Forrás: nasa.gov Az első űrhajósok, akik több mint fél évszázad után a Holdhoz utaztak, visszatértek a Földre. A NASA űrhajósai – Reid Wiseman, Victor Glover és Christina Koch –, valamint a Kanadai Űrügynökség (CSA) űrhajósa, Jeremy Hansen pénteken, helyi idő szerint 17:07-kor (PDT) a San Diego partjainál landoltak a Csendes-óceánon, ezzel lezárva közel 10 napos útjukat, amely során a Földtől legtávolabbi pontjukon 252 756 mérföldre jutottak.

„Reid, Victor, Christina és Jeremy, üdv itthon, és gratulálunk egy valóban történelmi teljesítményhez. A NASA hálás Donald Trump elnöknek és a kongresszusi partnereknek a felhatalmazásért és az erőforrásokért,– mondta a NASA vezetője, Jared Isaacman. „ Elsőként repülve ezzel a rakétával és űreszközzel, a legénység jelentős kockázatot vállalt a megszerzett tudásért és a jövőért, amelyet építeni szeretnénk.

A NASA elismeri az egész szervezet és nemzetközi partnereink hozzájárulását is, akiknek szakértelme és elkötelezettsége kulcsfontosságú volt a sikerhez. Az Artemis II befejezésével a figyelem most az Artemis III összeállítására és a Hold felszínére való visszatérés előkészítésére irányul – hogy bázist építsünk, és soha többé ne hagyjuk el a Holdat.”

A vízreszállás után az űrhajósokat a NASA és az amerikai hadsereg közös csapata fogadta, akik segítettek nekik elhagyni az űrkapszulát a nyílt vízen, majd helikopterrel a USS John P. Murtha fedélzetére szállították őket elsődleges orvosi vizsgálatokra. A legénység várhatóan április 11-én, szombaton tér vissza a houstoni Johnson Űrközpontba.

A küldetés során Wiseman, Glover, Koch és Hansen összesen 694 481 mérföldet tettek meg. Hold melletti elrepülésük során minden eddiginél távolabb jutottak emberként, megdöntve az Apollo–13 legénysége által 1970-ben felállított rekordot.

Az első Artemis-legénység április 1-jén, 18:35-kor indult a NASA SLS rakétájával a floridai Kennedy Űrközpont 39B indítóállásáról. A 8,8 millió font tolóerejű rakéta pontos pályára állítással juttatta az Orion űrhajót Föld körüli pályára, a zökkenőmentes visszaszámlálást követően.

Az első napon az űrben az űrhajósok és a földi irányítás ellenőrizték a – a legénység által Integritynek elnevezett – űrhajót, hogy minden rendszer megfelelően működik-e a Hold felé tartó úthoz. A NASA négy CubeSat műholdat is pályára állított nemzetközi partnerek együttműködésével.

A második napon, miután minden rendszer „zöld utat” kapott, az Orion hajtóműve működésbe lépett, és olyan pályára állította az űrhajósokat, amely során legközelebb 4067 mérföldre közelítették meg a Hold felszínét.

„Az Artemis II legénysége hazatért. A belépési, ereszkedési és leszállási rendszerek a tervek szerint működtek, és a végső teszt sikeresen lezárult. Ez a pillanat tizennégy ország több ezer emberének munkáját dicséri, akik megépítették, tesztelték és megbíztak ebben az eszközben. Az ő munkájuk védte meg a négy ember életét, akik óránként 25 000 mérföldes sebességgel utaztak, és biztonságban hozta őket vissza a Földre” – mondta Amit Kshatriya, a NASA helyettes vezetője. „Az Artemis II bizonyította az eszközt, a csapatokat, a rendszert és a nemzetközi együttműködést, amely visszajuttatja az emberiséget a Hold felszínére. Reid, Victor, Christina és Jeremy fél évszázad után a legtávolabb vitték az emberiség reményeit. Ötvenhárom évvel ezelőtt elhagytuk a Holdat – most azért tértünk vissza, hogy maradjunk. A jövő a miénk.”

A mérnökök teljes repülés közbeni tesztelésnek vetették alá az Oriont. A legénység kipróbálta az életfenntartó rendszereket, igazolva, hogy az űrhajó alkalmas hosszabb mélyűri tartózkodásra. Több kézi irányítási gyakorlat során az űrhajósok manuálisan vezették az Oriont, hogy adatokat gyűjtsenek a jövőbeli dokkolási műveletekhez. A legénység számos további tesztet is végrehajtott, többek között az űrhajósok fizikai terhelését, vészhelyzeti eljárásokat, a túlélőruházatot és más kritikus rendszereket vizsgálva.

Wiseman, Glover, Koch és Hansen tudományos kísérletekben is részt vettek, amelyek segítik a NASA-t a Holdon való élet és munka előkészítésében, valamint a Marsra irányuló jövőbeli küldetésekben. Ezek közé tartozik az AVATAR kísérlet, amely az emberi szövetek viselkedését vizsgálja mikrogravitációban és mélyűri sugárzás mellett.

Április 6-i holdközeli elrepülésük során több mint 7000 felvételt készítettek a Hold felszínéről és egy napfogyatkozásról, amikor a Hold kitakarta a Napot az Orion nézőpontjából. A képek között szerepelnek látványos „Földkelte” és „Földnyugta” felvételek, kráterek, ősi lávafolyások, a Tejútrendszer, valamint a felszín repedései és színváltozásai.

Dokumentálták a terminátor menti területeket is – ez a nappal és éjszaka határa a Holdon –, ahol az alacsony beesési szögű napfény hosszú árnyékokat vet, hasonló megvilágítási viszonyokat teremtve, mint a déli sarkvidéken, ahol az űrhajósok várhatóan 2028-ban landolnak. A legénység két kráter elnevezésére is javaslatot tett, valamint meteoritbecsapódások felvillanásait is megfigyelte a Hold éjszakai oldalán.

Az Artemis II tudományos eredményei előkészítik a jövőbeli holdküldetéseket, segítve a műveletek fejlesztését és az űrhajósok döntéshozatalát a tudományosan legértékesebb területek kiválasztásában.

A biztonságos visszatérés után a NASA és partnerei már a következő, Artemis III küldetés előkészítésére koncentrálnak, amely során egy új Orion-legénység a Föld körüli pályán teszteli majd az együttműködést kereskedelmi holdkompokkal.

Az innováció és felfedezés új aranykorának részeként a NASA egyre összetettebb küldetésekre küldi az Artemis-űrhajósokat, hogy feltárják a Holdat, tudományos és gazdasági előnyöket teremtsenek, tartós emberi jelenlétet alakítsanak ki, és megalapozzák az első – amerikai – űrhajósok Marsra küldését, mondja a NASA közleménye.

További információ az Artemis programról:
https://www.nasa.gov/artemis