Orbán Viktor szabadságharcos pózban az ország legfőbb befektetői: Németország és az Európai Unió ellen intézett támadásokat, ami diplomáciai elmebajnak tűnhet egy olyan állam részéről, amely ennyire függ a német beruházásoktól és az EU szerkezeti alapjaitól – mutat rá a brit Guardian vezércikke, amely egyúttal azt is megállapítja, hogy a „függetlenségi harc” kiválóan alkalmas belpolitikai célokra. Minden újabb kiállás a magyar rendszer ellen, mint pl. legutóbb a Tavares-jelentés elfogadása, csak újabb muníciót szolgáltat Orbán érveléséhez, amely szerint a közösség a balliberális erők eszközéül szolgál, bár legszókimondóbb bírálója éppenséggel a konzervatív Viviane Reding.

Ezzel együtt sem kizárt, hogy már kezd a kívánatossal ellentétes hatást kelteni a magyar kormányfőnek szentelt figyelem. Ugyanakkor az orbáni külpolitika lassan egyre inkább zsákutcába vezeti Magyarországot, amelynek ez cseppet sem lesz jó, viszont az EU-nak nemigen tud ártani.

Az „Orbáni tarló” címmel megjelent kommentár arra is kitér, hogy a hatalom jól megcinkelte a lapokat, hogy 20 évig a kormányon maradjon, ám a Fidesz-kabinet természete leginkább a gazdaságban érhető tetten. Csakhogy a következmények cseppet sem viccesek: négymillió magyar él a létminimumon, további 1,38 millió pedig a létminimum alatt. Az elemzés kiemeli, hogy manapság leginkább Orbán Viktorpopulista uralmát jellemzik a Vaclav Haveltől származó és Kelet-Európában oly ismerősen csengő Abszurdisztánként. 

A nemzetközi lapszemle itt folytatódik, tessék kattintani!