A földrész középső részének államai mindent együttvéve egész jól átvészelték a megpróbáltatásokat. A visegrádi országok a belépéstől kezdve erősen szorgalmazzák a közös kül- és biztonságpolitikát, és hogy erőteljesebb következményekkel járjon a külpolitikai érdekek illetve az EU gazdasági súlyának egymásra hatása. Martonyi rámutat, hogy manapság egyre gyakoribb a vádaskodás és a megbélyegzés, ezért bölcsebb lenne, ha nem bűnbakokat keresnének, hanem az együttműködésre helyeznék a hangsúlyt, tekintve a rengeteg belső és külső feladatot. 

Az osztrák kormányfő ismételten elutasította, hogy kerítést építsenek a menekültek ellen, mivel annak nem lenne értelme – írja a Die Presse. Faymann a koalíció nagyobbik pártját alkotó szociáldemokraták egyik tanácskozásán kifejtette, hogy a helyzet megoldására egyaránt szükség van a rendre és az emberségre. Határozottan visszautasította ugyanakkor a szélsőjobbos FPÖ követelését, hogy ti. magyar mintára zárják le teljesen a határt, és rendeljék oda ki az erőszakra kész biztonsági erőket. Azzal érvelt, hogy amit Magyarország csinált, az Európa-ellenes, embertelen és hatástalan. Szerinte a kiutat az jelenti, ha az unió külső határait biztosítják, ott felvevő állomásokat létesítenek, továbbá igazságosan elosztják a befogadott embereket a tagállamok között.

A Der Standardban olvasható: az osztrák Szabadságpárt vezére kitart amellett, hogy kerítésekre van szükség a határokon, éspedig mindenütt, ahol lehetséges, hogy tömegek özönöljenek be illegálisan. Strache szerint ezzel a megoldással nincs semmi baj, miután jelenleg éppen a jogállam helyezi saját magát hatályon kívül. A politikus akkor mondta ezt, amikor felkereste a szlovén határt és arról érdeklődött, hogy milyen incidensek történtek. Szerinte az eseményeket szinte állami csempészbandák irányítják. Kifejtette, hogy a közfelfogással szemben az érkezők többsége nem menekült, csupán 10%-uk jön a szír válságövezetekből…

Az illetékes osztrák miniszter, aki szintén meglátogatta Spielfeldet, ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy ő Burgenlandban, a vasfüggöny és őrtornyok árnyékában nőtt fel. Ezért ilyen létesítményeknek a mai Európában nincs helyük.

Az osztrák belügyminiszter-asszony azt közölte egy esti tévévitában, hogy náluk a kerítés nem a bezárkózást, hanem a menekültek védelmét szolgálja, vagyis egészen más jellegű, mint a magyar határzár – írja a Neue Kronen Zeitung. Esetükben az a cél, hogy ellenőrizni tudják az érkezőket. Kiemelte, hogy Ausztriára kettős teher hárul, hiszen a tömegek egy része átvonul rajta, de sokan maradnak is. Visszautasította, hogy az osztrák hatóságok egyszerűen átengednék Németország felé a migránsokat. Azt fejtegette, hogy az áradatot éppen német politika fogadókészsége erősítette fel. A műsorban a német szociáldemokraták frakcióvezetője ugyanakkor Mikl-Leitner szemére vetette, hogy az osztrák kerítésnek nem annyira humanitárius, mint inkább politikai okai vannak, és úgy hívják: FPÖ. Azaz a hatalom ily módon igyekszik megállítani Haider egykori pártjának előretörését. Az osztrák miniszter ezt cáfolta és azzal érvelt, hogy európai módon kell gondolkodni. A nacionalista pártok még sehol sem járultak hozzá a megoldáshoz.

A volt szocialista országokban a nemzeti tudat alapvető jelentőségű, és történelmi okai vannak annak, hogy Kelet-Európa elutasítja a menekülteket – olvasható a német Die Zeitben. Ez a véleménye egy horvát írónőnek, Slavenka Drakulicsnak, aki kétlaki: hazáján kívül Svédországban is él. Mint megállapítja, a válság megmutatta, milyen mély továbbra is az árok a földrészen, a keleti tagállamok gátolják a közös fellépést, főleg a kvóta ügyében. A Nyugat csodálkozik, hogy ezek az országok milyen látványosan utasítják el a közös felelősséget. Hiszen nem sokkal korábban még maguk is segítségre szorultak, és az EU igencsak nagyvonalúnak mutatkozott. De ettől még tény, hogy az új tagok sokkal többet vártak az uniótól, mint amennyit kaptak. A szabadságon és demokrácián túl jobb életet reméltek. A történelem áldozatai voltak, amiért jóvátételt igényeltek. Az érkező pénzt törlesztésnek tekintették. És a több évszázados török megszállás hatásairól sem szabad megfeledkezni.

… Nemzetállami alapon Romániának még mindig gondja van a magyar kisebbséggel. Magyarországon a romákkal szembeni erőszak már csak azért is szégyenletes, mert az unió nem tesz ellene semmit. A totalitarizmus idején a nemzeti tudat, a nyelv és a vallás fontos volt a nemzeti és kulturális identitás megőrzésében. És most, amikor végre van saját államuk, adják fel a nemzeti hegemóniát és az áldozati szerepkört, csak, hogy szolidárisnak látszódjanak? Erkölcsileg elfogadhatatlan Orbán Viktornak az a kijelentése, hogy a magyarok nem tűrik el kultúrájuk megváltoztatását, nem akarják, hogy a muzulmán migránsok miatt párhuzamos társadalmak alakuljanak ki. Ám ebben az összefüggésben nézete legalább érthető. Ha Európa túl akarja élni az egészet, akkor meg kell értenie az egykori szocialista államok reakcióját és magatartását – főként az őket ért közös traumát.

Alvajáró nacionalizmusok címmel a lap arról ír, hogy egész Európában, de még a peremén is, mint Törökországban erősödik a nacionalizmus – írja a francia Libération. A tekintélyelvűség kísértése az autokrácia kísértésévé válik. A radikalizálódás mögött megint csak az erősödő és gyorsuló nacionalizmus húzódik meg. Erdogan győzelme is ezt támasztja alá. De az újabb állomásnak voltak előzményei Lengyelországban, Svájcban, a bécsi helyi választásokon. Európa a szétesés érzetét kelti. Ami ijesztő, sőt vérfagyasztó – ha a 30-as évekre gondolunk –, hogy a jelenség mennyire általános és milyen sebesen megy végbe. A munkanélküliséggel, a bevándorlással együtt újra felbukkan a kultúrák problémája, győz az idegenellenesség, a nacionalista irányzat. Kelet-Európában, ahol a demokrácia történelmileg sokkal törékenyebb, egyre erősödik a nacionalizmus.

Ezt az újrafeltámadást-visszaesést testesíti meg Orbán Viktor. És ami még rosszabb: nagy napokat él meg mostanában az orosz nacionalizmus, miközben a britek a referendum kapcsán Európa jövőjével játszadoznak. A moszkvai jelszavak mellett ott vannak a tettek: Grúzia, a Krím, Ukrajna és jelenleg Szíria. Az orosz nacionalizmus befolyási övezeteket keres és az örök birodalomról álmodik.

Ilyen háttér előtt a kormányok minden eddiginél inkább alvajárót alakítanak. Csak tessék-lássék módon foglalkoznak egy különbözőséggekkel, amelyek egyre inkább feltárulnak az országok között. Elismerik, hogy a cél a több demokrácia, átláthatóság, lendület. Ám a valóság az, hogy már nincs terv, amely távlatot, erőt tükrözne. Európa megfeneklik, a nacionalizmusok szárnyalnak.

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!