1873. Az arizonai sivatagban egy kemény kötésű, zavarodott, sebesült férfi éledezik (Daniel Craig), aki nem emlékszik rá: ki ő és hogy került ide, és nem tudja, mi a csuklóján az a leverhetetlen furcsa karperec, aminek használatáról majd később szerez tapasztalatokat. Három fegyveres idegen, aki vérdíj fejében megkísérli őt elfogni, élete árán tanulja meg, hogy ez a fickó nem kukoricázik, ha valaki rosszul közeledik hozzá. Miután a hallgatag idegennek most már van miből felruházkodnia, belovagol a legközelebbi sivatagi városba, ahonnan majd a film végén a műfaj szabályai szerint dolga végezetten kilovagol. Pontos, tiszta westernfilm-keret.
Absolutionban a keménykezű marhatenyésztő, Dolarhyde ezredes (Harrison Ford) az úr, akinek hatalmától mindenki retteg, ezért kissé ütődött fia, Percy (Paul Dano) nyegle garázdálkodását sem meri leállítani, még Taggart serif (Keith Carradine) sem. Csakhogy Percy túllő a célon, meglő egy szövetségi tisztségviselőt, és beleköt a hallgatag idegenbe, amiért fogdába csukják. A hallgatag idegen és karperece felkelti egy különös lány, Ella (Olivia Wilde) figyelmét, de mielőtt összemelegednének, Doc (Sam Rockwell) kocsmájában az idegenben felismerik a körözött Jake Johnson útonállót, és ő is fogdába kerül, de legalább a nevét már tudja. Idáig semmi bajom a filmmel.
Csakhogy deus ex machina (azaz váratlan külső fordulat) megjelennek az űrlények. Nem holmi szelíd kis E.T. képében, hanem mindjárt agresszív támadással a levegőből csapnak le rovarszerű harci gépeiken, a hatalmas, undorító kinézetű, hegyes fogú, nyáladzó lények, hogy embereket raboljanak kísérleti céljaikra, és közben lelőnek, felégetnek mindent, még a senkinek sem ártó, jámbor marhákat is.
„A Cowboys & Aliens ötlete annyira rendkívüli volt, hogy a filmjogok még azelőtt elkeltek, hogy Scot Mitchell Rosenbergnek (a Platinum Studios főnökének) képregénye megjelent volna. A sztori még Steven Spielberg executive producert is meglepte: „Nem győztem csodálkozni, hogyhogy eddig még senkinek nem jutott eszébe” – olvasom a tájékoztató anyagban. Az ötlettel nekem sem volna bajom, csak a megvalósítással. Mert itt kezdődik az egyre képtelenebb, egyre ostobább sztori, amely minden horrorisztikus motívumával együtt is logikátlan, nevetséges, és nem egyszer szadista. Rosenberg 14 éve megjelent képregényében ugyanis teljesen értelmetlenül vérfagyasztó földönkívüli invázió színhelye lesz egy polgárháború utáni vadnyugati városka. Az alkotók tehát ismét ahelyett, hogy egy épkézláb sztorit hoztak volna össze, megint egy ostoba képregénybe beleszerelmesedve vitték filmre annak minden logikátlan ostobaságát.
Bár az idegenek irdatlan űrjárműve már nyakig a föld alatt zavartalanul bányássza az arizonai aranyat, de nekik még a rablók által elszedett pénzérmék és aranyórák is kellenek, mint a fasiszta haláltáborok náci rabtartóinak. Az embereken való kísérletezgetés is a koncentrációs tábori élményből szűrődhetett át a Spielberg-epigonok fantáziájába.
Időközben honnan, honnan nem előkerül egy másik, egy ember-külsőt öltött „jó” űrlény is, aki az emberekkel szövetkezve szeretné elpusztítani az ő népére is veszélyes betolakodókat. Így aztán összeáll a csapat, jó és rossz emberek, fehérek, indiánok, csak éppen néger nincs köztük – tiltakozhatna is ez ellen a szakszervezet –, hogy késeikkel, nyilaikkal és puskáikkal, dinamitrúdjaikkal közösen győzzék le a gonosz ellenséget. Az élükön természetesen a kétféle rossz ember főszereplővel, akik közül Jake, aki ráébred, hogy ő is a kísérleti alanyok egyike volt, csak meg tudott szökni, időközben megtanulja a csuklójára került lőfegyver használatát is. Ebben az a legszebb, hogy csak neki van ilyenje, az ellenségnek sincs, pedig éppen ő tőle került a karjára. Kínos, hogy egy kritikusnak feltűnik, ami egy seregnyi filmesnek nem.
Egyet kell értenem Ron Howard Oscar-díjas producerrel, aki azt találta a legjobbnak a történetben, hogy „a karakterek, akik pár napja még legszívesebben egymást lőtték volna halomra, hirtelen kénytelenek összefogni a túlélésért.” Ez valóban jó motívum, csak az egész űrlénymotívum beteg, úgy ahogy van.
Nagyon szeretem a western filmet John Ford opusaitól A félszeműig, és még csak azt sem mondhatom, hogy a sci-fi a vadnyugaton téma teljesen új volna. A Vissza a jövőbe III. ugyanis épp a vadnyugatra küldi Michael J. Foxot, és nagyon szellemes mesét komponál hozzá. Hogy olyan még nem fordult elő, hogy cowboyok lövöldöztek volna földönkívüliekre, hát istenem! Dinoszauruszokra sem lövöldöztek még – de ezzel világért sem szeretnék ötletet adni.
A földi és földön kívüli civilizációk találkozásának bizonyos nyomai fellelhetők bolygónkon: barlangrajzokon, dél-amerikai kultúrák vésett kövein, titokzatos vonalain lehet ilyen nyomokra is következtetni. De az a minden logikát nélkülözően eleresztett képregény hülyeség, ami uralja az amerikai filmgyártásnak egy elég nagy kasszasikert produkáló szeletét és ezt a filmet is, mégis csak szánalmas szellemi színvonalról tanúskodik mind alkotó, mind nézői, befogadó oldalról egyaránt.
Ami a szereplőket illeti, a Steve McQueen karakterére hajazó Daniel Craig brit színész (a legújabb James Bond) kiválóan hozza az amnéziás idegen karakterét, keveset beszél és sokat akciózik, férfiasan ápolatlan, nyers és érző, szóval telitalálat. Harrison Ford más kontextusban ugyancsak rossz ember volna, mint marhabáró, itt inkább a kemény katona ridegségét olvasztja gyermekszerető sármosságba. Jól áll neki a western, noha eddig talán csak Indiana Jones szerepe volt ehhez a legközelebb, az is főleg külsőségeiben. Olivia Wilde (a Doktor House egyik sztárja) jelenlétéről leginkább csak azt tudom mondani, hogy szép, de sok színészi eszközt nem mutat fel. A bártulajdonos Doc szerepében, aki elrabolt feleségét indul kiszabadítani a csapattal, Sam Rockwell a Vasember 2-ből jött át a stábbal, és jó karaktert formál a puskához nem szokott férfiből.
Jon Favreau rendező a Vasemberrel szerzett igazi szakmai hírnevet, biztos vagyok benne, hogy ez az opusa is sok bevételt fog hozni, bár annyira nem jó film, hogy megnézésére bármely értelmiségi ismerősömet rá akarnám beszélni. De hát lesz nézője anélkül is a 16 éven felüli korosztályból! Erről a filmről ennyit, és ne többet!