Persze a három testőr – együtt egymásért – elég rutinos volt ahhoz, hogy érezze a közönség vágyát. Ezért gyorsan megpuszilták egymást, igaz közben Aramis feltünés nélkül kiharapott egy kicsit Athos füléből, Porthos pedig odasúgta neki, hogy büdös ugyan a szád és gacsos a lábad.
Együtt egymásért – kiáltotta Athos, Porthos, Aramis – majd ezt harsogta a szélbe: „Egy test, egy lélek”. Közben Athos ügyesen hátulról seggbe rúgta Porthost, majd amikor az kérdően nézett, Aramisra mutatott, hogy ő volt az. Porthos erre lekevert egy irtózatos maflást Aramisnak, aki nem volt rest és kardjával levágta Athos néhány ujját.
A közönség meglepve figyelte a jelenetet, mert eddig arról volt szó, hogy ők hárman – együtt egymásért – most közösen szállnak síkra a szabadságért. A gonosz bíborost közösen intézik el, vége az egyház világi hatalmának, annak, hogy ezek a szenteskedők mindenbe belepofáznak, mindent ellopnak. Szegénységről, szeretetről papolnak, közben a Magyar utcai piroslámpás ház apácazárda hozzájuk képest. Nem beszélve az eltérített milliárdokról, a nép törvény általi kifosztásáról, valamint a pétanque-stadionok mérhetetlen számú építéséről – ami a bíboros kedvenc sportja volt a farcicerézés mellett.
Persze a három testőr – együtt egymásért – elég rutinos volt ahhoz, hogy érezze a közönség vágyát. Ezért gyorsan megpuszilták egymást, igaz közben Aramis feltünés nélkül kiharapott egy kicsit Athos füléből, Porthos pedig odasúgta neki, hogy büdös ugyan a szád és gacsos a lábad, de keblemre, testvér, majd hátba vágta testőr kollégáját, hogy csak úgy nyekkent.
A bíboros közben a Myladyvel ellopott két katedrálist, három megyét és zsebre tette a tartomány kétéves dohányból és alkoholból származó jövedéki adóját, hogy francia-guyanai offshore vállalkozásban helyezze el, a nyakékkel együtt.
Ekkor Porthos ügyes kis beszédet rögtönzött a népnek, hogy ők ezt nem hagyják és lerázzák a zsarnokságot, megszabadítják a népet a naplopó bíborostól és csapatától, a Mylady pedig feketemosogató lesz a Pocak csárdában a Külső-Józsefvárosban.
A nép tapsolt, mert tetszett neki a terv, csak ketten írták ki a facebookra, hogy „ugyan már, nem lesz ebből semmi, és le vele. Nem így kellene ezt, hanem úgy, meg amúgy”.
Lekommentelgették őket, de lassan terjedt a tömegben a hír, hogy hát ebből semmi sem lesz. Baromság az egész. Más út van előre. Hol lehet ministránsnak jelentkezni a bíboroshoz és tulajdonképpen én egész életemben mélyen hívő voltam, a keresztet is kereszttel vetem, jár nekem a minden is.
Azért akadt egy brancs, amelyik buzgón bízott benne, befolyásolhatja a borulátók szerint beteljesedni látszót. Az athosisták abban bíztak, hogy Athos elsöpri a gonosz rendszert, csak előbb Porthost és Aramist kell elintéznie. A porthosisták biztosak voltak benne, hogy ha Athos és Aramis nem dugna botot a küllők közé, akkor már régen itt lenne a szép világ, tehát pusztuljanak. Az aramisisták legjobban a porthososokat utálták, aztán az athososokat, meg a bíborost is a pokolba kívánták. De a bíboros messze tanyázott, ezért a porthosokat s az athosokat vágták pofán, gúzsba kötötték őket, majd az együttműködés fontosságáról tartottak szónoklatokat, miközben a pecket szorosabbra húzták a szájukban.
Gondolhatnánk persze, hogy a bíboros csak üldögélt palotájában kisfiúkkal körülvéve és a Myladyvel arról szőttek terveket, hogy a Notre Dame méretű jachttal, amit éppen most szereztek, melyik kikötőben kössenek ki éppen.
Csakhogy közben megérkezett D’Artagnan, Athost, Porthost, Aramist visszazavarta a könyvbe, akik már sánták, félszeműek, ütöttek, kopottak voltak, de büszkén krákogták még mindig: együtt egymásért. Eljött a győzelem. A bíborost és a Myladyt Iványi Gáboréknál fogták közmunkára, a köztársaság helyreállt, minden szép és jó lett, pont úgy, mint a mesében.