Formálódik az Orbánnal szembeni „fiatal ellenzék”

Az ünnepi szünet után ezúttal nem kizárólag tegnap készült – és a mai lapokban megjelent – cikkeket ismertetek, hanem valamelyest vissza is nyúlok az előző néhány naphoz.

Az első írás azonban abszolút frissj, Paul Lendvai kommentárja a bécsi Der Standard hasábjain. A szerző az Európai Bizottság által a lengyel kormány ellen indított szankciós eljárásról megállapítja, hogy az jól példázza, milyen iramban képes egy ország lerombolni a saját hírnevét, és nagyon sokáig fog tartani a bizalom visszaszerzése.

A Jog és Igazságosság nevű kormánypárt – írja Lendvai – 2015. októberi győzelme óta mindent megtett azért, hogy lebontsa a jogállamot. A párt által keresztülerőltetett intézkedésekkel megnyílik az út az igazságszolgáltatás fölötti totális ellenőrzés bevezetése és általa a hatalom bebetonozása előtt. Az a 13 lengyel törvény, amelynek a módosítását követeli a brüsszeli uniós testület, módszeresen kiüresíti a jogállamot – idézi a Der Standard veterán publicistája Frans Timmermans bizottsági első alelnököt.

Kiemeli: különösen nagy felháborodást keltett az, hogy az igazságügyi miniszter előterjesztésére egy bírói különkamara minden olyan jogerős ítéletet hatályon kívül helyezhet, ami 1997 után született.

A kommentátor utal arra, hogy Orbán Viktor kormányfő kilátásba helyezte Magyarország vétóját arra az esetre, ha a lengyelektől meg akarnák vonni az unión belüli szavazati jogot, de szerinte így is példátlanul nagy pofon lenne a varsói kormánynak, ha az Európai Parlament, valamint az Európai Tanács – utóbbi a tagállamok négyötödének az egyetértésével – egyáltalán jóváhagyná az eljárás lefolytatását. Lengyelország 2014–20 között 82 milliárd eurót kap az EU-tól, és szakértők szerint van lehetőség arra, hogy egyhangú állásfoglalás hiányában is leállítsanak egyes programokat – írja Paul Lendvai, és megjegyzi: Lengyelország esete figyelmeztető jel Románia és Csehország számára is.

A hamburgi Der Spiegel online kiadása vasárnap ismertette az AFP francia hírügynökség interjúját Daniel Cohn-Bendittel, a Zöldek volt európai parlamenti képviselőjével, aki az unióból való brit kilépésről, a brexitről így vélekedik: a kilépési procedúra mintát adhat ahhoz, ahogyan esetleg más tagállamok is távozhatnak az EU-ból.

Cohn-Bendit szerint a brexit következményei nem lesznek szükségszerűen kizárólag negatívak: az unió „egészséges méretűre” szűkülhet, ha kilépnének az együttműködésre nem hajlandó olyan tagállamok, mint Lengyelország, Magyarország vagy Csehország.

A Die Welt című, nagy példányszámú német lap arról ír, hogy Magyarországon formálódik az Orbán Viktorral szembeni „fiatal ellenzék”.

A szerző, Boris Kalnoky szerint az előrejelzések egyértelműen Orbán választási győzelmét vetítik ugyan előre, és az ellenzék egyelőre gyenge, mégis vannak olyan politikusok, akiknek növekszik a jelentősége. Ilyennek tartja Fekete-Győr Andrást, a fiatal értelmiségieket tömörítő Momentum mozgalom vezetőjét, Szél Bernadettet, az LMP miniszterelnök-jelöltjét, aki tavaly – mint írja – a magyar politikai színpad egyik legkedveltebb szereplőjévé vált, illetve Karácsony Gergelyt, aki személyében sokkal népszerűbb annál a balliberális szakadár pártnál, amelyhez tartozik, és aki most az MSZP miniszterelnök-jelöltje lett. A szocialista pártot az egykori kommunisták krónikusan megosztott utódpártjaként jellemzi a Die Welt tudósítója.

Vona Gáborról azt írja, hogy az egykor radikális jobboldali Jobbik vezetője a baloldaliakkal és a liberálisokkal való együttműködésben reménykedik Orbán együttes erővel történő legyőzése végett.

Orbán Viktor eddigi kormányzásának a mérlege ellentmondásos – írja Boris Kalnoky. Megfogalmazása szerint a szociális rendszert „megtisztította”, az államadósságot csökkentette, a családokat szubvencionálja, az adóbehajtást drámai mértékben javította, miközben az adókat csökkentette.

Másfelől azonban az állami megbízásokat a hozzá lojális, szupergazdag oligarcháknak adja, akik révén hazai stratégiai befektetésekre törekszik, ahelyett, hogy a multinacionális konszernekhez fordulna. A Die Welt szerzője úgy fogalmaz, hogy Orbán bírálói ezt korrupciónak nevezik. A kultúrát Orbán Viktor jobbra tolta, a média pedig összességében egyértelműen kormányhűbb, mint nyolc évvel ezelőtt.