Orbánnak ezen túlmenően meg kell küzdenie a kivándorlási hullámmal is, márpedig sok szakmunkás, illetve diplomás távozik, jóllehet, rájuk nagy szükség lenne a gazdaság egészséges fejlődéséhez. De mennek a befektetők is, ezért a miniszterelnöknek át kell gondolnia a külföldi cégekkel kapcsolatos politikáját is. A nemrégiben közzétett tízpontos program becsvágyó, az biztos. Ám sokan kétlik, hogy sikerül neki bemutatnia a spárgát a nacionalista politika és a gazdasági nyitás között. Magyarország az elmúlt évek fokozódó gazdasági bezárkózásával saját maga számára szűkítette le a mozgásteret.
Mivel 81%-os feldolgozottságnál a Fidesz 133 mandátumon állt, a lap szerint immár bizonyos a párt fölényes győzelme – kezdi beszámolóját a Wall Street Journal tudósítója. Azaz újabb négy évre kap felhatalmazást, miután az előző ciklusban új adókat vetett ki és alapvető jogszabályokat változtatott meg, amivel nemzetközi bírálatot váltott ki. Rogán Antal azt mondta, hogy folytatni kívánják az eddigi politikát és az egyik első lépésként állami, nonprofit szolgáltatót hoznak létre. Timothy Ash a londoni Standard Banktől úgy ítéli meg, hogy a választási eredmény összhangban van a pénzpiacok várakozásaival, ezért a tőzsdék mai reakciója csupán korlátozottnak ígérkezik. Mint megjegyezte, kérdéses, hogyOrbán Viktor békét köt-e a nagy multikkal, amit meg kell tennie, ha nagyobb fokozatba akarja kapcsolni a beruházásokat, illetve a GDP tényleges növekedését.
A Fidesz szűken ugyan, de elérte a kétharmadot, ám a Jobbik előretörése aggodalomra ad okot – írja a Washington Post/AP. A tudósítás a szavazatok 98%-nak összeszámlálása után készült, ennél a pontnál a kormánypárt a választási iroda közlése szerint 133 helyhez jutott az Országgyűlésben, ami szavatolja a minősített többséget.
Ugyanakkor az Európai Zsidó Kongresszus elnöke Magyarország szemszögéből sötét napnak nevezte a szélsőjobb sikerét. Kiemelte, hogy egy nyíltan neonáci erő szavazatnyereségét ébresztőnek kell tekinteni egész Európa számára, ráadásul az eredmény erős hátszél más szélsőséges pártoknak is a jövő havi EP-választások előtt. A Fidesz-hívek szemében ugyanakkor az újabb kétharmad igazolja az unortodox gazdaságpolitika helyességét, amely a magánszektor rovására jelentősen kiterjesztette az állam szerepét és fokozta a bizonytalanságot a befektetők körében.
A másik oldalon a kormány a deficit és az államadósság lefékezését, valamint az infláció és a munkanélküliség alacsonyabb szintjét tudja felmutatni, ám ezek nagy része egyszeri intézkedésnek köszönhető, vagyis hosszabb távon nem tartható fenn. Timothy Ash szerint Orbán számára fontos lesz, hogy felhagyjon a tűzoltással és a nagyobb bizonyosságot, illetve stabilitást célozza meg.
A Reuters/Guardian cikke szerint a magyarok újabb négy évet adtak a maga útját járó Orbán Viktornak, miközben minden ötödik voks az antiszemitizmussal vádolt Jobbiknak jutott. A Fidesz győzelme miatt a nemzetközi üzleti világ most megint egy megjósolhatatlan időszak elé néz, sőt néhány nagy céggel szemben ellenséges lépések várhatók. Sok magyar azonban a nemzeti érdekek védelmezőjének tekinti a miniszterelnököt. Ugyancsak díjazzák az szja és a rezsi csökkenését. A Jobbiknál különb eredményt ugyanakkor idáig még egyetlen szélsőséges párt sem ért el Európában – hangsúlyozza a georgia-i egyetem egyik tanára. Szerinte ez főként azért megdöbbentő, mert az egyik legszélsőjobboldalibb tömörülésről van szó.
Ami az orbáni gazdaságpolitikát illeti, az segített kilábalni a visszaesésből, ám közgazdászok szerint elriasztotta azokat a beruházásokat, amelyekre pedig az országnak hosszú távon szüksége lenne. Egy szakértő rámutatott, hogy a nagyvállalatok nem kedvelik a feltételek gyakori módosulását, főleg az adók területén nem.
Orbán diadalmas győzelmet aratott a választásokon, habár 7%-kal kevesebbet kapott, mint négy évvel ezelőtt – kezdi beszámolóját a Neue Zürcher Zeitung. Ám az eredmény túlságosan is egyértelmű ahhoz, hogy bármi kétség legyen afelől: a magyarok alapvetően elégedettek a rendszer vitatott átalakításával. A kormánypárt ezúttal a szavazatok jóval kevesebb, mint felével jutott kétharmadhoz, ami mutatja, a választási reform mennyire preferálta a többségi rendszert.
A balliberális ellenzék egyetlen célját sem érte el, a 24% ötszázalékos növekedés ugyan 2010-hez képest, de akkor a szocialisták egyedül indultak és megkapták a számlát a korrupciós botrányokért, illetve a gazdaság rossz teljesítményéért.
A kormányváltók ezúttal semmiben nem voltak képesek alternatívát kínálni a hatalommal szemben. Nem meglepő ezek után, hogy a szövetség elsősorban a Fidesznek kedvező választási törvényt okolja a történtekért. Az érv ül, de ezen kívül az is közrejátszott, hogy a kampány heterogén volt, ám nem bizonyult meggyőzőnek, és alig lépett túl Orbán befeketítésén.
Döntőnek azonban az bizonyult, hogy Gyurcsánnyal és Bajnaival az összefogás azt a lejáratott szociálpolitikát képviselte, amelyet a választók már 2010-ben félreérthetetlenül elvetettek.
Ugyanez magyarázza viszont a Jobbik jó eredményét, és hogy a párt tekinthető a szavazás tulajdonképpeni győztesének. Vona a kétarcú kampánnyal magához tudta vonzani mindkét oldalról a kiábrándult embereket, amin mind a két tábornak el kell gondolkodnia. A Kormányváltás alig profitált a tiltakozó hangulatból, de a Jobbik követeléseinek átvételével a Fidesz sem volt képes a partvonalra szorítani a szélsőjobbot.
A Süddeutsche Zeitung című müncheni lap kommentárja szerint a Fidesz számára Európa csak akkor fontos, ha az használ a pártnak. A választás előtt Orbán úgy állította be magát, mint aki tudja, mi kell népnek. Akinek más a véleménye, az nem nép.
A nemzeti-konzervatív populizmus, amely éppen diadalt arat Magyarországon, nem új jelenség Közép-Kelet-Európában. (Lásd a Kaczynskikat, Ficót vagy Václav Klaust!) Ennek kellene orvosságul szolgálnia az elbizonytalanodás, az őrületes társadalmi ellentétek és gazdasági instabilitás bajára.
A térségben majdnem mind a 9 állam átélte az útvesztésnek ezt a szakaszát, ám utána a konszolidáció ésszerű útját választották, együttműködve az európai partnerekkel, illetve a nemzetközi hitelezőkkel. Drasztikus kúra felzúdulás helyett, európaizálódás radikalizálódás helyett.
Magyarország elegánsabban és – legalábbis az elején úgy látszott: könnyebben vészelte az átalakulást, mint egynémely szomszédja. Ám az ár magas volt. Az elit nem hivatalos ügyletek révén nagy szelet tortát tört le magának és halmozta a kiváltságokat. Közben pedig tovább folyósította a képtelenül felduzzasztott költségvetésből a finanszírozhatatlan szociális juttatásokat – egy törékeny belső béke érdekében. Ez nem sikerülhetett.
Nagy kérdés ugyanakkor, hogy mit csinált Orbán másként, amivel ennyire megnyerte a polgárokat a nacionalista és populista politikának. Nos, ő olyan ideológiai összekötő kapcsot kínál az irányt kereső, mélyen megosztott magyaroknak, ami nemcsak az országnak, hanem neki saját magának is hasznos: család, otthon, hit, rend, nemzet. Nem valószínű persze, hogy ily módon sikerül rendbe hoznia a dolgokat. Viszont az elitcserével, a hatalom központosításával az állandó forradalom meghirdetésével megteremtette az elvi alapokat a tartós egypárti kormányzáshoz. Aki nincs vele, az ellene, és ezáltal Magyarország ellen van. Ugyanazt mondja, mint Putyin: újra nagyok leszünk – nem értenek meg bennünket, de igazunk van.
A magyarok kapják jóformán a legtöbb uniós támogatást, az EU-partnereket mégis a birodalom bürokratáinak és a nemzetközi pénzpiacok ügynökeinek titulálják. Külföldön ez felháborodást kelt. Számít ez, amikor idehaza növeli a népszerűségi értékeket?
Orbán új típusú populista: Európa igen, amikor az előnyökkel jár, de előbbre való a nagy, büszke nemzet. Ez az ideológia arra koncepcióra épül, hogy van homogén nemzet, az kizárólag a nép jólétét akarja és e szándék megvalósítására csupán egyetlen hiteles képviselőre van szükség. És ez a veszély fennáll az európai választásokon, tehát, hogy a populisták azt mondják: ők annak a népnek a nevében beszélnek, amelyet Brüsszel nem hallgat meg. Annak a népnek a nevében, amelyet kivéreztetnek, kizsákmányolnak.
Ilyen primitív, ilyen hazug ez.
E stratégiával szemben – főleg Magyarországon – nehéz az ellenzék dolga. Mert haOrbán Viktornégy év alatt valamit elért, akkor az az, hogy elbátortalanította az ellenfeleit. Lehet, hogy politikusai jobb demokratának látszanak, de Orbán olvasatában rosszabb magyarok. És itt a csoportterápia fontosabb, mint a választási győzelem. Kormányozni ugyanis csak nagyon nehezen tudnának.
Mind ez ideig nem találták meg a szert, amivel ellensúlyozhatnák a nemzeti jelképek patetikus mámorát, a kifejezetten értelmiségellenes, a kispolgárra és a középrétegekre szabott politikát, és az ajándékokra, illetve a tekintélyelvűségre alapozó politikai részvételt.
A teljes külföldi lapszemle itt olvasható, tessék kattintani!