A mintegy 5 méter magas és 3 és fél méter széles vászonképet – a restaurálás első fázisaként –vakkeretre feszítették a Magyar Nemzeti Galériában. A restaurálás szakmai részleteiről Király Erzsébet főmúzeológus és Csanda Jenő restaurátorművész tájékoztatta az újságírókat.

Azért, hogy a restaurálás megkezdődhessen, nagy szükség volt arra az 1,4 millió forintos pályázati támogatásra, amit a Gödöllői Királyi Kastélyt működtető gazdasági társaság tavaly novemberben nyert el a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiumától. Az összeg azonban csupán a festmény megújulásának első, konzerválási ütemére elegendő, így az idén újabb összegért kell pályázni.

A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő műkincset – teljes, várhatóan a jövő év végére megvalósuló – restaurálását követően a Gödöllői Királyi Kastélyban állítják ki. Előreláthatólag a királyi család életét bemutató állandó kiállításon kap helyet.

A kép keletkezése és sorsa

Deák Ferenc, a „haza bölcse” 1876 januárjában halt meg. Holttestét a Magyar Tudományos Akadémia földszinti előcsarnokában ravatalozták fel. Temetése előtt három nappal megjelent Erzsébet királyné a ravatalnál, ahol koszorút helyezett el, és térdre ereszkedve imádkozott. Két olyan ember találkozott itt, aki főszerepet játszott a Habsburgok és a magyarok történelmi kiegyezésében. Az esemény hírét rögtön felkapta a sajtó, másnap arról cikkeztek az újságok, hogy ezt a patetikus jelenetet költői és festői módon kellene megörökíteni. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter Zichy Mihály (1827–1906) festőművészt bízta meg, hogy reprezentatív festménnyel állítson emléket az eseménynek.

Az akkor Párizsban élt Zichy nem volt jelen Deák temetésén, de hogy hiteles képet tudjon készíteni, Budapestre utazott. Találkozott a királynéval, akiről vázlatot készített és megtekintette az általa az eseményen viselt gyászruhát, a temetkezési társaság pedig újra felépítette a ravatalt az eredeti helyszínen. A művész azt a pillanatot ragadta meg a festményen, amint a királyné elhelyezi koszorúját a ravatalon. Egy év múlva elkészült a mű, Zichy hazaküldte Párizsból, de nem mutatták be a nagyközönségnek. A művész ugyanis ráfestette a képre azt a cipruságat, amit állítólag Kossuth Lajos küldött Deák sírjára, és ez elfogadhatatlan volt a bécsi udvar számára.

Zichynek át kellett festenie a képet, emiatt csak 1877 nyarán helyezték el az Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című olajfestményt a Nemzeti Múzeum 6. képtári termében, a Habsburg-teremben – a kiegyezés folytonosságának jelképeként. A képet egy időre a Magyar Tudományos Akadémián is kiállították, majd eltűnt a nyilvánosság elől. A legutóbbi időkig a Magyar Nemzeti Galéria raktárában őrizték, rossz állapotban, hengerre tekerve. Története számos olyan történelmi, művészettörténeti információval szolgál, olyan eszméket közvetít, amiknek átadását a gödöllői kastély múzeuma küldetésének tekinti.