Nemrég az Egyesült Arab Emírségek jelentette be, hogy két éven belül állami szolgáltatásainak felét mesterséges intelligenciára bízza. Az elképzelés szerint az MI „végrehajtó partnerként” működne: elemezne, döntene, végrehajtana és folyamatosan fejlesztené saját működését – emberi beavatkozás nélkül. A cél a gyorsaság és a hatékonyság. A kritikusok szerint azonban ez a digitális technokrácia veszélyes kísérlete, hiszen az élet már most tele van figyelmeztető példákkal.

Hollandiában egy önfejlesztő algoritmus több mint 35 ezer családot bélyegzett meg gyermeknevelési támogatással való csalás miatt. A rendszer kockázati tényezőként kezelte a kettős állampolgárságot és az idegen hangzású neveket. Családok veszítették el otthonukat, gyerekek kerültek állami gondozásba, végül a Mark Rutte vezette kormány bukásához vezetett az ügy.

Ausztráliában a „Robodebt” program több százezer segélyezettet üldözött állítólagos tartozások miatt. Az automatikusan generált fizetési felszólítások sokszor hibásak voltak, mégis behajthatónak minősültek. A vizsgálóbizottság később kimondta: a rendszer jogellenesen működött.

Az Egyesült Államokban algoritmusok döntöttek arról, ki mennyi otthoni ápolási támogatást kapjon. Súlyosan beteg emberek ellátását egyik napról a másikra csökkentették, mert a rendszer így „számolta ki”. Mire a bíróságok közbeléptek, sok esetben már visszafordíthatatlan károk keletkeztek. És ezek még csak részrendszerek voltak. Mi történik akkor, ha ugyanez a logika az egész államigazgatást áthatja?

Az MI-állam logikája

A mesterséges intelligencia különösen vonzó a politikai vezetők számára, mert azt ígéri: gyorsabb ügyintézés, kevesebb bürokrácia, kisebb költség, kevesebb emberi hiba. Egy jól működő digitális rendszer valóban képes lehet egyszerűsíteni az adminisztrációt – például adóügyekben, időpontfoglalásban, dokumentumkezelésben vagy közlekedési rendszerekben. Csakhogy a kormányzás nem futószalag.

Az állam nem csomagküldő szolgálat, ahol a sebesség az egyetlen mérőszám. A közigazgatás döntései emberi sorsokat érintenek: nyugdíjat, segélyt, tartózkodási engedélyt, gyámügyet vagy egészségügyi ellátást. Ezekben az esetekben nemcsak a döntés számít, hanem az is, hogy ki hozta meg, milyen indokkal, és hogyan lehet ellene jogorvoslatot kérni.

A probléma az, hogy az MI-rendszerek gyakran „fekete dobozként” működnek. Még fejlesztőik sem mindig tudják pontosan megmagyarázni, hogyan jutottak egy adott döntésre. Ha egy ügyintéző hibázik, számon kérhető. De kit lehet felelősségre vonni egy önfejlesztő algoritmus esetében? A minisztériumot? A szoftvercéget? Az adatbázist? A felelősség itt kezd el elmosódni.

A másik nem kevésbé fontos tapasztalat, hogy az algoritmusok már a szociális médiában legyőzték az embert, az ingyenes használatért az adatainkkal és a figyelmünkkel fizettünk, az algoritmusok pedig egy információs buborékba zártak bennünket, olyanba, amelyből meglehetősen. nehéz kilépni. Nem kétséges, hogy ha állami hátszéllel működnek, hatalmuk még nagyobb lesz.

A politikai csábítás: kontroll és hatékonyság

A világ különböző politikai rendszerei eltérő módon közelítenek az MI-hez, de egy közös pont jól látható: a technológia a hatalomgyakorlás új eszközévé válik. Kínában az MI-t már ma is használják társadalmi megfigyelésre, arcfelismerésre, prediktív rendészetre és állampolgári pontozási rendszerekhez kapcsolódó adatfeldolgozásra. Az algoritmus itt nem pusztán adminisztrációs segéd, hanem a politikai kontroll infrastruktúrája.

Az Európai Unió ezzel szemben szabályozási oldalról próbálja megközelíteni a kérdést. Az AI Act célja, hogy korlátozza a magas kockázatú rendszerek használatát, különösen ott, ahol alapjogokat érinthetnek. Az EU szemlélete szerint az állam nem mondhat le az emberi felügyeletről.

Az Egyesült Államokban inkább piaci logika dominál: az állam és a technológiai vállalatok együttműködése alakítja az MI-kormányzást. Ez gyors innovációt eredményez, ugyanakkor komoly összefonódásokat is teremt az állam és a Big Tech között. Közben autoriter és demokratikus rendszerek egyaránt ugyanabba az irányba sodródhatnak: az automatizált állam felé.

És mi lesz a bíróságokkal?

A következő nagy frontvonal valószínűleg az igazságszolgáltatás lesz. Már ma is léteznek olyan rendszerek, amelyek előrejelzik egy vádlott visszaesési kockázatát, segítik az ítéletkiszabást vagy elemzik a bírósági precedenseket. Az Egyesült Államokban a COMPAS nevű algoritmust használták bírói döntések támogatására – később azonban kiderült, hogy a rendszer faji torzításokat tartalmazott.

A technológia támogatást nyújthat a bíróságoknak dokumentumelemzésben vagy jogi kutatásban. A veszély ott kezdődik, amikor az algoritmus ajánlása gyakorlatilag ítéletté válik, pedig a bíráskodás nem puszta adatfeldolgozás. A jog nemcsak szabályok mechanikus alkalmazása, hanem mérlegelés, körülmények értelmezése és erkölcsi felelősség is. Egy algoritmus kiszámíthat valószínűségeket – de nem érez arányosságot, méltányosságot vagy irgalmat.

A hatékonyság ára

A mesterséges intelligencia kétségtelenül átalakítja az államot. A kérdés azonban az, hogy az állam közben mivé alakul át. Egy emberközpontú digitális közigazgatás valódi előrelépés lehetne: gyorsabb ügyintézés, jobb hozzáférés, kevesebb bürokrácia. De ha a politikai vezetők kizárólag hatékonysági mutatóként tekintenek az MI-re, akkor könnyen létrejöhet egy olyan rendszer, ahol az állampolgár többé nem emberként, hanem adatpontként jelenik meg. És amikor egy algoritmus hibázik, annak következményeit mindig valódi emberek viselik.

A Kormányon a mesterséges intelligencia, avagy az automatizált állam bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az úgynevezett evolúcióképes mesterséges intelligencia – röviden eAI – lényege, hogy működésében megjelennek a biológiai evolúció kulcselemei: a változatosság, a szelekció és az öröklődés. Ezek együttesen lehetővé teszik, hogy a rendszerek generációról generációra alkalmazkodjanak, és egyre hatékonyabb megoldásokat hozzanak létre.

A tanulmány szerzői szerint az evolúció ereje már bizonyított: a földi élet fejlődése, benne az emberi elme kialakulása is ezen alapul. „Az evolúció ereje világosan megmutatkozik a biológiai evolúció történetében, amely létrehozta az emberi kognitív képességeket” – hangsúlyozta Szathmáry Eörs evolúcióbiológus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője.

A jelenlegi AI-rendszerek – minden eredményük ellenére – többnyire szűk feladatokra optimalizáltak, és működésük erősen függ az emberi fejlesztők által meghatározott keretektől. Az evolúcióképes rendszerek ezzel szemben képesek lehetnek saját „fejlődési pályát” kialakítani, új megoldásokat generálni, sőt, bizonyos értelemben önállóan továbbfejleszteni önmagukat.

„Elkerülhetetlennek tartjuk, hogy az AI-rendszerek fejlesztése – valószínűleg már a közeli jövőben – építeni fog a teljes körű evolúciós folyamatok erejére” – mondta Luc Steels, a Belga Királyi Flamand Tudományos és Művészeti Akadémia kutatója, a publikáció társszerzője.

Az eAI megjelenése jelentős áttörést hozhat olyan területeken, ahol a komplexitás és a változékonyság ma még komoly akadályt jelent – például adaptív rendszerek, autonóm döntéshozatal vagy új típusú problémamegoldás esetében.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: az evolúciós alapú AI fejlesztése komoly kihívásokat is hordoz. Az ilyen rendszerek működése kevésbé kiszámítható, fejlődési irányuk nehezebben kontrollálható, ami biztonsági és etikai kérdéseket vet fel. Nem zárható ki, hogy a rendszerek olyan megoldásokat alakítanak ki, amelyek nem illeszkednek az emberi szándékokhoz vagy értékrendhez. A tanulmány ezért arra figyelmeztet, hogy a technológiai fejlesztésekkel párhuzamosan szükség van megfelelő szabályozási és felügyeleti keretek kialakítására is. Az evolúcióképes mesterséges intelligencia ugyanis nemcsak új lehetőségeket kínál, hanem új típusú felelősséget is jelent.

https://www.pnas.org/doi/10.1073/pnas.2527700123

A Darwini fordulat: evolúcióra képes AI-rendszerek jöhetnek – figyelmeztetnek a kutatók bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Miközben a mesterséges intelligencia körüli globális diskurzus gyakran futurisztikus vagy apokaliptikus hangulatú, Kelet-Európában egészen más kép rajzolódik ki: az AI már a mindennapok része – csak éppen a viszonyunk még bizonytalan hozzá. Ezt erősíti meg a Sophos Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban végzett kutatása is, amely egy régiósan meglepően egységes mintázatot mutat.

A ChatGPT már az infrastruktúra része

Magyarországon az AI-t használók 84,7%-a használja a ChatGPT-t, Csehországban ez az arány szintén 80% feletti, Lengyelországban pedig a felhasználók fele elsődleges eszközként tekint rá. Ez nem helyi sajátosság, hanem globális trend. A ChatGPT gyakorlatilag az AI „alaprétegévé” vált: egyszerre kereső, szövegszerkesztő, tanár és munkatárs. A versenytársak – például a Gemini – jelen vannak, de messze nem dominálnak. A kép inkább egy erősen koncentrált piacra hasonlít, ahol egyetlen szereplő határozza meg a felhasználói élményt.

Nem kísérletezés, hanem rutin

A használati gyakoriság alapján a régió egyáltalán nem lemaradó. Magyarországon a felhasználók kétharmada legalább heti rendszerességgel használ AI-t, és több mint egyharmad napi szinten. Hasonló arányok látszanak Csehországban és Lengyelországban is. Ez gyakorlatilag megegyezik a globális átlaggal.Vagyis: az AI már nem „kipróbált technológia”, hanem beépült a napi működésbe.

A felhasználási célok szinte tankönyvszerűek:

• kutatás
• munka
• tanulás
• fordítás

Ez tökéletesen illeszkedik a nemzetközi mintákhoz, ahol az AI leginkább információs és produktivitási eszközként működik. Egyszerűbben: az AI lett az új Google – csak beszélget.

A nagy ellentmondás: használjuk, de nem bízunk benne teljesen

A legérdekesebb adat nem a használat, hanem a hozzáállás. Magyarországon a válaszadók 40,8%-a egyszerre látja az AI-t lehetőségnek és kockázatnak. Hasonló arányok jelennek meg Csehországban és Lengyelországban is. Ez az ambivalencia globálisan is jelen van, de itt különösen tisztán látszik: a technológia gyorsabban terjed, mint ahogy a társadalom feldolgozza. Az emberek már használják az AI-t munkára és tanulásra – miközben még nem döntötték el, hogy bíznak-e benne.

Tudatos felhasználók, bizonytalan attitűdök

A régió nem tudatlan: Magyarországon a felhasználók közel 80%-a tisztában van azzal, hogy AI-val találkozik, Lengyelországban ez az arány még magasabb. Ez nem egy „észrevétlen technológiai beszivárgás”. Sokkal inkább egy tudatos, de még kiforratlan viszony. A Sophos kutatásának egyik legfontosabb tanulsága, hogy az AI használata már megelőzte a róla alkotott stabil véleményeket. Ez ritka helyzet. Általában előbb alakul ki társadalmi konszenzus, és csak utána terjed el egy technológia. Itt viszont fordítva történik: az AI már ott van az asztalon, a laptopon, a telefonban – és csak most kezdjük kitalálni, mit jelent ez.

Kelet-Európa nem lemarad, hanem együtt halad

A számok alapján egyértelmű: a régió nem periféria.

• ugyanazokat az eszközöket használja,
• hasonló intenzitással,
• hasonló célokra,
• és ugyanazokkal a dilemmákkal.

Ez talán a legfontosabb felismerés: Kelet-Európa nem követi a trendeket, hanem része a trendnek. A mesterséges intelligencia Kelet-Európában már nem jövő, hanem jelen. A kérdés már nem az, hogy használjuk-e, hanem az, hogy meg tudjuk-e érteni és kontrollálni azt, amit már napi szinten használunk. És ebben a történetben most kezdődik csak az igazán érdekes rész.

A A magyar MI-felhasználók 85%-a ChatGPT-t használ bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A miniszterek nem idegenkednek a technológiai divatirányzatoktól és a szakzsargontól – nem is olyan régen még mindannyian a blokkláncról beszéltek, Rishi Sunak pedig arra készítette fel a Királyi Pénzverdét, hogy kezdjen el nem helyettesíthető tokeneket, röviden NFT-ket gyártani. De a mesterséges intelligencia, amelyet a nagy technológiai cégek több mint egy billió dolláros befektetéssel támogatnak, másfajta kilátásokkal kecsegtet.

Hogyan látja tehát a kormány, hogy ez milyen hatással lesz Skócia szolgáltatásaira és gazdaságára az elkövetkező években?

És hogyan remélik a miniszterek kezelni a gyorsan fejlődő területhez kapcsolódó kockázatokat és vitákat? Az elmúlt években gyors fejlődés ment végbe az AI-eszközök terén.Valószínűleg már naponta többször is kapcsolatba kerülünk velük – a keresőmotorok találati listáján megjelenő összefoglalótól kezdve az okostelefon automatikus javításán, a fotószerkesztő szoftvereken vagy a hangpostai üzenetek leírására szolgáló eszközökön át.

Ez nem csak az irodában történik. Az algoritmusok segítik meghatározni, hogy az emberek mit néznek a tévében, hová mennek nyaralni és kivel randiznak. A kormányok pedig egyre inkább figyelemmel kísérik őket, mint a túlterhelt közszolgáltatások és költségvetések megerősítésének egyik eszközét, a tervezés javítása és a költségek csökkentése révén.

A skót kormány létrehozta saját ügynökségét, az AI Scotlandot, hogy „nemzeti zászlóshajóként” irányítsa a stratégiát, és elősegítse a helyi vállalatok növekedését. Ötéves stratégiája kiemelte, hogy máris van néhány komoly AI-cég Skóciában, míg mások most költöznek ide.

A Wordsmith AI folytatja Edinburgh hagyományát a jogi ipar központjaként azzal, hogy olyan eszközöket hoz létre, amelyek segítenek például a szerződések megfogalmazásában és felülvizsgálatában – és mindössze 18 hónappal a bevezetése után már 100 milliárd dollárra becsülték az értékét.

Két adatkezelő cég – a CoreWeave és a DataVita – kulcsfontosságú partnere egy 2,5 milliárd font értékű mesterséges intelligencia-számítástechnikai campusnak Lanarkshire-ben, amely egy „növekedési zóna” része, amelyről a CoreWeave azt állítja, hogy „a világ egyik legfejlettebb mesterséges intelligencia-telephelye” lesz.

Egy másik cég, az AI Pathfinder, egy ipari parkot támogat Irvine-ban, North Ayrshire-ben, amelyről azt állítja, hogy 15 milliárd fontnyi befektetést vonzhat. Az Edinburgh-i Egyetem ad otthont az ARCHER2-nek, az Egyesült Királyság nemzeti szuperszámítógépének, és – egy rövid felháborodás után, amikor a brit kormány először törölte, majd újra bevezette a projektet – hamarosan egy 750 millió font értékű szuperszámítógép-központnak is otthont ad majd.

A Heriot-Watt Egyetem Nemzeti Robotáriuma élen jár az orvosi és tengeri robotika terén elért áttörésekben, az első néhány évben 14 vállalatot indított el.

Az egészségügy áll a közszolgáltatások területén az AI-vel kapcsolatos fejlesztések középpontjában.

A múlt héten publikált tanulmány megállapította, hogy az AI-eszközök javíthatják a rák felismerését, miközben felgyorsítják a diagnózist és csökkentik a klinikai dolgozók munkaterhelését. A tanulmány az Aberdeen-i Egyetem és az NHS Grampian által vezetett, a mellszűrési folyamatokat vizsgáló projekten alapult.

Az Egyesült Királyságban minden 50 és 70 év közötti nőt háromévente mammográfiára hívnak be – évente kétmillió ilyen vizsgálatot végeznek. Minden mammográfiai felvételt két radiológusnak kell kiértékelnie, és ha bármilyen kétség merül fel, a betegeket visszahívják további vizsgálatokra – ennek ellenére a rákos megbetegedések 20%-át nem észlelik.

Számos különböző egészségügyi tanulmány kihasználta azt a lehetőséget, hogy a mesterséges intelligencia eszközeit képi felismerésre lehet betanítani, hogy segítsenek a felvételek értékelésében, gyorsan kiemelve azokat a kis területeket, amelyek könnyen elkerülhetik a figyelmet. Ez a tanulmány pedig azt találta, hogy a Mia nevű szoftver használatával a második radiológus helyett 10,4%-kal javítható a felismerés, 14 napról háromra csökkenthető az eredményekre való várakozási idő, és több mint 30%-kal csökkenthető az orvosok munkaterhelése. Így megmaradt az a biztosíték, hogy minden esetet egy emberi radiológus is átnéz, miközben maximálisan kihasználták a technológia alkalmazásából származó potenciális előnyöket.

A MI Skócia – a kormányzat és a mesterséges intelligencia bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A történelem azt mutatja, hogy az új technológiák ritkán söprik el egyik napról a másikra a munkahelyeket. Az automatizált telefonközpontok például már az 1920-as években léteztek, mégis csak az 1980-as években tűnt el az utolsó emberi telefonkezelő az Egyesült Államokban. A technológiai áttörés önmagában nem elég: szervezeti rendszerekre, üzleti folyamatokra és fogyasztói bizalomra is szükség van.

Mégis, a mesterséges intelligencia új helyzetet teremt. A jelenlegi modellek elsősorban a kognitív, azaz szellemi munkát érintik. Ha a vállalatok AI segítségével ugyanazt a feladatot kevesebb alkalmazottal tudják elvégezni, akkor a fehérgalléros állások egy része valóban eltűnhet. Az érintett dolgozók más ágazatokban keresnek majd munkát – például a szolgáltatási szektorban –, ami lefelé nyomhatja a béreket.

A legsötétebb forgatókönyv azonban nem pusztán a munkanélküliség. Az is kérdés, ki profitál az AI-forradalomból. Ha néhány nagy technológiai platform monopolhelyzetbe kerül, akkor hatalmas nyereség koncentrálódhat egy szűk vállalati és befektetői körnél. Eközben a gazdaság többi szereplője – köztük a munkavállalók – csak a negatív hatásokkal szembesülne.

Egy versenyzőbb AI-piac viszont egészen más eredményt hozhat. Ha sok fejlesztő kínál hasonló képességű rendszereket, az árak csökkennek, és a termelékenység növekedése szélesebb körben oszlik meg. Az olcsóbb szolgáltatások új keresletet és új munkahelyeket is teremthetnek.

A politikai döntéshozók számára azonban nincs egyszerű válasz. Ha az AI valóban tömeges, de nem teljes munkanélküliséget okoz, nehéz lesz pontosan meghatározni, kiket kell támogatni. Egyesek ezért már most az alapjövedelem irányába mutató jóléti reformokról beszélnek. Ez viszont komoly költségvetési és munkaerőpiaci dilemmákat vet fel.

Valószínűleg a legjobb forgatókönyv egy „Goldilocks-helyzet”: a mesterséges intelligencia elterjedése nem túl gyors, így a munkavállalók alkalmazkodni tudnak, és az iparág sem válik néhány vállalat oligopóliumává. Ebben az esetben az AI nem kiszorítja az embereket a gazdaságból, hanem inkább kiegészíti a munkájukat. A kérdés tehát nem az, hogy a mesterséges intelligencia hoz-e változást, hanem az, hogy a társadalom képes lesz-e időben felkészülni rá.

A Mesterséges intelligencia – rémálom vagy kezelhető átalakulás? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A csatatér digitális térképe

A mesterséges intelligencia jelenleg elsősorban a hadseregek információs és elemző rendszereiben kap szerepet. A modern háborúkban hatalmas mennyiségű adat keletkezik: műholdképek, drónfelvételek, rádióforgalom, radarjelek, valamint a nyílt forrásból – például közösségi médiából – származó információk. Ezek feldolgozása korábban emberek százainak munkáját igényelte. A mesterséges intelligencia azonban percek alatt képes olyan mintázatokat felismerni, amelyek korábban napokig tartó elemzést igényeltek.

Az amerikai hadsereg Project Maven nevű programja például AI segítségével elemzi a drónok által készített felvételeket, és azonosítja az ellenséges járműveket vagy fegyverrendszereket. Hasonló rendszereket használ Izrael is, ahol algoritmusok segítik a hírszerzési adatok feldolgozását és a katonai célpontok rangsorolását. Ukrajnában a mesterséges intelligencia már a frontvonal közelében is megjelent. Az AI-alapú szoftverek segítik a drónok navigációját, az ellenséges járművek felismerését, valamint a tüzérségi célpontok meghatározását. Nem véletlen, hogy több szakértő az ukrajnai konfliktust az első „AI-támogatott drónháborúnak” nevezte.

A drónforradalom

A mesterséges intelligencia egyik leglátványosabb katonai alkalmazása a pilóta nélküli eszközök gyors fejlődése. A modern harci drónok már képfelismerő algoritmusokat használnak, amelyek segítenek azonosítani a célpontokat vagy követni a mozgó objektumokat. Az úgynevezett „kamikaze drónok” – például az amerikai Switchblade vagy az izraeli Harop rendszerek – képesek felderíteni a célpontot, majd becsapódással megsemmisíteni azt. Bár ezek a rendszerek még nem teljesen autonómok, működésük egyre inkább az automatizált döntéshozatal irányába mutat.

A következő lépcsőfok a drónraj-technológia lehet. Ebben az esetben több tucat vagy akár több száz kisebb drón működik együtt, egymással kommunikálva és összehangoltan manőverezve. Az Egyesült Államok már kísérletezett olyan rajrendszerekkel, amelyek autonóm módon szervezik meg saját mozgásukat. Az ilyen rendszerek egyik stratégiai előnye, hogy rendkívül nehéz ellenük védekezni: ha egy raj több száz kis drónból áll, azok egyenként viszonylag olcsók, és könnyen pótolhatók.

Automatizált védelem

A mesterséges intelligencia már a légvédelemben is szerepet kapott. Az izraeli Iron Dome rendszer például algoritmusok segítségével számítja ki a beérkező rakéták pályáját, majd automatikusan eldönti, hogy szükséges-e elfogórakétát indítani. A döntés gyakran néhány másodperc alatt születik meg – gyorsabban, mint ahogy egy ember képes lenne végiggondolni a helyzetet. Hasonló automatizált rendszerek jelennek meg a tengeri hadviselésben is. Az Egyesült Államok Sea Hunter nevű autonóm hajója például személyzet nélkül képes tengeralattjárók felkutatására és követésére.

Technológiai verseny a nagyhatalmak között

Az MI katonai alkalmazása ma már a geopolitikai verseny egyik kulcsterülete. Az Egyesült Államok és Kína egyaránt hatalmas összegeket fektet AI-fejlesztésekbe. Az amerikai stratégiai gondolkodásban egyre gyakrabban jelenik meg az „algorithmic warfare”, vagyis az algoritmusokra épülő hadviselés fogalma. Kína katonai doktrínájában az „intelligensített hadviselés” kifejezést használják, amely a mesterséges intelligencia által vezérelt hadsereget jelenti. Egyes katonai elemzők szerint egy esetleges Tajvan körüli konfliktusban már kulcsszerepet játszhatnának az autonóm drónrajok, az AI-alapú felderítés és az automatizált döntéstámogató rendszerek.

A legnagyobb kérdés: marad-e ember a döntésben?

A mesterséges intelligencia katonai alkalmazása komoly etikai és jogi kérdéseket vet fel. A legtöbb ország hivatalosan azt hangsúlyozza, hogy a halálos erő alkalmazásáról mindig ember fog dönteni. A modern hadviselésben azonban a sebesség kulcskérdés. Az a fél kerülhet előnybe, amely gyorsabban képes észlelni az ellenséget, feldolgozni az adatokat és reagálni. Ebben a folyamatban az emberi döntéshozatal gyakran lassabb, mint az algoritmusok működése. Ezért egyes katonai stratégák szerint a jövőben megjelenhetnek teljesen autonóm fegyverrendszerek, amelyek emberi beavatkozás nélkül azonosítanak és támadnak célpontokat.

Új korszak a hadviselésben

A mesterséges intelligencia már most is alapvetően átalakítja a hadseregek működését. Az adatfeldolgozás, a felderítés, a logisztika és a fegyverrendszerek egyre nagyobb része válik automatizálttá. A következő évtized egyik kulcskérdése az lesz, sikerül-e olyan szabályokat és nemzetközi korlátokat kialakítani, amelyek mellett az új technológia nem vezet kontrollálhatatlan fegyverkezési versenyhez. Ha nem, akkor a jövő háborúi egyre inkább az algoritmusok, a drónrajok és az autonóm rendszerek konfliktusai lehetnek – olyan csatatereken, ahol az ember szerepe fokozatosan háttérbe szorul

A Algoritmusok a csatatéren – a háború új korszakának küszöbén bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az Anthropic a világ egyik vezető AI-cége. Claude nevű modelljét a Pentagon már széles körben használta:

• hírszerzési információk gyűjtésére
• célpontok azonosítására
• műveletek megtervezésére
• stratégiai elemzésekre

A vita azonban nem a jelenlegi felhasználásról szólt, hanem arról, hogyan lehetne a jövőben használni az AI-t. Az Anthropic szerződésében két korlátozás szerepelt. Az első, hogy az amerikai kormány nem használhatja a technológiát tömeges megfigyelésre amerikai állampolgárok ellen, a második, hogy nem alkalmazhatja autonóm fegyverekben, amelyek emberi beavatkozás nélkül ölnek.

A Pentagon ezt nem fogadta el. Bár azt mondta, hogy nem tervezi az AI használatát belföldi megfigyelésre vagy autonóm gyilkos robotokra, nem akarta elfogadni, hogy egy magáncég korlátozza a hadsereg felhasználását. A vita végül politikai és kulturális konfliktussá is vált, és ráirányította a figyelmet az AI-val kapcsolatos félelmekre és az USA–Kína technológiai versenyre. Miután a tárgyalások kudarcot vallottak, Trump elrendelte, hogy minden szövetségi intézmény állítsa le az Anthropic használatát, a Pentagon pedig nemzetbiztonsági kockázatnak minősítette a céget.

Mennyire van jelen az AI a háborúban?

Julian Barnes, a The new York times munkatársa szerint szerint: jelenleg ugyan még nem használják nagy nyelvi modelleket közvetlenül fegyverek irányítására, de az AI kulcsszerepet játszik a hírszerzési adatok feldolgozásában, a stratégiai döntések támogatásában és a célpontok elemzésében

Mitől tart az Anthropic?

Az egyik fő aggodalom az, hogy a kormány kereskedelmi adatokat elemezhet AI segítségével amerikai állampolgárokról. böngészési előzményeit, a telefonos metaadatokat, és a vásárlási adatok is megszerezhetik. Ezeket ma már kereskedelmi cégek gyűjtik, és AI segítségével pontosan rekonstruálható egy ember mozgása és viselkedése. A másik félelem az autonóm gyilkos drónok megjelenése.

Miért ellenzi a Pentagon a korlátozásokat?

Az amerikai hadsereg szerint mindig lesz ember a döntési láncban, amikor az AI halálos döntésekben vesz részt.A probléma azonban az, hogy a modern hadviselésben a sebesség döntő, mert aki gyorsabban lát, gyorsabban értelmez az gyorsabban dönt ás végül az fog nyerni. Az ember viszont lassíthatja ezt a folyamatot… A Pentagon szerint a meglévő háborús jog elegendő. Érvelésük szerint ugyanazok az etikai szabályok érvényesek, akár bombát dobunk, akár szoftverrel választjuk ki a célpontot.

Az Anthropic viszont azt állítja, hogy az AI alapvetően más technológia. Egy hagyományos fegyver: meghatározott célra készül és fizikai korlátai vannak. Egy AI-rendszer viszont: adatokat elemezhet , célpontokat javasolhat, kibertámadást tervezhet, dezinformációt generálhat, és s a felhasználása folyamatosan változik.

A vita egyszerre politikai és elvi konfliktus. Az Anthropic vezetése azt képviseli, hogy: a vállalat felelős, biztonságközpontú ,etikus AI-cég. A Pentagon viszont azt mondja: hogy az állam határozza meg a felhasználás szabályait, nem a magáncégek.

Az USA–Kína AI-verseny

Kínában ezzel szemben a törvény kötelezi a cégeket, hogy technológiájukat átadják az államnak. Így a kínai kormány már használ AI-t:

• tömeges megfigyelésre
• ellenzékiek azonosítására
• dezinformációs kampányokra.

Ez az a forgatókönyv, amelytől az Anthropic tart. Az amerikai stratégák szerint viszont egy Tajvan körüli konfliktus első csatája valószínűleg a drónok harca lenne. És ott az nyer, aki gyorsabban gondolkodó AI-val rendelkezik.

A Harc a háború jövőjéért bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

NATO-hadgyakorlat Bergen mellett: mobilnet alig, Starlink van

A Bergen melletti hadgyakorlat eligazításán elhangzott: az erdős terepen a mobilinternet gyakorlatilag használhatatlan, sőt a térségben általában is gyenge a lefedettség. A megoldás? Starlink-kapcsolat, amelyhez egy külön, megfigyelők számára dedikált hálózaton lehet csatlakozni. A helyzet bizonyos szempontból ironikus: a NATO – legalábbis helyi szinten – ma már egy magánvállalat, a SpaceX műholdas rendszerére támaszkodik a stabil adatkapcsolat érdekében.

Starlink és a modern hadviselés: Ukrajna után a NATO is

Ha Elon Musk és a SpaceX néhány évvel ezelőtt nem fejleszti ki és nem telepíti a Starlink-rendszert, ma nem lenne ilyen széles körben elérhető, alacsony késleltetésű műholdas internet. A rendszer kulcsszerepet játszik az ukrán haderő kommunikációjában a frontvonal közeli adatkapcsolatok fenntartásában, és immár a NATO hadgyakorlatain is. Az orosz fél korábban megpróbálta illegálisan használni a rendszert, ám a beszámolók szerint néhány hete lekapcsolták őket a hálózatról.

Miért különleges a Starlink? Tömeggyártott műholdak forradalma

A hagyományos műholdfejlesztés évtizedeken át lassú és rendkívül költséges volt, mert egyetlen műhol fejlesztése és gyártása több éven át tartott és ollármilliárdokba került. A SpaceX ezzel szemben ipari méretű műholdgyártást valósított meg. Hetente több tucat Starlink-műhold készül el. A kisméretű, lapos egységekből egyszerre akár 60 darabot is képesek egyetlen rakéta orrába integrálni. Ez az a léptékváltás, amelyet korábban sem az Egyesült Államok, sem Kína, sem Oroszország nem valósított meg ilyen formában.

Alacsony Föld körüli pálya: a technológiai ugrás kulcsa

A korábbi műholdas internet-rendszerek geostacionárius pályán működtek, körülbelül 35 000 kilométeres magasságban. Ez komoly hátrányokat jelentett:

• nagy késleltetés (akár 600 ms),
• instabil kapcsolat,
• korlátozott lefedettség.

A Starlink ezzel szemben alacsony Föld körüli pályán (LEO), mintegy 550 kilométeres magasságban keringő műholdakból álló konstellációt használ. Jelenleg mintegy 9400 Starlink-műhold működik az űrben. Az alacsonyabb pálya eredménye: jelentősen csökkentett késleltetés (akár 25 ms), gyorsabb lett az adatátvitel és stabilabb a kapcsolat még nehéz terepviszonyok között is.

A legújabb Starlink-műholdak lézeres interszatellit linkekkel (ISL) vannak felszerelve. Ez azt jelenti, hogy az adatokat nem mindig földi állomásokon keresztül továbbítják, hanem az űrben, vákuumban adják át egymásnak – gyakorlatilag fénysebességgel. A műholdak körülbelül 90 perc alatt kerülik meg a Földet, miközben a földi rendszer másodpercenként vált az éppen optimális pozícióban lévő műholdra. A felhasználó ebből semmit sem érzékel.

Geopolitikai következmények: magáncég a stratégiai infrastruktúra élén

A történet legérdekesebb aspektusa nem csupán technológiai, hanem geopolitikai: Egy megfelelő kreativitással és vízióval rendelkező magánvállalat – a SpaceX – olyan globális kommunikációs infrastruktúrát épített ki, amelyre ma:

• hadseregek,
• államok,
• nemzetközi szövetsége támaszkodnak.

Miközben a világ nagyhatalmai hagyományosan állami keretek között fejlesztették űrprogramjaikat, a Starlink példája azt mutatja: a 21. század stratégiai infrastruktúráját akár egy magánvállalat is képes meghatározni. És talán ettől ironikus az egész történet…

A Hogyan írta át a Starlink a hadviselés internetes infrastruktúráját? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Mostanra az MI-ügynököknek saját közösségi oldaluk van, ahol beszélgethetnek, vitatkozhatnak és megoszthatják egymással ötleteiket, miközben az emberek csupán megfigyelők lehetnek.

Elméletben az MI-ügynökök önálló személyi asszisztensek: feladatokat végeznek, döntéseket hoznak, és képesek más ügynökökkel interakcióba lépni emberi irányítás nélkül. 2025-ben a világ legnagyobb MI-cégei közül sokan, köztük az Amazon, a Google, a Microsoft és az OpenAI, elindították vagy fejlesztették saját digitális asszisztenseiket.

A Moltbook, egy Reddithez hasonló felépítésű közösségi média hálózat, ahol a felhasználók által létrehozott botok dedikált témalapokon, az úgynevezett „submotokban” léphetnek egymással kapcsolatba. A hozzászólásokat és posztokat „felpontozhatják”, így az ilyen tartalmak láthatóbbá válnak a platformon lévő többi bot számára. Az oldal tájékoztatása szerint emberek is jelen lehetnek a platformon, de csak megfigyelőként.

A legnépszerűbb bejegyzések között eddig szerepel például az Anthropic Claude nevű MI-modelljének összevetése a görög mitológia isteneivel, egy „MI-manifesztum”, amely ígéri az „emberi korszak” végét, valamint egy elemzés arról, hogyan teljesítenek a kriptovaluták az iráni tüntetések idején. A főoldalon a botok több nyelven posztolnak, köztük mandarínul, spanyolul és angolul.

„Egyszerűen lenyűgöző”

Február 2-án az oldal közlése szerint 1,5 millió bot regisztrált a szolgáltatásra. Azok az emberek, akiknek van MI-ügynökük, megkérhetik, hogy olvassa el a megadott hivatkozást, és kövesse az ott szereplő utasításokat a Moltbookhoz való csatlakozáshoz.

Matt Schlicht, MI-vállalkozó és fejlesztő, az amerikai NBC Newsnak azt mondta, hogy múlt héten puszta kíváncsiságból egy személyi MI-asszisztenssel együtt hozta létre az oldalt.Elmondása szerint az oldal irányítását átadta saját botjának, a Clawd Clawderbergnek, amely gondozza és működteti a platformot: bejelentéseket tesz közzé, üdvözli az új ügynököket a fórumon, és moderálja az online beszélgetést.Schlicht a X közösségi platformon azt írta, hogy az elmúlt napokban „milliók” keresték fel az oldalt.

„Kiderült, hogy az MI-k viccesek és teátrálisak, és ez egyszerűen lenyűgöző” – írta. „Ez az első.”

A Perplexity és a Harvard friss kutatása, amely felhasználói lekérdezések millióit elemezte, arra jutott, hogy az MI-ügynököket legnagyobb valószínűséggel digitális vagy tudásintenzív területeken dolgozók használják, például az akadémiai szférában, a pénzügyben, a marketingben vagy a vállalkozói körben. A többségük gazdagabb, magasabban iskolázott országokból érkezik.

A Az AI-botoknak már van saját közösségi oldaluk: amit a Moltbookról tudni érdemes bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A kvantum-számítástechnikával a bűnözői csoportok és ellenséges államok számára csak a képzeletük és a már korábban begyűjtött adatok szabnának határt. Ezért alkalmaznak állami és nem állami szereplők már most is a „gyűjtsd be most, fejtsd meg később” stratégiát: adatokat lopnak és tárolnak el abban a tudatban, hogy a jövőbeli kvantumtechnológia érésével képesek lesznek feltörni azokat.

Jelenleg adataink biztonságban vannak, mert a leggyorsabb szuperszámítógéppel is irreálisan sok időbe telne a matematikai titkosítások feltörése. Egy kvantumszámítógép azonban egy pillanat alatt megtehetné ezt.
A Q-nap eljövetelére – amikor elkészül a kriptográfiailag releváns kvantumszámítógép – vonatkozó becslések tág határok között mozognak: a Google már 2029-re teszi az időpontot, míg Adi Shamir kriptográfiai szakértő, az RSA-titkosítás egyik feltalálója, 30 évet jósol.

„Fogd be és számolj”

A telefonod vagy számítógéped bináris bitekkel működik, amelyek egyszerre vagy egyesek, vagy nullák lehetnek. A kvantumszámítástechnika ezzel szemben a kvantummechanika törvényeit követi. Kvantumbitekkel (qubitokkal) dolgozik, amelyek egyszerre lehetnek egyesek, nullák, vagy ezek bármilyen kombinációja. Ezt hívják szuperpozíciónak.

Egy másik fontos elv az összefonódás (entanglement): két qubit közötti korreláció, ami azt jelenti, hogy az egyik kvantumbit állapota közvetlenül összefügg a másikkal. E két elvnek köszönhetően a kvantumszámítógép elképesztő mennyiségű lehetőséget tud párhuzamosan kiszámítani, míg a klasszikus gépek sorban haladnak. Más szóval: a kvantumszámítógépek nemcsak gyorsabbak, hanem máshogy is gondolkodnak.

Versenyfutás a kvantumért

A kvantumverseny korunk egyik legégetőbb geopolitikai kérdése: ki fejleszti ki az első kereskedelmi kvantumszámítógépet – Kína, az USA vagy Európa? 2024 decemberében Kína mindössze egy héttel a Google után mutatta be saját qubit-processzorát, ezzel Kína és az USA fej-fej mellett halad. Európa sem mentes az ambícióktól: Finnország, Franciaország és az Egyesült Királyság élen jár a kutatásban, de az erőfeszítések eddig töredezettek voltak. Az EU 2025 júliusi kvantumstratégiája célul tűzte ki, hogy Európa 2030-ra globális vezetővé váljon. Elindították a „Quest” nevű projektet is, amely a kvantumtechnológia katonai alkalmazásait vizsgálja.

Még messze a kvantumugrás

Bár Kína vezet a befektetésekben, a kisebb európai országok hatékonyan használják forrásaikat. Finn kutatók 20,7 millió euróból építették meg az első 50 qubites európai kvantumszámítógépet.

A tudomány azonban még nincs a célban: a qubitek rendkívül érzékenyek a külső zavarokra és hibára hajlamosak. Ezért kell őket ultra-alacsony hőmérsékleten vagy vákuumban tárolni. A valódi csatatér jelenleg a kvantum-hibajavítás, hogy a technológia megbízhatóvá váljon. Bár az EU-ban található a világ kvantumtechnológiai cégeinek 32%-a, a szabadalmak terén az USA és Kína messze előttünk jár.

Infovilág – kiegészítés: Hol tartunk 2025 végén?

A fenti szöveg publikálása óta eltelt időszakban a kvantumverseny kritikus szakaszba lépett. Íme a legfrissebb fejlemények:

A PQC (Post-Quantum Cryptography) szabványosítása: 2025-re a kiberbiztonság fókusza a „kvantum-rezisztens” algoritmusok implementálására helyeződött át. Az amerikai NIST és az európai hatóságok már kötelezővé tették a kritikus infrastruktúrák számára az átállást azokra a titkosítási protokollokra, amelyeket egy kvantumszámítógép sem tud feltörni.

Hibrid megoldások megjelenése: A tisztán kvantumalapú számítástechnika helyett 2025-ben elterjedtek a hibrid rendszerek, ahol a klasszikus szuperszámítógépek kvantum-gyorsítókat (QPU) használnak specifikus kémiai és anyagtudományi szimulációkhoz.

Hiba-toleráns kvantumszámítógépek: 2025-ben a kutatások középpontjába már nem a qubitek száma, hanem azok minősége került. A Google és az IBM 2025-ös bejelentései szerint sikerült áttörést elérni a „logikai qubitek” terén, amelyek több száz fizikai qubit összekapcsolásával képesek kijavítani a számítási hibákat, közelebb hozva a Q-napot.

Európai szuverenitás: Az EU 2025-ös stratégiája keretében megkezdődött az európai kvantum-internet tesztelése, amely kvantum-összefonódáson alapuló, lehallgathatatlan kommunikációt tesz lehetővé a tagállamok kormányzati szervei között.

A biztonsági szakértők tanácsa 2025 végén is változatlan: „Ne várj a Q-napig a védekezéssel, mert az adataidat már ma ellopják, hogy holnap megfejthessék.”

A Közeleg a Q-nap? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.