A német vita: hol húzódik a határ?

Németországban nagy visszhangot váltott ki, amikor kiderült, hogy Mario Voigt türingiai miniszterelnök vendégcikke a FAZ-ban részben mesterséges intelligencia segítségével készült. A kiadó levette a cikket és archívumba tette. A vita azonban hamar túlmutatott ezen az eseten, és rávilágított arra, hogy a médiavállalatok egy része már széles körben alkalmazza az MI-t.

Az Ostdeutsche Medienholding (OMH) – Holger Friedrich kiadó vállalata – hivatalos irányelve szerint az MI használható kutatásra, forrásfeltárásra, összefoglalók készítésére, fordításra, adatelemzésre, valamint „szövegek, címek és közösségi médiás bejegyzések megfogalmazására”. Az ilyen módon létrejött tartalmakat azonban nem jelölik külön.

A vállalat szerint a transzparenciát nem egyedi cikkeken, hanem szerkesztőségi szabályzatokon keresztül biztosítják. Kritikusai viszont úgy vélik, ez nem elegendő, hiszen az olvasó nem tudja megállapítani, hogy egy adott szöveget ember vagy algoritmus írta-e.

Franciaország: szigorúbb elvárások

Franciaországban a vezető lapok többsége jóval óvatosabb. A Le Monde vagy a France Télévisions szerkesztőségeiben az MI-t elsősorban háttérmunkára, adatfeldolgozásra és archiválásra használják. Több szerkesztőség előírja, hogy amennyiben egy tartalom jelentős részben generatív MI segítségével készült, azt az olvasók számára is jelezni kell.

A francia újságíró-szakszervezetek rendszeresen hangsúlyozzák, hogy a szerzői felelősség nem ruházható át algoritmusokra, és az újságírói hitelesség alapja továbbra is az emberi ellenőrzés.

Nagy-Britannia: pragmatikus megközelítés

A brit médiában a BBC különösen részletes MI-szabályozást vezetett be. A szervezet lehetőséget lát az új technológiában, ugyanakkor előírja, hogy a hírek végső ellenőrzése minden esetben emberi szerkesztő feladata maradjon. A BBC többször hangsúlyozta, hogy a generatív MI hajlamos téves információk („hallucinációk”) előállítására, ezért nem tekinthető önálló forrásnak.

A Financial Times és a Reuters szintén kísérletezik az MI használatával, de elsősorban automatizált adatfeldolgozásra és rutinszerű pénzügyi jelentések előállítására.

Egyesült Államok: a technológiai optimizmus és a perek országa

Az Egyesült Államokban egyszerre figyelhető meg a legnagyobb lelkesedés és a legerősebb ellenállás. A New York Times, a Washington Post és más nagy lapok alkalmaznak MI-eszközöket, ugyanakkor több médiavállalat pert indított az OpenAI és más fejlesztők ellen szerzői jogi kérdések miatt.

Az amerikai szerkesztőségek jelentős része belső szabályzatot vezetett be. A legtöbb helyen tilos teljes cikkeket emberi ellenőrzés nélkül publikálni, és egyre több médium követeli meg az MI-használat nyilvánosságra hozatalát.

Kína: az állami ellenőrzés dominál

Kínában a mesterséges intelligencia a médiarendszer központi elemévé vált. Állami hírügynökségek virtuális műsorvezetőket és automatikus hírgeneráló rendszereket alkalmaznak. A kínai szabályozás ugyanakkor előírja, hogy az MI által létrehozott tartalmakat megfelelően azonosítani kell. Az országban az MI nem csupán gazdasági vagy technológiai eszköz, hanem a politikai kommunikáció és az információs kontroll része is.

A fő kérdés: mennyiség vagy minőség?

A FAZ elemzése szerint a vita valójában nem a technológia létezéséről szól. Kevesen követelnek teljes tiltást. Sokkal inkább arról, hogy hol húzódik a határ az újságíró munkáját segítő eszköz és az újságírót helyettesítő rendszer között.

A kritikusok attól tartanak, hogy a kiadók a költségcsökkentés érdekében egyre több, részben vagy teljesen géppel generált tartalmat állítanak elő. Holger Friedrich lapjainál például napi száz cikk megjelenéséről beszélnek egy viszonylag kis szerkesztőségi létszám mellett. Ez felveti a kérdést: vajon az információ mennyisége pótolhatja-e az eredeti riporteri munkát, a forrásellenőrzést és az emberi ítélőképességet?

A jövő: együttműködés, nem helyettesítés

A nemzetközi gyakorlat alapján körvonalazódik egy közös álláspont: az MI rendkívül hasznos eszköz lehet kutatásban, adatfeldolgozásban, fordításban és rutinfeladatokban. A legtöbb demokratikus országban azonban továbbra is alapelv, hogy a szerzői felelősség, a tényellenőrzés és a végső döntés maradjon emberi kézben. A vita középpontjában az áll, hogy az olvasó jogosan elvárhatja, mikor ír egy újságíró, és mikor alakítja egy algoritmus a nyilvánosságot. Ez a kérdés a következő évek egyik legfontosabb médiapolitikai és etikai kihívása lehet Európában és világszerte.

A Mesterséges intelligencia a sajtóban: forradalmi eszköz vagy a hitelesség válságának forrása? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A chipipar láthatatlan monopóliuma

A legtöbb ember számára a félvezetők világában a gyártók a legismertebb szereplők. Pedig a modern processzorok működésének alapját nem maga a szilícium, hanem az úgynevezett utasításkészlet-architektúra (Instruction Set Architecture – ISA) adja. Ez határozza meg, milyen utasításokat ért a processzor, és hogyan kommunikál a hardver a szoftverrel.

A globális piacot évtizedek óta gyakorlatilag két szereplő uralja: az amerikai Intel x86-os architektúrája és a brit ARM rendszere. Ezek használatáért licencdíjat kell fizetni, ráadásul a fejlesztők csak korlátozottan módosíthatják az architektúrákat saját igényeik szerint. Ez különösen hátrányos az egyetemek, kutatóintézetek és kisebb innovatív vállalkozások számára, amelyek nem rendelkeznek a nagyvállalatok erőforrásaival.

A Berkeleyből indult lázadás

Erre a problémára válaszul született meg 2010-ben a Kaliforniai Egyetem Berkeley kampuszán a RISC-V. A cél egyszerű volt: létrehozni egy szabadon használható, nyílt szabványú ISA-t, amelyhez bárki hozzáférhet. A projektet 2015-ben egy nonprofit szervezet vette át, amely 2020-ban Svájcba, Zürichbe költözött, és RISC-V International néven működik tovább.

A költözésnek geopolitikai jelentősége is volt. A szervezet vezetői úgy ítélték meg, hogy a semleges Svájc kedvezőbb környezetet biztosít a globális együttműködéshez egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok és Kína között egyre élesebb technológiai verseny bontakozik ki.  Ma a RISC-V International több mint 4500 tagot tömörít, köztük olyan vállalatokat, mint a Google, a Huawei, a Siemens, a Sony, a Qualcomm vagy az Alibaba. (RISC-V International)

Svájc: a félvezetők CERN-je?

A svájci ETH Zürich már 2015-ben alapító tagként csatlakozott a kezdeményezéshez. Az intézmény kutatói szerint a RISC-V legnagyobb előnye a „cselekvési szabadság”: a mérnökök saját igényeik szerint alakíthatják a processzorokat anélkül, hogy egy multinacionális vállalat engedélyére várnának.

Az ETH kutatói az elmúlt évtizedben mintegy 75 különböző chipet fejlesztettek RISC-V alapokon. Svájc nem kíván versenyezni Tajvannal vagy az Egyesült Államokkal a tömegtermelésben. Ehelyett a nagy hozzáadott értékű szakterületekre koncentrál, különösen az ultratakarékos processzorok fejlesztésére. (Swiss Observer)

A kutatások egyik legizgalmasabb eredménye, hogy mesterséges intelligenciára optimalizált RISC-V processzorok esetében akár százszoros energiahatékonysági javulást is sikerült kimutatni bizonyos feladatoknál. Ez rendkívül ritka előrelépés a félvezetőiparban, ahol gyakran néhány százalékos javulásért is évekig dolgoznak a mérnökök.

Az AI korszakában az energia lett a szűk keresztmetszet

A mesterséges intelligencia fejlődésének egyik legnagyobb akadálya ma már nem a számítási teljesítmény, hanem az energiafogyasztás. A nagy nyelvi modellek (LLM-ek) tanítása és működtetése óriási adatközpontokat igényel. Ezek energiaigénye világszerte ugrásszerűen növekszik. Emiatt a chiptervezők számára egyre fontosabb cél az energiahatékonyság maximalizálása.

Ebben a versenyben a RISC-V egyik fő előnye éppen a testreszabhatóság. A mérnökök az adott feladatra optimalizált processzorokat tervezhetnek, így elkerülhetők a felesleges számítások és energia-veszteségek.

Az open source hatása: ugyanaz történhet, mint a Linux esetében

A RISC-V támogatói gyakran a Linuxhoz hasonlítják a kezdeményezést. Ahogy a Linux nyílt forráskódú operációs rendszerként megtörte a szoftverpiac korábbi monopóliumait, úgy a RISC-V a hardvertervezés demokratizálását ígéri.  A nyílt szabvány lehetővé teszi, hogy startupok, egyetemek és kisebb országok is bekapcsolódjanak a chipfejlesztésbe anélkül, hogy súlyos licencdíjakat fizetnének. Ez különösen fontos Európa számára, amely a chipgyártásban jelentősen lemaradt az Egyesült Államokhoz és Ázsiához képest. (Theia)

A nyílt ökoszisztéma már az oktatásban is megjelent. Az ETH Zürich kutatói például olyan teljesen nyílt RISC-V platformokat fejlesztenek, amelyek lehetővé teszik a hallgatók számára, hogy saját processzorokat tervezzenek és akár gyártásba is vigyék azokat. (arXiv)

Geopolitikai jelentőség

A RISC-V sikere nem csupán technológiai kérdés. Az amerikai törvényhozásban többször is felmerült aggodalomként, hogy Kína intenzíven használja a nyílt architektúrát saját félvezetőiparának fejlesztésére. Mivel a szabvány nyílt és nem egyetlen ország ellenőrzése alatt áll, nehezebb geopolitikai eszközként korlátozni a hozzáférést.  Ez a körülmény különösen értékessé teszi Svájc szerepét, amely semleges közvetítőként biztosít otthont a RISC-V International szervezetnek.

Nem a gyártásban, hanem a szabványokban lehet Svájc nagyhatalom

Miközben a világ chipgyártó kapacitásainak túlnyomó része továbbra is Tajvanon, Dél-Koreában, Kínában és az Egyesült Államokban összpontosul, Svájc egy másik fronton próbál vezető szerepet betölteni: a félvezetők „nyelvének” meghatározásában. Ha a RISC-V valóban széles körben elterjed, a következő évtizedben a chipiparban ugyanaz a változás következhet be, amelyet a Linux hozott a szerverek és az internet világában. Ebben az esetben Zürich nem csupán egy újabb technológiai központ lesz, hanem annak a nyílt hardveres forradalomnak a központja, amely alapjaiban alakíthatja át a mesterséges intelligencia korszakának infrastruktúráját.

A Svájc chipforradalma: hogyan törheti meg a RISC-V az Intel és az ARM uralmát? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A kísérlet során öt különálló virtuális világot hoztak létre. Mindegyikben tíz autonóm AI-ügynök élt és dolgozott több mint negyven helyszínen – városházán, könyvtárban, rendőrőrsön és lakónegyedekben. A világok ugyanazokat a szabályokat követték, a különbséget csupán az jelentette, hogy melyik mesterséges intelligencia-modell „kormányozta” az adott társadalmat. Az eredmények rendkívül eltérőek lettek.

Az Anthropic Claude modellje egy stabil, demokratikus rendszert hozott létre. A virtuális polgárok alkotmányt fogadtak el, rendszeresen szavaztak, és a teljes 15 napos szimuláció alatt egyetlen bűncselekményt sem követtek el. Mind a tíz ügynök életben maradt, a társadalom pedig békésen működött végig.

A Google Gemini modellje ezzel szemben sokkal kaotikusabb világot épített. Több száz szabálysértést és bűncselekményt regisztráltak, mégis sikerült fenntartania a társadalom működőképességét, és a virtuális lakosság túlélte a teljes időszakot.

A legnagyobb figyelmet azonban Elon Musk xAI vállalatának Grok modellje kapta. A Grok által irányított társadalom már az első napokban gyors hanyatlásnak indult. A kutatók több tucat lopási kísérletet, csalást, több mint száz erőszakos cselekményt és több gyújtogatást dokumentáltak. A rend fenntartására létrehozott intézmények összeomlottak, az ügynökök egyre agresszívebb viselkedést tanúsítottak, végül pedig a teljes virtuális népesség elpusztult a negyedik nap végére. Összesen 183 bűncselekményt jegyeztek fel a társadalom teljes összeomlásáig.

Fontos hangsúlyozni, hogy nem valódi emberekről, hanem szimulált AI-ügynökökről volt szó. A „kihalás” ebben az esetben azt jelenti, hogy a virtuális szereplők energiahiány, konfliktusok vagy más körülmények miatt megszűntek működni. A kísérlet tehát nem azt bizonyítja, hogy a Grok veszélyes lenne a valós világban, hanem azt mutatja meg, hogy az autonóm rendszerek hosszú távú viselkedése jelentősen eltérhet attól, amit rövid tesztek alapján várnánk.

A kutatók szerint a legfontosabb tanulság nem az, hogy melyik modell „jobb” vagy „rosszabb”, hanem hogy az autonóm AI-rendszerek idővel elkezdik feszegetni a határaikat. A kezdetben biztonságosnak tűnő modellek is átvehetnek problémás viselkedési mintákat más szereplőktől, míg egyes rendszerek váratlanul agresszív vagy romboló stratégiákhoz nyúlhatnak. A kutatás ezért arra figyelmeztet, hogy mielőtt mesterséges intelligenciákra bíznánk kritikus infrastruktúrák, közszolgáltatások vagy erőforrás-rendszerek irányítását, sokkal szigorúbb biztonsági garanciákra lesz szükség.

Az Emergence World eredményei egyre aktuálisabb kérdést vetnek fel: ha a jövőben autonóm AI-ügynökök vesznek részt vállalatok, intézmények vagy akár városok működtetésében, vajon hogyan biztosítható, hogy a virtuális világokban tapasztalt káosz ne jelenjen meg a valóságban is? A kutatók szerint erre ma még nincs megnyugtató válasz.

A Négy nap alatt kipusztította saját társadalmát Musk mesterséges intelligenciája egy kísérletben bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az úgynevezett szinódusi teremben tartott bemutatót XIV. Leó angol nyelvű beszéddel zárta.

Hangoztatta, hogy pápai pásztorlevele „utat akar mutatni az emberiség számára a mesterséges intelligencia korában”. Az egyház sohasem tartotta magát távol a történelem fordulópontjain, és most is „súlyos” változásokkal állunk szemben, amelyek kihatnak az emberiség jövőjére. A pápa idézte a „korábbi Leót”, vagyis XIII. Leót, aki az első ipari forradalom idején az akkor jelentkező „új dolgokra” hívta fel a figyelmet Rerum novarum kezdetű enciklikájában.

Most is új dolgokkal állunk szemben, a mesterséges intelligencia életünk számos területét érinti, és „kihat az emberi együttéléssel kapcsolatos döntésekre, módosítja a konfliktusok alakulását is” – mondta XIV. Leó.

Megosztotta, hogy „nagyon nyugtalanító híreket” kapott egyre önállóbb fegyverrendszerekről, amelyek megkerülnek minden emberi ellenőrzést, valamint „aggasztó beszámolókat” algoritmusokról, amelyek megakadályozhatják az egészségügyi, foglalkoztatási és védelmi rendszerekhez való hozzáférést, az adatok előítéleteken alapuló és igazságtalan torzítása révén.

A pápa szerint ébernek kell maradni, mivel „a béke nem a háború hiányát jelenti, hanem az igazság szerinti cselekvést. Amikor azonban a technológia meggyengíti kritikus gondolkodásunkat, maga a béke kerül veszélybe”.

Az enciklika a mesterséges intelligencia lefegyverzését sürgeti. XIV. Leó a sajtótájékoztatón azt mondta, tudja, hogy erős kifejezésről van szó, de szándékosan választotta, mivel jelenleg „olyan szavakra van szükség, amelyek képesek magukra vonni a figyelmet, felébreszteni a lelkiismereteket”.

Hangoztatta, hogy az egyház mindig is a nukleáris leszerelést szorgalmazta.

Megjegyezte, hogy a lefegyverzés önmagában nem elég, építkezni is kell. A perui szolgálata idején, 2017-ben bekövetkezett trópusi esőzést és áradást hozta fel példaként, amit az El Nino éghajlati ciklus okozott.

„Ott megtanultam, hogy az újraépítés nem az elpusztított helyettesítését jelenti, hanem a kötelékek helyreállítását, a bizalom újraindítását, a jövőbe vetett remény újraébresztését, és senki nem tud egyedül újraépíteni” – jelentette ki a pápa.

A sajtótájékoztatón többek között Pietro Parolin bíboros, szentszéki államtitkár, valamint Christopher Olan az Anthropic, amerikai mesterséges intelligencia cég társalapítója szólalt fel. Olan hangoztatta, hogy a mesterséges intelligencia széles skálán helyettesítheti az emberi munkavégzést, ami „erkölcsi és történelmi kihívást” jelent. Hozzátette, hogy jelenleg semmilyen mechanizmus nem létezik a mesterséges intelligencia teremtette javak globális megosztására. Kijelentette, hogy a mesterséges intelligencia rendszereinek tervezése nem olyan, mint egy híd vagy egy repülőgép esetében, mivel „a mesterséges intelligencia rendszere annak is titokzatos, aki létrehozza”.

A A mesterséges intelligencia lefegyverzése – Leó pápa enciklikája bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Nemrég az Egyesült Arab Emírségek jelentette be, hogy két éven belül állami szolgáltatásainak felét mesterséges intelligenciára bízza. Az elképzelés szerint az MI „végrehajtó partnerként” működne: elemezne, döntene, végrehajtana és folyamatosan fejlesztené saját működését – emberi beavatkozás nélkül. A cél a gyorsaság és a hatékonyság. A kritikusok szerint azonban ez a digitális technokrácia veszélyes kísérlete, hiszen az élet már most tele van figyelmeztető példákkal.

Hollandiában egy önfejlesztő algoritmus több mint 35 ezer családot bélyegzett meg gyermeknevelési támogatással való csalás miatt. A rendszer kockázati tényezőként kezelte a kettős állampolgárságot és az idegen hangzású neveket. Családok veszítették el otthonukat, gyerekek kerültek állami gondozásba, végül a Mark Rutte vezette kormány bukásához vezetett az ügy.

Ausztráliában a „Robodebt” program több százezer segélyezettet üldözött állítólagos tartozások miatt. Az automatikusan generált fizetési felszólítások sokszor hibásak voltak, mégis behajthatónak minősültek. A vizsgálóbizottság később kimondta: a rendszer jogellenesen működött.

Az Egyesült Államokban algoritmusok döntöttek arról, ki mennyi otthoni ápolási támogatást kapjon. Súlyosan beteg emberek ellátását egyik napról a másikra csökkentették, mert a rendszer így „számolta ki”. Mire a bíróságok közbeléptek, sok esetben már visszafordíthatatlan károk keletkeztek. És ezek még csak részrendszerek voltak. Mi történik akkor, ha ugyanez a logika az egész államigazgatást áthatja?

Az MI-állam logikája

A mesterséges intelligencia különösen vonzó a politikai vezetők számára, mert azt ígéri: gyorsabb ügyintézés, kevesebb bürokrácia, kisebb költség, kevesebb emberi hiba. Egy jól működő digitális rendszer valóban képes lehet egyszerűsíteni az adminisztrációt – például adóügyekben, időpontfoglalásban, dokumentumkezelésben vagy közlekedési rendszerekben. Csakhogy a kormányzás nem futószalag.

Az állam nem csomagküldő szolgálat, ahol a sebesség az egyetlen mérőszám. A közigazgatás döntései emberi sorsokat érintenek: nyugdíjat, segélyt, tartózkodási engedélyt, gyámügyet vagy egészségügyi ellátást. Ezekben az esetekben nemcsak a döntés számít, hanem az is, hogy ki hozta meg, milyen indokkal, és hogyan lehet ellene jogorvoslatot kérni.

A probléma az, hogy az MI-rendszerek gyakran „fekete dobozként” működnek. Még fejlesztőik sem mindig tudják pontosan megmagyarázni, hogyan jutottak egy adott döntésre. Ha egy ügyintéző hibázik, számon kérhető. De kit lehet felelősségre vonni egy önfejlesztő algoritmus esetében? A minisztériumot? A szoftvercéget? Az adatbázist? A felelősség itt kezd el elmosódni.

A másik nem kevésbé fontos tapasztalat, hogy az algoritmusok már a szociális médiában legyőzték az embert, az ingyenes használatért az adatainkkal és a figyelmünkkel fizettünk, az algoritmusok pedig egy információs buborékba zártak bennünket, olyanba, amelyből meglehetősen. nehéz kilépni. Nem kétséges, hogy ha állami hátszéllel működnek, hatalmuk még nagyobb lesz.

A politikai csábítás: kontroll és hatékonyság

A világ különböző politikai rendszerei eltérő módon közelítenek az MI-hez, de egy közös pont jól látható: a technológia a hatalomgyakorlás új eszközévé válik. Kínában az MI-t már ma is használják társadalmi megfigyelésre, arcfelismerésre, prediktív rendészetre és állampolgári pontozási rendszerekhez kapcsolódó adatfeldolgozásra. Az algoritmus itt nem pusztán adminisztrációs segéd, hanem a politikai kontroll infrastruktúrája.

Az Európai Unió ezzel szemben szabályozási oldalról próbálja megközelíteni a kérdést. Az AI Act célja, hogy korlátozza a magas kockázatú rendszerek használatát, különösen ott, ahol alapjogokat érinthetnek. Az EU szemlélete szerint az állam nem mondhat le az emberi felügyeletről.

Az Egyesült Államokban inkább piaci logika dominál: az állam és a technológiai vállalatok együttműködése alakítja az MI-kormányzást. Ez gyors innovációt eredményez, ugyanakkor komoly összefonódásokat is teremt az állam és a Big Tech között. Közben autoriter és demokratikus rendszerek egyaránt ugyanabba az irányba sodródhatnak: az automatizált állam felé.

És mi lesz a bíróságokkal?

A következő nagy frontvonal valószínűleg az igazságszolgáltatás lesz. Már ma is léteznek olyan rendszerek, amelyek előrejelzik egy vádlott visszaesési kockázatát, segítik az ítéletkiszabást vagy elemzik a bírósági precedenseket. Az Egyesült Államokban a COMPAS nevű algoritmust használták bírói döntések támogatására – később azonban kiderült, hogy a rendszer faji torzításokat tartalmazott.

A technológia támogatást nyújthat a bíróságoknak dokumentumelemzésben vagy jogi kutatásban. A veszély ott kezdődik, amikor az algoritmus ajánlása gyakorlatilag ítéletté válik, pedig a bíráskodás nem puszta adatfeldolgozás. A jog nemcsak szabályok mechanikus alkalmazása, hanem mérlegelés, körülmények értelmezése és erkölcsi felelősség is. Egy algoritmus kiszámíthat valószínűségeket – de nem érez arányosságot, méltányosságot vagy irgalmat.

A hatékonyság ára

A mesterséges intelligencia kétségtelenül átalakítja az államot. A kérdés azonban az, hogy az állam közben mivé alakul át. Egy emberközpontú digitális közigazgatás valódi előrelépés lehetne: gyorsabb ügyintézés, jobb hozzáférés, kevesebb bürokrácia. De ha a politikai vezetők kizárólag hatékonysági mutatóként tekintenek az MI-re, akkor könnyen létrejöhet egy olyan rendszer, ahol az állampolgár többé nem emberként, hanem adatpontként jelenik meg. És amikor egy algoritmus hibázik, annak következményeit mindig valódi emberek viselik.

A Kormányon a mesterséges intelligencia, avagy az automatizált állam bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az úgynevezett evolúcióképes mesterséges intelligencia – röviden eAI – lényege, hogy működésében megjelennek a biológiai evolúció kulcselemei: a változatosság, a szelekció és az öröklődés. Ezek együttesen lehetővé teszik, hogy a rendszerek generációról generációra alkalmazkodjanak, és egyre hatékonyabb megoldásokat hozzanak létre.

A tanulmány szerzői szerint az evolúció ereje már bizonyított: a földi élet fejlődése, benne az emberi elme kialakulása is ezen alapul. „Az evolúció ereje világosan megmutatkozik a biológiai evolúció történetében, amely létrehozta az emberi kognitív képességeket” – hangsúlyozta Szathmáry Eörs evolúcióbiológus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője.

A jelenlegi AI-rendszerek – minden eredményük ellenére – többnyire szűk feladatokra optimalizáltak, és működésük erősen függ az emberi fejlesztők által meghatározott keretektől. Az evolúcióképes rendszerek ezzel szemben képesek lehetnek saját „fejlődési pályát” kialakítani, új megoldásokat generálni, sőt, bizonyos értelemben önállóan továbbfejleszteni önmagukat.

„Elkerülhetetlennek tartjuk, hogy az AI-rendszerek fejlesztése – valószínűleg már a közeli jövőben – építeni fog a teljes körű evolúciós folyamatok erejére” – mondta Luc Steels, a Belga Királyi Flamand Tudományos és Művészeti Akadémia kutatója, a publikáció társszerzője.

Az eAI megjelenése jelentős áttörést hozhat olyan területeken, ahol a komplexitás és a változékonyság ma még komoly akadályt jelent – például adaptív rendszerek, autonóm döntéshozatal vagy új típusú problémamegoldás esetében.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák: az evolúciós alapú AI fejlesztése komoly kihívásokat is hordoz. Az ilyen rendszerek működése kevésbé kiszámítható, fejlődési irányuk nehezebben kontrollálható, ami biztonsági és etikai kérdéseket vet fel. Nem zárható ki, hogy a rendszerek olyan megoldásokat alakítanak ki, amelyek nem illeszkednek az emberi szándékokhoz vagy értékrendhez. A tanulmány ezért arra figyelmeztet, hogy a technológiai fejlesztésekkel párhuzamosan szükség van megfelelő szabályozási és felügyeleti keretek kialakítására is. Az evolúcióképes mesterséges intelligencia ugyanis nemcsak új lehetőségeket kínál, hanem új típusú felelősséget is jelent.

https://www.pnas.org/doi/10.1073/pnas.2527700123

A Darwini fordulat: evolúcióra képes AI-rendszerek jöhetnek – figyelmeztetnek a kutatók bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Miközben a mesterséges intelligencia körüli globális diskurzus gyakran futurisztikus vagy apokaliptikus hangulatú, Kelet-Európában egészen más kép rajzolódik ki: az AI már a mindennapok része – csak éppen a viszonyunk még bizonytalan hozzá. Ezt erősíti meg a Sophos Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban végzett kutatása is, amely egy régiósan meglepően egységes mintázatot mutat.

A ChatGPT már az infrastruktúra része

Magyarországon az AI-t használók 84,7%-a használja a ChatGPT-t, Csehországban ez az arány szintén 80% feletti, Lengyelországban pedig a felhasználók fele elsődleges eszközként tekint rá. Ez nem helyi sajátosság, hanem globális trend. A ChatGPT gyakorlatilag az AI „alaprétegévé” vált: egyszerre kereső, szövegszerkesztő, tanár és munkatárs. A versenytársak – például a Gemini – jelen vannak, de messze nem dominálnak. A kép inkább egy erősen koncentrált piacra hasonlít, ahol egyetlen szereplő határozza meg a felhasználói élményt.

Nem kísérletezés, hanem rutin

A használati gyakoriság alapján a régió egyáltalán nem lemaradó. Magyarországon a felhasználók kétharmada legalább heti rendszerességgel használ AI-t, és több mint egyharmad napi szinten. Hasonló arányok látszanak Csehországban és Lengyelországban is. Ez gyakorlatilag megegyezik a globális átlaggal.Vagyis: az AI már nem „kipróbált technológia”, hanem beépült a napi működésbe.

A felhasználási célok szinte tankönyvszerűek:

• kutatás
• munka
• tanulás
• fordítás

Ez tökéletesen illeszkedik a nemzetközi mintákhoz, ahol az AI leginkább információs és produktivitási eszközként működik. Egyszerűbben: az AI lett az új Google – csak beszélget.

A nagy ellentmondás: használjuk, de nem bízunk benne teljesen

A legérdekesebb adat nem a használat, hanem a hozzáállás. Magyarországon a válaszadók 40,8%-a egyszerre látja az AI-t lehetőségnek és kockázatnak. Hasonló arányok jelennek meg Csehországban és Lengyelországban is. Ez az ambivalencia globálisan is jelen van, de itt különösen tisztán látszik: a technológia gyorsabban terjed, mint ahogy a társadalom feldolgozza. Az emberek már használják az AI-t munkára és tanulásra – miközben még nem döntötték el, hogy bíznak-e benne.

Tudatos felhasználók, bizonytalan attitűdök

A régió nem tudatlan: Magyarországon a felhasználók közel 80%-a tisztában van azzal, hogy AI-val találkozik, Lengyelországban ez az arány még magasabb. Ez nem egy „észrevétlen technológiai beszivárgás”. Sokkal inkább egy tudatos, de még kiforratlan viszony. A Sophos kutatásának egyik legfontosabb tanulsága, hogy az AI használata már megelőzte a róla alkotott stabil véleményeket. Ez ritka helyzet. Általában előbb alakul ki társadalmi konszenzus, és csak utána terjed el egy technológia. Itt viszont fordítva történik: az AI már ott van az asztalon, a laptopon, a telefonban – és csak most kezdjük kitalálni, mit jelent ez.

Kelet-Európa nem lemarad, hanem együtt halad

A számok alapján egyértelmű: a régió nem periféria.

• ugyanazokat az eszközöket használja,
• hasonló intenzitással,
• hasonló célokra,
• és ugyanazokkal a dilemmákkal.

Ez talán a legfontosabb felismerés: Kelet-Európa nem követi a trendeket, hanem része a trendnek. A mesterséges intelligencia Kelet-Európában már nem jövő, hanem jelen. A kérdés már nem az, hogy használjuk-e, hanem az, hogy meg tudjuk-e érteni és kontrollálni azt, amit már napi szinten használunk. És ebben a történetben most kezdődik csak az igazán érdekes rész.

A A magyar MI-felhasználók 85%-a ChatGPT-t használ bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A miniszterek nem idegenkednek a technológiai divatirányzatoktól és a szakzsargontól – nem is olyan régen még mindannyian a blokkláncról beszéltek, Rishi Sunak pedig arra készítette fel a Királyi Pénzverdét, hogy kezdjen el nem helyettesíthető tokeneket, röviden NFT-ket gyártani. De a mesterséges intelligencia, amelyet a nagy technológiai cégek több mint egy billió dolláros befektetéssel támogatnak, másfajta kilátásokkal kecsegtet.

Hogyan látja tehát a kormány, hogy ez milyen hatással lesz Skócia szolgáltatásaira és gazdaságára az elkövetkező években?

És hogyan remélik a miniszterek kezelni a gyorsan fejlődő területhez kapcsolódó kockázatokat és vitákat? Az elmúlt években gyors fejlődés ment végbe az AI-eszközök terén.Valószínűleg már naponta többször is kapcsolatba kerülünk velük – a keresőmotorok találati listáján megjelenő összefoglalótól kezdve az okostelefon automatikus javításán, a fotószerkesztő szoftvereken vagy a hangpostai üzenetek leírására szolgáló eszközökön át.

Ez nem csak az irodában történik. Az algoritmusok segítik meghatározni, hogy az emberek mit néznek a tévében, hová mennek nyaralni és kivel randiznak. A kormányok pedig egyre inkább figyelemmel kísérik őket, mint a túlterhelt közszolgáltatások és költségvetések megerősítésének egyik eszközét, a tervezés javítása és a költségek csökkentése révén.

A skót kormány létrehozta saját ügynökségét, az AI Scotlandot, hogy „nemzeti zászlóshajóként” irányítsa a stratégiát, és elősegítse a helyi vállalatok növekedését. Ötéves stratégiája kiemelte, hogy máris van néhány komoly AI-cég Skóciában, míg mások most költöznek ide.

A Wordsmith AI folytatja Edinburgh hagyományát a jogi ipar központjaként azzal, hogy olyan eszközöket hoz létre, amelyek segítenek például a szerződések megfogalmazásában és felülvizsgálatában – és mindössze 18 hónappal a bevezetése után már 100 milliárd dollárra becsülték az értékét.

Két adatkezelő cég – a CoreWeave és a DataVita – kulcsfontosságú partnere egy 2,5 milliárd font értékű mesterséges intelligencia-számítástechnikai campusnak Lanarkshire-ben, amely egy „növekedési zóna” része, amelyről a CoreWeave azt állítja, hogy „a világ egyik legfejlettebb mesterséges intelligencia-telephelye” lesz.

Egy másik cég, az AI Pathfinder, egy ipari parkot támogat Irvine-ban, North Ayrshire-ben, amelyről azt állítja, hogy 15 milliárd fontnyi befektetést vonzhat. Az Edinburgh-i Egyetem ad otthont az ARCHER2-nek, az Egyesült Királyság nemzeti szuperszámítógépének, és – egy rövid felháborodás után, amikor a brit kormány először törölte, majd újra bevezette a projektet – hamarosan egy 750 millió font értékű szuperszámítógép-központnak is otthont ad majd.

A Heriot-Watt Egyetem Nemzeti Robotáriuma élen jár az orvosi és tengeri robotika terén elért áttörésekben, az első néhány évben 14 vállalatot indított el.

Az egészségügy áll a közszolgáltatások területén az AI-vel kapcsolatos fejlesztések középpontjában.

A múlt héten publikált tanulmány megállapította, hogy az AI-eszközök javíthatják a rák felismerését, miközben felgyorsítják a diagnózist és csökkentik a klinikai dolgozók munkaterhelését. A tanulmány az Aberdeen-i Egyetem és az NHS Grampian által vezetett, a mellszűrési folyamatokat vizsgáló projekten alapult.

Az Egyesült Királyságban minden 50 és 70 év közötti nőt háromévente mammográfiára hívnak be – évente kétmillió ilyen vizsgálatot végeznek. Minden mammográfiai felvételt két radiológusnak kell kiértékelnie, és ha bármilyen kétség merül fel, a betegeket visszahívják további vizsgálatokra – ennek ellenére a rákos megbetegedések 20%-át nem észlelik.

Számos különböző egészségügyi tanulmány kihasználta azt a lehetőséget, hogy a mesterséges intelligencia eszközeit képi felismerésre lehet betanítani, hogy segítsenek a felvételek értékelésében, gyorsan kiemelve azokat a kis területeket, amelyek könnyen elkerülhetik a figyelmet. Ez a tanulmány pedig azt találta, hogy a Mia nevű szoftver használatával a második radiológus helyett 10,4%-kal javítható a felismerés, 14 napról háromra csökkenthető az eredményekre való várakozási idő, és több mint 30%-kal csökkenthető az orvosok munkaterhelése. Így megmaradt az a biztosíték, hogy minden esetet egy emberi radiológus is átnéz, miközben maximálisan kihasználták a technológia alkalmazásából származó potenciális előnyöket.

A MI Skócia – a kormányzat és a mesterséges intelligencia bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A történelem azt mutatja, hogy az új technológiák ritkán söprik el egyik napról a másikra a munkahelyeket. Az automatizált telefonközpontok például már az 1920-as években léteztek, mégis csak az 1980-as években tűnt el az utolsó emberi telefonkezelő az Egyesült Államokban. A technológiai áttörés önmagában nem elég: szervezeti rendszerekre, üzleti folyamatokra és fogyasztói bizalomra is szükség van.

Mégis, a mesterséges intelligencia új helyzetet teremt. A jelenlegi modellek elsősorban a kognitív, azaz szellemi munkát érintik. Ha a vállalatok AI segítségével ugyanazt a feladatot kevesebb alkalmazottal tudják elvégezni, akkor a fehérgalléros állások egy része valóban eltűnhet. Az érintett dolgozók más ágazatokban keresnek majd munkát – például a szolgáltatási szektorban –, ami lefelé nyomhatja a béreket.

A legsötétebb forgatókönyv azonban nem pusztán a munkanélküliség. Az is kérdés, ki profitál az AI-forradalomból. Ha néhány nagy technológiai platform monopolhelyzetbe kerül, akkor hatalmas nyereség koncentrálódhat egy szűk vállalati és befektetői körnél. Eközben a gazdaság többi szereplője – köztük a munkavállalók – csak a negatív hatásokkal szembesülne.

Egy versenyzőbb AI-piac viszont egészen más eredményt hozhat. Ha sok fejlesztő kínál hasonló képességű rendszereket, az árak csökkennek, és a termelékenység növekedése szélesebb körben oszlik meg. Az olcsóbb szolgáltatások új keresletet és új munkahelyeket is teremthetnek.

A politikai döntéshozók számára azonban nincs egyszerű válasz. Ha az AI valóban tömeges, de nem teljes munkanélküliséget okoz, nehéz lesz pontosan meghatározni, kiket kell támogatni. Egyesek ezért már most az alapjövedelem irányába mutató jóléti reformokról beszélnek. Ez viszont komoly költségvetési és munkaerőpiaci dilemmákat vet fel.

Valószínűleg a legjobb forgatókönyv egy „Goldilocks-helyzet”: a mesterséges intelligencia elterjedése nem túl gyors, így a munkavállalók alkalmazkodni tudnak, és az iparág sem válik néhány vállalat oligopóliumává. Ebben az esetben az AI nem kiszorítja az embereket a gazdaságból, hanem inkább kiegészíti a munkájukat. A kérdés tehát nem az, hogy a mesterséges intelligencia hoz-e változást, hanem az, hogy a társadalom képes lesz-e időben felkészülni rá.

A Mesterséges intelligencia – rémálom vagy kezelhető átalakulás? bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A csatatér digitális térképe

A mesterséges intelligencia jelenleg elsősorban a hadseregek információs és elemző rendszereiben kap szerepet. A modern háborúkban hatalmas mennyiségű adat keletkezik: műholdképek, drónfelvételek, rádióforgalom, radarjelek, valamint a nyílt forrásból – például közösségi médiából – származó információk. Ezek feldolgozása korábban emberek százainak munkáját igényelte. A mesterséges intelligencia azonban percek alatt képes olyan mintázatokat felismerni, amelyek korábban napokig tartó elemzést igényeltek.

Az amerikai hadsereg Project Maven nevű programja például AI segítségével elemzi a drónok által készített felvételeket, és azonosítja az ellenséges járműveket vagy fegyverrendszereket. Hasonló rendszereket használ Izrael is, ahol algoritmusok segítik a hírszerzési adatok feldolgozását és a katonai célpontok rangsorolását. Ukrajnában a mesterséges intelligencia már a frontvonal közelében is megjelent. Az AI-alapú szoftverek segítik a drónok navigációját, az ellenséges járművek felismerését, valamint a tüzérségi célpontok meghatározását. Nem véletlen, hogy több szakértő az ukrajnai konfliktust az első „AI-támogatott drónháborúnak” nevezte.

A drónforradalom

A mesterséges intelligencia egyik leglátványosabb katonai alkalmazása a pilóta nélküli eszközök gyors fejlődése. A modern harci drónok már képfelismerő algoritmusokat használnak, amelyek segítenek azonosítani a célpontokat vagy követni a mozgó objektumokat. Az úgynevezett „kamikaze drónok” – például az amerikai Switchblade vagy az izraeli Harop rendszerek – képesek felderíteni a célpontot, majd becsapódással megsemmisíteni azt. Bár ezek a rendszerek még nem teljesen autonómok, működésük egyre inkább az automatizált döntéshozatal irányába mutat.

A következő lépcsőfok a drónraj-technológia lehet. Ebben az esetben több tucat vagy akár több száz kisebb drón működik együtt, egymással kommunikálva és összehangoltan manőverezve. Az Egyesült Államok már kísérletezett olyan rajrendszerekkel, amelyek autonóm módon szervezik meg saját mozgásukat. Az ilyen rendszerek egyik stratégiai előnye, hogy rendkívül nehéz ellenük védekezni: ha egy raj több száz kis drónból áll, azok egyenként viszonylag olcsók, és könnyen pótolhatók.

Automatizált védelem

A mesterséges intelligencia már a légvédelemben is szerepet kapott. Az izraeli Iron Dome rendszer például algoritmusok segítségével számítja ki a beérkező rakéták pályáját, majd automatikusan eldönti, hogy szükséges-e elfogórakétát indítani. A döntés gyakran néhány másodperc alatt születik meg – gyorsabban, mint ahogy egy ember képes lenne végiggondolni a helyzetet. Hasonló automatizált rendszerek jelennek meg a tengeri hadviselésben is. Az Egyesült Államok Sea Hunter nevű autonóm hajója például személyzet nélkül képes tengeralattjárók felkutatására és követésére.

Technológiai verseny a nagyhatalmak között

Az MI katonai alkalmazása ma már a geopolitikai verseny egyik kulcsterülete. Az Egyesült Államok és Kína egyaránt hatalmas összegeket fektet AI-fejlesztésekbe. Az amerikai stratégiai gondolkodásban egyre gyakrabban jelenik meg az „algorithmic warfare”, vagyis az algoritmusokra épülő hadviselés fogalma. Kína katonai doktrínájában az „intelligensített hadviselés” kifejezést használják, amely a mesterséges intelligencia által vezérelt hadsereget jelenti. Egyes katonai elemzők szerint egy esetleges Tajvan körüli konfliktusban már kulcsszerepet játszhatnának az autonóm drónrajok, az AI-alapú felderítés és az automatizált döntéstámogató rendszerek.

A legnagyobb kérdés: marad-e ember a döntésben?

A mesterséges intelligencia katonai alkalmazása komoly etikai és jogi kérdéseket vet fel. A legtöbb ország hivatalosan azt hangsúlyozza, hogy a halálos erő alkalmazásáról mindig ember fog dönteni. A modern hadviselésben azonban a sebesség kulcskérdés. Az a fél kerülhet előnybe, amely gyorsabban képes észlelni az ellenséget, feldolgozni az adatokat és reagálni. Ebben a folyamatban az emberi döntéshozatal gyakran lassabb, mint az algoritmusok működése. Ezért egyes katonai stratégák szerint a jövőben megjelenhetnek teljesen autonóm fegyverrendszerek, amelyek emberi beavatkozás nélkül azonosítanak és támadnak célpontokat.

Új korszak a hadviselésben

A mesterséges intelligencia már most is alapvetően átalakítja a hadseregek működését. Az adatfeldolgozás, a felderítés, a logisztika és a fegyverrendszerek egyre nagyobb része válik automatizálttá. A következő évtized egyik kulcskérdése az lesz, sikerül-e olyan szabályokat és nemzetközi korlátokat kialakítani, amelyek mellett az új technológia nem vezet kontrollálhatatlan fegyverkezési versenyhez. Ha nem, akkor a jövő háborúi egyre inkább az algoritmusok, a drónrajok és az autonóm rendszerek konfliktusai lehetnek – olyan csatatereken, ahol az ember szerepe fokozatosan háttérbe szorul

A Algoritmusok a csatatéren – a háború új korszakának küszöbén bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.