Beköszöntött a tavasz Kelet-Stájerországban is, ahol a „slow motion” a jelszó, a környezetkímélő szállítóeszközök, mint a kerékpár (akár elektromos változata), a lovas kocsi, a gőzvasút, a traktor-pótkocsi vagy éppen a hőlégballon csábítja kalandra a vendéget – mondta el a többi között idegenforgalmi újságírókkal találkozván Pataki Éva, a kelet-stájerországi régió idegenforgalmi szövetségének ügyvezetője. Ilyenkor, amikor Ausztria kertje virágtengerré változik, kezdődik a piknikek idénye. Egészen ritka ajánlatok várják a vendégeket, mint például a Pöllau-völgyi Természetvédelmi Parkban, piknik az alpesi orchidearéten az Almenland Természetvédelmi Parkban és a Schmankerlpiknik Weizben. A virágzó almavidék kocsikázással egybekötött romantikus pikniket kínál a herbersteini kastély környékén. Hartberg és vidéke panorámapiknikre invitálja a turistákat a környékbeli szőlőkbe – természetesen a római borút kiváló minőségű boraival –, a Joglland-Waldheimat vidéke pedig a fűszer- és gyógynövénykerti pikniket ajánlja az Erőbirodalom-kiállítás füvészkertjében.
A tavaszi virágkavalkádot még élvezetesebbé varázsolja az éppen százesztedős Feistritztalbahn nosztalgiagőzös
húzta kisvonattal, a vidám Traktorgaudival vagy a mindig kedélyes kastélykocsissal. Bennünket, magyarokat különösen érdekelhet az üdülés Bartók Béla nyomában, a kelet-stájerországi Angerben.A 19. század végén – az akkorra már az egész monarchiát behálózó vasútnak köszönhetően – sokan keltek útra, közöttük Bartók Béla is. Számára az utazás nem pusztán pihentető időtöltés volt, hanem egyben a régi dallamok keresése is. A pannon térségben, a két szláv nyelvterület népdalaiban megtalálta őket…
A gyermek Bartók már 1887-ben elkísérte édesapját a stájerországi St. Radegundba, a fürdőkúrájára. Az ott eltöltött időt a “Radegundi visszhang” című művében örökítette meg. Aztán felnőttként, népdalgyűjtőként 1921-ben
visszatért Stájerországba, pontosabban a kelet-stájerországi Angerbe. A sokak által közkedvelt keskeny nyomtávú vasúttal utazott a Felső-Feistritz-völgybe.
Magyar honfitársaihoz hasonlóan, ő is menekült a kánikula elől a nyaranta enyhet kínáló vidékre. Igaz, Bartók nem
mindennel volt elégedett: az angeri ételekről és szállásról nem sok jó szava volt. Az évszázados osztrák–magyar
ellentéteket, úgy tűnik föl, nem lehetett „a szájpadláson keresztül” áthidalni.
Ennek ellenére a helység számon tartja a leghíresebb nyaralóvendégét, aki éppen az idén van 90 esztendeje töltötte a nyarat Angerben. Most meg is emlékeznek róla: Nataša Mirkovic-De Ro és Georg Gratzer a nagy utazó Bartók zeneturisztikai nyomait követi, és bemutatja a szerző Mikrokozmosz című hatkötetes zongoraiskolájának újrafeldolgozását.
Az ősbemutató szövegekkel bővül, amelyek Bartók Angerhez kötődésére utalnak. Közöttük fellelhető az
édesanyjához címzett angeri keserédes képeslapja is. A térséget, Angert az első világháború után elsősorban magyar zsidók választották „titkos” üdülési céljukként, és jártak oda mindaddig, míg az antiszemitizmus meg nem mérgezte az évtizedekig kedélyes, vendéglátó helyi lakosságot. Az eredmény: elmaradtak a jól fizető magyarok.
Szerencsére, azóta alapvetően megváltozott a világ, a kelet-stájerek mostani nemzedékei újra őseik szíves vendéglátását gyakorolják. Érdemes tehát oda látogatni, a többi között az évszázados vicinálissal, amelyik ma is a régi vonalon pöfékel. Sétálni is invitálják a vendégeket a vonatozás és a hangverseny-hallgatás közötti időben; az idegenvezető: Walter Kratner osztrák képzőművész, szobrász vezetésével a közeli Weiz városon keresztül is. A séta része egy uzsonna is a régió különleges termékeiből készült ínycsiklandó falatokból.
