Ciprus érintésével Izraelbe érkezett a Földközi-tenger körberepülését célul kitűző Magnus Expedíció. A fogadtatás barátságos volt, magyarul beszélő segítő is fokozta a fiúk komfortérzetét, ám kisebb gond azért adódott…
– Mivel Izraelben csak helyi pilótával szabad repülni, így Zoliék repülővel mentek Netanyába, engem pedig autóval vittek oda – kezdte Hankusz Kálmán. – Mi simábban értük el a kitűzött célt, Zoliéknak azonban kicsit nehezebben sikerült. Tudni kell, hogy a repülőnkön Kréta óta nincs fékszárny, a fék pedig eleve meglehetősen gyenge szerkezet. Egy hosszú leszállópályán nem okoz gondot a landolás, de a netanyai mindössze700 méter. Az sem könnyített a dolgon, hogy a leszállópálya elején villanyvezeték van. Túl is szaladt a gép a kifutón, de szerencsére nem történt baj.
Kálmán és Zoltán Izraelben több meghívásnak is eleget tett, vendéglátóik kedvesek, készségesek voltak, a srácok felejthetetlen élményekkel gazdagodtak.
– A következő napon gyakorlatilag körberepültük az országot, jártunk a Galileai-tenger partján, a Golán-fennsíkon, repülünk a Holt-tenger medencéje fölött – sorolta a fotós-producer. – Utóbbi érdekessége, hogy a hegynek tetsző domborulatok tulajdonképpen tengerfenék-domborzat. A hegyek vonalában repültünk, a földtől mindössze 150–200 métermagasan, ám a magasságmérő mínusz 100-300 métert mutatott! És a szerkezet nem hazudott, mert valóban több száz méterrel jártunk a tengerszint alatt. Ennek tudatában még érdekesebb volt a repülés.

Másnap a tel-avivi magyar nagykövetségre voltak hivatalosak a Magnus Expedíció tagjai, hazánk nagykövete fogadta őket.
– Kisebb közönségünk lett ott hirtelen, élménybeszámolót tartottunk az expedíció eddig megtett szakaszairól – újságolta Hankusz Kálmán. – Utána sem unatkoztunk, a következő napon egy-egy nyitott, könnyű repülőgéppel végigrepültük az izraeli tengerpart legszebb részeit, érintve Caesareat is. Húsvét előtt egy helyi farmer hívott meg minket magához, ahol virágzó narancsültetvényekben gyönyörködtünk, megkóstoltuk az általunk szedett grapefruitot. Érdekes, hogy itt édes, nem keserű, és ettünk olyan gyümölcsöket is, melyeknek a nevét sem tudom. A családi asztalhoz is meghívást kaptunk, a pészah/húsvét előtti vacsorát együtt költöttük el. Nagy élmény volt a betekintés az izraeli mindennapokba, megismerkedni a szokásokkal.

