„Halála a Holokauszt Emlékközpont fájdalmas és pótolhatatlan vesztesége – áll a nekrológban. – Olyan ember távozott közülünk, akinek szakértelme, optimizmusa és állhatatossága példát mutatott arra, hogy az igazságért való küzdelmet, az üldöztetés áldozatai emlékének őrzését és ápolását a legnehezebb időkben sem szabad feladni. Emlékét megőrizzük.”
Verő Gábor az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett, történelem szakon. 1956. szeptember 1-jétől a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián a Hadtörténeti, majd az Egyetemes Történeti Tanszéken oktatott. 1965 szeptemberétől a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban dolgozott vezető beosztásokban; 1979 augusztusában bízták meg az Új Magyar Központi Levéltár vezetésével. Erőfeszítéseinek köszönhetően rendszeresebbé vált a szakmai munka is, az iratanyag feldolgozása, a publikációs tevékenység. Főigazgatói tisztségét nyugdíjazásáig, 1989. június 30-ig töltötte be.
1990-ben egyik kezdeményezője volt a Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumentációs Központ alapításának. Nyugdíjasként rendszeresen segítette a Holokauszt Emlékközpont munkáját, fáradhatatlanul dolgozott, s tett javaslatot a holokauszt emlékezet ápolására. Rákos Imrével közösen írt könyvében, más értékes publikációi mellett – a Munkaszolgálat a Don-kanyarban címmel – 1942 márciusától 1943. január végéig tekintették át a munkaszolgálatosok 2. magyar hadseregbeli működését, tragikus sorsát. Munkásságáért 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült.
