A pénzintézetek végtörlesztési magatartásáról sok hírt hallani. Mivel nem érdekeltek a folyamatban, így gyakran hátráltatják, s hiába fordulnak hozzánk (Duna House Holding Kft. – a szerk.) bizalommal ügyfeleink, nem tudjuk kiszolgálni őket. Pedig tisztán látható: a banki alkalmazott a bank érdekeit képviseli, tehát megpróbálja ellehetetleníteni azt, aki forinthitel-átváltás miatt fordul a bankjához, ezzel szemben a közvetítő az ügyfél érdekeit képviseli, és azt a megoldást fogja ajánlani, ami számára a legkedvezőbb árazást és legkisebb kockázatot jelenti – mondja Veisz István, a Duna House Hitel Centrumának vezetője. Az ügyfél–tanácsadó bizalmi viszony; a józan ész azonban így is gyakran a hitelközvetítőkhöz vezeti az ügyfelet. Mára ott tartunk, hogy tömegessé vált a „fekete tanácsadás” a végtörlesztés kapcsán, ami új és meglehetősen ironikus állapot.

A törvényhozó szándéka az volt a hitelközvetítők kizárásával, hogy csökkentsék a hitelt felvevők költségeit. Ennek ellenére épp az ellenkezője tapasztalható, ugyanis ahelyett, hogy a közvetítők a banktól kapnának jutalékot (nem hárul teherként a felvevőre), most a hitelesek fizetnek. A banknak a hitelközvetítői jutalék egyfajta kedvező „marketingköltség” a drága kampányok, vagy a költséges fiókhálózati működés helyett. Az általános tanácstalanság és megemelkedett THM-ek miatt azonban az ügyfelek szívesen fizetnek akár feketén is a hiteltanácsadónak a tudásért, vagyis mégis megjelenik a költség a törvényhozói szándék ellenére.

Az információ, a tudás hatalom, s mivel milliók forognak kockán egy jó termék kiválasztásánál, néhány tíz, vagy százezer forintnyi tanácsadói díj sokaknak még így, „feketén” is megéri. Nem elítélendő az a hiteles, aki így gondolkodik. Egyetlen százaléknyi thm, egy rosszul kiválasztott konstrukció, egy elrejtett apró betűs mondat több millió forint többletterhet okozhat.

A Duna House Hitel Centrumnál soha nem tapasztalt érdeklődés van a forinthitelek iránt, de az ingyenes alapvető tanácsokon túl nem tudunk teljes körű szolgáltatást nyújtani, mivel e tárgyban nem vagyunk jogosultak díjat kérni – teszi hozzá Veisz. Azonban sok, főleg kisebb szervezetnél, irodánál nem foglalkoznak a jogszabállyal, egyszerűen feketén dolgoznak. Az így kifizetett valódi többletköltség nemcsak ellentmond a jogalkotói szándéknak, de adókieséssel is jár az állam számára.

A hitelközvetítők kizárása tehát duplán balszerencsés lépés, és eddig minden hozadéka az adós zsebére ment. Magasak a thm-ek, nincs banki verseny, és még a közvetítőket is az adós fizeti. Újra felvetődik: Biztos, hogy jó ötlet volt kizárni a hiteltanácsadókat?