Az újabb fejlemények alapján Anne Applebaum átdolgozta a Washington Postban megjelent kommentárját, kiemelve, hogy vissza kell szerezni az ellenőrzést az elbizonytalanodott Európában, mert ha nem sikerül, akkor a földrész képtelen lesz segíteni másoknak. Márpedig ki kell tartani a részvét mellett, amit a kontinens történelmi idők óta tanúsít a menekültek iránt.

A szerző úgy látja, hogy a terrorakciókat valószínűleg nem a migránsválság okozta, mint ahogy azt sem lehet megalapozottan feltételezni, hogy elsősorban Szíriából érkezett merénylők lennének felelősek a vérontásért. Akik végrehajtották a tömeggyilkosságot, azok jól ismerték a várost. Az emberi agy azonban nem ésszerű, és sokan jóformán azonnal összefüggést állítottak fel a mészárlás és a menekültek között. Pedig a kettőt ismét csak el kell választani, bár a történtek fel fogják erősíteni a bizonytalanság érzetét még azokban az országokban is, ahol egyáltalán nincsenek terroristák, illetve bevándorlók.

Helyre kell állítani a biztonságot, a stabilitást és a bizalmat. Meg kell mutatni, hogy fenn lehet tartani egy toleráns társadalmat, miközben kíméletlen harc folyik az „iszlám állam” intézményesített terrorja ellen. Nem szabad megengedni, hogy a szélsőségesek tőkét kovácsoljanak az emberek bizonytalanságából, vagy manipulálják őket, hogy hatalomra kerüljenek.

A The Christian Science Monitor történelmi példákat is bevonva azt igyekszik kideríteni, hogy egyes országok miért falazzák be magukat, míg mások nyitnak a világ felé. A mai kerítéseket nem katonai okok magyarázzák, elsődleges feladatuk a menekültek távoltartása, és létük azt bizonyítja, hogy a bizonytalanság korában élünk, ahol a törésvonalak politikai és gazdasági természetűek.

A tőke, a javak és az emberek szabad áramlása, amelybe belevegyül a félelem a globális terrorizmustól, sokféle úton-módon vezetett el a nemzeti határok megerősítéséhez. A Kaliforniai Egyetem tanulmánya szerint az utóbbi 15 évben 25 határzár felhúzásához kezdtek hozzá, éspedig még azelőtt, hogy megindult a nagy menekültáradat.

Kérdés, hogy a mai akadályok mennyire hatékonyak. A biztonság hívei azt hangoztatják, hogy megállítják a behatolókat, a bírálók szerint viszont erkölcsileg nem igazolhatók az ilyen falak, arról nem beszélve, hogy csupán másfelé terelik a tömegeket.

Ásotthalomnál a szögesdrót elkészülte óta kevesebben jönnek, de jönnek. Jó néhányan megsérülnek, mire átküzdik magukat az akadályon. A katonáknak sok idejükbe telik, míg kijavítják a lyukakat. A helyi lakosság vegyes érzelmekkel viseltetik a határzár iránt. Egyrészt nem tartja helyénvalónak Európában az ilyesfajta falakat, másrészt azt mondja, valahogy meg kell állítani a beáramló sokaságot. Megint mások azért morgolódnak, mert a munka révén Orbán Viktor kegyencei lettek gazdagabbak. Akadnak, akik az állami média propagandáját szajkózzák.

Ugyanakkor a kerítés melletti észérvek mögött a rasszizmus és az idegengyűlölet húzódik meg. De hogy mennyire hatékony az egész rendszer, az kiderül, ha netán újabb bevándorló tömeg indul meg. Kübekházán egy nyugdíjas, akinek a véleménye eltér a többségétől, úgy gondolja, hogy az Orbán-kormány a kerítéssel a xenofóbiát igyekszik felszítani, illetve előzni próbálja a szélsőjobbot. Mint mondja, az újfajta vasfüggöny nem a muzulmánok, hanem a magyarok ellen van. És ki tudja, lehet, hogy egy napon az egész országot körbekerítik.

A cikk ezzel a mondattal zárul.

Európán belül leginkább a magyar ifjúság foglalkozik azzal a gondolattal, hogy külföldre költözik a rossz gazdasági körülmények elől – írja a Bloomberg. Ez derül ki az Intrum Iustitia, a földrész legnagyobb adósságbehajtójának felméréséből, amely 21 országban 18–24 évesek bevonásával készült. Nálunk 60% mondta azt, hogy fontolgatja a kivándorlást, az európai átlag 23%. Azaz az érintett korosztály csaknem negyede nem tartja a csodák földjének az öreg földrészt, miközben sok százezer menekült érkezik ide, biztonságot és jólétet keresve.

A listán különben utánunk a lengyelek és a szlovákok következnek, 41, illetve 40%-kal. Őket az olaszok, portugálok és görögök követik, jó 30%-kal. A kutatást végző cég vezetője szomorúnak tartja az adatokat, mert azt tanúsítják, hogy sok fiatal saját országában egyáltalán nem reménykedik a jövőjében. De nagy gond az érintett államok számára is, mert arról a nemzedékről van szó, amelyre szükség van a jövőbeli növekedéshez és fejlődéshez.

Az eredmény amúgy szorosan összefügg a munkanélküliséggel. 

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!