Ezen az estén a 100 Tagú Cigányzenekar koncertjével és fogadással ünnepelte meg az izraeli nagykövetség országa függetlenségének 68. évfordulóját. Ez lehetett volna akár egy szokásos protokoll-esemény is, ahol beszédeket mondanak. De már a két ország himnusza is másképp hangzott, mint szokott. A zenekar játszani kezdett, és a közönség – minden felszólítás nélkül, csak úgy magától – énekelni kezdte egyre felszabadultabban a magyar himnuszt, és aztán szerényebb tudással, az izraelit is.
Volt beszéd is, persze. Ilan Mor Izrael Állam nagykövete, aki öt éve jött Magyarországra, nemcsak a két országról beszélt, hanem itt jelentette be, hogy a nyáron visszatér hazájába. Beszédének egy részét magyarul mondta, Szíjjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pedig flott angolsággal méltatta a két ország és nép kiváló kapcsolatát. A páholyban a nagykövet felesége mellett ott ült Lévai Anikó, a magyar miniszterelnök felesége.
A 100 tagú Cigányzenekar mindig kiváló. De most nemcsak az együttes volt a színen. Hábetler András operaénekes, aki azt mondta magáról, hogy elment a hangja, de ezt nem lehetett észrevenni, amikor Tevje dalát énekelte, és gesztusaival társalgott a Teremtővel arról, milyen lenne gazdagnak lenni.
Igazi varázslat volt az ifjú virtuóz, Lugosi Ali Dániel, a klarinétos, aki kivételes hangokkal ejtette bámulatba a sokat látott és hallott zenészeket is. Olyan művészi közösséggel játszottak, úgy segítettek pianóban zümmögve, hogy még jobban érvényesüljön az ifjú zenész tehetsége. Lágy és szenvedélyes dallamok bújtak elő a klarinétból. A felnőtt zenészek pedig csak nézték-nézték ezt a fiatal legényt, mosolyogva, tisztelettel. Ahogy egyik művész tud nézni a másikra – ha nem féltékenykedik.
Ezen az estén nem féltékenykedtek az emberek. Tisztelték egymást, annak sok-sok jelével. Két énekesnő, Masa Anita és Fodor Beatrix szépséges hangon énekelte el azt a dalt, amelyet Andrea Bocelli tett világhírűvé: „Time to say good by…” Ezzel köszöntek el a nagykövettől, aki homlokát törölgette, de távolról úgy látszott, mintha a szemét is törölgette volna az amúgy igen csak határozott, kemény férfiú.
Ez az este nem volt protokoll-este. Hát még milyen jó lenne, ha az ilyen estéket úgy lehetne tartani, hogy közben ne ázzanak rendőrök azt utcán.
