Először pillantsunk vissza mindössze néhány napot az időben, ami azonban ma már fényévnyi távolságnak tűnik: a választások előtt tette közzé a svájci közrádió és televízió olasz nyelvű internetes oldala a Klubrádióval – ahogy arra a címben utalnak, az ellenálló rádióval – foglalkozó riportját, amelyben Arató András alapító elnök elmondja, hogy a rádió indításakor, 21 évvel ezelőtt, az első Orbán-kormány utolsó évében még nem volt használatos az illiberális társadalom kifejezés, de a berendezkedés már létezett, és nem volt nehéz olyan munkatársakat találni, akik elégedetlenek voltak a viszonyokkal.

Orbán a 2002-i választást aztán elvesztette, de 2010-ben újra győzött, mégpedig kétharmaddal. Az már értelemszerűen nincs benne a beszámolóban, hogy most tegnapelőtt ismét, sorozatban negyedszer is. Arató elmondta a svájci újságírónak, hogy a független média elleni hadviselésnek két lényeges eleme van: a gazdasági és az intézményi ellehetetlenítés – a Klubrádió vonatkozásában a hirdetési piactól való elesés, majd a frekvencia elvétele. Az antennákról már nem fogható ugyan a műsor, de a Klubrádió az interneten továbbra is létezik, és még növekedett is a hallgatósága: naponta 220 ezer ember követi online valamelyik műsorát. „Hallgatóink adományaiból élünk, az illiberalizmus eddigi 12 éve alatt több mint 6 millió eurót kaptunk tőlük, ami egy kis rádió esetében hatalmas összeg” – mondta a Klubrádió elnöke a svájci közmédiának adott olasz nyelvű interjújában.

Most pedig nézzük, hogyan látja Magyarország és az Európai Unió viszonyának a kilátásait az osztrák Der Standard. Gerald Schubert kommentárja szerint az EU-nak további négy esztendőre módfelett nehéz partnerségre kell berendezkednie Magyarországgal. Egy olyan tagállammal való partneri viszonyra, amelynek a kormányfője a média nagy részét beállította a sorba, és a választási jog átalakításával előnyt biztosított magának az urnáknál.

Orbán Viktort korrupcióval is vádolják, valamint szintén szemére hányják a jogállamiság és a kisebbségek jogainak a megsértését, mégpedig uniós körökben is. A választási eredményben így nincs semmi új, ám az EU szempontjából ennél fontosabb az, hogy az országgal való kapcsolatait az eddiginél öntudatosabban képes alakítani. Rendelkezésére áll ugyanis az a viszonylag új jogállamisági mechanizmus, amely tavaly az év elején lépett hatályba, és idén februárban erősítette meg az érvényét az Európai Bíróság, Magyarország és Lengyelország ellenvetései nyomán. Ez a mechanizmus az uniós támogatási eszközök folyósítását a jogállami kritériumok teljesítésétől teszi függővé. Alkalmazását illetően számítani lehet ugyan némi vitára, hiszen minden egyes esetben bizonyítani kell azt, hogy a jogállamiság megsértése az uniós támogatási pénzekkel való visszaéléssel fenyeget, mégis a mechanizmus azt jelenti, hogy megtörtént az első lépés.

A Der Standard kommentátora kitér arra is, hogy a Fidesz tavaly kénytelen volt távozni az Európai Néppártból, és hogy egyelőre nem igazolódtak azok a félelmek, amik szerint Orbán a szélsőjobboldali pártokból hozhat létre nagy frakciót az Európai Parlamentben. „A nemzetközi nacionalizmus beleütközött saját határaiba” – írja.Az osztrák szerző felhívja a figyelmet az Oroszország-politikával összefüggő nézeteltérésekre is: Orbán közel áll Vlagyimir Putyinhoz, és a választási kampány idején Moszkvával kapcsolatban igyekezett lavírozni, miközben Lengyelország egyértelműen Oroszországgal szemben foglal állást. Orbán, aki a Brüsszellel való vitáiban eddig mindig maga mellett tudhatta Varsót, most hirtelen egyedül maradt.

„Nem az EU-nak kell most azt mérlegelnie, hogy miként járjon el régi ismerősével, Orbánnal szemben, hanem Orbán az, akinek újra kell pozícionálnia magát abban az Európában, amelyben a tagállamok a nyomás hatására összetartanak, és amelybe ő egyre kevésbé akar beleilleni” – írja a kommentátor. Utalva az uniós alapszerződés hetedik cikke szerinti eljárásra, hozzáteszi: Magyarország, ha nem állnak mellette a lengyelek, akár még az EU-beli szavazati jogát is elveszítheti. „Orbán otthon triumfált, győzelme azonban az EU-ban megkeseredhet” – véli a Der Standard szerzője.

Lényegében ugyanez a gondolat tükröződik a német üzleti körök napilapjának, a Handelsblattnak a véleménycikkében. „Miért gyengült meg Orbán Viktor a választási győzelme ellenére is?” kérdi a szerző, Christoph Herwarts. Szerinte a magyar kormányfő otthon bebetonozta ugyan a pozícióját, az EU azonban elfordul tőle, beleértve régi barátait is. Az uniónak – írja – a következő négy évben továbbra is egy olyan tagállammal kell kijönnie, amelyik számos EU-szabályt elutasít, és közös döntéseket akadályoz. Ám az Európai Unión belül változnak az erőviszonyok – folytatódik a cikk.

Még hetekkel ezelőtt is akadt néhány tagállam, amelyik nem csupán tudatosan megszegte Brüsszel egyes előírásait, hanem még támaszkodott is Oroszország és Kína segítségére. Az Ukrajna ellen intézett támadás óta Magyarország viszonylag egyedül maradt ezzel a stratégiával – állapítja meg a Handelsblatt.

(Forrás: helyben.hu) Példátlanul lesújtó a magyar választás nemzetközi sajtóvisszhangja: a vezető világlapok leszögezik, hogy elég volt, az EU-nak móresre kell tanítania a korrupt és fölfuvalkodott, gyomorforgató módon Putyinhoz törleszkedő Orbánt.

Frankfurter Allgemeine Zeitung Úgy hírlik, hogy a Bizottság már a héten beélesíti a jogállami mechanizmust a magyar kormány ellen, vagyis az ország sok-sok milliárd eurós támogatástól eshet el. Az Európai Parlamentben ugyanakkor sokan úgy látják, hogy Brüsszelnek sokkal előbb kellett volna lépnie. Barley, az EP német szociáldemokrata alelnöke úgy foglalt állást, hogy Orbán EU-ellenes és tönkre akarja tenni a demokráciát, ennek megfelelően kell bánni vele. A liberális német Moritz Körner biztosra veszi, hogy a kormányfő még tovább putyinizálja a magyar viszonyokat.

Süddeutsche Zeitung A legnagyobb német újság is úgy értesült, hogy Brüsszel elszánta magát a cselekvésre Magyarország ellen. Azaz hadat üzen. Sokak szerint azonban hiba volt részéről, hogy kivárta a választást, mert az eredmény azt igazolja, hogy korábban kellett volna ébrednie. De az biztos, hogy Orbánt csakis pénzzel lehet jobb belátásra téríteni. Ám mivel lerongyolódott az államháztartás, feltehetőleg most kénytelen lesz az EU kedvét keresni. Nem valószínű, hogy ilyen előzmények után ne kelljen kézzelfogható engedményeket tennie a támogatásért cserébe. Főleg, miután a korrupció az égbe kiált.

Financial Times A vezető európai lap sürgeti, hogy a Bizottság végre járjon el Magyarországgal szemben, miután a választás meghiúsított egy sor reményt. Ráadásul a két oldal messze nem egyenlő feltételekkel vívta meg a versenyt. Orbán ugyanakkor semmibe veszi a demokratikus értékeket, amit jól mutatott az ukrajnai háború is. Egyben Putyin kijárója az EU-ban, de most már Varsóval is szembekerült az oroszok miatt.

Ám az unió nem hagyhatja ennyiben. Mert még az elsöprő győzelem sem jogosítja fel a miniszterelnököt a liberális demokrácia felszámolására. Ehhez a pénz a leghatásosabb ellenszer. A Nyugat nem teheti meg, hogy a válság miatt szemet hunyjon a jogsértések felett, saját értékeit elárulva vegye meg az egységet.

The Washington Post Az irányadó amerikai lap szintén úgy látja, hogy itt az idő, az uniónak cselekednie kell a magyar vezetés ellen, annál is inkább, mert főként a jogállami mechanizmus jóvoltából meg is van az eszköze Orbán toxikus befolyásának ellensúlyozására. Főleg miután a politikus tegnapelőtt este még a hősies ukrán elnökön is gúnyolódott, miközben ő maga erősen felfuvalkodott.

Azon felül alig leplezetten Putyin szekértolója Európában. A választás eredményét persze tiszteletben kell tartani, ám a magyaroknak látniuk kell, hogy döntésük következményekkel jár. Nemcsak azért, mert Magyarország immár jóformán pária az unióban, hanem mert a gazdaság is megsínyli a Fidesz jogsértő politikáját. Be kell élesíteni a szankciós rendszert, mert Európa nem tűrheti tovább az értékei elleni támadást.

The Guardian A magyar választás lehangoló volt a demokrácia szemszögéből – mutat rá a vezércikk, kiemelve, hogy az eredmény ismét csak igazságtalan körülmények között jött létre. Viszont Orbán úgy gondolhatja, most már a tömegektől kapott felhatalmazást, így keresztbe feküdhet a további oroszellenes szankcióknak, viszont nagy a dilemma az EU számára, hogy mitévő legyen egy olyan taggal, amely kilúgozta a demokratikus elveket, de oly mértékben, hogy a Fidesz jóformán már leválthatatlan.

Emellett virágzik a legfelső szintű korrupció, nem kis részben az uniós szubvenciók révén. Mivel az ellenzék keze meg van kötve, kívülről kell elérni a változást. Vagyis be kell élesíteni a jogállami mechanizmust és meg kell vonni a pénzeket. Nem szabad, hogy Orbán mondja ki az utolsó szót.

A The Wall Street Journal vezércikkírója azt javasolja, hogy az unió állapodjék meg Orbánnal, mert nem szép, amit művel, de rendszere sehol sincs ahhoz a veszélyhez képest, ami keletről fenyegeti a szabadságot és a világ békéjét. Ezért nem szabad túlértékelni Magyarország jelentőségét. Főleg, mivel már egyértelmű, hogy Orbán nem tud egy új, keresztény-nacionalista mozgalom vezetője lenni.

Ha viszont az EU megpróbálja sarokba szorítani, azzal lovat ad a magyar nacionalizmus alá. Ezzel együtt riasztó, hogy törleszkedik az orosz elnökhöz, amikor ilyen szintű háborús bűnökre derült fény Ukrajnában. De bármennyire gyomorforgató is, ki kell egyezni a magyar politikussal.

The Guardian Vajon mit érez Orbán Viktor, amikor a tükörbe néz? Ezen tanakodott a jeles európai elemző, Timothy Garton Ash, amikor vasárnap este átvágott a pesti Hősök terén az ellenzéki eredményváró után. Hová vezetett a kormányfő pályája a Nagy Imre újratemetésén mondott beszéd óta?! A jeles szerző úgy ítéli meg, hogy nagyon is szoros a kapcsolat az ukrajnai rémségek és a magyar helyzet között.

Itt lett volna az alkalom, hogy az ellenzék sikerével az ország ismét csatlakozzék Európához, ehelyett Orbán újra csak szabad kezet kapott. Biztos, hogy megy tovább az illiberális demokrácia építése, de itt Brüsszelnek közbe kell avatkoznia. Ám azt ne higgye senki sem, hogy a pénz az ukrán menekültek megsegítésére kell a magyar kormánynak, ez csak süket duma. Csakhogy nem tudható, hogy az EU képes és hajlandó-e lépni, miközben vasárnap este óta újabb sötét felleg terült Európára.

The New York Times A demokrácia és a tekintélyuralom Ukrajnán kívül is vívja harcát, és ehhez Putyinnak vannak szövetségesei Európában: lásd Orbánt, aki fokozatosan tolja országát az autokrácia irányába. Nála keveredik a kulturális nacionalizmus, a gazdasági populizmus és a rendszerszintű korrupció. Magyarország immár erősen közelít ahhoz, hogy Moszkva 5. hadoszlopa legyen az unióban, illetve a NATO-ban. Bár a rendszer ránézésre demokrácia, Orbán valójában az orosz elnök embere.

The Economist Az illiberális nacionalizmus ült tort, amikor a reakciós és populista Orbán fölényes győzelmet aratott az urnáknál. Úgy tünteti fel, hogy gyengébbik félként is védi a nemzetet az uniós bürokraták, a nemzetközi baloldal és Soros ellen, de most már Zelenszkijt is az ellenségek között említette. Brüsszel nem könnyen tudja majd engedményre kényszeríteni, amikor a Fidesz ilyen látványos sikert aratott.

Die Welt A magyar szavazók számára a biztonság előbbre való, mint a demokrácia és a szabadság, ám ez riasztó a külföld számára is – mutat rá a konzervatív lap főszerkesztője. Orbán a kampányban éppen a háború segítségével fordította meg a szerencséjét, mert hirtelen a béke követeként jelent meg. Onnantól kezdve sok szó nem esett a korrupcióról, a sógorságról-komaságról.

Az EU nyugodtan érezhet lelkifurdalást, mert túl sokáig tétlenkedett. És közben csak döntötte a pénzt a magyar rendszerbe. Ennek ellenére komolyan nem próbálta feltartóztatni Orbánt. De most már nagy az elégedetlenség Budapesttel szemben az EU-ban, még a lengyelek részéről is. Így Brüsszelnek másként kell hozzáállnia a dologhoz, nehogy mások is úgy érezzék: nem is rossz a tekintélyuralmi modell.

The New York Times Magyarország kívülről figyelte az ukrán válságot, nem foglalt állást Oroszország és a Nyugat vitájában, nehogy bármi ártson a februári gázmegállapodásnak. A választás viszont független megfigyelők szerint tisztességtelen volt, ezért most erősödik a nyomás, hogy Orbán vizsgálja felül álláspontját, mert egyrészt a szövetségesek elpártolnak tőle, másrészt viszont egy halom euróról lesz kénytelen lemondani. Pedig nagyon kell neki a pénz, hiszen nyakló nélkül osztogatott, de hogy jön-e segítség, az attól függ, visszakozik-e a jogállam ügyében. Mostanáig semmi jelét nem mutatta, hogy kapható volna rá.

Neue Zürcher Zeitung Orbán megerősödött és ezt alaposan megérzik majd ellenfelei, mind odahaza, mind a világban. Arra nemigen van kilátás, hogy az ellenzék megbuktassa, mert kudarca hatalmas. Részben a programhiány, részben pedig amiatt, hogy Márki-Zay nem volt megfelelő jelölt. Hiányzott nála a rutin és a karizma. Ezért most akár perceken belül széteshet az összefogás.

Egyébként is kétséges, hogy le lehet-e még váltani demokratikus úton a Fideszt. Orbán bizonyította politikai tehetségét, így csak rajta múlik, meddig áll az ország élén. Stabil hazai helyzetét Európa orra alá fogja dörgölni, ily módon nehéz lesz vele dűlőre jutni a jogállam, a szubvenciók és a szankciók ügyében.

Frankfurter Allgemeine Zeitung Azért a Fidesz sikere nem volt annyira egyértelmű, több folt is beszennyezte, hiszen a pálya erősen lejtett a pártnak, ami bőven használt állami forrásokat a választási hadjárathoz. Nem beszélve a sajtópiaci dominanciáról. Ám a rendszert csakis a magyarok tudják leváltani, ám közben Brüsszel már feni a kést, mert elege van a mértéktelen korrupcióból. Csak arra kell ügyelnie, hogy az adott jogi keretek között használja a jogállami mechanizmust, mert különben propagandaelőnyhöz juttatja Orbánt.

Politico További viharokra készülhet az EU, mivel Orbánnak hála, nagyon úgy látszik, hogy újabb csaták lesznek Brüsszellel a demokrácia és Oroszország ügyében. Nem ártott neki a választáson, hogy szoros kapcsolatot tart fenn Putyinnal, mert a jelek szerint bejött neki, hogy úgy állította be: ő a béke és biztonság garanciája széles e hazában. Így viszont az a valószínű, hogy miatta megint ellentétek lesznek annak kapcsán, hozzon-e az unió keményebb szankciókat Moszkva ellen. Főként. hogy kiderült: az orosz csapatok mészárlásokat követtek el és civileket erőszakoltak meg.

A Bizottság – részben a választások miatt – még nem indította be a jogállami mechanizmust, ám most erősödni fog rá a nyomás, hogy végre cselekedjék. Daniel Freund, a német zöldek EP-képviselője úgy gondolja, hosszú lesz a lista, miként sértették meg a szavazás tisztaságát. Emellett összecsapnak a nézetek az LMBT-jogok, a bírói függetlenség, a migráció és a sajtó függetlenséget ügyében is.