„Reid, Victor, Christina és Jeremy, üdv itthon, és gratulálunk egy valóban történelmi teljesítményhez. A NASA hálás Donald Trump elnöknek és a kongresszusi partnereknek a felhatalmazásért és az erőforrásokért,– mondta a NASA vezetője, Jared Isaacman. „ Elsőként repülve ezzel a rakétával és űreszközzel, a legénység jelentős kockázatot vállalt a megszerzett tudásért és a jövőért, amelyet építeni szeretnénk.

A NASA elismeri az egész szervezet és nemzetközi partnereink hozzájárulását is, akiknek szakértelme és elkötelezettsége kulcsfontosságú volt a sikerhez. Az Artemis II befejezésével a figyelem most az Artemis III összeállítására és a Hold felszínére való visszatérés előkészítésére irányul – hogy bázist építsünk, és soha többé ne hagyjuk el a Holdat.”

A vízreszállás után az űrhajósokat a NASA és az amerikai hadsereg közös csapata fogadta, akik segítettek nekik elhagyni az űrkapszulát a nyílt vízen, majd helikopterrel a USS John P. Murtha fedélzetére szállították őket elsődleges orvosi vizsgálatokra. A legénység várhatóan április 11-én, szombaton tér vissza a houstoni Johnson Űrközpontba.

A küldetés során Wiseman, Glover, Koch és Hansen összesen 694 481 mérföldet tettek meg. Hold melletti elrepülésük során minden eddiginél távolabb jutottak emberként, megdöntve az Apollo–13 legénysége által 1970-ben felállított rekordot.

Az első Artemis-legénység április 1-jén, 18:35-kor indult a NASA SLS rakétájával a floridai Kennedy Űrközpont 39B indítóállásáról. A 8,8 millió font tolóerejű rakéta pontos pályára állítással juttatta az Orion űrhajót Föld körüli pályára, a zökkenőmentes visszaszámlálást követően.

Az első napon az űrben az űrhajósok és a földi irányítás ellenőrizték a – a legénység által Integritynek elnevezett – űrhajót, hogy minden rendszer megfelelően működik-e a Hold felé tartó úthoz. A NASA négy CubeSat műholdat is pályára állított nemzetközi partnerek együttműködésével.

A második napon, miután minden rendszer „zöld utat” kapott, az Orion hajtóműve működésbe lépett, és olyan pályára állította az űrhajósokat, amely során legközelebb 4067 mérföldre közelítették meg a Hold felszínét.

„Az Artemis II legénysége hazatért. A belépési, ereszkedési és leszállási rendszerek a tervek szerint működtek, és a végső teszt sikeresen lezárult. Ez a pillanat tizennégy ország több ezer emberének munkáját dicséri, akik megépítették, tesztelték és megbíztak ebben az eszközben. Az ő munkájuk védte meg a négy ember életét, akik óránként 25 000 mérföldes sebességgel utaztak, és biztonságban hozta őket vissza a Földre” – mondta Amit Kshatriya, a NASA helyettes vezetője. „Az Artemis II bizonyította az eszközt, a csapatokat, a rendszert és a nemzetközi együttműködést, amely visszajuttatja az emberiséget a Hold felszínére. Reid, Victor, Christina és Jeremy fél évszázad után a legtávolabb vitték az emberiség reményeit. Ötvenhárom évvel ezelőtt elhagytuk a Holdat – most azért tértünk vissza, hogy maradjunk. A jövő a miénk.”

A mérnökök teljes repülés közbeni tesztelésnek vetették alá az Oriont. A legénység kipróbálta az életfenntartó rendszereket, igazolva, hogy az űrhajó alkalmas hosszabb mélyűri tartózkodásra. Több kézi irányítási gyakorlat során az űrhajósok manuálisan vezették az Oriont, hogy adatokat gyűjtsenek a jövőbeli dokkolási műveletekhez. A legénység számos további tesztet is végrehajtott, többek között az űrhajósok fizikai terhelését, vészhelyzeti eljárásokat, a túlélőruházatot és más kritikus rendszereket vizsgálva.

Wiseman, Glover, Koch és Hansen tudományos kísérletekben is részt vettek, amelyek segítik a NASA-t a Holdon való élet és munka előkészítésében, valamint a Marsra irányuló jövőbeli küldetésekben. Ezek közé tartozik az AVATAR kísérlet, amely az emberi szövetek viselkedését vizsgálja mikrogravitációban és mélyűri sugárzás mellett.

Április 6-i holdközeli elrepülésük során több mint 7000 felvételt készítettek a Hold felszínéről és egy napfogyatkozásról, amikor a Hold kitakarta a Napot az Orion nézőpontjából. A képek között szerepelnek látványos „Földkelte” és „Földnyugta” felvételek, kráterek, ősi lávafolyások, a Tejútrendszer, valamint a felszín repedései és színváltozásai.

Dokumentálták a terminátor menti területeket is – ez a nappal és éjszaka határa a Holdon –, ahol az alacsony beesési szögű napfény hosszú árnyékokat vet, hasonló megvilágítási viszonyokat teremtve, mint a déli sarkvidéken, ahol az űrhajósok várhatóan 2028-ban landolnak. A legénység két kráter elnevezésére is javaslatot tett, valamint meteoritbecsapódások felvillanásait is megfigyelte a Hold éjszakai oldalán.

Az Artemis II tudományos eredményei előkészítik a jövőbeli holdküldetéseket, segítve a műveletek fejlesztését és az űrhajósok döntéshozatalát a tudományosan legértékesebb területek kiválasztásában.

A biztonságos visszatérés után a NASA és partnerei már a következő, Artemis III küldetés előkészítésére koncentrálnak, amely során egy új Orion-legénység a Föld körüli pályán teszteli majd az együttműködést kereskedelmi holdkompokkal.

Az innováció és felfedezés új aranykorának részeként a NASA egyre összetettebb küldetésekre küldi az Artemis-űrhajósokat, hogy feltárják a Holdat, tudományos és gazdasági előnyöket teremtsenek, tartós emberi jelenlétet alakítsanak ki, és megalapozzák az első – amerikai – űrhajósok Marsra küldését, mondja a NASA közleménye.

További információ az Artemis programról:
https://www.nasa.gov/artemis

A Visszatértek az Artemis program űrhajósai bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Spanyol és kínai kutatók egy forradalmian új nanorészecske-kezelést fejlesztettek ki, amely hatékonyan visszafordítja a kognitív hanyatlást azáltal, hogy segít az agynak meggyógyítani önmagát.

Egy nemrégiben egereken végzett tanulmányban a terápia mindössze egy óra alatt eltávolította az Alzheimer-kórral kapcsolatos toxikus fehérjéket, és helyreállította a hat hónap alatt elvesztett kognitív funkciókat. A hagyományos, csupán a tüneteket célzó kezelésekkel ellentétben ezek a nanorészecskék „szupergyógyszerként” hatnak, helyreállítva a vér-agy gátat, amely általában a betegség korai szakaszában megsérül, lehetővé téve a károsodás terjedését az agyban.

Az LRP1 fehérje reaktiválásával a kezelés lehetővé teszi az agy számára, hogy kiürítse a salakanyagokat, jelentősen csökkentse a gyulladást, miközben fokozza a véráramlást. Mindössze három injekció után a tesztalanyok drámai javulást mutattak a memóriájukban és viselkedésükben, és néhány hónapon belül visszatértek a normális aktivitási szintjükhöz.

Bár még kísérleti fázisban van, ez a megközelítés alapvető változást jelent az idegtudományban, elmozdulva az egyszerű plakkoldástól az agy belső védekező mechanizmusainak és hosszú távú egészségének helyreállítása felé.

Forrás: Spanyol és kínai kutatói konzorcium. Nanorészecskékkel mediált LRP1 reaktiválás az Alzheimer-kórban előforduló fehérjék eltávolítására és a vér-agy gát helyreállítására. Signal Transduction and Targeted Therapy.

A Szupergyógyszer az Alzheimer – kór ellen bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A Brookhaven Nemzeti Laboratórium fizikusai az amerikai Relativistic Heavy Ion Collider (RHIC) részecskegyorsítójában olyan kísérleti eredményre bukkantak, amelyet korábban csak elméletben sejtettek: virtuális kvantum részecskékből valódi anyag keletkezhet — olyan, amit a detektorok ténylegesen észlelnek. Ez nem holmi sci-fi, hanem aktuális fizikai felfedezés.

Mi a kvantumvákum, és miért nem üres?

A klasszikus fizika fekete-fehér logikája szerint a vákuum az „üres tér”. A kvantummechanika és a kvantumtérelmélet viszont azt mondja: a vákuum sosem teljesen üres. Olyan energiaingadozások zajlanak benne, amelyek során rövid időre párokban részecskék és antirészecskék — úgynevezett virtuális részecskék — jönnek létre és tűnnek el. Ezeket a pillanatnyi jelenségeket korábban csak közvetett hatásaik alapján ismertük — most viszont egy kollaboráció közvetlenül kapcsolta össze őket a megfigyelhető részecskék létrejöttével.

Hogyan keletkezik a semmiből valami?

A részecskegyorsítóban protonokat gyorsítanak majdnem fénysebességre, és ütköztetik őket egymással. Ezek az ütközések robbanásszerű energiafelszabadulást hoznak létre, ami elegendő ahhoz, hogy a vákuumban felbukkanó virtuális részecskepárok energiát kapjanak, és valódi, mérhető részecskékké váljanak. A STAR nevű detektorral több millió proton–proton ütközést elemeztek. Különösen a lambda hiperonnak nevezett részecskéket és az antitest párjaikat (antilambda) vizsgálták — ezek olyan rövid életű részecskék, amelyeknek van egy kvantumjellemzőjük: spinjük, egy belső „forgásirányuk”).

A kvantum ujjlenyomat: spin-igazságvizsgálat

A virtuális kvark–antikvark párok, amelyek a vákuumban felbukkannak, mindig együtt, entangláltan, azaz spin szerint összehangoltan léteznek. Ha az ütközés során ezek a párok valós részecskékké alakulnak, akkor nyomukban a keletkező lambdák és antilambdák spinjeinek is össze kell hangolódniuk — mint kvantum-ikrek. És éppen ezt találták meg: amikor lambdák és antilambdák közel keletkeznek egymáshoz, a spinjeik 100%-ban összehangoltak — olyan precízen, ahogy az virtuális pár eredetileg “forgott” a vákuumban.

Ez meglepő, hiszen a legtöbb más részecskének véletlenszerű spinje van az ilyen ütközésekben — csak a vákuumból „átmentett” kvantum-információ ragadt meg ebben az esetben.

Miért nagy felfedezés ez?

Ez a megfigyelés első alkalommal kötött össze közvetlenül egy kísérleti jelet a kvantumvákumból származó állapotokkal — vagyis a látszólag „semmiből” való valódi anyaggá alakulással. Korábban tudtuk, hogy a vákuum tele van ingadozásokkal — most viszont először tanúi lettünk, hogy ezek az ingadozások miként öltenek testet valódi részecskékben, és sajátos kvantum-jellemzőik továbböröklődnek. Ez nemcsak a vákuum fizikai megértésének soron következő lépése, hanem egy ablak is a kvantum és klasszikus világ közötti átmenet megértésébe — hogyan lesz a kvantum „szellemtörténetből” tényleges matéria. A megfigyelést a vezető nemzetközi STAR Collaboration publikálta a Nature folyóiratban – ami önmagában is ritka elismerés.

Ez az eredmény még nem ad választ az Univerzum legnagyobb kérdéseire — például arra, miért van sokkal több anyag mint antianyag az univerzumban –, de új kísérleti eszközöket ad a fizikusok kezébe ezen kérdések vizsgálatához.

Források: Scientific American) (phys.org) (bnl.gov) (connectsci.au) Hashem-al Ghali Facebook, (Wikipedia)

A cikk az MI segítségével készült

A Semmiből valami: érzékelték a kvantumvákumból származó anyagot bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

„Ez az élet alapvető koordinációs központja: fenntartja a vérkeringést, a légzést és mindazt, ami életben tart minket” – magyarázza Marcello Ienca. A Müncheni Műszaki Egyetem mesterséges intelligencia- és idegtudományi etikaprofesszora szerint azonban ennél sokkal többről van szó: „Az érzelmek, a kötődés, a gondolatok, az emlékek, a hiedelmeink – mindaz, amit mi és a jogrendszerünk emberinek tekint, és amire a személyes identitásunk épül – mind az agyban dolgozódik fel.”

Virginia Mahieu, a Centre for Future Generations agytechnológiai igazgatója egyetért: „Számomra az agy az, ami minket azzá tesz, akik vagyunk.” Éppen ezért most van itt az ideje annak, hogy beszéljünk belső irányítóközpontunk védelméről. A neurotechnológiák elárasztották a piacot – különösen az elmúlt tíz évben –, kormányoktól a Big Tech cégekig óriási befektetések hajtják őket.

Ezek a technológiák képesek ingerelni vagy leolvasni az idegrendszer információit. Orvosi szempontból hatalmas a nyereség: már most segíthetnek a mozgás és a beszéd helyreállításában, hamarosan pedig akár a látás visszaadásában is. Óriási potenciál rejlik bennük a neurológiai és mentális zavarokkal élők számára.

Ienca és Mahieu is üdvözli ezt az előrelépést. „Sőt, azt mondanám, erkölcsi kötelességünk fejleszteni a neurotechnológiát a tudományban és az orvoslásban” – mondta Ienca. Ugyanakkor mindketten nyugtalanok az etikai kérdések miatt, különösen az egészségügyön kívüli alkalmazások esetében. A fogyasztói neurotechnológiai eszközök jogi szürkezónában robbannak be a piacra, és ma már a neurotech piac mintegy 60%-át teszik ki.

„Ha olyan technológiákat fejlesztünk, amelyek hozzáférést biztosítanak az emberi agyhoz és hatást gyakorolnak rá, akkor az ember legbelső lényegéhez férünk hozzá” – mondta Ienca, hangsúlyozva, hogy az agy védelme alapvető emberi jogi kérdés. Erre még visszatérünk.

Amennyire csak lehet: érzékeny adatok

Sokan már most is követjük a lépésszámunkat, pulzusunkat vagy alvásunkat olyan viselhető eszközökkel, mint a Fitbit vagy az Apple Watch. Az utóbbi években ehhez csatlakoztak a „wellness” címkével árult neurotechnológiai viselhető eszközök is.

Gondoljunk alvást javító fejpántokra vagy olyan fejhallgatókra, amelyek állítólag mérik a koncentrációnkat. Ezek nem invazív módon rögzítik az agyi aktivitást – vagyis nincs szükség műtéti beavatkozásra. Ez gyakran elektroenkefalográfiával (EEG) történik, amely a fejre helyezett kis szenzorokkal érzékeli az agy elektromos jeleit. Ezeket egy agy–számítógép interfész (BCI) értelmezi, közvetlen kapcsolatot teremtve az agy és a külső eszköz között.

A potenciális előnyök óriásiak – de a kockázatok is, néha egészen disztópikus irányba csúszva. Az egyik fő etikai aggály az adatvédelem. „Az idegi adatok rendkívül prediktívek, információban gazdagok: képesek jelezni jelenlegi és jövőbeli egészségi állapotot, pszichológiai hajlamokat, szándékokat, preferenciákat – mindent, amit fel lehet használni az ember ellen vagy a viselkedése és hiedelmei befolyásolására” – mondta Ienca.

„Óriási a manipuláció és az ártalom kockázata” – figyelmeztetett, különösen a tudományos és orvosi szférán kívül. „Az idegi adat nyilvánvalóan az egyik legérzékenyebb adat, amit csak előállíthatunk” – tette hozzá Mahieu. És a veszély nemcsak a nyers adatokban rejlik: az abból levont következtetések is extrém módon kiszolgáltatottá tehetik a felhasználókat, ha az adatokat visszaélésre vagy az eredeti kontextuson túl használják fel.

Beleegyezés az ismeretlenbe

A cikk írása közben azon kaptam magam, hogy eljátszom a gondolattal: egy koncentrációt segítő fejhallgató nem is hangzik rosszul. EEG-t és MI-t használ, méri a fókuszszintet, az adatokat egy alkalmazásba küldi, ami segít finomhangolni a szokásaimat és a munkarutint.

Mint sokan mások, én is gyakran elfelejtek szünetet tartani, halogatok, és már átéltem a kiégést. Talán mindenkinek jól jönne.

De várjunk csak: mi van akkor, ha a főnököd a termelékenység növelése érdekében kötelezővé teszi az ilyen eszköz viselését?

„Ez már beleegyezési kérdés” – mondta Mahieu. „Ha a munkáltatód előírja, hogy viseld ezt az eszközt, valóban mondhatsz nemet? Ha büntetés jár érte vagy elesel egy előléptetéstől, akkor hatalmi egyensúlytalanság alakul ki, ami nagyon megnehezíti a valódi beleegyezést.”

Ienca szintén aggódik a munkahelyi neurotechnológia miatt, utalva arra, hogy Kínában már most is használják egyes munkahelyeken a dolgozók megfigyelésére, koncentrációjuk fokozására vagy a termelési tempó szabályozására. „Ez újfajta kényszerhez és diszkriminációhoz vezethet” – mondta, megjegyezve, hogy a munkáltatók olyan idegi adatok alapján hozhatnak döntéseket, amelyek egy jövőbeli neurológiai vagy pszichiátriai betegség kockázatát mutatják.

De még munkahelyi nyomás nélkül is bonyolult a beleegyezés.
„Nagyon nehéz beleegyezni valamibe, amikor mi magunk sem tudjuk pontosan, mibe egyezünk bele” – mondta Mahieu, hangsúlyozva, hogy a beleegyezés jelentős része tudattalan folyamatokra vonatkozik.

A legtöbben – magamat is beleértve – már most is beleegyezünk az ismeretlenbe, amikor például egy app telepítésekor végiggörgetjük az ÁSZF-et és rákattintunk az „elfogadom” gombra. A neurotechnológiával ez egy teljesen új dimenziót kap.

Ezek az eszközök gyakran több száz euróba kerülnek, néha bőven ezer fölé mennek. Ha már ennyit kifizettél, még valószínűbb, hogy gondolkodás nélkül rányomsz az „elfogadom”-ra, csak hogy rendesen működjön.

Különösen igaz ez akkor, ha az eszköz működéséhez biometrikus adatok gyűjtésére és feldolgozására van szükség.
„Nyilvánvalóan beleegyezel, de valóban tudod, mibe?” – tette fel a kérdést Mahieu.

A Neurorights Foundation 2024-es tanulmánya szerint a fogyasztói neurotech cégek gyakran nem tájékoztatják megfelelően a felhasználókat, és az adatok megosztása, értékesítése bevett gyakorlat. De még anonimizálás esetén is fennáll az újraazonosítás veszélye: „Olyan ez, mint egy ujjlenyomat” – mondta Mahieu.

Ideiglenes szuperemberek

További probléma a félrevezető állítások sora. Sok fogyasztói neurotechnológiai termék orvosilag megalapozottnak tűnik, anélkül hogy ezt bizonyítékok támasztanák alá.

„Úgy fogalmaznak, hogy elkerüljék az egyértelmű orvosi állítást. Utalnak betegségekre, például ADHD-ra – ez nagy sláger –, vagy azt mondják, hogy segítenek a tüneteken, ami nem ugyanaz, mint kezelni azokat” – magyarázta Mahieu.

A fogyasztók számára szinte lehetetlen megkülönböztetni a valódi tudományt a marketinghájptól. A legrosszabb reklámok között Mahieu olyan MI-generált hirdetéseket is látott, ahol egy fehér köpenyes figura áll egy anatómiai ábra előtt.

És ott van még az „emberi képességfokozás”: neurotechnológia használata arra, hogy „a normálisnak tekintett szint fölé emeljük az emberi képességeket”. Bár ez még nem jelent meg a piacon, már most aggályokat vet fel – például doppingként vagy jobb jegyek elérésére használva.

„Az emberek mindig is a jobb teljesítményre törekedtek” – mondta Mahieu –, „de amikor drága technológia kezd intelligenciát ‘turbózni’, teljesen új etikai kérdések merülnek fel.”

Mind Mahieu, mind Ienca említi a katonai felhasználást is. Egyfelől a neurotechnológia segíthet a katonák kezelésében és rehabilitációjában. Másfelől azonban disztópikus irányt vehet: tömeges megfigyeléshez, kognitív hadviseléshez, kihallgatáshoz vagy hazugságvizsgálathoz használhatják, alapvető jogokat sértve.

Az emberi képességfokozás és az „ember–gép integráció” a hadsereg számára is vonzó – ezt az ENSZ Leszerelési Kutatóintézetének (UNIDIR) jelentése is megemlíti. A cél: a katonák kognitív és fizikai teljesítményének növelése, valamint az ember és a katonai technológiai rendszerek integrálása, hogy lépést tudjanak tartani a modern hadszínterek egyre komplexebb követelményeivel – különösen az MI térnyerésével.

A jog a saját elménkhez

a és a pszichológiai folytonosság joga.

„Ez azon az felismerésen alapul, hogy az emberi agy és elme védelme alapvető, és előfeltétele minden más jog és szabadság védelmének. Ha elveszítjük a szabad gondolkodás képességét és jogát, akkor minden más szabadságot is elveszítünk” – mondta, megemlítve a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a sajtó szabadságát.

A jelenlegi emberi jogi keretek érintik a „mentális integritást” (EU Alapjogi Charta) és a „gondolatszabadságot” (ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata). Ez utóbbit történetileg főként vallásszabadsággal összefüggésben alkalmazták.

„Ez fontos, de nem magára a gondolatra vonatkozik, hanem annak külső megnyilvánulására” – mondta Ienca.
„Ami hiányzik, az a gondolatszabadság védelme neurobiológiai szinten: nemcsak az, hogyan jelennek meg a gondolatok a társadalomban, hanem az is, hogyan védjük meg őket az agyunkon belül.”

Előrelépés történt 2025 novemberében, amikor az UNESCO elfogadta első globális neurotechnológiai etikai standardját. Ienca a 24 szakértő egyike volt, akik a szöveget kidolgozták. Örül az eredménynek, de hangsúlyozza: szükség van kötelező jogi szabályozásra és felelős iparági innovációra.

Tudományos trükközés

Egyelőre fogyasztóként nehéz eligazodni a neurotech világában. „Végső soron politikai változásokra van szükség, mert nem a fogyasztónak kellene viselnie a felelősséget” – mondta Mahieu.

Ennek ellenére van néhány tanácsa azoknak, akik neurotechnológiai eszköz vásárlásán gondolkodnak. Először is: ne dőlj be a marketingnek. „Nincs olyan kapcsoló az agyban, ami minden problémádat megoldja. Ez egy szó szerinti idézet, amit techcégektől hallottam.”

Ha mentális egészségi problémákkal küzdesz, továbbra is az orvos a legjobb opció – ha elérhető.

Ha mégis eszközt vásárolnál, alaposan nézd meg a cég honlapján a tudományos bizonyítékokat. Néhány terméket valóban lektorált tanulmányok és klinikai vizsgálatok támasztanak alá – sokat viszont nem.

„Gyakori trükk, hogy rengeteg tanulmányt mutatnak, de azok nem magáról az eszközről szólnak, hanem az általános technológiáról” – mondta Mahieu. Ez azt jelenti, hogy meg kell nézni: a tanulmány konkrétan említi-e azt a terméket, amit megvennél. Ez ijesztően nehéz feladat. Egy módszer a Ctrl+F használata az eszköz nevére, de még így is bonyolult lehet értelmezni az eredményeket.

Ez különösen igaz a bolygóideg-stimuláció esetében. Maga a technológia jól megalapozott, de a legtöbb kutatás beültetett orvosi eszközökkel történik, nem pedig bőrön viselhető fogyasztói termékekkel.

Ezért Mahieu és a Centre for Future Generations szakértői egy uniós szintű szabályozási keretet sürgetnek a fogyasztói neurotechnológia számára: piaci felügyeletet, egységes belépési pontot, szigorúbb marketing-szabályokat és átlátható adatvédelmi iránymutatást. Addig azonban nagyrészt rajtad múlik, hogy megvédd a gondolataidat, az elmédet és az identitásodat – vagyis lényegében önmagadat.

A Amalie Holmgaard Mersh: Szerencsejáték az agyunkkal bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A kérdés az, hogy ki irányít, ki lát bele, és ki profitál abból, ami eddig csak a miénk volt.

Nem sci-fi, hanem startup

Elon Musk Neuralinkje, a Facebook (Meta) agy–számítógép kutatásai, az EEG-alapú „wellness” eszközök, amelyek fókuszt, stresszt vagy alvást mérnek – mind ugyanabba az irányba mutatnak. Amit korábban kórházi környezetben, klinikai kísérletek során tettek, az most dobozba csomagolva, előfizetéssel érkezik.

Más cikkek – például a Guardian, a MIT Technology Review vagy a Nature publicisztikai rovatai – visszatérően hangsúlyozzák: a technológia gyorsabban fejlődik, mint a jogi és etikai keretei. Ez már ismerős történet. Így jártunk a közösségi médiával, az arcfelismeréssel, a big data világával. Most viszont nem a kattintásainkról van szó, hanem az idegrendszerünkről.

Az adat, ami már nem „csak adat”

A neuroadat nem olyan, mint a pulzus vagy a lépésszám. Nemcsak azt mutatja meg, mit csinálunk, hanem azt is, mit érezhetünk, mire vagyunk hajlamosak, mitől félünk, mire vágyunk.

Ahogy több tanulmány is kiemeli: ezek az adatok nemcsak rögzítenek, hanem előre jeleznek. Mentális betegségek kockázatát, impulzivitást, stressztűrést, döntési mintázatokat. Egy biztosítónak, munkaadónak, hadseregnek vagy politikai kampánynak ez aranybánya.

Nem véletlen, hogy Chile már alkotmányos szinten beszél „neurójogokról”, és hogy az UNESCO 2025-ben globális etikai ajánlást fogadott el. Ezek reakciók. A probléma már itt van.

Beleegyezés – de mibe?

A modern ember beleegyezése rutinszerű mozdulat. Letöltünk, elfogadunk, továbblépünk. A neurotechnológia esetében azonban ez a gesztus súlyosabb következményekkel jár.

Több elemzés – köztük európai agytrösztök jelentései – rámutat: nem lehet valódi beleegyezésről beszélni ott, ahol a felhasználó maga sem érti, mit lehet kiolvasni az adataiból öt vagy tíz év múlva.

És mi történik akkor, ha a „választás” látszólagos? Ha a munkahelyen ajánlott, majd elvárt a fókuszmérés? Ha a teljesítményértékelésbe becsúszik egy grafikon az agyhullámokról? Kínában már vannak erre példák. Másutt még „csak” kísérletek.

A teljesítmény kultusza és az új dopping

A neurotechnológia pontosan ott jelenik meg, ahol a modern társadalom amúgy is sebezhető: a teljesítménykényszerben. Jobban tanulni, gyorsabban dolgozni, kevesebbet pihenni – miközben mosolygunk.

Más publicisták ezt „kognitív neoliberalizmusnak” nevezik: amikor a hatékonyság nemcsak elvárás, hanem belső erkölcsi kötelesség. Ha pedig létezik eszköz, ami állítólag segít, akkor aki nem használja, az „lemarad”.

Ez már nem technológiai kérdés, hanem társadalmi: ki engedheti meg magának a „felturbózott” agyat, és mi történik azokkal, akik nem?

Az elme, mint politikai tér

A katonai és állami érdeklődés nem véletlen. A hadsereg mindig is az emberi határok kitolásában volt érdekelt. A neurotechnológia itt egyszerre ígér rehabilitációt és kontrollt.

Elemzők figyelmeztetnek: a kognitív hadviselés nem feltétlenül kínzást jelent. Elég, ha finoman befolyásolja a döntéshozatalt, az érzelmi reakciókat, a félelmet vagy az engedelmességet. Ez már nem Orwell világa, inkább Huxley-é – kevesebb erőszakkal, több optimalizálással.

Az utolsó kérdés

A legnagyobb tét talán nem is az adatvédelem vagy a szabályozás. Hanem az, hogy mit tekintünk emberinek. Ha a gondolataink mérhetők, befolyásolhatók, finomhangolhatók, akkor hol húzódik a határ segítség és beavatkozás között? Mikor válik a „jobb önmagam” projektje idegen elvárássá? Az agy eddig nem volt piac. Most azzá válik. És mielőtt reflexből rákattintanánk az „elfogadom” gombra, érdemes feltenni egy régi, de makacs kérdést: Ki gondolkodik – én, vagy valaki más rajtam keresztül?

A Az agy – az utolsó magánterület is veszélyben van bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A szoftverfejlesztő az Alphafold nevű mesterséges intelligencia programmal a számítógép képernyőjén megoldotta a biológia egyik legnagyobb rejtélyét: a fehérjék hajtogatását. Ezek az élet alapvető építőkövei szálakként keletkeznek, és csak hajtogatott, háromdimenziós szerkezetükben nyerik el funkciójukat. Az, hogy ez milyen törvények szerint történik, évtizedek óta rejtély volt.

A fehérjehajtogatás megfejtéséért járó Nobel-díj csak egy példa arra, hogy a mesterséges intelligencia hogyan tágítja a megértésünk határait és új nyelveket tesz elérhetővé számunkra. Ez nem csak írott szavakra vonatkozik, mint a Chat-GPT esetében.

A Meta kutatói tavaly decemberben kifejlesztettek egy modellt, amely már nem szavakkal adta vissza a belső gondolatmenetet, hanem a modellek saját nyelvén, számokban. Ahelyett, hogy mondatokban gondolkodott volna, a modell számok sorozatát állította elő, amelyek a neurális hálózat legújabb mintáit, vagyis bizonyos értelemben annak belső gondolkodási folyamatát reprezentálták.

A számsorok sokkal több információt tudtak magukban foglalni, mint az emberi nyelv, és egyszerre több lehetséges gondolati irányt is tartalmaztak. Bizonyos logikai érvelési feladatokban ezek a modellek felülmúlták azokat, amelyek természetes nyelven „gondolkodtak”. Az emberek számára ezek a számalapú gondolati lépések teljesen érthetetlenek voltak. Más mesterséges intelligenciák számára viszont valószínűleg nyitott könyvnek tűntek.

Az AI, vagyis ahogy angolul rövidítik a mesterséges intelligencia nevét, megjelenése tehát összehasonlítható egy hatalmas, új teleszkóp kifejlesztésével, amely mélyebb betekintést enged a természetbe. Minden, ami adatcsomagokra bontható, a gépekbe kerül.

Az AI tehát sokkal többről szól, mint csinos képek vagy szép mondatok generálásáról. Új szemüveget ad a kutatóknak, amely lehetővé teszi számukra, hogy eddig láthatatlan valóságokat lássanak. Átalakítja a tudomány legmélyebb folyamatait – nem csak az alkalmazottak irodáiban.

Az AI belsejében

Az AI-modellek képessége, hogy új, eddig rejtett ábécéket és nyelveket dekódoljanak, egyedülálló tanulási módszerükben rejlik. Hatalmas adatmennyiségek feldolgozásával, gyakran iteratív ciklusokban, folyamatosan módosítja belső paramétereit, amíg a legfinomabb és legbonyolultabb szabályszerűségeket is felismeri.

De éppen ebben rejlik a kihívás: miközben az AI új szabályokat és mintákat fedez fel, ezek a felismerések gyakran többdimenziós paraméterkombinációkba vannak zárva, amelyek nekünk, embereknek, egyáltalán nem segítenek a megértésben.

Az AI belsejében nincs elegáns matematikai képlet, nincs folyamatábra és nincs szabályrendszer, amelyet kivennénk, tanulmányoznánk és megértenénk – csak milliárdnyi kapcsolat van milliárdnyi mesterséges idegsejt között, amelyek parancsra aktiválódnak és kimenetet generálnak. Hogy milyen szabályok szerint teszik ezt, azt csak maga a mesterséges intelligencia tudja. A kutatók világszerte igyekeznek feltörni a mesterséges intelligencia nevű „fekete dobozt” és értelmezhetővé tenni, de az eddigi eredmények szerények.

Más szavakkal: megértést reméltünk, ehelyett eredményeket kaptunk. Hassabis Alphafoldja esetében az AI tehát helyes fehérjeszerkezeteket szolgáltat, de az a kijelentés, hogy ezzel megoldódott a nagy biológiai rejtély, egy lényeges hiányosságot figyelmen kívül hagy: sem az AI maga, sem annak megalkotója, Hassabis nem tudja megmagyarázni nekünk, hogy a fehérjehajtogatás valójában hogyan működik.
A természet sok nyelven beszél: a biológia a DNS és a fehérjék építőelemeit használja szókincsének, a kémia az elemek kötéseit írja le, a matematika pedig formális keretet nyújt a fizikai törvények leírásához. A térképek pedig grafikákba és szimbólumokba sűríti a földrajzot. Az AI-t jelenleg ezekből és sok más területről származó adatkészletekkel képezik, és eközben folyamatosan új, eddig ismeretlen mintákra bukkannak.

Új anyagok és digitális régészek

Az új anyagok felfedezése és szintézise például egy fáradságos kísérletek és hibák sorozata, de tavaly drámai gyorsulás jeleit mutatta. Az autonóm laboratóriumok elkezdték kombinálni a robotikát az AI-vel, hogy önállóan fejlesszenek anyagrecepteket, szintetizáljanak anyagokat és elemezzék a termékeket – mindezt gyakorlatilag emberi beavatkozás nélkül.

Így a kutatók egyszerre 380 000 új stabil kristályszerkezetet azonosítottak. Remélik, hogy ez a generatív mesterséges intelligencia és az automatizálás kombinációja elősegíti az új energiatechnológiák, műanyagok vagy gyógyszerekhez szükséges anyagok fejlesztését.

Egy másik tudományág, amelyet a mesterséges intelligencia szó szerint újratervez, az archeológia. Itt egyre jobban képes megfejteni a múlt gyakran töredezett és nehezen hozzáférhető nyelveit. Kiemelkedő példák erre az ókori Holt-tengeri tekercsek vagy a Herculaneum-i tekercsek, amelyeket a Vezúv kitörése tartósított meg.

Ahol az emberek határaikhoz érnek, mert az ősi szövegek túl törékenyek vagy a betűk elhalványultak, az AI képes mintákat felismerni multispektrális felvételeken vagy virtuális kibontásokat végrehajtani. Az AI az archeológiai tájkutatásban is hasznos segítőnek bizonyul. Új lézertechnológiák segítségével a kutatók áttörték a sűrű növényzetet az ősi Campeche-ben, Mexikóban. Egy mesterséges intelligencia modell mintákat keresett az adatokban, és több száz eddig ismeretlen maja lelőhelyet talált.

A mesterséges intelligencia modellek képességei miatt a kutatók még azt az ősi álmot is megálmodhatják, hogy megértsék az állatok nyelvét, ahogyan Assisi Szent Ferenc tette. Az Earth Species Projecthez hasonló projektek azzal a feladattal foglalkoznak, hogy megfejtsék társaink kommunikációs rendszereit.

Bioakusztikai adatokat elemeznek mesterséges intelligenciával, és közben elképesztő mintákat fedeznek fel. Vannak például jelek arra, hogy az elefántok egyedi „neveket” használnak, hogy egymáshoz szóljanak, vagy hogy a bálnák speciális hangokkal, amelyek az emberi „hellóhoz” hasonlítanak, reagálnak fajtársaik hívására.

A rejtett nyelvek megfejtésének talán legmélyrehatóbb lépése az, amely minket magunkat érint: a saját agyunk mintáinak olvasási képessége. Így nemrégiben agy-számítógép interfészek segítségével egy férfi nyelvét közvetlenül az idegsejtjeinek aktivitásából szintetizálták, és így visszaadták neki a hangját, amelyet egy agyi betegség következtében elvesztett.

A kutatók 256 elektródát ültettek be a motoros kéregébe, és egy mesterséges intelligenciát tanítottak meg arra, hogy a férfi agyi jelekből kiolvassa a beszédszándékot. A mesterséges intelligencia ezután valós időben leírta, amit a férfi kizárólag gondolatban fogalmazott meg.

Gondolkodó számok

Egyes szakértők azt is feltételezik, hogy a mesterséges intelligencia hamarosan teljesen új nyelveket vehet majd igénybe a kommunikációhoz. A chatbotok jelenleg angolul, németül vagy más emberi nyelveken kommunikálnak. A legjobbak közülük belső gondolatláncokat (ún. „chains of thought”) generálnak, amelyek lehetővé teszik, hogy figyeljük őket gondolkodás közben.

A végső válaszok nem mindig vezethetők le ezekből a gondolati közbenső lépésekből, de utalnak arra, hogy mi zajlik a modellek belsejében. Ez a kívánatos átláthatóság azonban hamarosan véget érhet.

A Meta kutatói tavaly decemberben kifejlesztettek egy modellt, amely már nem szavakkal adta vissza a belső gondolatmenetet, hanem a modellek saját nyelvén, számokban. Ahelyett, hogy mondatokban gondolkodott volna, a modell számok sorozatát állította elő, amelyek a neurális hálózat legújabb mintáit, vagyis bizonyos értelemben annak belső gondolkodási folyamatát reprezentálták.

A számsorok sokkal több információt tudtak magukban foglalni, mint az emberi nyelv, és egyszerre több lehetséges gondolati irányt is tartalmaztak. Bizonyos logikai érvelési feladatokban ezek a modellek felülmúlták azokat, amelyek természetes nyelven „gondolkodtak”. Az emberek számára ezek a számalapú gondolati lépések teljesen érthetetlenek voltak. Más mesterséges intelligenciák számára viszont valószínűleg nyitott könyvnek tűntek.

Az AI megjelenése tehát összehasonlítható egy hatalmas, új teleszkóp kifejlesztésével, amely mélyebb betekintést enged a természetbe. Minden, ami adatcsomagokra bontható, a gépekbe kerül. Az AI tehát sokkal többről szól, mint csinos képek vagy szép mondatok generálásáról. Új szemüveget ad a kutatóknak, amely lehetővé teszi számukra, hogy eddig láthatatlan valóságokat lássanak. Átalakítja a tudomány legmélyebb folyamatait – nem csak az alkalmazottak irodáiban.

Az AI belsejében

Az AI-modellek képessége, hogy új, eddig rejtett ábécéket és nyelveket dekódoljanak, egyedülálló tanulási módszerükben rejlik. Hatalmas adatmennyiségek feldolgozásával, gyakran iteratív ciklusokban, folyamatosan módosítja belső paramétereit, amíg a legfinomabb és legbonyolultabb szabályszerűségeket is felismeri.

De éppen ebben rejlik a kihívás: miközben az AI új szabályokat és mintákat fedez fel, ezek a felismerések gyakran többdimenziós paraméterkombinációkba vannak zárva, amelyek nekünk, embereknek, egyáltalán nem segítenek a megértésben.

Az AI belsejében nincs elegáns matematikai képlet, nincs folyamatábra és nincs szabályrendszer, amelyet kivennénk, tanulmányoznánk és megértenénk – csak milliárdnyi kapcsolat van milliárdnyi mesterséges idegsejt között, amelyek parancsra aktiválódnak és kimenetet generálnak. Hogy milyen szabályok szerint teszik ezt, azt csak maga a mesterséges intelligencia tudja. A kutatók világszerte igyekeznek feltörni a mesterséges intelligencia nevű „fekete dobozt” és értelmezhetővé tenni, de az eddigi eredmények szerények.

Más szavakkal: megértést reméltünk, ehelyett eredményeket kaptunk. Hassabis Alphafoldja esetében az AI tehát helyes fehérjeszerkezeteket szolgáltat, de az a kijelentés, hogy ezzel megoldódott a nagy biológiai rejtély, egy lényeges hiányosságot figyelmen kívül hagy: sem az AI maga, sem annak megalkotója, Hassabis nem tudja megmagyarázni nekünk, hogy a fehérjehajtogatás valójában hogyan működik.

A A természet sok nyelven beszél, és a mesterséges intelligencia lefordítja egyiket a másik után… bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Az MI-vel alapból is vannak bajok bőven: szerzői jogi és etikai aggályokat vet fel, rontja a kritikus gondolkodást, öngyilkosságra buzdíthat, néha vállalhatatlan dolgokat mond, és oldalba rúg egy rakás iparágat, a digitális művészettől a zeneiparon át a tartalomgyártásig. Az MI-összefoglalók szintén nem segítik a kritikus gondolkodást, nem is mindig pontosak, de ennél is fontosabb, hogy alapjaiban forgathatják fel azt, ahogy az interneten tartalmakat fogyasztunk és gyártunk – a legkisebb bloggerektől a legnagyobb újságokig.

Mik azok az MI-összefoglalók, és mi a baj velük?

Ahhoz, hogy ezt elhiggyük, elég csak belegondolni, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan gugliztuk ki mondjuk azt, hogy rézfúvós hangszer-e a szaxofon. Tíz éve egyszerűen rákerestünk volna, aztán az előnézet alapján kiválasztottunk volna egyet a kék linkek közül, és kattintás után ott elolvastuk volna a megfejtést (hogy nem az). Egy tavalyi tanulmány szerint a keresőoptimalizálás mára teljesen tönkretette ezt a keresési élményt, de mindenféle trükkökkel még sokáig el lehetett érni, hogy releváns találatokat kapjunk, ahol el lehet olvasni a korrekt választ.

Mostanra viszont mindent elsöpörtek a ChatGPT, illetve a Microsoft és a Google MI-összefoglalói, amik után sok ember már egyáltalán át sem kattint sehova, csak elolvassák és elhiszik a mesterséges intelligencia által adott választ.

Az, hogy milyen hatással lesz a híroldalakra, vagy igazából bármilyen oldalra, ha az emberek nem kattintanak többé a linkekre, mert a keresőbe ágyazott mesterséges intelligencia összefoglalja nekik a lényeget az azokban fellelhető információk alapján, már két éve is téma volt. Annak ellenére, hogy az MI szépen lehivatkozza az összes forrást, a cél nyilvánvalóan az, hogy a felhasználók ne menjenek sehova a kereső felületéről, csak olvassák el az összefoglalót. Ez a Microsoft 2023-as bemutatójából is látszott, de a Google hamarosan érkező MI-módja még ennél is egyértelműbbé tette.

Felhasználóként persze most ön is mondhatja, hogy na bumm, legalább nem kell keresgélni, kattintgatni, átirányítódni, de az egésszel van két nagy probléma. Az egyik, hogy az MI még mindig gyakran téved és/vagy talál ki dolgokat, ráadásul kevésbé mainstream témáknál simán átvesz mondatokat akár random redditezők random posztjaiból is – szóval az MI-összefoglaló kicsit olyan, mint ha egy kettyós nagynénit kérnénk meg, hogy foglalja össze az első öt találatot a Google-ből. Nem biztos, hogy hülyeség lesz, de azért nem kell neki mindent elhinni.

A másik probléma, hogy ezzel felmerül a kérdés: van-e értelme egyáltalán a tartalomgyártásnak? Elvégre ha senki nem kattint át az oldalra, ahonnan az infó származik, az üzemeltetője nem kap belőle bevételt, és nem lesz tőle ismertebb sem, hiába dolgozott vele. Itt van egy optimista olvasat is, eszerint ezzel az olyan, sokszor MI-alapú klikkfarmok járnak rosszul, akik nem állítanak elő minőségi tartalmakat, de a lojális követőtáborral rendelkező tartalomgyártók és újságok nem annyira, hiszen ők nem (csak) azért sikeresek, mert agyonoptimalizálják a tartalmaik címét és szövegét. Erre még később visszatérünk, de először nézzük meg, mit mondanak a szakértők.

Kicsinálták a keresést, szemetek!

Matthew Prince, a hálózati szolgáltatásokban utazó Cloudflare vezérigazgatója nemrég egy expón beszélt a témáról, ahol azt mondta, az elmúlt tíz év adataiból az látszik, hogy jelentősen romlott a tartalomgyártók helyzete. A Google-nél annak idején átlagosan két feldolgozott oldalra – egy hírportálnál például két cikk, aminek tartalma röviden megjelent a keresési találatoknál – jutott egy átirányított felhasználó, míg most minden hatodik oldalra jut egy ilyen.

Pedig a Google azóta nem növelte az általa kinyert adatok mennyiségét, az internetezők viszont kétmilliárddal többen lettek, szóval az lett volna a logikus, hogy egyre több embert irányítsanak át.

Prince szerint ahhoz képest, hogy korábban a Google konkrétan célként fogalmazta meg, hogy a lehető leggyorsabban átirányítsák valahova az embereket, 2025 elejére eljutottunk oda, hogy a Google-keresések 75 százaléka véget is ért a Google-nél. A Google-nek ez jó, hiszen a keresések találati oldalai tele vannak hirdetésekkel és szponzorált tartalmakkal, de senki más nem lát belőle pénzt. Akkor sem, ha amúgy volt részük a keresés megválaszolásában. Arról, hogy ez a gyakorlatban hogy néz ki, itt egy remek infógrafika.

Prince szerint az elmúlt hat hónapban még ehhez képest is drámaian romlott a helyzet, most már 18 (!), Google által kibányászott oldalra jut egy átirányított felhasználó, és az MI miatt a keresések 90 százaléka ér véget a Google-nél. És az MI-vel foglalkozó cégek közül vannak ennél még rosszabbak is, az OpenAI és az Anthropic több tízezer bekebelezett oldal után irányít át bárhova is egy felhasználót. Az emberek jelentős része annyira bízik az MI-csetbotokban, hogy eszébe sem jut megkérdőjelezni, amit mondanak, és nincs is igénye részletesebb háttértudásra a rövid MI-összefoglalóknál.

Prince úgy véli, ezzel a tartalomgyártás összes motiváló tényezője – bevétel az előfizetésekből és/vagy hirdetésekből, ismertté válás – megszűnik létezni, és emiatt senki nem akar majd cikkeket, blogposztokat, ismeretterjesztő tartalmakat írni. A beszélgetés végén, egészen utópisztikus elképzelésként azt is felveti, hogy az olvasottság és a figyelem helyett azt kellene elérni, hogy a tartalmak annak alapján legyenek elbírálva, hogy előremozdítják-e bárhogyan az emberiséget. A tartalomgyártókat pedig ennek alapján lehetne kompenzálni.

A teljes cikket itt: https://transtelex.ro/techtud/2025/07/20/mesterseges-intelligencia-osszefoglalo-megoli-keresooptimalizalas-google elolvasható.

A A mesterséges intelligencia nekiállt tönkretenni az internetet bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Ahogy Arról Ferencz Orsolya, a HUNOR program vezetője beszámolt az Indexnek, az Axiom–4 legénységének landolása után Kaliforniából légi úton jutnak el a texasi Houstonba, ahol egészségügyi vizsgálatokat végeznek rajtuk, majd ezt követően kezdődik meg a program regenerációs fázisa. Ferencz elmondása szerint a HUNOR Program, valamint a Semmelweis Egyetem szakemberei is csatlakoznak a rehabilitációs programhoz, valamint hosszú idő után végre családjával is Houstonban találkozhat Kapu Tibor.

A második magyar űrhajósra visszatérése után további nagy feladatok várnak, hiszen a HUNOR Program folytatódik, a kutatás-fejlesztési eredmények elemzése most következik.Kapu Tibor ennek a szakterületnek lesz a nagykövete innentől kezdve egész életében, ahogy az összes többi űrhajós is–tette hozzá az űrkutató-politikus.

Forrás: hvg.hu, index, nasa.gov

A Az űrkutatás új nagykövete: Kapu Tibor, aki most tért vissza a Földre bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

Ez alig néhány nappal azután történt, hogy a Grok antiszemita bejegyzésekkel váltott ki heves reakciókat, többek között Adolf Hitler dicsőítésével az X-en, a Musk tulajdonában lévő közösségi média platformon.

Musk szerint a bot „túl engedelmes” és „túl buzgó”. Elmondta, hogy a problémát már kezelik.

Musk xAI cége szerint az új szerződés lehetővé teszi az amerikai kormányzati szervek számára a Grok 4, a chatbot legújabb verziójának használatát, és testreszabott eszközöket kínál nemzetbiztonsági célokra.

A cég emellett technikai támogatást is tervez biztosítani titkosított környezetek számára. A Pentagon bejelentette, hogy hasonló szerződéseket kötött az Anthropic, a Google és az OpenAI vállalatokkal is, mindegyik 200 millió dolláros felső határral.

„Az AI bevezetése átalakítja a minisztérium képességét, hogy támogassa harcosainkat és stratégiai előnyt tartson fenn ellenfeleinkkel szemben” – mondta Doug Matty, a kormányzat digitális és AI-felelőse.

A Tesla és a SpaceX vezérigazgatója 250 millió dollárt költött Trump 2024-es újraválasztási kampányára, és aktívan kampányolt érte.

Később kinevezték a Kormányzati Hatékonysági Minisztérium (Doge) élére, amely egy szövetségi költségcsökkentési kezdeményezés, amelynek feladata az amerikai kormány méretének csökkentése.

Az elmúlt hónapokban azonban Musk nyíltan bírálni kezdte azt, amit Trump „Big Beautiful Bill”-nek nevezett, egy kiterjedt kiadási és adócsökkentési törvényt, amely a Tesla vezérigazgatója szerint túl drága az amerikaiak számára.

Musk májusban lemondott a Doge-nál betöltött posztjáról, bár a minisztériumot hivatalosan még nem szüntették meg.

Azóta Trump azt javasolta, hogy a Doge-ot felhasználhatnák Musk cégeinek károsítására. Trump azt is javasolta, hogy deportálják Muskot, aki amerikai állampolgár, de Dél-Afrikában született. Kanadai állampolgársággal is rendelkezik.

Amíg Musk a Doge élén állt, a Fehér Ház bírálatokat kapott azért, mert lehetővé tette Musknak, hogy korlátlanul hozzáférjen az amerikai állampolgárokról szóló kormányzati adatokhoz. A botrány ellenére Musk xAI cége tovább bővítette kormányzati tevékenységét. Az újonnan bejelentett szerződés szintén lehetőséget teremthet az adatgyűjtés folytatására. A Grok-ot 2023 végén mutatták be, mint a ChatGPT-hez hasonló más AI-csevegőrobotok szűretlenebb alternatíváját. Már integrálták Musk X nevű közösségi média platformjába, amely korábban Twitter néven volt ismert.

A Elon Musk 200 millió dolláros szerződése a Pentagonnal a Grok nevű mesterséges intelligencia használatára bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.

A Kapu Tibor visszaindult az űrből bejegyzés először Infovilág-én jelent meg.