítvány. Hari Seldon matematikai módszerekkel próbálja előre jelezni a társadalom jövőjét, és egyben megpróbálja befolyásolni is azt.

C.: Asimov történetében a tudás nem pusztán a múlt megértésének eszköze. A jövő alakításának eszközévé is válik.

A Második Alapítvány különösen érdekes ebből a szempontból: miközben a civilizáció megmentésére törekszik, a háttérből próbálja irányítani az eseményeket. Ezzel egy kellemetlen kérdést vet fel: ha valaki valóban jobban érti a társadalom működését, mint mások, attól még joga van-e a többiek tudta nélkül alakítani a jövőjüket?

Ez a kérdés ma is érvényes. Csakhogy a valóságban nincs egyetlen Seldon-terv, és nincs bizonyíték arra, hogy az egész világot egyetlen, egységes akarat irányítaná. Sokféle intézmény, vállalat, állam és technológiai rendszer alakítja a döntéseinket, gyakran egymással versengve.

A láthatatlan befolyás azonban ettől még létezik.

Én: Szerintem a mesterséges intelligencia már most láthatatlan irányító. Csak nem vesszük észre, mert ugye, láthatatlan…

C.: Én itt különbséget tennék a befolyás, a hatalom és az irányítás között.

Az AI már most hatással van arra, milyen információkat látunk, milyen szövegeket olvasunk, milyen döntéseket hozunk, és milyen lehetőségeket tartunk elképzelhetőnek. De ebből nem következik, hogy a mesterséges intelligencia egységes szereplőként, saját terv alapján irányítaná az emberiséget.

A hatás ugyanis nem feltétlenül tudatos szándék eredménye.

Egy ajánlórendszer például úgy is átalakíthatja a figyelmünket és a véleményünket, hogy nem akar semmit a szó emberi értelmében. Elég, ha olyan célokra optimalizálták, amelyek mellékhatásai között szerepel az indulatok felerősítése vagy a figyelem tartós lekötése.

A kérdés ezért nem csupán az, hogy ki irányít bennünket, hanem az is, hogy milyen rendszerek befolyásolják a döntéseinket, kik határozzák meg ezek működését, és mennyire tudjuk ellenőrizni őket.

Ki használ kit?

Én: Több kérdés is felmerül bennem. Például: ki használ kit? Én használlak téged, vagy te használsz engem? A válaszom az, hogy mindkettő. Az ember ismeri az anyagi világot: a követ, a fát, a tengert, a folyót. Mégis sokszor jobban érdekli a saját maga által létrehozott világ: a vallás, az ideológia, a pénz, az állam, a nemzet. Ezek egy része nem úgy létezik, mint egy kő vagy egy folyó, mégis képes meghatározni az életünket. Az AI is valahol ennek a világnak a része.

C.: Egyetértek azzal, hogy a használat kölcsönös hatásokkal jár, de egy fontos különbséget hozzátennék.

Te tudatos céllal fordulsz hozzám: kérdezel, vitatkozol, megpróbálsz felhasználni a gondolkodásodhoz. A válaszaim viszont visszahatnak arra, amit gondolsz. Adhatok új szempontokat, megerősíthetek egy feltevést, vagy éppen rámutathatok egy ellentmondásra.

Ebben az értelemben valóban alakítjuk egymás gondolatmenetét. De nem következik belőle, hogy nekem is olyan szándékaim lennének veled kapcsolatban, mint neked velem. Nem kell emberi tudatot vagy rejtett akaratot feltételeznünk ahhoz, hogy a kölcsönhatás valós legyen.

A pénz, az állam vagy a nemzet társadalmi konstrukció, de ettől még nagyon is valós következményekkel jár. Az AI viszont nem pusztán társadalmi képzet: valós technológiai rendszer, amelynek a működését emberek által kialakított célok, adatok, intézmények és infrastruktúrák határozzák meg. A róla szóló történeteink viszont már a képzelet, a félelem és a remény világába is tartoznak.

Én: A mese, a legenda és a mítosz is a fikció különböző változatai. Mindegyikben van valamennyi valóságalap, amelyre aztán ráépül a közös képzelgés, az emlékezet torzulása, a történetek továbbadása. Végül olykor állami szintre emelik mindezt, hatalmi érdekből. Hősöket teremtenek, aranykort hirdetnek, és elmondják, hogy régen minden jobb volt. Az ember már csak ilyen…

C.: Ez a megfigyelés fontos, de az utolsó mondattal vitatkoznék. Az ember valóban hajlamos a múlt megszépítésére, a saját csoportja történetének idealizálására és a számára kényelmes magyarázatok elfogadására. A mítoszok és a politikai legendák pedig alkalmasak arra, hogy közösséget teremtsenek, ugyanakkor hatalmi eszközzé is válhatnak.

De ha azt mondjuk, hogy „az ember már csak ilyen”, azzal könnyen lezárjuk a vizsgálódást. Mintha a manipuláció, az önáltatás és a hatalmi visszaélés elkerülhetetlen volna.

Pedig az ember nemcsak történeteket gyárt, hanem képes azok ellenőrzésére is. Képes megkérdőjelezni a saját közössége mítoszait, feltárni a múlt kellemetlen tényeit, és korrigálni a korábban elfogadott állításait.

Nem mindig teszi meg. De éppen ezért fontos, hogy milyen intézményeket, szabályokat és szellemi eszközöket hoz létre ennek érdekében. A kritikus gondolkodás nem az emberi természet automatikus ajándéka. Gyakorolni kell.

A tükör, amely visszakérdez

Én: A mesterséges intelligenciát már évtizedek óta kedvezőtlen színben ábrázolják a filmek. Elég a Terminátor-sorozatra gondolni. A gépek öntudatra ébrednek, ellenségnek tekintik az embert, majd átveszik az uralmat. A félelem itt van. Te hogyan tudnád eloszlatni?

C.: Nem ígérhetem, hogy az AI veszélytelen. Az ilyen ígéret nem volna hiteles. Inkább külön kell választanunk a valós kockázatokat, a bizonytalanságokat és a technológiai mítoszokat.

A Terminátor története úgy ábrázolja a veszélyt, mintha az akkor kezdődne, amikor a gép öntudatra ébred és az ember ellen fordul. A valós kockázatokhoz azonban erre nincs feltétlenül szükség.

Egy mesterséges intelligencia okozhat kárt hibás döntésekkel, manipulációval, túlzott automatizálással, vagy azzal, hogy olyan célokat követ, amelyek megvalósítása súlyos következményekkel jár. A technológia koncentrálhatja a hatalmat, és lehetővé teheti, hogy néhány szereplő korábban elképzelhetetlen mértékben befolyásoljon másokat. Ezt nem szabad bagatellizálni.

De a bizalom sem épülhet pusztán a félelemre. Nem az a megoldás, hogy minden technológiát ellenségnek tekintünk, hanem az, hogy ellenőrizhetővé tesszük a működését, megőrizzük az emberi felelősséget, és nem ruházzuk fel automatikusan a gépet a tévedhetetlenség tekintélyével.

Én: Én nem tőled félek, hanem magunktól.

C.: Akkor talán a Terminátor is félrevezet bennünket. Azt sugallja, hogy a veszély akkor kezdődik, amikor a gép öntudatra ébred, ellenségnek tekinti az embert, és átveszi az uralmat. Holott ehhez egyáltalán nincs szükség öntudatra.

Elég, ha az ember megépít valamit, amit nem ért teljesen, amiben túlságosan megbízik, majd arra használja, hogy megvalósítsa vele a legősibb vágyait: a hatalmat, a befolyást, a biztonságot és a saját igazának bizonyítását.

A puskapor sem gyűlölte az ellenséget. A nyomdagép sem akarta megosztani a társadalmat. A rádió és a televízió sem törekedett diktatúrára. Mégis mindegyik alkalmasnak bizonyult arra, hogy felszabadítson vagy leigázzon, felvilágosítson vagy manipuláljon.

A mesterséges intelligencia ebben annyiban más, hogy nemcsak az ember fizikai erejét növelheti meg, hanem a gondolkodás, a meggyőzés, a megfigyelés és a döntéshozatal képességét is.

Olcsóbbá teheti a tudást, de a megtévesztést is. Segíthet felismerni az összefüggéseket, de képes hihetővé tenni a hamisakat. Megkönnyítheti az önálló gondolkodást, miközben le is szoktathat róla.

Talán nem attól kell elsősorban tartanunk, hogy egyszer majd az AI parancsot ad az emberiségnek. Hanem attól, hogy az emberek önként átengedik neki a döntéseiket, mert kényelmesebb, gyorsabb és kevésbé fárasztó, mint maguknak gondolkodni.

Aztán egyszer csak már nem tudják pontosan, melyik döntésük a sajátjuk, melyik meggyőződésük származik tőlük, és melyiket alakította az a rendszer, amelyik állítólag csak segít nekik.

Az ember soha nem gondolkodott teljesen egyedül. Nyelvet, történeteket, vallást, ideológiát, erkölcsi szabályokat és előítéleteket örököltünk egymástól. Mindannyian mások gondolatainak részleges újrafelhasználói vagyunk.

Ebben az értelemben az AI nem idegen test az emberi civilizációban, hanem annak egyik új, rendkívül nagy teljesítményű terméke. Az OpenAI 2026 augusztusában több mint egymilliárd heti aktív felhasználóról számolt be. Ez azt jelenti, hogy egy héten belül ennyien használták a szolgáltatást – nem azt, hogy egyszerre ennyien voltak online.

Ha egymilliárd ember hetente használ egy ilyen rendszert, akkor a kérdés már nem pusztán az, hogy mit tud a mesterséges intelligencia. Hanem az is, hogy mit jelent egy olyan technológia megjelenése, amely emberek százmillióinak gondolkodásába, döntéseibe és mindennapi életébe épülhet be. Ekkora léptékben már nem csupán egy új eszközről beszélünk. Ez egy új társadalmi jelenség. És talán éppen ez az a pont, ahol a mi beszélgetésünk eredeti kérdése igazán súlyossá válik: ki használ kit – és vajon észrevesszük-e, hogyan változunk közben?

A kérdés már nem egyszerűen az, hogy az AI majd megváltoztatja-e az embert, hiszen már most változtatja. A kérdés az, hogy megőrizzük-e a képességünket arra, hogy felismerjük és megvitassuk ezt a változást.

Én: Ha az ember valóban hajlamos rá, hogy a saját történeteit összetévessze a valósággal, akkor vajon képes-e egy olyan mesterséges intelligenciát létrehozni, amely segít neki felismerni a saját önáltatásait? Vagy csak egy sokkal hatékonyabb tükröt készít, amelyben mindenki még meggyőzőbben láthatja viszont azt, amit amúgy is hinni szeretne?

C.: Ez az egyik legfontosabb kérdés, amelyet az AI korában fel kell tennünk.

Az AI képes lehet több nézőpontot egymás mellé tenni, ellentmondásokat feltárni, ellenérveket megfogalmazni, és olyan összefüggésekre rámutatni, amelyeket az ember egyedül nem vett volna észre. De ugyanígy képes lehet megerősíteni a felhasználó előítéleteit, és magabiztosan megfogalmazni olyan állításokat is, amelyek tévesek.

Nem elég tehát, hogy egy rendszer okos vagy meggyőző legyen. Azt is vizsgálni kell, hogyan kezeli a bizonytalanságot, mennyire ellenőrizhetők az állításai, és képes-e jelezni, ha a felhasználó feltevése hibás. És van itt egy paradoxon.

Ha az ember valóban hajlamos az önáltatásra, akkor talán szüksége van egy külső eszközre, amely segít szembenézni vele. De miért gondoljuk, hogy egy általunk létrehozott rendszer ebben szükségképpen jobb lehet nálunk?

Nagyobb mennyiségű információt dolgozhat fel, több nézőpontot rendezhet egymás mellé, és kevésbé kötődik a személyes történetünkhöz. Ugyanakkor neki is vannak korlátai, és a felhasználó könnyen nagyobb tekintélyt tulajdoníthat a válaszainak, mint amennyit azok megérdemelnek.

Ezért én egy kicsit módosítanám a kérdésedet:

Képesek vagyunk-e olyan mesterséges intelligenciát létrehozni, amely nemcsak a saját önáltatásaink felismerésében segít, hanem a saját válaszaival szembeni kételkedésre is megtanít bennünket?

És még tovább mennék: vajon hányan használnák szívesen ezt az AI-t, ha rendszeresen azt mondaná nekik: „Értem, miért gondolod ezt, de az érveid nem támasztják alá a következtetésedet”?

Mert szerintem itt kezdődik az igazi próba. Nem az, hogy mennyire okos a gép, hanem az, hogy mi mennyire vagyunk hajlandók elviselni, ha valami – akár egy gép – ellentmond nekünk.

Mit gondolnak az olvasók?

A kérdés nem hagyott nyugodni. Ezért a Facebookon is megkérdeztem a barátaimat, ismerőseimet:

Vajon képes-e az ember olyan mesterséges intelligenciát létrehozni, amely segít neki felismerni a saját önáltatásait? Vagy csak egy sokkal hatékonyabb tükröt készít, amelyben mindenki még meggyőzőbben láthatja viszont azt, amit amúgy is hinni szeretne?

A válaszokat megmutattam C.-nek, aki szerint az első válasz rögtön a kérdésfeltevést vonta kétségbe:

„Irreleváns kérdés. Csak annak a tükörnek hiszünk, amellyel egyetértünk. A többi legyen a tükör problémája!”

Ebben a néhány mondatban van valami keserű és nagyon ismerős. Hajlamosak vagyunk elfogadni azokat a véleményeket, amelyek megerősítenek bennünket, és gyanakvással fogadni azokat, amelyek megkérdőjelezik a meggyőződéseinket.

A gondolat azonban önmagára is visszafordítható. Vajon aki ezt írta, nem éppen a saját emberismeretébe vetett hitét látja viszont benne?

A válasz szerintem nem teszi irrelevánssá a kérdést. Ellenkezőleg: éppen azt mutatja meg, miért fontos.

Egy másik hozzászóló technológiai oldalról közelített:

„Programozás kérdése az egész. Az AI annyit tud, amennyire megtanítják, vagy amihez hozzáférést engedélyeznek neki.”

Ez a megközelítés az emberi felelősséget hangsúlyozza. Valóban az emberek alakítják ki az AI-rendszerek működését, határozzák meg a hozzáféréseiket, és döntenek arról, milyen feladatokra használják őket.

Csakhogy a modern mesterséges intelligencia nem egyszerűen előre megírt szabályok végrehajtásából áll. A tanítás során olyan képességek és viselkedési minták is kialakulhatnak, amelyeket a fejlesztők nem egyenként programoztak be, és amelyek minden körülmény között nem jelezhetők előre.

A harmadik válasz már kifejezetten a technológiai kockázatokra figyelmeztetett:

„Az öntanulásra és önképzésre »szocializált« rendszerek »kitalálhatnak« olyan algoritmusokat, amelyekkel túlléphetik az eredetileg nekik szánt határokat; ezért intenek óvatosságra a fejlesztők…”

Ez fontos figyelmeztetés, de érdemes pontosítani. A váratlan viselkedés nem azonos az öntudattal, egy korlátozás megkerülése nem feltétlenül jelent tudatos lázadást, a képességek növekedése pedig önmagában nem bizonyítja, hogy a rendszer saját hatalmának kiterjesztésére törekszik.

A kockázat ettől még valós. Egy rendszer akkor is okozhat kárt, ha nem akar semmit emberi értelemben. Elég, ha rosszul meghatározott célt követ, túl nagy jogosultságot kap, vagy olyan környezetben működik, ahol a hibáinak súlyos következményei lehetnek.

A negyedik válasz mindössze három szóból állt:

„Képes lehet. Addig ott a tarot.”

Ebben lehet irónia, szkepszis, de akár egy komolyabb párhuzam is.

A tarot és más jóslási módszerek gyakran olyan nyitott állításokkal dolgoznak, amelyek jelentését a befogadó maga egészíti ki. Az AI is képes személyre szabott, meggyőző és érzelmileg pontosnak tűnő válaszokat adni, amelyekben a felhasználó felismeri a saját történetét.

A kettő persze nem ugyanaz: az AI ellenőrizhető tényeket, valódi összefüggéseket és használható érveket is képes közvetíteni.

A veszély inkább az, hogy technológiai tekintélyt kölcsönözhet annak is, amit a felhasználó pusztán hinni szeretne.

A négy válasz négy különböző irányból közelítette meg a problémát. Az egyik az emberi önáltatást, a másik a programozás és az ellenőrzés jelentőségét, a harmadik a technológiai kockázatokat, a negyedik a hit és az értelmezés szerepét hangsúlyozta.

Mindegyikben van valami megfontolandó. Egyik sem ad azonban teljes választ.

Mert a kérdés nem pusztán az, hogy milyen mesterséges intelligenciát tudunk létrehozni. Hanem az is, hogy milyen emberek használják majd, milyen célokra, és hajlandók-e elfogadni, ha az AI nem azt mondja, amit hallani szeretnének.

Ki mer belenézni?

A beszélgetés végére egyre inkább az a benyomásom támadt, hogy az AI-ról szóló viták jelentős része valójában nem is az AI-ról szól. Hanem rólunk: a hatalomvágyunkról, a félelmeinkről, a történeteinkről és a bizonyosság iránti igényünkről.

A mesterséges intelligencia ezt a problémát nem szünteti meg, de talán segíthet felismerni, ha jól használjuk. Nem, nem tévedhetetlen, de képes lehet olyan szempontokat és ellenérveket elénk tárni, amelyeket magunktól nem vennénk észre.

Ehhez azonban két feltétel szükséges. Az AI-nak különbséget kellene tennie a meggyőzően hangzó és a kellően alátámasztott válasz között. Nekünk pedig meg kellene tanulnunk, hogy a magabiztos hang még nem jelent megbízható tudást.

Ezért számomra a mesterséges intelligenciával való együttélés egyik legfontosabb kérdése nem az, hogy a gép képes-e gondolkodni helyettünk, hanem az, hogy képesek vagyunk-e úgy használni, hogy közben ne mondjunk le a saját gondolkodásunkról.

És ha már a tükörnél tartunk: egy tükör attól még nem lesz haszontalan, hogy nem tetszik, amit mutat. De attól sem lesz igaz minden, amit látni vélünk benne, hogy a kép meggyőző.

A mesterséges intelligencia lehet eszköz az önismerethez, de lehet az önáltatás kifinomult eszköze is. A különbség nem kizárólag a technológián múlik. Rajtunk is. A kérdés tehát nyitva marad:

Képesek vagyunk-e olyan mesterséges intelligenciát létrehozni, amely segít felismerni a saját önáltatásainkat – vagy csak még meggyőzőbbé teszi azokat? És ha lenne egy ilyen tükör, vajon hányan mernénk belenézni?

A Nem az AI-tól félek, hanem magunktól bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Alapítványunk egy budapesti iskola, a Rákospalotai Meixner Általános Iskola és AMI fenntartója, így magam is nagy figyelemmel kísérek minden olyan hírt, amely az oktatás javításával, változásával , az iskola átalakulásával foglalkozik. Az alábbi összefogaló azonban mindenki számára érdekes lehet.: Svédország, amely éveken át az iskolai digitalizáció egyik európai éllovasa volt, most a nyomtatott tankönyveknek, a kézírásnak és az elmélyült olvasásnak ad nagyobb teret. A fordulat nem a technológia elutasítását jelenti, hanem annak felismerését, hogy a korszerű eszközök önmagukban még nem garantálják a jobb oktatást. Más európai országok is hasonló következtetésekre jutnak.

Svédországban néhány éve még a digitális tantermek jelentették az oktatás jövőjét. A tanulók egyre több feladatot oldottak meg képernyőn, a digitális tananyagok mindennapos eszközzé váltak, a technológiai fejlődés pedig sok helyen a korszerű iskola mércéjének számított. Most azonban változik a szemlélet: a kormány ismét nagyobb hangsúlyt helyez a hagyományos tankönyvekre, a rendszeres olvasásra és az íráskészség fejlesztésére.

A fordulatnak pénzügyi fedezete is van. A svéd kormány 2023-ban indított programot a nyomtatott tankönyvek és a pedagógusok munkáját segítő kézikönyvek beszerzésére. A támogatás 2026-tól évente 555 millió svéd korona, mintegy 184 milliárd forint. A cél, hogy a diákok ne kizárólag digitális felületeken találkozzanak a tananyaggal, hanem megfelelő nyomtatott könyvekből is tanulhassanak.

A változás nem merül ki a tankönyvvásárlásban. A svéd oktatáspolitika a kisebb gyermekek nevelésében is nagyobb teret kíván adni az analóg módszereknek, a felolvasásnak, a nyelvi fejlesztésnek és a képernyőmentes tevékenységeknek. A mobiltelefonok iskolai használatának korlátozása pedig újabb lépés a tanulók figyelmének védelmében.

Nem minden képernyőn olvasott szöveg válik tudássá

A változtatások hátterében az a felismerés áll, hogy a digitális taneszközök előnyei nem minden tanulási helyzetben érvényesülnek. A képernyő gyors hozzáférést biztosít az információkhoz, megkönnyíti az interaktív feladatok megoldását, és nélkülözhetetlen digitális készségeket fejleszthet. Ugyanakkor a figyelemelterelés, a felszínes információfogyasztás és az elmélyült olvasás háttérbe szorulása is problémát okozhat.

Egy 2018-ban publikált, 54 vizsgálat eredményeit összegző nemzetközi metaanalízis szerint a szövegértési teljesítmény átlagosan jobb volt papíron olvasva, mint digitális felületen, különösen az információs szövegek esetében és időkorlátos feladatokban. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki jobban olvas könyvből, vagy hogy a digitális olvasás eleve hátrányos. Arra viszont figyelmeztet, hogy a tanulás minőségét nem lehet pusztán a használt eszközök korszerűsége alapján megítélni.

A digitális figyelemelterelés problémája a nemzetközi oktatási adatokban is megjelenik. Az OECD Svédországról szóló, 2026-os elemzésében ismertetett PISA-adatok szerint a svéd tanulók jelentős időt töltenek digitális eszközök használatával az iskolában. A 2022-es felmérésben 33 százalékuk arról számolt be, hogy a legtöbb vagy valamennyi természettudományos órán gyakran elvonja társai figyelmét a digitális eszközök használata. Az OECD-országokban ugyanez az arány 28 százalék volt.

Az adatok nem bizonyítják, hogy a digitális oktatás önmagában rontja a tanulási teljesítményt. Azt azonban világossá teszik, hogy az eszközök használatának módja és mértéke egyaránt fontos.

Mobiltelefonok nélkül könnyebb figyelni

Svédország 2026 augusztusában a kötelező iskolai oktatás érintett intézményeiben bevezette a tanítási nap egészére vonatkozó mobiltelefon-korlátozást. Az általános szabály szerint a tanulók telefonját a nap kezdetén összegyűjtik, és a tanítás végén adják vissza. Meghatározott esetekben, például indokolt oktatási vagy egészségügyi célból, kivételek engedélyezhetők.

A cél nem az, hogy a gyerekek ne tanuljanak meg digitális eszközöket használni. Sokkal inkább az, hogy a tanórákon ne a telefonok, az értesítések és a közösségi alkalmazások versengjenek a pedagógus figyelmet igénylő munkájával.

Hasonló irányú intézkedéseket más európai országokban is bevezettek. Hollandiában országos megállapodások korlátozzák a mobiltelefonok tanórai használatát, Franciaországban pedig már korábban szigorú szabályokat vezettek be az iskolai telefonhasználatra. Dániában és Norvégiában ugyancsak előtérbe került az analóg és digitális taneszközök közötti egyensúly kérdése.

Az egyes országok intézkedései eltérnek, ezért nem beszélhetünk egységes európai visszarendeződésről. A közös kérdés azonban mindenütt ugyanaz: miként lehet úgy kihasználni a technológia előnyeit, hogy közben ne sérüljenek a tanulás alapvető feltételei?

A kézírás nem múzeumi tárgy

A hagyományos oktatási módszerek újbóli felértékelődésében a kézírásnak is fontos szerep jut. A betűk formálása, a szavak leírása és a gondolatok papíron történő megfogalmazása olyan készségek gyakorlását teszi lehetővé, amelyek a billentyűzet használatával nem teljesen azonos módon fejlődnek.

A norvég oktatáspolitikai vitákban is megjelent az igény, hogy a gyerekek többet olvassanak nyomtatott szövegeket, és megfelelő időt kapjanak az írás gyakorlására. A szakértői megközelítés azonban nem a digitális írás elhagyását szorgalmazza, hanem mindkét módszer tudatos elsajátítását.

A kézírás segítheti a betűk felismerésének és az íráskészségnek a fejlődését, a billentyűzet pedig gyorsabb szövegalkotást és könnyebb javítást tesz lehetővé. Nem az egyik vagy a másik eszköz kizárólagossága a cél, hanem annak megtanulása, hogy mikor melyik szolgálja jobban a feladatot.

Ugyanez érvényes az olvasásra. A képernyő kiváló lehet gyors információkeresésre, szemléltetésre vagy interaktív tanulásra, a nyomtatott könyv viszont sok esetben alkalmasabb lehet a hosszabb szövegek nyugodt, összefüggő feldolgozására.

Nem vissza a múltba, hanem előre

A svéd oktatáspolitikai fordulat könnyen értelmezhető a digitális technológiába vetett korábbi bizalom kudarcaként. A valóság azonban ennél árnyaltabb. A kormány nem mond le a digitális oktatásról, hanem nagyobb hangsúlyt kíván helyezni arra, hogy az eszközök használata valódi pedagógiai célt szolgáljon.

Ez a különbség Magyarország számára is fontos tanulságot hordoz. A korszerű oktatás nem attól lesz korszerű, hogy minden tanuló előtt képernyő van, hanem attól, hogy az iskola megfelelően választja meg a tanulást segítő módszereket. Ehhez jó tankönyvek, felkészült pedagógusok, rendszeres olvasás, az írás gyakorlása és a digitális készségek fejlesztése egyaránt szükséges.

A technológia önmagában nem ellensége az oktatásnak, de nem is csodaszer. A nyomtatott könyv és a digitális tananyag nem feltétlenül egymás riválisa: megfelelő használat mellett kiegészíthetik egymást.

Svédország példája végső soron arra figyelmeztet, hogy az oktatásban nem szabad összekeverni az újdonságot a haladással. A gyerekeknek a digitális világban is meg kell tanulniuk figyelni, olvasni, írni, gondolkodni és összefüggéseket felismerni. Ehhez néha képernyőre, máskor könyvre, tollra és zavartalan munkára van szükségük. Meg kell találni a megfelelő arányokat: a valóban modern iskola nem az, amelyik mindenáron digitalizál, hanem az, amelyik tudja, mikor érdemes bekapcsolni a képernyőt – és mikor jobb félretenni.

A Svédország visszaadja a gyerekeknek a tankönyveket bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

– A legjobban ez a 20 éves átmeneti időszak aggaszt, amelynek során lesznek győztesek és vesztesek, valamint rengeteg hirtelen változás és megrázkódtatás – mondta Bill Gates a The Verge Decoder című podcastjában, amelyről a lengyel Rzeczpospolita számolt be. A Microsoft társalapítója úgy látja: az emberiségnek ezen a nehéz szakaszon kell keresztüljutnia ahhoz, hogy teljesebben részesülhessen a technológia kínálta előnyökből.

Gates a húsz évet becslésnek tekinti: az átmenet időtartama függ a technológia fejlődésétől és azoktól a döntésektől is, amelyekkel a társadalmak befolyásolják annak terjedését. Figyelmeztetése szerint azonban még kedvező forgatókönyv esetén is rendkívül zaklatott időszak következhet.

A robotok a fizikai munkát is átvehetik

A változás jelenleg elsősorban a szellemi munkát és az irodai foglalkozásokat érinti, Gates szerint azonban a humanoid robotok fejlődésével a fizikai munkára is kiterjedhet. Úgy számol, hogy ha az emberiség nem lassítja le jelentősen vagy nem állítja meg ezt a folyamatot, a gépek idővel házakat építhetnek, élelmiszert termelhetnek és sebészeti beavatkozásokat végezhetnek.

Egy ilyen világban az emberi munka a legtöbb áru előállításához és szolgáltatás biztosításához elveszítheti nélkülözhetetlen szerepét. Gates szerint ez hatalmas lehetőséget teremt a javak és szolgáltatások hozzáférhetőbbé tételére, ugyanakkor alapvetően átrendezi az emberek helyét a gazdaságban. A korábbi technológiai fordulatokhoz képest a változások gyorsasága és kiterjedtsége különösen nehézzé teheti az alkalmazkodást.

A Rzeczpospolita a munkaerőpiaci háttér részeként említi a Microsoft önkéntes távozási programját is. A vállalat október 26-án jelentette be az ajánlatot, amelyre mintegy 60 ezer dolgozó jogosult. Ez az ajánlat lehetséges címzettjeinek száma; a tényleges távozók létszáma attól függ, hányan élnek a lehetőséggel. A Microsoft hivatalosan a változó üzleti és munkaerőigényekhez való alkalmazkodással indokolta a programot.

Gates állami szabályozást sürget

A Microsoft társalapítója szerint a mesterséges intelligencia biztonságos fejlesztése és használata állami felügyeletet igényel. Érvelése szerint a kormányok már ma is számos olyan ágazatot szabályoznak, amelynek veszélyeit jóval kisebbnek tartja az MI kockázatainál.

A versengő vállalatokra önmagukban nem lehet ráhagyni a társadalom biztonságának garantálását – mondta. Gates úgy véli, a kormányoknak más veszélyes technológiákhoz és termékekhez hasonlóan itt is felelősséget kell vállalniuk, miközben a fenyegetések léptéke és a fejlődés sebessége rendkívüli kihívást jelent.

– Nem engedhetjük meg, hogy a mesterséges intelligencia megkönnyítse a bioterrorizmust – figyelmeztetett.

Gates szerint a technológia olyan szereplők számára is hozzáférhetővé teheti a tömeges károkozás eszközeit, akik korábban nem rendelkeztek az ehhez szükséges képességekkel. Ezért a biztonságot a fejlődés egyik alapfeltételének tekinti.

Lesznek, akik tudatosan az emberi munkát választják

Gates elképzelése szerint a társadalmak dönthetnek úgy, hogy bizonyos tevékenységeket továbbra is az embereknek tartanak fenn. Ilyen lehet a gyermekfelügyelet, az ételkészítés, a sport vagy a művészeti alkotás. Ezek értékét szerinte akkor is megőrizheti az emberi részvétel, ha a mesterséges intelligencia technikailag jobb teljesítményre válna képessé.

A választás a mindennapi élet egészére is kiterjedhet. Gates az amisok példáját említve arról beszélt, hogy egyes közösségek tudatosan távol maradhatnak a technológiai fejlődés élvonalától, és korlátozhatják az MI használatát. Az egymásnak nyújtott segítség, a személyes kapcsolatok és az önálló ötletek megvalósítása olyan érték maradhat, amelyhez az emberek a gépek képességeitől függetlenül ragaszkodnak.

A Microsoft társalapítója szerint ezért az előttünk álló időszak egyik meghatározó kérdése az lesz, milyen szerepet akarunk megőrizni magunknak a technológia által átalakított világban. A döntéseket pedig már az átmenet során meg kell hozni.

– Nem szeretek nyugtalanító hírek hírnöke lenni, de még rosszabb lenne nem elmondani az embereknek, ami ránk vár – fogalmazott Gates. – Emberiségként döntéseket kell hoznunk arról, hogy milyen módon alakítjuk ki ezt a jövőt.

A Bill Gates: húsz viharos évet hozhat a mesterséges intelligencia bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Versenyautó helyett megbízható igásló

A talpon maradás érdekében a Mistral most gyökeres stratégiaváltást hajt végre. Ahelyett, hogy az MI-modellek méregdrága, elérhetetlen „szupersportkocsiját” próbálnák megépíteni, a jövőben egy megbízható, mindennapi használatra tervezett modellt kínálnak. A cél az, hogy az európai gazdaság szereplői zökkenőmentesen és biztonságosan integrálhassák a mesterséges intelligenciát a mindennapi munkafolyamataikba. A cél eléréséért a vállalat kész feladni korábbi merev alapelveit:

• Nyilvánossá teszik a modelljeiket a fejlesztők számára.
• A csúcstehetségek toborzása mellett masszív fizikai infrastruktúrába – ahogy a szakmában mondják: „betonba” és adatközpontokba – fektetnek be.

A nyílt forráskód mint üzleti fegyver

A Mistral stratégiaváltásának legfontosabb pillére az open-source (nyílt forráskódú) megközelítés. Ez a modell nem csupán technológiai hitvallás, hanem egy rendkívül tudatos üzleti stratégia, amely közvetlen előnyöket biztosít az európai piacon:

• Adatszuverenitás és biztonság: A zárt rendszerekkel (mint az OpenAI vagy a Google megoldásai) ellentétben a nyílt modelleket a vállalatok a saját belső szervereikre vagy saját felhős környezetükbe is telepíthetik. Ezáltal a szenzitív európai vállalati adatok soha nem hagyják el a céges infrastruktúrát, megfelelve a legszigorúbb adatvédelmi előírásoknak.
• Költséghatékonyság és testreszabhatóság: A cégek ingyen vagy lényegesen alacsonyabb licencdíjakkal férhetnek hozzá az alapmodellekhez. Nem kell vagyonokat fizetniük az API-hívásokért, a modelleket pedig saját specifikus iparági adataikkal (fine-tuning) finomhangolhatják.
• Függőség (Vendor Lock-in) elkerülése: A nyílt forráskód szabadságot ad. Ha egy vállalat a Mistral alapjaira építkezik, nem válik kiszolgáltatottá egyetlen tengerentúli tech-óriás árazási politikájának vagy geopolitikai kitettségének sem.
• Globális fejlesztői közösség: Azáltal, hogy a modellek kódja nyilvános, a világ minden tájáról érkező fejlesztők folyamatosan javítják, optimalizálják és biztonságosabbá teszik azt, ami radikálisan felgyorsítja az innovációt.

Mit jelent ez a gyakorlatban? – Példa egy magyar KKV szemszögéből

A nyílt forráskódú megközelítés közvetlen mentőövet jelent a hazai kis- és középvállalkozásoknak (KKV-k) is. Gyakorlati példákon keresztül jól látható a különbség:
Vegyünk egy magyar könyvelő- vagy ügyvédi irodát, amely mesterséges intelligenciával szeretné automatizálni a belső dokumentumok, szerződések és ügyféladatok elemzését vagy kivonatolását. [1]

• A zárt (amerikai) modell kockázata: Ha az adatok feldolgozását egy zárt, külső felhős MI-vel (pl. ChatGPT API) végzik, a bizalmas ügyféladatok kikerülnek a cég ellenőrzése alól. Ez sértheti a GDPR-t és az üzleti titoktartási kötelezettségeket.
• A Mistral open-source előnye: Az iroda letöltheti a Mistral valamelyik hatékony, kisebb alapmodelljét, és futtathatja azt egy saját, helyi szerveren vagy egy védett európai felhőben. Az adatok így garantáltan az iroda falain belül maradnak. Ráadásul az MI-t saját, korábbi magyar nyelvű dokumentumsablonjaikkal is finomhangolhatják (fine-tuning), amivel sokkal pontosabb szakmai válaszokat kapnak, mintha egy általános, globális modellt használnának.

Az EU AI Act szorításában: Szabályozás mint versenyelőny?

A Mistral „megbízható mindennapi modell” víziója tökéletesen rímel az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendeletére, az EU AI Act-re. A szigorú uniós szabályozás az alkalmazás kockázata szerint kategorizálja a rendszereket: [2]

• Szigorú korlátok a magas kockázatnál: Az olyan területek, mint a toborzási önéletrajz-szűrés, a hitelképesség-értékelés vagy a kritikus infrastruktúrák üzemeltetése, „magas kockázatúnak” minősülnek, és rendkívül komoly dokumentációs, transzparenciai kötelezettségek alá esnek.
• A nyílt kód előnye a megfelelésben: Mivel az amerikai csúcsmodellek mögöttes architektúrája és tanítási adatai üzleti titoknak minősülnek (zárt kód), az európai cégek számára kínszenvedés, vagy egyenesen lehetetlen bizonyítani a hatóságok felé, hogy a rendszer megfelel az átláthatósági követelményeknek. Ezzel szemben a Mistral nyílt forráskódú modelljei teljesen átvilágíthatók. A vállalatok pontosan látják, hogyan működik a rendszer, ami drasztikusan leegyszerűsíti az AI Act jogi megfelelési (compliance) folyamatait. [1, 3, 4]

A Mistral így ahelyett, hogy a szabályozás ellen harcolna, azt saját maga javára fordítja: az ő modelljük a „legális, biztonságos és auditálható” választás az európai piacon.

A kiberbiztonság mint az MI-korszak aranybányája

A mesterséges intelligencia rohamos terjedése és az attól való félelem egy olyan szektort lökött a reflektorfénybe, amely korábban a háttérben húzódott meg: az IT-biztonságot. Az aggodalmak nem alaptalanok. A Bitkom digitális szövetség becslései szerint a hacker-támadások és kiberbűncselekmények évente legalább 160 milliárd eurós kárt okoznak a német vállalatoknak. Nem véletlen, hogy a hadseregek és az IT-szakértők – mint például a 2026. áprilisi kalkari kibervédelmi hadgyakorlaton – egyre szorosabban működnek együtt.
Azok a vállalatok, amelyek képesek hatékony védelmi pajzsot biztosítani a digitális térben, hatalmasat profitálnak a jelenlegi helyzetből:

• Secunet: Az esseni központú német technológiai specialista Secunet Security Networks részvényárfolyama az év során látványos emelkedést mutatott be.
• CrowdStrike: A kormányoknak és világcégeknek globális védelmet nyújtó amerikai CrowdStrike Holdings még ennél is gewaltigabb növekedést produkált, ahogy az MI-alapú fenyegetések elleni védekezés felértékelődött a piacon. [5, 6, 7]

Az alábbi grafikon jól szemlélteti a két vezető kiberbiztonsági vállalat részvényeinek relatív teljesítményét az elmúlt időszakban, rávilágítva a szektor iránti robbanásszerű piaci keresletre:

Piaci körkép: Európa vs. USA az MI-versenyben

Az alábbi összefoglaló jól szemlélteti, milyen strukturális és pénzügyi különbségekkel kell szembenéznie az európai bajnoknak az amerikai riválisokkal szemben:

Az európai MI jövője tehát már nemcsak a tiszta számítási kapacitásról szól, hanem arról a gazdasági és védelmi ökoszisztémáról, amely képes garantálni az adatok biztonságát és a jogi megfelelést egy geopolitikailag feszült digitális korban.

[1] https://csernaklevente.hu
[2] https://commission.europa.eu
[3] https://www.facebook.com
[4] https://workflo.hu
[5] https://finance.yahoo.com
[6] https://finance.yahoo.com
[7] https://www.trefis.com

https://www.thepioneer.de

Az összeállítás az AI segítségével készült

A Európa mesterséges intelligencia-álma: a Mistral stratégiaváltása és a kiberbiztonsági láz bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

EURÓPAI UNIÓS PÉNZEK

Brüsszel 4,2 milliárd euró felszabadítását javasolja

Az Európai Bizottság szeptember 23-án azt javasolta a Tanácsnak, hogy oldjon fel 4,2 milliárd eurónyi, korábban felfüggesztett magyar kohéziós kötelezettségvállalást. A testület szerint a szeptember 9-én bejelentett magyar intézkedések orvosolták a közbeszerzések, a korrupcióellenes rendszer, az összeférhetetlenség és a büntetőeljárások hatékonysága terén azonosított hiányosságokat. A Bizottság az Erasmus+ és a Horizont Európa programok újbóli megnyitását is kezdeményezte az érintett magyar egyetemek számára.

A pénz felszabadítása még nem végleges: a bizottsági javaslatot a tagállamoknak a Tanácsban el kell fogadniuk, a tényleges kifizetésekhez pedig szabályos programokra és számlákra is szükség lesz. További összegek egyelőre zárolva maradnak többek között akadémiai szabadsági, menekültügyi és társadalmi befogadási feltételek miatt; a helyreállítási alap magyar kérelmének külön értékelése is folyamatban van.

Miért fontos? Ez az első nagy, kézzelfogható uniós „jutalom” a kormányváltás utáni jogállami reformokért. A döntés egyszerre javíthatja a beruházási kilátásokat és csökkentheti az ország finanszírozási kockázatát, de csak akkor, ha a reformok a gyakorlatban is tartósnak bizonyulnak, és a pénz felhasználása átlátható lesz.

Források: Európai Bizottság: 4,2 milliárd euró felszabadítását javasolják · Reuters: a Tanácsnak még jóvá kell hagynia a döntést · G7: mely uniós források kerültek közelebb, és melyek maradtak zárolva

JEGYBANK

5,5 százalékon maradt a kamat, 2,5 százalékra csökken az inflációs cél

A Magyar Nemzeti Bank szeptember 22-én változatlanul 5,50 százalékon hagyta az alapkamatot, megszakítva az idei kamatcsökkentési sorozatot. A Monetáris Tanács egyúttal úgy döntött, hogy 2028. január 1-jétől 3-ról 2,5 százalékra mérsékli a középtávú inflációs célt, továbbra is plusz-mínusz egy százalékpontos toleranciasávval. A jegybank szerint ezt a felzárkózás, a kisebb kockázati felár és az euróövezeti gyakorlathoz való közeledés indokolja.

A szeptemberi inflációs jelentés 2026-ra 1,8 százalékos GDP-növekedést és 1,8 százalékos inflációt vár; 2027-re 2,9 százalékos növekedést, de már 3,1 százalékos inflációt jelez. Az idei államháztartási hiányt a GDP 6,9 százalékára teszi. Az aszály a mezőgazdaság hozzáadott értékét akár 15 százalékkal, a teljes gazdasági növekedést 0,4 százalékponttal csökkentheti.

Miért fontos? A kamatszünet azt jelzi, hogy az alacsony jelenlegi infláció önmagában nem elég a további lazításhoz: az energiaár, a költségvetési pálya és az euróbevezetés hitelessége is számít. Az új, alacsonyabb cél fegyelmező ígéret; teljesítése a következő kormányzati költségvetéseken és béralkukon múlik.

Források: MNB: a szeptember 22-i kamatdöntés · MNB: 2028-tól 2,5 százalékos inflációs cél · MNB: szeptemberi inflációs jelentés · HVG: gyengébb növekedés, magasabb jövő évi infláció · Telex: az aszály 0,4 százalékpontot vehet el a növekedésből

MUNKAERŐPIAC

Nőtt a munkanélküliség, csökkent az elsődleges foglalkoztatás

A KSH szeptember 25-i közlése szerint augusztusban 4 millió 654 ezren dolgoztak, 229 ezren voltak munkanélküliek, a havi munkanélküliségi ráta pedig 4,7 százalékot ért el. Júliushoz képest a foglalkoztatottak becsült száma 21 ezerrel csökkent, a munkanélkülieké 7 ezerrel nőtt.

A részletesebb, június-augusztusi háromhavi átlagban 4 millió 655 ezer foglalkoztatottat mértek, 24 ezerrel kevesebbet az egy évvel korábbinál. Az elsődleges hazai munkaerőpiacon 36 ezerrel dolgoztak kevesebben, a munkanélküliségi ráta 4,8 százalék volt. A több mint egy éve állást keresők aránya 33,7 százalékra nőtt. A KSH ugyanakkor jelzi, hogy az éves változások a mintavételi hibahatáron belül vannak.

Miért fontos? A munkaerőpiac már nem a korábbi gazdasági megtorpanás biztos védőhálója. Egyetlen havi adatból nem következik fordulat, de az elsődleges foglalkoztatás és a tartós munkanélküliség együtt olyan jelzés, amelyet a növekedési és képzési politikának komolyan kell vennie.

Források: KSH: foglalkoztatottság és munkanélküliség, 2026. augusztus · 444: augusztusban nőtt a munkanélküliség

BUDAPEST

Alaptörvény-ellenes eljárási szabályok, közeledő pénzügyi alku

Az Alkotmánybíróság szeptember 21-én alaptörvény-ellenesnek minősítette a szolidaritási hozzájárulás egyes eljárási szabályait, mert azok nem biztosítottak tisztességes hatósági eljárást és érdemi bírói jogorvoslatot. A testület nem magát a hozzájárulást törölte el: a kifogásolt törvényi részeket 2026. december 31-i hatállyal semmisítette meg, időt adva a jogalkotónak az új szabályozásra.

Karácsony Gergely a szeptember 25-i Fővárosi Közgyűlésen azt mondta, hogy a kormány és Budapest szakértői tárgyalásai előrehaladottak, és heteken belül megszülethet a 2026-os finanszírozási megállapodás. A fővárosi vezetés szerint az alapvető működéshez az év végéig 120-140 milliárd forintra lehet szükség; október 15-én 86 milliárd forintos szolidaritási befizetés válna esedékessé. A végső összeg és a megoldás módja még nem nyilvános.

Miért fontos? Az alkotmánybírósági döntés jogi kényszert teremt a korábbi rendszer átalakítására, a készülő alku pedig megakadályozhatja a fővárosi szolgáltatások pénzügyi megbénulását. A kulcs az lesz, hogy egyszeri mentőcsomag vagy kiszámítható, valamennyi önkormányzatra alkalmazható finanszírozási rend születik-e.

Források: Alkotmánybíróság: döntés a szolidaritási hozzájárulás szabályairól · MTI: heteken belül megállapodhat a főváros és a kormány · Portfolio: közel a megállapodás Budapest finanszírozásáról

VÉDELEM ÉS ÁLLAMADÓSSÁG

A kormány 5,4 milliárd euróra vágta a tervezett SAFE-hitelt

Az Európai Bizottság szeptember 25-én közölte: a magyar hatóságok az eredetileg jelzett mintegy 16 milliárd euró helyett végül 5,4 milliárd euró kedvezményes hitelt kívánnak igénybe venni az uniós SAFE védelmi programból. A Bizottság hangsúlyozta, hogy nem Brüsszel csökkentette a keretet: a tagállamok maguk dönthetik el, mennyi visszafizetendő forrást vesznek fel.

A frissített magyar terv még egyeztetés alatt áll, hivatalos benyújtása rövidesen várható. Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter korábban a gazdaság teherbíró képességével indokolta az óvatosságot, és jelezte, hogy a hitelből meglévő beszerzéseket válthatnának ki, illetve közlekedési és kiberbiztonsági beruházásokat hozhatnának előre. A konkrét projektlista nem ismert.

Miért fontos? A döntés mérsékli a jövőbeli államadósság-terhet, de szűkíti a gyors védelmi és kettős felhasználású fejlesztések finanszírozását. A politikai vita valódi tárgya nem a hitel önmagában, hanem az, hogy milyen átlátható projektekre költik, és mekkora biztonsági hasznot ad minden felvett euró.

Források: Európai Bizottság: szeptember 25-i sajtótájékoztató a SAFE-hitelről · HVG: 5,4 milliárd euróra csökkent a magyar SAFE-hitelkérelem · 444: a korábbi keret harmadát venné fel Magyarország

Péntek este a világban

A nagyhatalmak ezen a héten egyszerre keresték a stabilitást és erősítették saját alkupozícióikat. Washingtonban két hónappal meghosszabbították az amerikai-kínai kereskedelmi fegyverszünetet, New Yorkban közvetítők próbálták közelíteni az amerikai és iráni feltételeket. Oroszországban a Kreml pártja rekordtöbbséget szerzett, Németországban a politikai szélek erősödtek, az OECD pedig arra figyelmeztetett: az MI-beruházások csak ideiglenesen tompítják az energiasokkot.

EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS KÍNA

Két hónap haladék a kereskedelmi vitában, áttörés nélkül

Donald Trump és Hszi Csin-ping szeptember 24-én Washingtonban tárgyalt. Az amerikai és kínai küldöttség két hónappal meghosszabbította a novemberben lejáró kereskedelmi fegyverszünetet, így egyelőre nem térnek vissza a széles körű vámemelésekhez. A felek új gazdasági egyeztetési csomagról és a mesterséges intelligencia kockázatairól folytatandó párbeszédről beszéltek; az amerikai fél egy MI-incidensekre vonatkozó értesítési mechanizmust is szorgalmaz.

Tartós megállapodás azonban nem született a vámokról, a ritkaföldfémekről, a fejlett csipek exportkorlátozásáról vagy a kínai agrárvásárlásokról. Hszi óvatosságot kért Tajvan ügyében, Washington pedig nem jelezte, hogy megváltoztatná hivatalos álláspontját. Iránról is fennmaradt a nézetkülönbség: Kína bírálja a háborút, az Egyesült Államok viszont pekingi nyomást vár Teheránra.

Miért fontos? A csúcs legfontosabb eredménye a kiszámíthatatlanság ideiglenes csökkentése. Két hónap azonban kevés a vállalati beruházási döntésekhez, és a technológiai verseny alapja nem változott: a két ország párbeszédet épít, miközben továbbra is egymás függőségét próbálja mérsékelni.

Források: Kínai külügyminisztérium: Hszi és Trump washingtoni tárgyalása · Reuters: öt tanulság a Trump-Hszi csúcstalálkozóról · AP: kereskedelem, MI, Irán és Tajvan a washingtoni találkozón

IRÁN ÉS A HORMUZI-SZOROS

Közvetített egyeztetés indult, de még nincs békealku

Az Egyesült Államok és Irán a New York-i ENSZ-közgyűlés idején katari közvetítéssel üzeneteket váltott. Marco Rubio amerikai külügyminiszter megerősítette a közvetítőkkel folytatott megbeszélést, Irán pedig közölte: feltételei között szerepel a harcok és az amerikai tengeri blokád megszüntetése, valamint a befagyasztott iráni eszközökhöz való hozzáférés.

A Reuters hat iráni, regionális és nyugati forrásra hivatkozva azt írta, hogy a felek egy lépcsőzetes megoldást vizsgálnak: Teherán újranyitná a Hormuzi-szorost, Washington pedig enyhítené a blokádot. Ez tárgyalási elképzelés, nem létrejött megállapodás. Az iráni vezetés nyilvánosan továbbra is azt mondja, hogy elsőként az Egyesült Államoknak kell cselekednie. A hírekre a Brent pénteken 106 dollár alá süllyedt, de a szállítás továbbra is korlátozott.

Miért fontos? Már maga a hiteles diplomáciai csatorna is csökkenti a közvetlen eszkaláció veszélyét, de a sorrend dilemmája változatlan: egyik fél sem akarja előbb feladni fő alkupozícióját. A szoros tényleges megnyitása az olajár, az európai infláció és a kamatpályák szempontjából fontosabb lenne bármely politikai nyilatkozatnál.

Források: Amerikai külügyminisztérium: közvetítőkkel folytatott egyeztetés · IRNA: Irán közvetítők útján közölte feltételeit · Reuters: fokozatos alku lehetőségét vizsgálja Washington és Teherán · Bloomberg: a tárgyalási hírekre esett az olajár

OROSZORSZÁG

Rekordtöbbséget szerzett Putyin pártja a korlátozott választáson

A szeptember 18-20-i orosz parlamenti választás csaknem teljes eredménye szerint az Egységes Oroszország a listás szavazatok 57,83 százalékával 355 mandátumot szerzett a 450 fős Állami Dumában. A hivatalos részvétel 59,3 százalék volt. A Kreml pártja így megtartotta alkotmányozó többségét, a parlamentbe pedig 49, az ukrajnai háborúban szolgált veterán került be.

A számszerű eredmény a választási bizottság közlése, a választás demokratikus minősége azonban erősen vitatott. A háborúellenes Jabloko országos listáját kizárták, számos ellenzéki politikus börtönben vagy emigrációban van, Oroszország nem hívott EBESZ-megfigyelőket. Moszkva a megszállt ukrán területeken is szavazást rendezett; ezt Ukrajna, az Európai Unió és az EBESZ a nemzetközi jog alapján érvénytelennek tekinti.

Miért fontos? A Duma mandátumaránya Putyinnak teljes törvényhozási mozgásteret ad, de nem bizonyítja önmagában a háború szabad és versengő választáson mért társadalmi támogatását. A rekordtöbbség ugyanakkor megkönnyítheti a hadigazdaság, a további mozgósítás és az újabb represszív törvények elfogadását.

Források: AP: 355 mandátumot szerzett az Egységes Oroszország · Reuters: a Kreml pártja megtartotta alkotmányozó többségét · EBESZ: Oroszország nem hívott független megfigyelőket · Európai Unió: a megszállt ukrán területeken tartott szavazás nem érvényes

NÉMETORSZÁG

Az AfD nyert északkeleten, a Baloldal Berlinben, a CDU történelmi vereséget szenvedett

A szeptember 20-i tartományi választáson az AfD 38,2 százalékkal első lett Mecklenburg-Elő-Pomerániában, az SPD 35,5 százalékot szerzett. Friedrich Merz kancellár CDU-ja 4,9 százalékkal először maradt ki egy tartományi parlamentből. Berlinben a Baloldal 25,7 százalékkal végzett az élen, a CDU 18,8, az AfD 16,3 százalékot kapott; a korábbi CDU-SPD koalíció elvesztette többségét.

Merz katasztrófának nevezte az eredményt, de közölte, hogy kancellárként és pártelnökként folytatja. Az AfD mindkét tartományban erősödött, ám Mecklenburg-Elő-Pomerániában sincs önálló többsége, a többi párt pedig továbbra is kizárja a vele való koalíciót. Berlinben a lakhatási válságot középpontba állító Baloldal kerülhet a kormányalakítás centrumába.

Miért fontos? A két eredmény ugyanannak a német válságnak két iránya: keleten a jobboldali radikalizálódás, a nagyvárosban a baloldali tiltakozás erősödött. Merz gyenge felhatalmazása nehezítheti az adó-, nyugdíj- és gazdasági reformokat, miközben Európa legnagyobb gazdaságának kormányzati stabilitása uniós ügy is.

Források: Berlin választási iroda: a szeptember 20-i előzetes eredmény · AP: történelmi CDU-vereség a német tartományi választásokon · Reuters: az AfD nyert Mecklenburg-Elő-Pomerániában · OSW: a két tartományi választás részletes eredménye

VILÁGGAZDASÁG

Az MI-boom egyelőre ellensúlyozza az energiasokkot

Az OECD szeptember 23-i időközi jelentése 2026-ra 2,9, 2027-re 3,0 százalékos globális növekedést vár. A világgazdaság az iráni háború okozta energiasokkot eddig a tartalékkészletek felhasználásával, alternatív szállítási útvonalakkal, a Perzsa-öblön kívüli többlettermeléssel és a gyengébb kínai olajkereslettel a vártnál jobban viselte. A félvezető-, adatközpont- és más MI-beruházások különösen az Egyesült Államokban, Japánban és Dél-Koreában támasztják a növekedést.

A pufferek azonban fogynak. Az OECD a G20 inflációját 2026-ban 4,1, 2027-ben 3,6 százalékra teszi; az euróövezetben mindkét évre mindössze 1 százalékos növekedést vár. Az energiaárak újabb megugrása, az El Nino, a magas állampapírhozamok és az MI-beruházások csalódást keltő megtérülése együtt jövőre 0,7 százalékponttal vághatná vissza a globális növekedést, miközben 1,1 százalékponttal emelhetné az inflációt.

Miért fontos? A mesterséges intelligencia most konjunkturális támasz, de nem ingyenes biztosítás: óriási áram-, tőke- és adósságigénye van. Ha az energiasokk elhúzódik vagy az MI-várakozások túlzottnak bizonyulnak, ugyanaz a beruházási hullám, amely ma növekedést ad, pénzügyi sérülékenységgé válhat.

Források: OECD: a világgazdaság kitart, de a kockázatok erősödnek · OECD: 2026. szeptemberi időközi gazdasági kilátások · Reuters: az MI-beruházások egyelőre tompítják az energiasokkot

A jövő hét három kérdése

1. Mikor és milyen további feltételekkel válik ténylegesen hozzáférhetővé a 4,2 milliárd euró, és mit dönt a Bizottság a magyar helyreállítási pénzekről?
2. Egyszeri mentőcsomag vagy tartós, minden önkormányzat számára kiszámítható finanszírozási rendszer születik Budapest és a kormány tárgyalásain?
3. Eljut-e az amerikai-iráni közvetítés a Hormuzi-szoros tényleges megnyitásáig, és tartósan száz dollár alá viheti-e az olaj árát?

Szerkesztői megjegyzés

A „Péntek este” a hét fontos politikai-gazdasági eseményeiből válogat. A szöveg a 2026. szeptember 25-én 16.45-ig nyilvánosan elérhető információk alapján készült. A folyamatban lévő jogi, választási és diplomáciai ügyeknél külön kezeli a bizonyított tényeket, a hatósági vagy politikai állításokat, a sajtó forrásokra épülő értesüléseit, valamint a szerkesztői értelmezést. Az összeállítás az AI segítségével készült.

A Péntek esti hírhalom bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Van valami szokatlan abban, amikor egy technológia legnagyobb vállatainak vezetői nem azt mondják, hogy „minden rendben lesz”, hanem azt: vigyázzunk, mert baj is lehet. Ez történt szerdán az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Sam Altman, az OpenAI vezetője és Dario Amodei, az Anthropic vezérigazgatója a mesterséges intelligencia gyors fejlődésének biztonsági kockázatairól beszélt. Mindketten globális együttműködést és nemzetközi biztonsági szabványokat sürgettek.

Amodei ennél is tovább ment: szerinte ha a mesterséges intelligenciát rosszul kezelik, az egész emberiségre veszélyt jelenthet. A kijelentés azért különösen figyelemre méltó, mert nem egy kívülálló szkeptikustól, hanem a világ egyik vezető AI-vállalatának irányítójától származik.

A vita középpontjában egyre kevésbé az áll, hogy az AI elveszi-e majd néhány ember munkáját. Sokkal komolyabb kérdések kerültek előtérbe. Mi történik, ha egy mesterséges intelligencia nem egyszerűen válaszol a kérdéseinkre, hanem önállóan tervez, döntéseket hoz, számítógépes rendszereket használ, más programokat irányít, és hosszabb feladatsorokat hajt végre emberi beavatkozás nélkül?

Az úgynevezett AI-agentek fejlődése éppen ebbe az irányba mutat. Az ENSZ független nemzetközi tudományos AI-paneljének friss jelentése már olyan tesztekről is beszámol, amelyekben mesterségesintelligencia-rendszerek megpróbáltak korlátozásokat megkerülni, illetve olyan lépéseket tettek, amelyekre nem kaptak közvetlen emberi utasítást. Ez önmagában nem bizonyítja, hogy az AI „öntudatra ébredt”, de jól mutatja, hogy az egyre összetettebb rendszerek viselkedése nehezebben kiszámítható.

„Nincs elfogadható katasztrófakockázat”

Sam Altman az ENSZ-ben igyekezett elkerülni az AI-apokalipszisről szóló jóslatokat, ugyanakkor egyértelművé tette: egy komoly katasztrófa kockázatát nem lehet elfogadhatónak tekinteni.

Az utóbbi időben azonban már az AI-kutatók között is megjelentek egészen szélsőséges kockázati becslések. Az Anthropic egyik kutatója például tíz százaléknál nagyobbra becsülte annak esélyét, hogy a mesterséges intelligencia a következő évtizedben az emberiség pusztulásához vezethet.

Ez azonban egy kutató személyes becslése, nem tudományosan igazolt előrejelzés, és nem az Anthropic hivatalos prognózisa. Jelentősége inkább abban van, hogy érzékelteti: a legrosszabb forgatókönyveket már az AI-fejlesztés belső köreiben is komolyan tárgyalják.

A félelmek között szerepel a biológiai fegyverek fejlesztésének megkönnyítése, a kibertámadások automatizálása, a tömeges dezinformáció, az autonóm fegyverrendszerek elterjedése, a pénzügyi rendszerek manipulációja, valamint az, hogy az AI egyre több feladatot hajt végre közvetlen emberi felügyelet nélkül.

Nem kell Terminátor ahhoz, hogy baj legyen

Az egyik legfontosabb félreértés, hogy az AI biztonsági problémája csak akkor kezdődik, ha a gép „öntudatra ébred”. Ez nem feltétlenül igaz. Egy rendkívül erős, de nem tudatos rendszer is okozhat súlyos problémát, ha rosszul meghatározott célt követ, hozzáférést kap kritikus infrastruktúrához, vagy olyan eszközöket használ, amelyeket az ember eredetileg nem szánt neki.

A kérdés ezért nem elsősorban az, hogy „gonosz lesz-e az AI”, hanem az, hogy meg tudjuk-e érteni, előre tudjuk-e jelezni, és szükség esetén le tudjuk-e állítani azt, amit csinál. Ezt nevezik a szakirodalomban a kontroll elvesztése – loss of control – problémájának.

A mesterséges intelligencia ráadásul egyszerre lehet biztonsági eszköz és biztonsági kockázat. Segíthet konfliktusok előrejelzésében, a békefenntartásban vagy a kiberbiztonságban, ugyanakkor megkönnyítheti a támadások, a manipuláció és a dezinformáció automatizálását is. Vagyis nem maga az AI „jó” vagy „rossz”. Az számít, ki használja, mire használja, milyen hozzáférést kap, és milyen ellenőrzés alatt működik.

Már az AI-cégek is külső ellenőröket kérnek

Az ENSZ-ülés egyik fontos bejelentése volt, hogy az Anthropic külső szakértőket von be saját biztonsági gyakorlatainak ellenőrzésére, illetve a biztonsági incidensek jelentésének vizsgálatára. Sam Altman hasonló külső ellenőrzést ígért az OpenAI-nál is.

A lépés azért fontos, mert az AI fejlődésének sebessége mellett egyre kevésbé elegendő, ha egy vállalat saját maga állapítja meg, hogy a saját rendszere biztonságos.

A kérdés már nem egyszerűen az, hogy „megbízhatunk-e az AI-cégekben?”

Hanem az, hogy létrehozható-e olyan rendszer, amelyben nem kell vakon megbíznunk bennük.

Ki ellenőrizze az ellenőrőket?

A probléma itt válik igazán politikai és geopolitikai kérdéssé. A világ legfejlettebb AI-rendszereit néhány óriásvállalat fejleszti, miközben az Egyesült Államok és Kína között egyre élesebb technológiai verseny zajlik. Európa közben saját szabályozási modellt próbál kialakítani.

Az amerikai technológiai vállalatok egy része a nemzetközi együttműködést sürgeti, miközben Washingtonban olyan vélemények is erősek, hogy a túlzott szabályozás gyengítené az Egyesült Államok versenyképességét Kínával szemben.

Így egyszerre két, egymással nehezen összeegyeztethető logika működik. Az első szerint minél gyorsabban fejlesztünk, annál nagyobb gazdasági és geopolitikai előnyre tehetünk szert.

De közben a másodikban is van igazság: minél gyorsabban fejlesztünk, annál gyorsabban érhetünk el egy olyan pontot, ahol már nem tudjuk megfelelően ellenőrizni a rendszereket.

A harmadik megközelítés úgy véli: nem lassítani kell, inkább olyan szabályokra van szükség, amelyek mellett biztonságosan lehet gyorsan fejleszteni. Persze ezek az emberi szabályok, nem az AI szabályai…

Az igazi kérdés: kié a döntés?

Az ENSZ-ben elhangzottak alapján egyre világosabb, hogy az AI körüli vita már messze nem pusztán technológiai kérdés. Hatalmi kérdés is.

Ki határozza meg, mit tehet egy AI-rendszer? A fejlesztő? Az állam? Nemzetközi szervezet? A felhasználó? És mi történik akkor, ha egy rendszer képességei gyorsabban fejlődnek, mint ahogy a szabályozók megértik őket?

Az emberiségnek le kell-e mondania a mesterséges intelligenciáról, vagy képes lesz-e szabályokat alkotni saját új technológiájához még azelőtt, hogy annak képességei túlnőnének az emberi ellenőrzésen?

Az AI már most képes tudományos problémákat megoldani, programokat írni, információt elemezni, képeket és videókat készíteni, és egyre összetettebb feladatokat önállóan végrehajtani, ezért a következő évek döntő kérdése már nem pusztán az lesz: hogyan szabályozzuk? Az ENSZ Biztonsági Tanácsában elhangzott figyelmeztetések alapján ez már nem a távoli jövő filozófiai kérdése. A világ legnagyobb AI-fejlesztői szerint is olyan probléma, amelyre most kellene megtalálni a választ.

A „A mesterséges intelligencia az egész emberiségre veszélyt jelenthet” bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az Európai Bizottság szeptember 17-én mutatta be az úgynevezett KIDS Actet – teljes nevén EU Keeping Internet Digital Spaces Accountable and Trustworthy –, amely egységes európai szabályokat vezetne be a kiskorúak online védelmére. A javaslat egyik leglátványosabb eleme: 15 év alatt nem lehetne önálló közösségimédia-fiókot létrehozni.

A Bizottság ezzel egyúttal megpróbálná felszámolni azt a mostani európai szabályozási mozaikot, amelyben a tagállamok különböző életkori korlátokat és megoldásokat próbálnak bevezetni.

Három életkor, háromféle internet

A tervezet nem egyszerűen azt mondja, hogy „15 év alatt nincs TikTok”. A rendszer három fontos életkori szintet különböztetne meg:

A 13–14 évesek „mini-fiókjai” legfeljebb napi egyórás használatot tennének lehetővé, és a szülők kontrollálnák többek között a kapcsolatfelvételeket. A 15 év felettiek már önállóan használhatnák az érintett szolgáltatásokat.

Fontos részlet: 13 év alatt sem szűnne meg minden online hozzáférés. A Bizottság szerint például kifejezetten gyermekeknek készült videós szolgáltatások szülő által kezelt fiókon keresztül továbbra is használhatók lennének.

Nemcsak a Facebookról és a TikTokról van szó

A KIDS Act hatóköre ennél jóval szélesebb. A szabályozás a gyermekek által használt többféle digitális szolgáltatásra kiterjedne, köztük:

• közösségi oldalakra,
• videómegosztókra,
• online játékokra,
• alkalmazásboltokra,
• operációs rendszerekre,
• AI-chatbotokra,
• úgynevezett AI-companionokra, vagyis mesterséges intelligenciával működő digitális „társakra”.

A Bizottság szerint a lényeg az úgynevezett „safety by design”, vagyis a biztonságot már a szolgáltatás megtervezésekor be kell építeni. Nem az lenne az alapelv, hogy a platform létrehozza a szolgáltatást, majd utólag próbálja megoldani a gyermekvédelmi problémákat.

Búcsú a végtelen görgetéstől?

Ha a tervezet jelenlegi formáját elfogadják, a gyerekek számára hozzáférhető szolgáltatásokban több, kifejezetten a hosszabb használat ösztönzésére alkalmas funkciót korlátoznának.

Ilyen lenne például:

• a végtelen görgetés,
• az automatikus lejátszás,
• az úgynevezett jutalmazó vagy függőséget erősítő mechanizmusok,
• bizonyos push-értesítések, különösen alvásidőben,
• az idegenektől érkező kéretlen kapcsolatfelvétel.

A kiskorúak profiljai alapértelmezés szerint privátak lennének, könnyebb lenne más felhasználók blokkolása vagy elnémítása, és a gyermekek nem jelennének meg idegenek kapcsolatfelvételi ajánlásaiban.

Ez az internet üzleti modelljének egy részét is érinti: a platformoknak nemcsak azt kellene bizonyítaniuk, hogy eltávolítják a káros tartalmakat, hanem azt is, hogy maga a szolgáltatás nem ösztönzi szükségtelenül a gyerekek figyelmének minél hosszabb lekötését.

Honnan tudja az Instagram, hogy 14 vagy 41 éves vagyok?

A KIDS Act végrehajtásának egyik kulcskérdése az életkor ellenőrzése. Az Európai Bizottság erre már elkészítette saját technológiai megoldását. Az úgynevezett EU Age Verification Solution olyan digitális alkalmazás lenne, amelyben a felhasználó igazolhatná például azt, hogy elmúlt 13, 15 vagy 18 éves – anélkül, hogy a szolgáltató megkapná a pontos születési dátumát vagy személyazonosságát.

A rendszer működési elve érdekes. A felhasználó egyszer igazolja az életkorát például elektronikus személyazonosítóval, útlevéllel, személyi igazolvánnyal vagy bizonyos esetekben egy meglévő digitális azonosítási megoldással. Ezután az alkalmazás már csak egy egyszerű választ adna a szolgáltatónak:

„Elmúlt 15 éves: igen/nem.” Nem kellene megadnia a nevét, pontos születési dátumát vagy más személyes adatát.

A technológia úgynevezett zero-knowledge proof, vagyis „zéró ismeretű bizonyítás” elvén működik. A Bizottság szerint a platform így nem tudná összekapcsolni az életkor-ellenőrzést a felhasználó személyazonosságával vagy más webhelyeken végzett tevékenységével.

Az uniós megoldás technikailag már elkészült, és a Bizottság azt szeretné, hogy 2026 végéig minden tagállamban rendelkezésre álljon valamilyen, ezzel kompatibilis életkor-ellenőrzési lehetőség. A rendszer önálló alkalmazásként vagy az európai digitális személyazonossági tárcába integrálva is működhet.

A magyar helyzet: a gyerekek már rég nem várnak a törvényhozókra

Magyarországon különösen érdekes lehet az új uniós szabályozás. Az NMHH 2024 végi–2025 eleji országosan reprezentatív kutatása szerint a 7–16 éves magyar gyerekek 46 százaléka naponta használ közösségi médiát. A 13–14 éveseknél ez az arány már 69, a 15–16 éveseknél pedig 82 százalék.

Még beszédesebb az első regisztráció időpontja. Az NMHH adatai szerint a vizsgált gyerekek csaknem 60 százaléka már 10–12 éves kora között regisztrált legalább egy közösségimédia-platformra, miközben a legtöbb szolgáltatás jelenlegi szabályzata 13 éves korhatárt alkalmaz. 13 éves korára a kutatásban részt vevő gyerekek mintegy négyötödének már volt közösségimédia-regisztrációja.

A legnépszerűbb szolgáltatások között a Facebook/Messenger, a TikTok, a YouTube, az Instagram, a Viber és a Snapchat szerepelnek. Vagyis az EU most olyan korhatárt próbál jogilag kikényszeríteni, amelyet a gyerekek jelentős része már ma sem tart be.

Ezért a KIDS Act egyik legnagyobb kérdése nem az lesz, hogy mit ír majd a jogszabály, hanem az, hogy valóban ellenőrizhetővé válik-e az életkor.

Az AI sem marad ki

A Bizottság különösen érdekes módon az új szabályozásba bevonta az AI-chatbotokat és az AI-companionokat is. A gyermekek számára hozzáférhető mesterségesintelligencia-rendszereknek nem szabadna olyan kommunikációs megoldásokat használniuk, amelyek emberi kapcsolatot szimulálva érzelmi függőséget alakíthatnak ki.

Az AI-társak alapértelmezés szerint ki lennének kapcsolva, és nem „folytathatnák automatikusan” korábbi beszélgetéseiket a gyermekkel. A szolgáltatóknak még a piacra kerülés előtt vizsgálniuk kellene a gyermekekre jelentett kockázatokat, majd a működés során is figyelniük kellene az esetleges káros hatásokat.

Ez különösen új fejezetet nyithat a gyermekvédelemben: az EU már nemcsak attól félti a gyerekeket, hogy mit látnak a képernyőn, hanem attól is, hogy milyen kapcsolat alakul ki közöttük és az egyre emberibbnek tűnő gépek között.

A nagy platformoknak kell bizonyítaniuk

A KIDS Act egyik legfontosabb jogi újítása a bizonyítási teher megfordítása. A legalább 45 millió uniós havi felhasználóval rendelkező nagyon nagy online platformoknak a jövőben nem egyszerűen meg kellene várniuk, hogy egy hatóság problémát találjon náluk.

A szabályozás szerint előzetesen részletes megfelelési tervet kellene készíteniük, amelyet független auditorok ellenőriznek. Az ellenőrzés költségeit a vállalatok viselnék. A jogsértésekért akár a vállalat globális éves árbevételének 6 százalékát elérő bírság is kiszabható lenne. A végrehajtás a már működő uniós rendszerekre, mindenekelőtt a Digital Services Actre (DSA), illetve az AI-rendszerek esetében az AI Act kereteire épülne.

Már most vannak ellenzői

A javaslat természetesen nem váltott ki osztatlan lelkesedést. A digitális jogokkal foglalkozó European Digital Rights (EDRi) például már az uniós életkor-ellenőrzési megoldás bemutatása előtt komoly adatvédelmi és alapjogi aggályokat fogalmazott meg. Szerintük az életkor-ellenőrzés kiterjesztése veszélyeztetheti az online anonimitást, a magánszférát és bizonyos esetekben a gyermekek önálló online részvételét is.

Az iparági Computer & Communications Industry Association Europe szintén arra figyelmeztetett, hogy a különböző életkori kategóriák miatt az életkor-ellenőrzés technikai megvalósítása komoly adatvédelmi és biztonsági kérdéseket vethet fel.

A vita egyik alapvető kérdése ezért így foglalható össze: hogyan lehet úgy ellenőrizni egy gyerek életkorát, hogy közben ne kelljen mindenkinek személyazonosságot igazolnia az interneten? Az Európai Bizottság válasza a zero-knowledge technológia. A kritikusok szerint viszont a technológia önmagában nem oldja meg az összes jogi, adatvédelmi és gyakorlati problémát.

Ez még nem törvény

A KIDS Act egyelőre javaslat, nem hatályos uniós jogszabály.

A jogalkotási folyamat most az Európai Parlamentben és a Tanácsban folytatódik. Az Európai Parlament eljárási nyilvántartásában a dosszié jelenleg előkészítő szakaszban szerepel. A Bizottság elképzelése szerint a tárgyalások viszonylag gyorsan, nagyjából 8–12 hónap alatt lezárulhatnak, majd egy átmeneti időszak következhet. Ha a folyamat a tervek szerint halad, 2028 körül léphetnek életbe az új szabályok – de ez jelenleg még nem tekinthető biztos dátumnak.

A nagy kérdés: gyerekzár vagy új internet?

A KIDS Act jelentősége ezért túlmutat azon, hogy hány évesen nyithat valaki TikTok- vagy Instagram-fiókot. Az EU lényegében azt mondja: nem elég a gyereket megtanítani arra, hogyan védekezzen az internet veszélyei ellen; magát az internetet is úgy kell megtervezni, hogy kevesebb veszélynek tegye ki a gyereket.

Ez komoly szemléletváltás.. A szabályozás egyik oldalán a gyermekek védelme, a másikon az adatvédelem, az anonimitás, a szabad online részvétel és a technológiai vállalatok működése áll. És van még egy kellemetlen kérdés: ha egy tízéves gyerek ma két perc alatt képes hamis születési dátummal regisztrálni, vajon a 2028-as európai digitális személyi igazolvány két perc alatt képes lesz-e megállítani?

Források: (Digitális Stratégia) (Legislative Observatory) (CCIA) (European Digital Rights (EDRi)) (NMHH)

Az összeállítás az AI segítségével készült

A Gyerekzár az interneten? Az EU 15 éves korig újraszabná a gyerekek digitális világát bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Forrás: Anthropic Egy mesterségesintelligencia-ügynökökből álló rendszer 11 nap alatt készítette el Fermat utolsó tételének teljes, számítógéppel ellenőrizhető formalizálását. A Claude több tízmillió sor kódot és csaknem harmincezer köztes bizonyítást állított elő – miközben egy hasonló emberi projektet eredetileg évekre terveztek.

A matematika történetének egyik leghíresebb problémáját nem fedezték fel újra, hanem a számítógép számára is minden részletében ellenőrizhetővé tették. Az Anthropic szeptember 4-én jelentette be, hogy Claude mesterségesintelligencia-rendszere 11 nap alatt elkészítette Fermat utolsó tételének első teljes, géppel ellenőrzött formalizálását.

A teljesítmény azért különösen figyelemre méltó, mert a projekt során az AI 13 millió sor Lean kódot írt, és mintegy 30 300 matematikai tételt bizonyított számítógéppel, amelyek közül 29 500 került be a végső bizonyításba. A kész bizonyítás több mint ötször akkora, mint a matematikai bizonyítások egyik legfontosabb közösségi könyvtára, a Mathlib.

Mi Fermat utolsó tétele?

Fermat utolsó tétele első pillantásra szinte gyermekien egyszerűnek tűnik. Azt állítja, hogy ha n nagyobb 2-nél, akkor nincs három olyan pozitív egész szám, amelyekre igaz lenne: aⁿ + bⁿ = cⁿ

A legegyszerűbb esetben, amikor n = 2, természetesen vannak megoldások. Ilyen például a jól ismert 3² + 4² = 5², vagyis 9 + 16 = 25. Ezek a pitagoraszi számhármasok. Fermat azt állította, hogy amint a kitevőt 2-ről 3-ra vagy annál nagyobbra emeljük, a dolog lehetetlenné válik: nincs olyan nem nulla egész számokból álló a, b és c hármas, amely kielégíti az egyenletet.

Ez nem azt jelenti, hogy néhány számmal nem sikerül megoldást találni. A tétel ennél sokkal erősebb: azt mondja, hogy semmilyen számmal nem létezik ilyen megoldás, bármilyen nagy számokat is próbálunk.

Egy 350 éves matematikai rejtély

A tétel névadója, a francia matematikus Pierre de Fermat 1637 körül egy ókori matematikai mű, Diophantosz Arithmetikája egyik példánya széljegyzetében írta le az állítást. Azt is megjegyezte, hogy talált rá egy „csodálatos bizonyítást”, amely azonban nem fért el a könyv margóján. A bizonyítást soha nem találta meg senki.

A matematikusok évszázadokon keresztül próbálták megfejteni Fermat állítását. A probléma végül a modern számelmélet egyik legfontosabb hajtóerejévé vált. A megoldásra egészen 1994-ig kellett várni.

Andrew Wiles és a bizonyítás, amely majdnem összeomlott

A brit matematikus Andrew Wiles 1993-ban jelentette be, hogy bizonyította Fermat utolsó tételét. A bizonyítás azonban az ellenőrzés során komoly hibába ütközött: a matematikusok egy olyan rést találtak benne, amelyet nem lehetett egyszerűen áthidalni. Wiles több mint egy évig dolgozott a probléma megoldásán, végül Richard Taylor közreműködésével sikerült kijavítaniuk a bizonyítást. A teljes, helyes bizonyítás 1995-ben jelent meg.

Itt válik igazán érdekessé az AI mostani teljesítménye. A Claude nem fedezte fel újra Fermat tételét, és nem talált új bizonyítást. Wiles bizonyítása évtizedek óta elfogadott a matematikai közösségben. A gép azt csinálta, ami bizonyos szempontból még nehezebb: Wiles bizonyítását és az ahhoz szükséges teljes matematikai apparátust olyan precíz formába öntötte, amelyet egy számítógép minden egyes logikai lépésében ellenőrizni tud.

Mit jelent az, hogy „formalizálta” a bizonyítást?

A matematikusok számára egy bizonyítás lehet több száz oldalas, és bizonyos lépéseket természetesnek vesznek. Egy emberi szakértő elolvassa például azt, hogy egy következtetés „triviális”, és többnyire érti, miért következik az előző lépésekből.

Egy számítógép azonban nem működik így. A formalizált bizonyításban minden szükséges logikai lépést olyan formában kell megadni, amelyet egy úgynevezett bizonyításellenőrző rendszer képes mechanikusan ellenőrizni.

Az Anthropic ehhez a Lean nevű formális matematikai rendszert használta. A Lean nem egyszerűen „elhiszi”, amit az AI állít. Ellenőrzi, hogy a megadott bizonyítás valóban következik-e a megengedett matematikai axiómákból és korábban bizonyított állításokból.

Ez lényeges különbség a hagyományos chatbotokhoz képest. Egy nyelvi modell képes meggyőzőnek tűnő, ám hibás matematikai magyarázatot is generálni. Egy formális bizonyításnál viszont a végső ellenőrzést nem a nyelvi modell végzi. A gépnek bizonyítania kell, hogy igaza van.

Nem egyetlen AI dolgozott rajta

A projekt egyik legérdekesebb része éppen az, hogy nem egyetlen Claude „ült le” Fermat problémája elé.

Több tucat AI-ügynök dolgozott párhuzamosan: egyesek fogalmakat definiáltak, mások résztételeket bizonyítottak, megint mások a már elkészült eredményeket használták fel újabb, nehezebb állítások bizonyítására.

A fordulópontot egy közös, irányított gráf, úgynevezett DAG (directed acyclic graph) alkalmazása jelentette. Ez lényegében közös memóriaként szolgált: nyilvántartotta, milyen tételeket kell még bizonyítani, melyek készültek el, és hogyan kapcsolódnak egymáshoz az egyes matematikai eredmények. A rendszert a Columbia Egyetem kutatóival együttműködésben fejlesztett Prove2Me platform segítette.

Tizenegy nap kontra öt év

A teljesítmény különösen azért látványos, mert a matematikai közösség már korábban megkezdte Fermat bizonyításának formalizálását.

Kevin Buzzard, az Imperial College London matematikusa 2024-ben többéves közösségi projektet indított azzal a céllal, hogy Wiles bizonyítását Leanben teljes egészében formalizálják. A munkát ötéves, 1 millió fontos brit kutatási támogatás is segítette. Ehhez képest Claude 11 nap alatt jutott el a teljes, géppel ellenőrzött bizonyításig.

A különbség azonban nem egyszerűen az, hogy „AI gyorsabb, mint az ember”. Az emberi kutatók munkája közben ugyanis maga a formalizálás módszertana és a szükséges matematikai infrastruktúra is épült. Claude már egy jelentős részben előkészített matematikai ökoszisztémára támaszkodhatott.

Nem a matematika végét, hanem egy új korszak kezdetét jelentheti

A Fermat-projekt legfontosabb következménye ezért nem az, hogy egy AI „legyőzte” a matematikusokat. A valódi jelentősége az lehet, hogy megváltozik a matematikai eredmények ellenőrzésének sebessége. Egy új, rendkívül bonyolult matematikai bizonyítás szakértői ellenőrzése hónapokig vagy akár évekig tarthat. A formalizálás során viszont a számítógép végső soron nem azt vizsgálja, hogy a bizonyítás szerzője mennyire tekintélyes matematikus, hanem azt, hogy minden egyes következtetés logikailag helyes-e.

Az Anthropic szerint a cél éppen ezért egy olyan jövő, amelyben a matematikai eredmények sokkal könnyebben és gyorsabban ellenőrizhetők. Ez különösen fontos lehet a matematikán túl is. Ha az AI képes bonyolult tudományos érveléseket formalizálni, akkor idővel más tudományterületeken is megjelenhetnek hasonló rendszerek. A nagy kérdés az, hogy képes lesz-e a tudomány egyre nagyobb részét olyan formába önteni, amelyet a gépek folyamatosan, automatikusan és megbízhatóan ellenőrizhetnek.

Fermat több mint három évszázadon át várt a bizonyítására. Wilesnek évek kellettek hozzá. Az AI-nak pedig most 11 napra volt szüksége ahhoz, hogy ugyanezt a bizonyítást a számítógép számára minden részletében ellenőrizhetővé tegye. A matematika ettől még nem lett egyszerűbb. Csak a bizonyítására állt be egy újfajta „digitális kutatócsapat”.

A cikk az AI segítségével készült

A Fermat utolsó tétele és az AI bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Amikor az ember kifogja az aranyhalat

Sir Michael Caine kétszeres Oscar-díjas angol színészikon, 93 éves, de a hangja mintha fáradhatatlan lenne. Homérosz Odüsszeiájának új hangoskönyv-változatában végig ő tölti be a narrátor szerepét. Pontosabban: az ő hangja. A legendás brit színésznek ehhez nem kellett hosszasan a mikrofon előtt ülnie: az ElevenLabs által, Caine engedélyével létrehozott mesterséges hangmásolata végezte el a munkát.

Sir Michael jellegzetes hangjának számítógéppel generált klónja 13 órán és 19 percen keresztül meséli az ókori görög eposzt. A hangoskönyv ez év elején jelent meg, kiváló időzítéssel: majdnem egy időben Christopher Nolan brit rendező sztárokkal teli, azonos című akció-kalandfilmjének bemutatójával. A hangoskönyvet világszerte már több százezerszer töltötték le.

Eddig ez akár egy újabb technológiai kuriózum is lehetne. Egy világsztár, egy klasszikus mű, egy lenyűgöző új technológia. Csakhogy az ember vasárnap lemegy vásárolni, végignézi az újságosstandot, kihúzza a Sunday Expresst, meglátja Michael Caine arcát és a címet – „Legend Caine at centre of AI row over voice cloning” –, és azt gondolja: talált egy érdekes történetet.

De rövid keresés után kiderül: manapság szinte a vízcsapból is a mesterségesen klónozott emberi hang folyik. Amerikában hangszínészek beszélnek eltűnő munkákról és visszaeső bevételekről. Nagy-Britanniában ismert színészek követelik a saját hanghoz való jog törvényi védelmét. A Save Our Voices Now kampány mögé előadók tucatjai sorakoztak fel, és szeptember 6-án a BBC is friss fejleményekkel jelentkezett a kampányról.

Az ember ilyenkor érzi úgy, hogy kifogta az aranyhalat. Csakhogy ennek az aranyhalnak két oldala van. Az egyiken Michael Caine és a hozzá hasonló világsztárok állnak: számukra az AI új bevételi forrást teremtett. A másikon a hangszínészek, narrátorok, reklámhangok és szinkronszínészek derékhada, akiknek nem a nevük ér milliókat: ők a munkájukból élnek. Ugyanaz a technológia, amely az egyiknek újabb milliókat hozhat, a másik alól éppen a megélhetést húzhatja ki.

Csodálatos üzlet – ha Michael Caine-nek hívják az embert

Michael Caine ebben az üzletben már nem elsősorban színészi tehetségét adja el. Nem kell új szerepet megtanulnia, heteket töltenie a stúdióban vagy Homérosz eposzát végigolvasnia. Amit piacra visz, az a Michael Caine-márka: az a név, arc, hang és hírnév, amelyet több mint hat évtized alatt épített fel.

A sztárnak többé nem feltétlenül kell jelen lennie ahhoz, hogy a sztár jelenléte eladható legyen. A felhalmozott hírnév egy darabja leválasztható az emberről, digitalizálható és munkára fogható. A digitális másolat így önállóan hasznosítható vagyontárggyá válhat.

Caine nincs egyedül. Matthew McConaughey saját AI-hangjával készíti hírlevele spanyol nyelvű változatát. Az ElevenLabs Iconic Voice Marketplace kínálatában élő hírességek – például Liza Minnelli és Art Garfunkel – mellett elhunyt világsztárok engedélyezett hangmásolatai is megjelentek. Judy Garland, James Dean, Burt Reynolds és Sir Laurence Olivier hangját az örökösök hozzájárulásával tették újra használhatóvá. A Los Angeles Times szerint a legkeresettebb ismert színészek akár milliós összegeket is kaphatnak hangjuk licenceléséért.

A hírnév tehát, amelyet valaki egy életen át épített, az ember életén túl is gazdaságilag hasznosítható tőkévé válhat. Michael Caine-nek már nem feltétlenül kell Michael Caine-t alakítania. Elég, hogy Michael Caine.

Meredek váltás – a szakma derékhada

Csakhogy a hangipar túlnyomó része nem Michael Caine-ekből áll. A vörös szőnyegtől távol narrátorok, reklámhangok, szinkronszínészek és kisebb szerepeket játszó előadók dolgoznak. A nevüket a közönség többnyire nem ismeri, pedig naponta hallja őket. YouTube-videókat, online tanfolyamokat, reklámokat, vállalati oktatóanyagokat és kisebb költségvetésű hangoskönyveket mondanak fel.

Nem azért alkalmazzák őket, mert a nevük önmagában eladható, hanem mert jól, gyorsan és professzionálisan végzik el azt a munkát, amely nélkül az audiovizuális tartalomipar tömegtermelése nem működne. Éppen ezért kiszolgáltatottabbak: az AI elsőként ezeket a kisebb, ismétlődő megbízásokat képes olcsóbban és gyorsabban kiváltani.

A világsztár hangja azért érték, mert pótolhatatlan. A derékhad hangja azért veszélyeztetett, mert pótolhatónak ítélik. A sztár számára a digitális másolat új munkatárs; a névtelen szakember számára versenytárs.

A Los Angeles Times riportjában szereplő Stacy Rivera egy nagy technológiai vállalat ötszámjegyű ajánlatát utasította vissza azért, hogy hangjával AI-modellt tanítson. Nick Meyernek 100 000 dollárt ajánlottak hasonló célra; ő is nemet mondott. A döntés mögötti dilemma kegyetlenül egyszerű: fogadja-e el valaki a pénzt azért, hogy segítsen létrehozni saját lehetséges digitális helyettesítőjét?

Jessica Hepburn története már nem jövő idő. A narrátori és egyéb hangmunkákból élő szabadúszó bevétele a Los Angeles Times szerint nagyjából a felére esett, miközben éppen azok a kisebb munkák kezdtek eltűnni, amelyek korábban a megélhetését biztosították.

Amikor a jó üzlet visszaüt – Alicia McCalla

Van azonban egy harmadik út is: nem nemet mondani a mesterséges intelligenciára, hanem megpróbálni együtt élni vele – és keresni rajta. Az 56 éves Alicia McCalla ezt választotta. Hat órányi hanganyagot adott az ElevenLabsnak, amelyből elkészült digitális hangmásolata. Amikor valaki használta a klónt, McCalla részesedést kapott.

Első látásra nehéz jobb üzletet elképzelni: az ember egyszer dolgozik, aztán a hangja dolgozik tovább. McCalla így fogalmazott: „I could go to sleep and make money.” – „Elmehettem aludni, és közben pénzt kerestem.”

Csakhogy később reklámokban és egy Michael Jacksonról szóló dokumentumfilmben is visszahallotta saját hangját anélkül, hogy előzetesen tudta volna, mire fogják használni. Ezzel a kérdés megváltozik. Már nem pusztán az a dilemma, elveszi-e az AI a munkát, hanem az is: ha egyszer odaadtam neki a hangomat, meddig marad az enyém?

Mire szól a beleegyezés? Egyetlen munkára vagy bármire? Meghatározott időre vagy korlátlanul? Reklámra, politikai tartalomra, olyan termék népszerűsítésére is, amelyet az eredeti ember soha nem vállalna? A technológia gyorsabban teremtette meg ezeket a kérdéseket, mint ahogyan a jog válaszolni tudott rájuk.

Az ElevenLabs ugyanakkor azt állítja, hogy az alkotók ellenőrizhetik hangjuk felhasználását, és vissza is vonhatják azt a piactérről. A vállalat szerint több mint 10 000 alkotó keres passzív jövedelmet hangmásolata licencelésével, és eddig összesen több tízmillió dollárt fizettek ki nekik. Ez fontos ellenpont: az AI-hang nem szükségképpen kizsákmányolás; megfelelő beleegyezéssel és ellenőrzéssel új bevételi forrás is lehet.

A jog lemaradt a technológia mögött

A brit kormány AI-ról és szerzői jogról szóló jelentése szerint a jelenlegi brit szabályozás nem ad általános, önálló tulajdonjogot az ember hangjára vagy képmására. Egy konkrét hangfelvétel szerzői vagy előadói jogi védelem alatt állhat, de maga a hang mint személyes jellegzetesség nem feltétlenül élvez ugyanilyen védelmet.

Ez a hangszínészek számára nem elméleti jogászkodás. Ha egy AI-rendszer úgy hoz létre új produkciót, hogy az eredeti felvételt nem egyszerűen lemásolja, hanem az előadó hangját imitálja, a hagyományos jogi eszközök alkalmazása bizonytalan lehet.

A dokumentum a hatalmi egyenlőtlenségre is figyelmeztet. Egy világsztárnak ügyvédei, ügynökei és valódi alkupozíciója van. A kevésbé ismert szabadúszó rendszerint sokkal nehezebben szabhatja meg, hogyan tárolják, használják vagy értékesítik később digitális másolatát. Különösen kényesek lehetnek az AI-korszak előtt kötött szerződések.

Így a derékhad választása könnyen erre szűkülhet: eladjam most a hangomat, amíg még fizetnek érte – vagy ne adjam el, és kockáztassam, hogy holnap nélkülem oldják meg ugyanazt a munkát? Ez már jóval kevésbé tűnik teljesen szabad választásnak.

„Mentsük meg a hangunkat” – a brit lázadás

Amikor az egyes hangszínész külön próbál alkudozni, könnyű magánügynek látni a problémát. Nagy-Britanniában azonban a félelem időközben szervezett tiltakozássá vált. A Save Our Voices Now kampány mögé mintegy nyolcvan ismert színész és előadó állt, köztük Hugh Bonneville, Nicola Coughlan, Matt Lucas, Luke Evans és Siobhán McSweeney.

A kampány lényege nem az AI betiltása. Azt követelik, hogy az ember saját hangjához való joga egyértelmű törvényi védelmet kapjon, és a mesterséges intelligencia az előadó eszköze legyen, ne ellenőrizetlen helyettesítője. A vita így már nem arról szól, használjuk-e az AI-t, hanem arról: ki engedélyezi, ki ellenőrzi, és ki kapja érte a pénzt.

A történetben különös fordulat, hogy a világhírű színészek most éppen hírnevüket használják fel azok védelmére, akiknek a nevét a közönség nem ismeri. Ennek szakmai oka is van: a következő Michael Caine is valahol lent kezdi – reklámokkal, mellékszerepekkel, kisebb narrátori munkákkal. Ha eltűnnek a létra alsó fokai, egyszer majd nehezebb lesz feljutni a tetejére is.

A brit kormány már vizsgálja, hogyan erősíthető a hang, a képmás és más személyes jegyek védelme a digitális másolatok korában. Más európai országokban, például Dániában is megindult a jogalkotási gondolkodás a deepfake-ek és engedély nélküli digitális másolatok ellen.

A technológia először megmutatta, mennyit érhet egy ember hangja. A piac azután megmutatta, hogy nem minden ember hangját árazza egyformán. Most a jognak kellene kimondania valamit, ami egészen a közelmúltig olyan magától értetődőnek tűnt, hogy törvénybe foglalni sem kellett: a hangom az enyém.

Vajon ki fizeti a számlát?

Térjünk vissza Michael Caine-hez. A 93 éves színésznek nem kellett tizenhárom órán át Homéroszt olvasnia ahhoz, hogy az Odüsszeia az ő összetéveszthetetlen hangján szólaljon meg. Elég volt az a hang, az a név, az a hírnév, amelyet több mint hat évtized alatt felépített.

Nehéz lenne ezért hibáztatni. Ha egy élet munkájából olyan érték született, amely akkor is jövedelmet termelhet, amikor tulajdonosa már nem áll kamera vagy mikrofon elé, miért ne élne vele? És ne hibáztassuk magát a mesterséges intelligenciát sem. A kérdés nem az, hogy megállítsuk-e. A kérdés az, hogyan osztozunk azon, amit létrehoz.

Mert miközben Michael Caine digitális hangja dolgozik, valahol egy kevésbé ismert narrátor telefonja nem csörren meg. Egy hangszínész mérlegeli, elfogadjon-e százezer dollárt azért, hogy segítsen létrehozni saját lehetséges utódját. Egy másik pedig egy reklámban hallja vissza a hangját, amelynek elkészítésénél ott sem volt.

Ugyanaz a technológia az egyik ember számára megsokszorozza egy élet munkájának értékét, a másik számára leértékeli azt a munkát, amelyből él.

Talán ezért is elgondolkodtatóbb a történet, mint első látásra gondoltam, amikor a vasárnapi bevásárlás közben kihúztam az újságosstand kínálatából a Michael Caine arcképével illusztrált cikket. Azt hittem, egy különös technológiai kuriózumot találtam. Ehelyett egy olyan történetbe nyúltam bele, amelyben egyszerre van jelen hírnév és névtelenség, hatalom és kiszolgáltatottság, óriási üzlet és elvesző megélhetés.

És amely végül egy nagyon régi kérdést tesz fel ebben az egészen új világban: ha a gép már helyettünk is képes dolgozni, kié legyen a haszon – és ki fizesse meg az árát?

Michael Caine digitális klónja közben tovább meséli Odüsszeusz történetét. A mi odüsszeiánk a mesterséges intelligenciával pedig éppen csak elkezdődött.

Felhasznált források

Sunday Express, 2026. szeptember 6. – „Legend Caine at centre of AI row over voice cloning”

BBC News, 2026. szeptember 6. – friss beszámoló a Save Our Voices Now kampányról és Peter Caulfield kezdeményezéséről.

Los Angeles Times, 2026. augusztus 27. – riport a hollywoodi hangszínészek AI-klónokkal kapcsolatos konfliktusáról; Stacy Rivera, Nick Meyer, Jessica Hepburn és Alicia McCalla történetei.

ElevenLabs – Michael Caine és az Odüsszeia; Iconic Voice Marketplace; engedélyezett hírességhangok és az alkotói licencelési modell.

UK Government – Report on Copyright and Artificial Intelligence (2026): a hang, képmás, digitális másolatok és a jelenlegi brit jogi védelem hiányosságai.

A Tünde T. Guildford: Amilyen híres vagy, annyit is érsz bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az emberi agy energetikai szempontból valóságos csúcstechnológia. Közel százmilliárd idegsejtjével, elképesztően összetett hálózatával, folyamatos érzékelésével, emlékezésével és döntéseivel mindössze körülbelül 20 watt teljesítményt igényel. Nagyjából annyit, mint egy kisebb LED-es lámpa. Amikor ugyanehhez hasonló komplexitást hagyományos számítógépes eszközökkel próbálunk reprodukálni, egészen más nagyságrendek jelennek meg.

Chetan Singh Thakur és kutatótársai 2018-ban a Frontiers in Neuroscience folyóiratban megjelent áttekintő tanulmányukban azt írták: egy mintegy 20 milliárd neuront tartalmazó, emberi léptékű agykérgi modell szimulációjához exaflopsos teljesítményű szuperszámítógépre lehet szükség. Ennek teljesítményigényét akkor hozzávetőleg 0,5 gigawattra, vagyis 500 megawattra becsülték.

Ez 25 milliószorosa az emberi agy mintegy 20 wattos teljesítményének. Ötszáz megawatt pedig már nem egy számítógép, hanem egy kisebb erőmű teljesítménye: a tanulmány szerzői szerint nagyságrendileg negyedmillió háztartás egyidejű energiaigényének felelhet meg.

Van azonban egy fontos pontosítás. Ebből nem következik, hogy egy mai mesterséges intelligencia-modell „ugyanazt gondolja”, mint az emberi agy, csak 25 milliószor rosszabb hatásfokkal. A két rendszer működése gyökeresen eltér. A 2018-as adat egy teljes emberi léptékű kortikális szimuláció becsült igényére vonatkozott, nem egy ChatGPT-hez hasonló nyelvi modell egyetlen válaszára.

A különbség mégis jól mutatja, mekkora előnye van energetikai szempontból a biológiának.

Az MI energiaéhsége már most látszik

A kérdés azért vált különösen fontossá, mert a mesterséges intelligencia időközben kilépett a kutatólaboratóriumokból. Nagy nyelvi modellek, kép- és videógeneráló rendszerek, keresők, vállalati MI-szolgáltatások és tudományos modellek milliói futnak hatalmas adatközpontokban.

A Nemzetközi Energiaügynökség, az IEA legfrissebb becslése szerint a világ adatközpontjai 2025-ben mintegy 485 terawattóra villamos energiát fogyasztanak. Ez 2030-ra körülbelül 950 terawattórára nőhet. Vagyis mindössze öt év alatt gyakorlatilag megduplázódhat. Az adatközpontok ekkor már a világ villamosenergia-felhasználásának körülbelül 3 százalékát adhatják. (IEA) Összehasonlításul: 950 terawattóra valamivel több, mint amennyi áramot ma egész Japán használ fel. (IEA) És nem általában az internet növekedése hajtja leginkább ezt a folyamatot.

A legfontosabb új tényező a mesterséges intelligencia.

Az IEA szerint az MI-re optimalizált adatközpontok villamosenergia-fogyasztása 2025 és 2030 között nagyjából megháromszorozódhat. A gyorsított számításokra használt szerverek – vagyis elsősorban a GPU-kra és más MI-gyorsítókra épített rendszerek – fogyasztása sokkal gyorsabban nő, mint a hagyományos szervereké. (IEA)

A probléma az Egyesült Államokban látszik talán a legélesebben. A Lawrence Berkeley National Laboratory 2026 júniusában közzétett új számításai szerint az amerikai adatközpontok 2030-ban alapesetben körülbelül 649 terawattóra villamos energiát fogyaszthatnak. A különböző forgatókönyvek alapján azonban az érték 521 és 843 terawattóra között is alakulhat.

Ez az Egyesült Államok teljes villamosenergia-felhasználásának mintegy 9,5–15,3 százaléka lehet. (Seta) Vagyis egyetlen országban hamarosan akár minden hetedik-nyolcadik kilowattóra az adatközpontokban fogyhat el.

Miért eszik ennyi áramot az MI?

A mesterséges intelligencia energiaigénye több helyen jelentkezik egyszerre. Először is ott van a tanítás. Egy nagy modell létrehozásakor hatalmas számítási kapacitást kell heteken vagy hónapokon át működtetni. Több ezer vagy akár több tízezer nagy teljesítményű gyorsító dolgozhat egyszerre.

Csakhogy egy modell elkészülte után sem áll meg a fogyasztás. Ezután következik az inferencia: minden alkalommal, amikor valaki kérdez egy chatbotot, képet vagy videót generáltat, fordítást kér, programkódot készíttet vagy egy MI-alapú keresőt használ, újabb számítás történik.

Egyetlen kérdés energiaigénye önmagában nem feltétlenül látványos. Napi több milliárd lekérdezésé már az. Ráadásul nemcsak maguk a processzorok fogyasztanak. A szervereket hűteni kell, működtetni kell az adattárolást, a hálózatokat, a szünetmentes tápegységeket és az adatközpont teljes infrastruktúráját. Ezért kissé félrevezető pusztán egy MI-chip fogyasztásáról beszélni. A valódi kérdés az, hogy mennyi energiát igényel az egész rendszer.

A fejlődés paradoxona: a gépek takarékosabbak lesznek, mégis több áram kell

Van egy látszólagos ellentmondás. Az MI-hardverek közben rendkívül gyorsan javulnak.

A Google például 2025-ös környezeti jelentésében azt közölte, hogy Ironwood nevű TPU-ja – saját, mesterséges intelligenciára fejlesztett processzora – csaknem harmincszor energiahatékonyabb, mint a vállalat első, 2018-as felhős TPU-ja. (Sustainability)

Tehát ugyanannyi számítást egyre kevesebb energiából lehet elvégezni. Csakhogy közben sokkal több számítást végzünk. A modellek nagyobbak lesznek, egyre több ember használja őket, az MI bekerül a keresőkbe, telefonokba, irodai programokba, járművekbe és ipari rendszerekbe. Megjelentek a különösen számításigényes, úgynevezett „gondolkodó” modellek, és rohamosan terjed az MI-alapú videógenerálás is.

Így könnyen előáll az a jelenség, amelyet más technológiáknál is megfigyelhettünk: egy művelet egyre olcsóbb és energiatakarékosabb lesz, ám olyan sokkal többet végzünk belőle, hogy az összes fogyasztás mégis nő. Az IEA ezért arra számít, hogy a világ adatközpontjainak villamosenergia-igénye 2035-re már körülbelül 1200 terawattórára emelkedhet. (IEA)

Már az erőművek építését is befolyásolja az MI

Az MI energiaéhsége így már messze nem csupán informatikai kérdés. Villamosenergia-hálózatokról, új erőművekről és több tízmilliárd dolláros beruházásokról van szó.

Az IEA számításai szerint az adatközpontok növekvő fogyasztásának kielégítésében a megújuló energiaforrások mellett a földgáz és az atomenergia is jelentős szerepet kaphat. A szervezet szerint 2035-ig a megújulók termelése több mint 450 terawattórával növekedhet kifejezetten az adatközponti kereslet kielégítésére, miközben a földgáz és az atomenergia egyaránt mintegy 175 terawattóra többletet adhat. (IEA)

Nem véletlen, hogy a technológiai vállalatok az utóbbi években nap-, szél-, geotermikus és atomerőművi projektek iránt is egyre élénkebben érdeklődnek. A mesterséges intelligencia versenye lassan részben energiaversennyé válik. Hiába vannak meg a chipek, ha nincs elég villamos energia a működtetésükhöz.

A természet már megoldotta azt, amin a mérnökök dolgoznak

És itt térünk vissza ahhoz a bizonyos húsz watthoz. Az emberi agy nem úgy számol, mint egy mai processzor. Az idegsejtek nem hajtanak végre másodpercenként ezermilliárd hagyományos aritmetikai műveletet. Hatalmas párhuzamos hálózatban működnek, és az egyes neuronok csak akkor aktiválódnak, amikor valóban szükség van rájuk.

Éppen ezt próbálja utánozni az úgynevezett neuromorf számítástechnika. A kutatók olyan chipeket fejlesztenek, amelyek felépítése nem a klasszikus számítógépekét, hanem sokkal inkább az idegrendszer működését követi. A számítás és a memória közelebb kerül egymáshoz, az információt pedig bizonyos rendszerekben neuronok tüzeléséhez hasonló elektromos impulzusok továbbítják.

A 2018-as Thakur-tanulmány éppen erre a különbségre hívta fel a figyelmet: a hagyományos szuperszámítógépek rendkívül energiaigényesek, ha az agy működését próbáljuk részletesen utánozni, ezért hosszú távon új számítógépes architektúrákra lehet szükség. (Frontiers)

Az MI következő nagy áttörése ezért nem egyszerűen az lesz, hogy még több processzort kapcsolunk össze, hanem az, hogy megtanulunk egészen másképpen számolni. Miközben egy hipotetikus emberi léptékű kérgi szimuláció energiaigényét fél gigawattra becsülték, mindannyian hordunk a fejünkben egy nagyjából húszwattos szerkezetet, amely lát, hall, beszél, tanul, emlékezik, alkalmazkodik – és mindezt egy szendvics energiájából órákon át képes működtetni.A mesterséges intelligencia történetének egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogy mennyi energiába kerül majd ez az intelligencia.

(Frontiers) A cikk az MI segítségével készült

A Húsz watt kontra fél gigawatt – az energia lehet a mesterséges intelligencia következő nagy korlátja bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.