Őszintén szólva különösebb izgalmat nem okozott a 624. számú állami italboltban, ismert nevén: Kispiszkos talponálló, hogy egy bizonyos Lázár János esetleg visszavonul a parlamenti politizálástól valamelyik kastélyocskájába.

Kovács úr, a tülökorrú masiniszta szerint, aki érzékeny a városi tömegközlekedés problémái iránt: ki nem tojja le? Egyik kutya, másik eb. Ezt, persze, nem ilyen irodalmiasan fogalmazta meg, hanem sűrű köpködések között igazi verbális leleményekkel, amelyekben nemi szervek és excentrumok nevei is szerepeltek. Az, hogy most szétcincálja a budapesti tömegközlekedést, lehet, hogy dicséretet hoz a gazdájától, aki nyilván helikopteren jár – a tülökorrú Kovács masiniszta gyakran él a túlzás hatásfokozó eszközével –, de hogy ő, Kovács úr most sokkal tovább bumlizhat azon a vacak HÉV-en, ha az unokáihoz megy, mert az ritkábban jár, na, azért az már túlzás.

A kis szőke és pösze Marcsika, aki szerette, ha a múltjára emlékeztetve kikapós menyecskeként emlegették, oda konkludált, hogy miután minden egyes szál cigarettával, amit elszívnak itt a 624. számú állami italbolt, azaz Kispiszkos talponálló előtt, ennek az alaknak a zsebibe tömnek egy kis pénzt. Aki annyit se’ ér, amennyije van. Itt a csapos közbeszólt, hogy azért a lézerblokkolós autó nagyon menő, neki tetszik, és ha ő majd miniszter lesz, akkor mindig csak ilyennel fog száguldozni.

Itt, persze, akadt valaki, aki továbbfűzve a szót, felemlegetve, hogy tudod, mi leszel te, de nem miniszter. Mire a csapos elkövette azt a hibát, hogy sértődötten megjegyezte: már miért nem, hiszen csalni és lopni is nagyszerűen tud, a legolcsóbb locsolós vodkát eladja luxusitalként, a kisvárdai skót jellegű italt Chivas Regalként és a minőségi tokaji bor is valószínűleg az Alföldön terem, de kannában, tablettából.

Nem verték rögtön meg, mert egyrészt tudták, hogy gyakran nagyképűsködik, másrészt sokat hazudik. De valójában aranyból a szíve, mert hitelre is lehet nála inni, az alapkamat kétszereséért, plusz fél rum kamaton.

Lópici Gáspár, aki szakmáját tekintve az utca hírmondója, és mint ilyen, megrögzött és kitartó kormánypárti, hozzátette, hogy talpnyalással itt semmire nem lehet menni és a tisztelt kocsmáros úr, miután vasárnap a templom helyett inkább fröccsöt mér, sosem lehetne ebben az istenfélő kormányban még államtitkár sem, bár az esze valóban meglenne hozzá.

A csapos sértetten duzzogott, hogy pedig ő hálapénzt is bármikor bárkitől elfogad – de a történelmi vita sajnos, elvarratlan szálakat is tartalmaz, ugyanis Lópici Gáspárt másnap a létra tetején, amint éppen fel akart ragasztani egy fütyülős plakátot, ahogy ránézett, rögtön gutaütés érte. Természetesen a mentő három és fél órán belül (tehát azonnal) kiért és 2024. július 12-én fél négyre szereztek is Lópici Gazsinak (persze, némi protekcióval, ugyanis a proszektúráról a boncmester mindig velük fröccsözik) a sürgősségi osztályra időpontot. A hite azonban Lópici testvérünknek, úgy tűnik föl, nem volt elég mély, mert a helyszínen elhunyt. Hűlő porhüvelyét egy ifjú Sorost ábrázoló plakáttal takarták le jobbérzésű arra járók.

Nagy volt hát a szomorúság a 624. számú állami italboltban, azaz a Kispiszkos talponállóban. Ahogy egy törzsalkoholista fogalmazott: Lópici hülye volt, de már megszoktuk.

Ám ekkor nagy fényözön öntötte el a helyiséget, csengés-bongás, és Mészáros Lőrinc jelent meg, aki mindenkit meghívott egy rundra. Igaz, közben eltűnt négy kiskanál, három borospohár és a tülökorrú Kovács masiniszta briftasnija. Máig sem érti senki sem, hogyan történhetett.