A tavalyi 4 százalék körüli globális növekedési ütem az idén 3,4 százalék lehet csupán – vélik a Coface szakértői. Az 
okok közé sorolják a magánszektor adósságcsökkentésének, a megszorító költségvetési politikák európai 
térnyerésének, az alapanyagárak valószínűsíthető emelkedésének, valamint a világkereskedelem lassulásának 
együttes hatását. Ami az egyes országcsoportokat illeti: a fejlődők növekedése 1,8 százalékos lehet az idén (tavaly 
2,3 százalék volt). Az euróövezetben mérsékelt lesz a fékeződés, a várt 1,4 százalék körüli GDP-bővülés 0,3 
százalékponttal marad el a tavalyitól. A gazdasági növekedés csak mérsékelten lassul ugyan, de ezzel együtt is 
negatívan hat a vállalatok átlagos hitelkockázatára – hívja fel a figyelmet a Coface, amelynek szakértői szerint 
mindaddig csak mérsékelt lesz ez a hatás, amíg a két év növekedése közötti különbség nem haladja meg a GDP 0,6 
százalékát.

A válság nagy nyertesei a fejlődő országok lesznek, az ő stabil növekedésük az idén is folytatódik, bár a dinamika 
némileg lassul: 2010–ben a növekedés még 6,7 százalék volt, most 6,2 százalékra várják a szakértők a Coface-nál. 
Ám szemben az euróövezettel, ahol a magánszféra eladósodottsága államadósság-kockázatot eredményezett, a 
feltörekvő gazdaságokat nem húzza vissza ilyen teher. A feltörekvők sem immunisak a magánszektor 
eladósodottságával szemben. Kérdés tehát, hogyan lehet finanszírozni az idén még ebben a térségben folytatódó beruházási boomot?

Kétféle profilt kell figyelemmel kísérni az idén – vélik a Coface szakértői.  Egyrészt a „lengyel–brazil”-t, amelynek 
jellemzője, hogy a vállalatok inkább a külföld felé adósodnak el, miután a helyi bankok túlságosan passzívak és a 
kamatok magasak. Ezekben az országokban mindinkább kockázatot jelent, hogy egyre több a devizában eladósodott cégek száma. Ezt a kategóriát lehetne akár „lengyel–brazil–magyarnak” is hívni – állítja Bagyura András, a Coface Hungary kereskedelmi vezetője. Mint mondja: a belföldi hitelhez jutás nálunk igen nehéz, ezért vagy devizában vagy külföldi forrásokból adósodott el a magánszféra, s az állam is rendre külföldön vesz fel hitelt, elég ha az IMF–EU–Világbank-csomagra vagy éppen az utóbbi időszak külföldi kibocsátásaira gondolunk.

A másik, monitorozást kívánó profil, az úgynevezett ”kínai–vietnami”, amelynek lényege, hogy a vállalatok helyi 
valutában adósodnak el helyi bankoknál, amelyek azonban gyakran nem képesek megfelelően felmérni a 
kockázatokat; a nagyon eladósodott, gyakran nem is transzparensen működő vállalkozások bajba kerülhetnek. 
Egy új jelenségre is felhívja a figyelmet a Coface, nevezetesen arra, hogy mind erőteljesebben konvergál a fejlett, 
illetve a fejlődő országok kockázata. A fejlett és a fejlődő országok kockázata közötti olló szűkülését egyébként 
trendfordulónak ítélik. Ez a fejlődők teljesítményének stabilitásával, valamint azzal áll összefüggésben, hogy 
vállalkozásaik a válság idején is fizetőképesek maradtak. A fejlődők aktivitási rátája komoly és stabil, emellett erős a 
finanszírozási képességük is, miközben a fejlett országok kockázata nőtt. Ami az utóbbiakat illeti: a vizsgált 28 közül 
csak 9 tudott visszaállni a válság előtti szintre.

Általában véve pozitív, hogy tavaly több ország kockázata csökkent, mint amennyié nőtt, ami arra utal, hogy nem 
kell tartani W-recessziótól. Két évvel ezelőtt ugyanis a Coface 23 ország kockázat-besorolásán javított, vagy látott el pozitív kilátással, illetve 47 esetben minősített le vagy látott el negatív kilátással egy besorolást, tavaly 47 volt a 
pozitív, s csak 6 volt a negatív változtatás. 

A befektetési kategória legalján található Magyarország az olyan hitelminősítőknél, mint a Standard & Poor’s, a Moody’s vagy a Fitch – mutatott rá Bagyura András, a Coface Hungary kereskedelmi vezetője. Reméli, helyzetünk stabilizálódik, sőt talán még javítás is bekövetkezhet, amihez azonban az kell, hogy folytatódjék a hiánycsökkentés, illetve, hogy a februárra ígért reform-bejelentéseket kedvezően fogadja a piac. 

„Hagyományosan az országkockázatot a fejlődő országokra értettük eddig, s arra, hogy nagy rizikóvakl jár a 
devizában denominált eladósodottságuk. Ám az euróövezet megmutatta, hogy akkor is válságba lehet jutni, ha a 
tetemes külső adósság hazai valutában denominált” – jelentette ki François David, a Coface elnöke, majd hozzátette: az eddigi rendszer szétesőben van, s a változások megerősítik a módszer megváltoztatására irányuló szándékainkat. 

A Coface valójában sosem tett ilyen különbséget a fejlődő és a fejlett ország között”. A válság előtt a fejlett országok körében a legalacsonyabb besorolás A2 volt, miközben csak 9 fejlődő országnak volt ilyen vagy ennél jobb minősítése. Tavaly a fejlettek legrosszabb minősítése A4 volt, miközben 27 fejlődő ország – köztük Kína, Törökország, Brazília, India és Lengyelország – besorolása egyezett meg ezzel, illetve volt jobb ennél, s rendelkezik jelenleg kedvezőbb minősítéssel, mint Görögország, Írország vagy Portugália, amely – akár magán-, akár állami – adósságbuborékba zuhant. Törökország például jelenleg csak egy osztályzattal marad el a Nagy-Britanniától, de Lengyelországé jobb, mint Írországé. 

Magyarország számára az egyik legnagyobb kockázat jelenleg éppen ezzel áll összefüggésben – derül ki Bagyura 
András szavaiból: „Mint fejlődő ország képtelen csatlakozni ahhoz a csoporthoz, amelyik közelít a fejlettekhez mind 
megítélésben, mind kockázatban, mind gazdasági teljesítményben. Ebből a szempontból is nagyon fontosak lesznek 
a várt februári kormányzati reformbejelentések, amelyek megmutathatják, sikerül-e a magyar gazdaságnak is olyan 
pályára állnia, amely csökkenti a leszakadásunkat az erőteljesen konvergáló országokhoz képest”. Bagyura Lengyel- és Észtországot említi követendő példaként.

Az országkockázati besorolás nem a szuverén adósságra vonatkozik, hanem egy adott országban a rövid távú üzleti 
tranzakciók esetén az átlagos kockázat szintjét tükrözi. Azaz ez a besorolás nem egyezik meg az egyes cégekre 
érvényes osztályzatokkal, amelyeket az adott cégekre jellemző sajátosságok jelentősen befolyásolhatnak. Éppen 
ezért nagyon fontos, hogy az üzleti partnerek az adott országban található cég külön besorolását is megvizsgálják, 
mielőtt tranzakciókat kezdeményeznek.