A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children) az első regénye, 2011 júniusában jelent meg az Egyesült Államokban és rövid időn belül a sikerlisták élére került. Eddig 27 országnak adták el a kiadási jogokat és több folyamatban lévő tárgyalásuk van. Több nagy filmstúdió is versengett a regény megfilmesítési jogáért, melyek közül végül a 20th Century Fox nyerte el a lehetőséget.

Magyarországról keresem. Ismeri ezt az országot? Tud valamit rólunk?

Remek dolgokat hallottam Budapestről, és már régóta tervezek egy körutazást Magyarországra, Lengyelországba és Csehországba.  Remélem, hogy néhány éven belül meg is tudom valósítani! Sajnos nagyon keveset tudok Magyarországról, de lelkesen tanulok! Mielőtt ellátogatok valahova, minden útikönyvet és információt elolvasok az országról, úgyhogy mire megérkezem, két lábon járó enciklopédia vagyok.

Örül-e, elégedett-e, hogy  egy tízmilliós, kelet-közép-európai országban is nagy izgalommal várják könyvének magyar nyelvű kiadását?

Csodálatos érzés és egyben nagyon furcsa is – de csodálatos! Még mindig próbálok hozzászokni a gondolathoz, hogy a feleségemen és néhány közeli baráton kívül, mások is olvassák a könyvemet. A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei néhány hónapja jelent csak meg Amerikában, addig senki nem ismerte a nevemet. Nagyon furcsa érzés!

Volt-e az ősei között valaki, aki a világnak erről a tájékáról, akár csak Lengyelországból származott?

A feleségem nagyszülei Łódź-ból származnak és a háborút a gettóban élték túl.

Önt azok a régi fényképek ihlették meg a könyv megírására, amelyeket részben saját maga gyűjtött, részben mások gyűjteményében bukkant rájuk. Volt valami ismerete arról, hogy ezek a fényképek mikor és hol készülhettek? Ha nem, akkor a történet egyik vezérfonalát miért Lengyelországból indítja?

A képek valószínűleg Amerikában, valamikor a 19. század második felétől az 1940-es évekig tartó időszakban készülhettek. Engem főképp azok a rejtélyes képek vonzanak, amelyeknek nincs történelmi hátterük. Ezek köré könnyen tudok történetet formálni, és úgy tenni, mintha bárhonnan és bármely korból származhatnának.

A feleségem nagyszülei Lengyelországban vészelték át a háborút, az ő szomorú történetük inspirált. Meséltek azokról az időkről, és ez folyamatosan foglalkoztat, ezért is került Lengyelország a történet középpontjába. A főszereplő, Jacob nagypapáját is a feleségem nagypapájáról neveztem el, mindkettőjüket Abrahamnek hívják.

Mikor kezdett érdeklődni a II. világháború vérzivataros eseményei iránt és miért?

Azt hiszem, nem lehet megérteni a modern világot a II. világháború ismerete nélkül. Annyira meghatározza a mai világunkat, emléke máig kísért, főleg Európában. Mindig, amikor azt hinném, hogy már mindent tudok a II. világháborúról, hallok valami újat, egy megdöbbentő részletet (az esetek nagy részében hihetetlen szörnyűséget). A túlélők tapasztalatai éles ellentétben állnak a mai nyugati emberek élettapasztalataival. Azt hiszem, aki nem élte meg ezt a háborút, talán igazán sosem értheti meg, érezheti át ezeket a történeteket.

Milyen adottságaira, képességeire figyeltek fel a szülei, hogy olyan iskolába íratták be, ahová a különleges képességű gyerekek jártak?

Nem volt semmi különleges képességem, nem tudtam lebegni a föld felett, se tüzet gyújtani a kezemmel, sajnos! A felvételi követelmény annyi volt, hogy meghatározott IQ felett kellett lenni. A legtöbben kimagaslóan jók voltak matekból és tudományos tárgyakból. Én egyáltalán nem. Rettenetes jegyeim voltak egészen 11-12 éves koromig, amikor felfedeztem, hogy elég jó vagyok az olvasásban és remekül le tudom írni, hogy mit gondolok a könyvekről. Ez megmentett a suliban!

Amikor elhatározta, hogy megírja ezt a könyvet, teljes egészében a fejében volt a történet és annak végkimenetele, vagy írás közben engedte, hogy a szereplők önálló életet éljenek és vezessék a kezét? Tudatosan úgy fejezte be, hogy  mindenki a „körmét rágja le”, hogy végre a folytatást is olvashassa?

Amikor először leültem a könyvet megírni, csak a lendület vitt. De ebből egy elég rossz regény született, úgyhogy eldobtam és újrakezdtem. Arra gondoltam, hogy jobban tettem volna, ha egy kicsit kitalálom előre a történetet, megspóroltam volna félévnyi munkát magamnak. Bár ki tudja, lehet, hogy szükségem volt arra, hogy megírjam a rossz változatot, hogy tudjam, mi a jó. Néha így működnek a dolgok.

Úgy hallottam, hogy már dolgozik a könyv folytatásán. Mikorra számíthatunk a megjelenésére?

2013-ban.

A könyv megfilmesítésekor lesznek-e kikötései?

Egyelőre nem nagyon foglalkozom a filmmel. Ha kiderül, ki fogja rendezni, tőle függ majd, hogy szeretne-e bevonni a munkába, vagy sem. Nem tehetek mást, mint hogy megbízom a készítőkben.

A forgatókönyvet Ön írja? Van már elképzelése arról, hogy kiket látna szívesen a főszereplők megformálásában?

Ami a forgatókönyvet illeti, úgy döntöttem, hogy most inkább megírom a könyv második részét, úgyhogy nem dolgozom rajta.

A könyv sikere megváltoztatta az életét?

Folyamatosan változtatja az életemet, még ma is. Ami talán a legnagyobb és legfontosabb felismerés, hogy most már biztos vagyok abban, hogy mit szeretnék csinálni a következő években: regényeket írni! Előtte nem tudtam eldönteni, hogy forgatókönyveken szeretnék dolgozni, vagy inkább filmet készíteni, vagy épp ismeretterjesztő könyveket írni, mint a Sherlock Holmes Kézikönyv, amely az első könyvem volt. Most minden sokkal egyszerűbb!

Ha most szilveszter éjszakája lenne, amikor mindenki fogadalmat tesz, vagy kíván magának valamit, akkor mit kívánna?

 

Amerikában is szokás kívánni! Azt hiszem az a szabály, hogy ha elmondod a kívánságodat másnak, akkor nem valósul meg. Úgyhogy nem kürtölöm világgá – legyen elég annyi, hogy most jól érzem magam a bőrömben és hasonlókat kívánnék magamnak a jövő évre is.

Köszönjük, hogy válaszolt az Infovilág kérdéseire; szívesen beszámolunk a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children) magyarországi fogadtatásáról, sikereiről.

Nagyon kíváncsi vagyok, és várom a jó híreket! 

RANSOM RIGGS: VÁNDORSÓLYOM KISASSZONY KÜLÖNLEGES GYERMEKEI

„Izgalmas, különös, megindító első kötet. A fényképek és a szöveg pompás összhangja felejthetetlen történetet teremt.” John Green, az Alaska nyomában és a Paper Towns New York Times Bestseller-írója

Egy rejtélyes sziget …

egy elhagyott árvaház …

izgalmas, megindító és csodálatos történet

Hajdanában egy szigeten, a világ túlsó felén igen különös gyerekek éltek. Mind együtt egy nagy, öreg házban, egy elvarázsolt helyen, ahol senki sem lelhetett rájuk. Nem olyanok voltak, mint más emberek. Káprázatos dolgokra voltak képesek.

Volt egy fiú, akit egyáltalán nem lehetett látni, ha nem viselt ruhát, aztán egy lány, aki a csupasz kezében hordozta a tüzet. Volt két nővér, akik úgy beszélgettek egymással, hogy egyetlen szót sem szóltak és egy lány, aki úgy járt, hogy a lába nem érintette a földet. Olyan könnyű volt, hogy madzagot kellett kötni a derekára, hogy el ne repüljön.

És mindre vigyázott egy bölcs, vén madár.

Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen – legyen ez bármilyen valószínűtlen is – talán még mindig élnek.

Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.

Megjelenik november 8-án, a Kossuth Kiadónál