Hemzőváros: egy város, amit hiába keresünk a térképen, mégis létezik. Hangulata, lakói, utcái, szegletei ismerősek
számunkra, ám most mégis új arcait fedezhetjük fel. Hemzővárost Hemző Károly teremtette több évtizedes
munkával, fényképezőgépe segítségével; november 4-től pedig bárki sétát tehet benne, ha ellátogat a Magyar
Nemzeti Múzeum fotókiállítására.
A Magyar Nemzeti Múzeumban a Hemzőváros című kiállítás abból az alkalomból jött létre, hogy Hemző Károly
fotográfus több tízezernyi felvételét (vintázs kópiák, negatívok, diapozitívek), kameráit, objektívjeit, több mint öt
évtizedet átfogó pályájának dokumentációját a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának adományozta. A
82 éves művésztől júniusában a múzeum főigazgatója Csorba László, valamint a fényképtár vezetője, Lengyel
Beatrix főosztályvezető és az adomány gondozója, Kiscsatári Marianna főmuzeológus vette át a maga nemében
páratlan kollekciót.
Hemző Károly fotóművész meghatározó egyénisége a kortárs magyar fotográfiának. Sportfotósként, riporterként és
dokumentaristaként, képszerkesztőként, az utóbbi évtizedekben pedig gasztronómiai fényképészként is
egyedüölállót alkotott. A Balázs Béla-, Táncsics-díjas, Érdemes és Kiváló Művész emlékezetes kiállításaival
(Műcsarnok, 1976; Vigadó, 1983, 1998), albumaival (Lódobogás, 1978; Budapest fotóalbum, 1993; Fotográfiák,
1998; Csak lovak, 2005) iskolát teremtett. Sokan mesterükként tisztelik, kiemelkedően nagyra becsülik tudását,
precizitását, alázatát a fotografált személlyel, témával kapcsolatosan.
A Hemzőváros című tárlathoz a 82 éves művész friss szemmel válogatott tekintélyes archívumából – a kurátorokkal
együtt gondolkodva. Az alkotó már ismert, ma már talán klasszikusnak nevezhető felvétele mellett számos olyan
látható a falakon, amelyekkel eddig még nem találkozott a nagyközönség.
A képek elsősorban arról a személyes, intim kapcsolatról árulkodnak, ami a művészt városához, Budapesthez fűzi.
Egyben tanúskodnak arról is, hogy a fotográfia mint a múltat megörökítő médium, szinte kimeríthetetlenül gazdag.
Hemzőváros utcái, terei, épületei és lakói az 1950-es évektől idézik föl közeli múltunk szebb és csúnyább fejezeteit.
Trabantok, dodzsemező falusiak a Vidám Parkban, szakadt panelek, tisztára sepert pesti aszfalt, több tízezernyi
szurkoló a Népstadionban. Mindezek fotográfiailag izgalmasan, egyéni stílusban, „hemzősen” fényképezve. A
képeket kiegészíti számos személyes tárgy (fényképezőgépek, dokumentumok, publikációk stb.), nemcsak az alkotó
pályáját, de az elmúlt ötven év fotografálási szokásait is dokumentálva.
A kiállítás címe jelzi, hogy a művész rendkívül sokoldalú és szerteágazó fotográfiai érdeklődésének csupán egy
szeletét mutatja be a mostani válogatás.
A Magyar Nemzeti Múzeum nagysikerű fotókiállításainak sorát folytatva (az Ács Irén és Robert Capa életművét
bemutató tárlatok után) ezzel az összeállítással tiszteleg a mester, Hemző Károly életműve és adományozói
gesztusa előtt. A kiállítás kurátora: Kiscsatári Marianna fotótörténész-főmuzeológus. Hemző Károly életművének
gondozója: Szarka Klára fotográfiai szakíró.
Mindezzel párhuzamosan már folynak az előkészületei a Jeu de Paume-ban, Párizsban ez év szeptemberében
megnyílt, majd 2011 őszén Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban bemutatásra kerülő André Kertész
retrospektív kiállításnak.