Közismert, hogy legalább fél évig a szoptatás több szempontból is a legmegfelelőbb a csecsemő számára: legyen szó az emésztésről, az egészséges immunrendszerről vagy az optimális növekedésről. A gyermek rohamos növekedése miatt azonban hamarosan eljön az idő, amikor az anyatej önmagában nem képes fedezni a tápanyag-szükségleteket. Ekkor kezdődik meg a hozzátáplálás időszaka, nagyjából a csecsemők 26 hetes korára. Ebben az egyéves életkorig tartó szakaszban még mindig a csecsemő fő tápláléka marad az anyatej, viszont azt kiegészítendő, étrendjébe felveszik a csecsemő szervezete számára eddig teljesen idegen nyersanyagokat.
A táplálkozás szempontjából ez az időszak sokat vitatott és máig nyitott kérdéseket hagy maga után, ugyanis számos problémát vet fel a csecsemő szervezetének reakciója a túl korán vagy esetleg túl későn adott táplálékokra. A hozzátáplálás, az új táplálékok bevezetése azonban nem mehet a szoptatás rovására.
Másik lényeges kérdés, hogy mikor és mennyit szabad az új ételekből a csecsemőnek adni. Napjainkban mind gyakoribb probléma a csecsemőkori táplálékallergiák kialakulása, melyekhez a rossz hozzátáplálási szokások is nagymértékben hozzájárulhatnak.
Szakértők szerint nem szabad a csecsemőnek tejet adni, élőflórás natúr joghurtot viszont igen. A bél- és immunrendszere még nem annyira fejlett, mint a felnőtteké, az állati eredetű fehérjék fogyasztásának megkezdése veszélyekkel jár. A bélfalon a testidegen fehérjemolekulák könnyedén átjuthatnak, amire az immunrendszer azonnal vészreakciót indít – rossz esetben kialakul az allergia. A nagy fehérjetartalom megterheli a bélrendszert és a veséket is, ezért az ilyen táplálék lassan és fokozatosan illeszthető csak be az étrendbe.
A szakemberek egyetértenek abban, hogy egyéves kor alatt nem szabad tehéntejet adni a csecsemőnek, azonban a tejtermékek bevezetésével kapcsolatban eltérőek az álláspontok. Ha a családban nem fordult elő tejallergia vagy laktóz-érzékenység, kis mennyiségben a savanyított tejtermékek már adhatók 7–9 hónapos korban. A savanyított tejtermékek közül elsősorban a joghurt és a kefir kerülhet szóba, főleg a natúr változatok. A gyümölcsösök a nagyobb cukortartalom és az esetleges további allergén összetevők miatt (apró magvas gyümölcsök stb.) kerülendők, a natúr típusok viszont jól felhasználhatók az ételkészítéshez, gyümölcspépek dúsításához egyaránt. A vaj ebben az időszakban nagy zsírtartalma miatt kerülendő, a sajtok és a túró a nagy fehérjetartalmuk miatt nem vagy csak korlátozottan illeszthetők az étrendbe. Ebben az életkorban a sajtok fogyasztása ellen szól még nagy konyhasó- és foszfortartalmuk is. A gyümölcsös joghurtok és a vaj egyéves kor felett adhatók, addig is a már kipróbált gyümölcsökből (alma, banán stb.) házilag is készíthető gyümölcsjoghurt natúr termék felhasználásával, hozzáadott cukor nélkül.
Az eltérő megítélés oka, hogy savanyítás közen kissé megváltozik a termékek fehérjeszerkezete, kisebb méretűvé, könnyebben emészthetővé válnak, ennek köszönhetően ritkábban alakítanak ki allergiás reakciót. A teljes tej elkerülésével ritkább az allergia vagy intolerancia kialakulása, különösen akkor, ha a csecsemő még szopik a tejtermékek bevezetése idejében. Ha mégis előfordul valamilyen interakció, az okozó anyagot legalább egy évre ki kell zárni az étrendből. Ismerni kell azonban a laktóz-intolerancia és a tejfehérje-allergia közötti fő különbségeket.
A laktóz-intolerancia (tejcukor-érzékenység) oka, hogy a laktózt bontó enzim nem vagy csak kis mennyiségben termelődik. Ennek következtében a laktóz nem képes felszívódni a vékonybélből, hanem továbbhalad a vastagbélbe, ahol a vastagbél baktériumai bontják le szerves savakká (pl. tejsav) és gázokká. A vastagbélben lévő laktóz megbontja a vízfelszívódás egyensúlyát, ami hasmenéssel jár. A laktózból fejlődő gáz felfúvódást, görcsöket eredményez. Mindezeket émelygés, hányinger, általános rossz közérzet és bőrtünetek kísérhetik. Hazánkban legalább másfélmillió személy érintett a tejcukor-érzékenységben, de szinte mindenkinél kialakulnak a tünetek bizonyos tejmennyiség elfogyasztása felett, azonban a teljes enzimhiány ritka.
A gyógyítás egyetlen lehetősége, hogy a laktózt ki kell iktatni az étrendből. A tejfehérje-allergia komolyabb probléma, a gyermekek 2-3%-a érintett benne, s egyik típusa akár élethosszig tartó tejmentes diétával jár, de jó esetben megszűnik 1-2 év diétázástól. A két betegség közötti fő különbség, hogy az allergia nem függ a mennyiségtől, kis mennyiségű allergén is okozhat tüneteket, elég az élelmiszernek nyomokban tartalmaznia; az intolerancia esetében egyéni különbségek alapján akár fél liter tej vagy annak megfelelő tejtermék elfogyasztása sem okoz gondot. Mindkét betegség megelőzésében szerepet játszik, hogy a csecsemő még a szoptatás alatt, de ne túl korán találkozzék a tejtermékekkel, élőflórás joghurttal és kefirrel már akár a 7. hónapban, tejjel viszont legkorábban csak egyéves kor után!
(A fentiekben olvasható tanácsokat a Good Milk joghurtmárka megbízásából a Nemzetközi Táplálkozáskutató Intézet munkatársai foglalták össze.)
Lásd még: Szoptatási világhét: az anyatej gyermekéletet ment
