Minden a fizetésképtelenségi eljárások számának további, folyamatos növekedését vetíti előre a Magyar Köztársaságban. Bizonytalan makrogazdasági környezet, kiszámíthatatlanul ingadozó, de trendjében gyengülő forintárfolyam, emelkedő kamatlábak, még tovább szűkülő hitelforrások – csak néhány olyan tényező, amellyel a cégek vezetőinek számolniuk kell, amikor a 2012. évet tervezik. „2012 már az az időszak, amikor nemhogy hónapról hónapra, hanem már hétről hétre változik a gazdasági, jogszabályi, minősítési, makrókörnyezet, amihez a cégeknek igazodniuk kell(ene)” – fogalmaz Bagyura András, a Coface Hungary kereskedelmi igazgatója. Ráadásul ez csak tetézi azt a mikroszinten már tavaly is észlelhető problémát, nevezetesen, hogy a 2008-i válság kitörése óta eltelt idő túl rövid volt ahhoz, hogy a cégek újra profitot halmozzanak fel, amelynek a birtokában pedig magabiztosabban nézhetnének szembe az újabb válsággal, amelynek az esélye nem kicsi.

Ilyen körülmények között azt tanácsolják a cégeknek, hogy nyúljanak vissza a 2008–09-ben folytatott szigorúbb kockázat- és követeléskezeléshez, miután kritikus időszak jön, olyan, amikor nem elég évente vagy fél évente véleményt mondani a partnerekről. Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezetője szerint például tompíthatják a kockázatokat, ha 30 napos fizetési késedelem után a szigorú(bb) követeléskezelést választják, akár harmadik fél bevonásával. Érdemes folyamatosan monitorozni az üzleti partnereket – ennek egyik eszköze lehet a napra kész változások nyomon követése, amit például a Coface is kínál. Fontos áldozni a követelésbiztosításra is – ebben is partner egyebek között a Coface, amely rugalmas konstrukciókat és fedezetet kínál a hozzá forduló partnereinek. Bagyura felhívja a cégvezetők figyelmét arra is, hogy nem csak a partnereket kell folyamatosan monitorozni, a saját vállalkozást is annak a tudatában és úgy kell működtetni, hogy mások is ezt teszik. „Növelni kell az átláthatóságot, fontos a korrekt adatszolgáltatás, amit az egyedüli út a kedvező megítélés megőrzéséhez” – állítja a szakember.

Miért is várható a bizonytalan helyzet még bizonytalanabbá válása Magyar Köztársaságban? Nos, ennek egyik oka a nemzetközi környezetben keresendő, de – sajnos – vannak „hungarikumok is” – derül ki Kárpáti szavaiból. Hónapról hónapra romlanak a növekedési kilátások a világban, ezen belül is a ránk a legközvetlenebbül ható Európában, az Európai Unióban. Ez is bizonytalanságot szül, amit a magyarországi várakozások esetében növel az újabb EU–IMF-hitelprogram bizonytalan jövője. Alapvetően meghatározza majd a magyar megítélést, hogy sikerül-e végül kedvező fordulatot elérni, azaz folytatni és sikerrel befejezni a tárgyalásokat – véli Kárpáti. A piacok, a befektetők emellett árgus szemekkel figyelik, mit lépnek a minősítők. A múlt év végén ketten is a bóvli kategóriába vetették vissza a magyar besorolást. Várható, hogy januárban a Coface is górcső alá vonja a magyarországi fizetőképességet, amikor globálisan is áttekinti a hónap közepén a besorolásokat.

Mindesetre egy-egy ilyen leminősítés hosszabb távon is hat, egyebek között azáltal, hogy a bóvli kategóriába sorolás maga után vonja a befektetői bizalom további romlását, ami gyengíti a forint árfolyamát. Pedig éppen ez az, ami a legtöbbet árt a gazdaságnak: tavaly például a legrosszabb, ami érhette a forintot a gyengülése mellett a nagyfokú árfolyam-ingadozás. Ez is növeli a cégek bizonytalanságát. A kilátásban lévő további leminősítések tovább gyengíthetik a forintot, s növelik a hektikus mozgásokat, ami negatív hat a cégek fizetésképtelenségére, s végső soron – a gazdaság további lassulása mellett – bajba sodorhatja még azokat a cégeket is, amelyeknek eddig sikerült állva maradniuk.

A forint gyengülése amiatt is „drámai” a cégek számára, mert vállalati szinten is tetemes a devizaadósság, aminek a törlesztése egyre drágábbá válik. Ez egyben mind több pénzt von ki az adósságszolgáltatásra szánt forrásokból. Mindezt olyan körülmények között, amikor nőnek a cégek terhei (általános forgalmi adó, járulékok, egyéb adók emelése stb.), ami nehezíti a felszínen maradásukat. Ilyen körülmények között sok múlik a banki finanszírozási lehetőségeken, amelyek azonban alaposan beszűkültek, főként a közepes minősítésű cégek és az annál is rosszabb helyzetben lévők esetében. Pedig a vállalatok számára létkérdés a fogóeszköz-, illetve a beruházási hitelhez jutás, aminek a hiánya makroszinten a beruházások további visszaesését vetíti előre. Az egyre emelkedő kamatok miatt még a hitelképes cégeknek is nagyon meg kell fontolniuk, hogy merjenek-e felvállalni kölcsönt. Nem véletlen, hogy az idén tovább csökkenhet a hitelek iránti igény a cégek körében.

Mikroszinten is szaporodnak a helyzet romlásának irányába mutató jelenségek. Például egyértelműen látszik a cégbejegyzések számának az alakulásából, hogy a vállalkozók nem látnak üzleti lehetőségeket a jelen környezetben. Az új cégek bejegyzési adatai azt mutatják, hogy csökkent a vállalkozási kedv. Mindebből következik a cégek helyzetének a romlása, s ezzel együtt a minősítésüké is. Bagyura úgy látja, hogy tavaly – alapvetően a 2010-i beszámolók viszonylagos javulása miatt, még enyhén javult a cégek megítélése, az idén azonban már újra itt a lejtmenet. Minden arra mutat – beleértve a tavalyi beszámolókat és trendeket is –, hogy az ország-leminősítésekkel együtt, részben azok hatására is, a cégek egyedi minősítése is romlani fog.

Bár még nem állnak rendelkezésre komplett 2011-i adatok, de az látszik, hogy tavaly folytatódott a fizetésképtelenségi eljárások növekedése, miközben már a bázis is magas, azaz még egy kisebb dinamikájú növekedés is nagy abszolút számban fejeződik ki – hívja fel a figyelmet Bagyura. A kevésbé veszélyesnek mondható csődök és végelszámolások száma sem úgy alakul, ahogy az a gazdaság egésze számára ideális(abb) lenne. Emellett tavalyi jellegzetesség a kényszer-végelszámolások számának a növekedése; bár pozitív hozadékai vannak, nem megfelelő ütemű ahhoz, hogy meghozza a várt tisztulást a gazdaságban. Mindezt tetézte/tetézi, hogy a többszöri csődtörvény-módosítások utáni kezdeti lelkesedés is alábbhagyott: sem a bajba jutottak, sem a hitelezők nem tekintik olyan lehetőségnek, mint amilyennek kellene, s továbbra is egy méltatlanul elhanyagolt eljárási forma maradt. Mindezek fényében nem meglepő, hogy folyamatosan magas a klasszikus felszámolások növekedése.

Mindennek fényében 2012-ben Kárpáti azzal számol, hogy tovább nő a fizetésképtelenségi eljárások száma Magyar Köztársaságon, akár drasztikusan is. Vannak olyan ágazatok – például az építőipar vagy a kiskereskedelem –, amelyeken már a tavalyi dekonjunktúra is súlyos sebeket ütött, ezekben az idén ijesztő folyamatok erősödhetnek fel. Ugyanakkor némi bizakodásra adhatnak okot a gép- és az autóiparban, illetve az őket támogató ágazatokban tapasztalható és várható folyamatok. Az említett ágazatokban visszaesés nem várható, legfeljebb a dinamika fékeződése, részben köszönhetően annak, hogy Kecskeméten megkezdi a termelését a Mercedes-gyár. Bizonytalan a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, -feldolgozás idei éve – véli az ügyvezető, aki ezt azzal indokolja, hogy a belső kereslet e szektorok termékei iránt várhatóan nem nő, ám a magyar cégek körülményeit javítaná, ha a jelenleginél jobb pozíciókat tudnának az ágazat szereplői kialkudni a kereskedőkkel szemben. Ám azt sem szabad a kilátások latolgatása közben elfeledni, hogy egy sor alágazat már eleve a tönk szélére sodródott, s még a nagyoknál is súlyosak a gondok.