Az 54. Velencei Biennále kiállításai június 4-től november 27-ig látogathatóak Velencében, a vernisszázs az idén június 1–2–3-án zajlik. A magyar pavilonban, amely 102 éve a magyar képzőművészet nemzetközi bemutatkozási helyszíne, ez alkalommal a Berlinben élő Németh Hajnal „Összeomlás – Passzív interjú” című videóinstallációja lesz látható. A kiállítás leglátványosabb eleme egy totálkáros személygépkocsi színpadi megvilágításban. A balesetet
felidéző tárgy erőteljes látványához a teret betöltő akusztikus élmény csatlakozik. Az installáció másik fontos eleme, a film, amelyben balesetek túlélőivel készített interjúkat hallhatunk. A művész az interjúkból sajátos operalibrettót írt, a tizenkét részletet operaénekesek improvizálják, az autózáshoz, az utazáshoz kötődő különféle külső helyszíneken: autógyárban, szállodában, szerelőműhelyben, autópályán. A film végén pedig egy gyermekkórus énekli az „angyalok énekét”.
Németh Hajnal munkáira már a kezdetektől jellemző a tömegkultúra és a hétköznapiság erős, tematikus jelenléte. Ez a műalkotás az autóhoz és a közlekedéshez fűződő kapcsolatunkon keresztül vizsgál társadalmi, egzisztenciális kérdéseket. Az autó, mint az egyén számára a mobilitást lehetővé tevő technikai vívmány, az ember életében betöltött szimbolikus szerepét vizsgálja. Így az autóbaleset esettanulmánya kapcsán a múlandóság véletlenek által meghatározott rendeltetését kutatja.
Az autóhoz kapcsolódó egyéb helyszínek az autóvásárlás és választás dilemmáját, illetve a vezetéshez vagy a sebességhez fűződő rajongást vagy szorongásokat elevenítik fel. A színpadias látvány és a magas művészeti forma, az opera az érzelmi azonosulásban játszik alapvető szerepet. Távolságot teremt a néző számára az átélésben, ugyanakkor paradox módon mégis mély érzelmeket fejez ki. Az installáció tehát részben bombasztikus, teátrális, részben szubtilis, filozofikus elemekből áll.
A tereket bejáró figyelmes látogató legalább háromféle történetet élhet meg. Az elénekelt baleseti beszámolókat, melyek interjúformára átdolgozott szövegkönyvei a helyszínen el is olvashatók. A gépkocsihoz, mint a 20. század fétistárgyához kapcsolódó narratívát, mivel a vetített videó felvételei az autókészítés és -használat fontosabb, tipikus helyszínein készültek. És végül a sajátját, hiszen a pavilonban nincs kijelölt útvonal a közönség számára. Mintha egy baleset sokkszerű, punktuális ideje lenne egyszerre lineáris és ciklikus módon kibontva és a jelenség feltárását és átélését a néző saját ritmusára bízva.
Németh Hajnal műve előző változatában már látható volt a Kiscelli Múzeumban. Velencét követően bizonyára ismét
találkozhatunk vele majd valamelyik hazai kiállítóhelyen. Addig is sok sikert az újabb nemzetközi megmérettetési
lehetőséghez.
