A sajtószabadság Európában már eddig is riasztóan szűkült, mivel a magyar, spanyol és a lengyel kormány bizonytalanul meghatározott nemzetbiztonsági jogcímen bűncselekménnyé nyilvánította az idevágó jelentéseket. A The New York Times nyomatékosan azt tanácsolja, hogy ha a nemzeti parlamentek törvénybe iktatják az EP döntését, akkor az európai bíróságokhoz kell fordulni. Mert szörnyű csapás lenne a demokráciára, ha a legkisebb mértékben is korlátoznák az éber sajtó alapvető szerepkörét, illetve a közvélemény jogát a tájékozódáshoz.   

A tanársztrájkkal fokozódott a nyomás Orbán Viktorra. 2010 óta ez volt az első egész napos munkabeszüntetés – állapította meg a Bloomberg.  A cél az, hogy fordítsák meg az oktatási rendszer központosítását. Az egyik belvárosi általános iskola igazgatónője arról beszélt, hogy a tiltakozásban a pedagógusok 40%-a vett részt, viszont nem jelent meg a diákok jó része, ami azt mutatja, hogy a szülők szolidárisak voltak az oktatókkal. Az egymást követő megmozdulások hatottak a Fidesz népszerűségére: 7%-kal esett a határozott pártválasztók körében. Egyébként a társadalom 76%-a támogatja a tanárok követeléseit. A tudósítás megemlíti, hogy az EU folyamatosan bírálja Orbánt, amiért az egyre csak központosítani akar.

Brüsszel egyben azzal vádolja, hogy aláássa a demokráciát, miután a rendszerváltás óta példátlan hatalmat kaparintott a kezébe. Galló Istvánné a nagyobbik szakmai érdekképviselet nevében azt mondja, a központosítás megbukott. A hatalom engedményeket helyezett kilátásba, ám a már említett igazgatónő azt mondja, már eddig is kaptak egy csomó ígéretet, amiből azután nem lett semmi.

Így csak akkor engednek a szorításból, ha a saját szemükkel látják a változást.

Madeleine Albright gusztustalannak, szégyenteljesnek és elfogadhatatlannak nevezte Orbán Viktor menekültpolitikáját – írja az osztrák Die Presse. A Clinton-kormányzat volt külügyminisztere a lap pódiumvitájában úgy nyilatkozott, egyszerűen nem érti, mi ütött a magyar vezetőbe. Amikor 1986-ban először találkoztak még hosszú hajat viselt és a szocialista rendszer vége felé a liberális reménysugárnak számított.

A rendezvényen Gerald Knaus, az Európai Stabilitási Kezdeményezés elemző intézet vezetője, aki egyébként a Törökországgal kötött menekültügyi megállapodás egyik ötletgazdája, azt kifogásolta, ahogyan Orbán a színfalak mögött bujtogat Merkel ellen. Mint mondta, a magyar politikus a háború nyelvét használja, amikor pl. arról beszél, hogy Brüsszel migránsokat küld, hogy területeket foglaljon el. Knaus sürgette, hogy az EU vegye komolyan a törökökkel tető alá hozott áttelepítési programot. Brüsszelben és Berlinben úgy számolnak, hogy a tagállamok az idén akár 250 ezer menekültet is be tudnak fogadni.

A francia Le Monde kommentárja úgy ítéli meg, hogy a menekültválság kapcsán előtérbe lépett visegrádi csoport eléri a térség egyenjogúsítását, képes érvényesíteni a sajátosságait, szembeszállni a Bizottsággal, rákényszeríteni a maga akaratát. Befolyásolja a tárgyalásokat a tanácsban, ádázul szembeszegül az uralkodó brüsszeli gondolkodásmóddal. Márpedig nagymértékben táplálja a nyugtalanságot, amikor az EU példátlan válságának kellős közepén felbukkan egy keleti, euroszkeptikus tömb.

Tevékenysége azután élénkült meg, hogy a nacionalista Orbán Viktor 2010-ben visszatért a hatalomba, de prioritás az új lengyel kormány számára is. Igaz, Kiszelly Zoltán politológus szerint Kaczynski ki akarja bővíteni a bolgárokkal és a románokkal, hogy ellensúly képződjék Németországgal szemben.

A négyek érdekei igencsak egybevágnak. Orbán megígérte Varsónak, ha az unió szankciókat hoz Lengyelország ellen. A térségen belül a kártyákat e pillanatban Budapesten osztják. De a tagok között tapasztalni alapvető különbségeket is, ami törékennyé teszi a stratégiai összefogást. Pl. az ügyben, hogy miként viszonyuljanak Moszkvához, vagy hogy a NATO növelje-e jelenlétét a régióban.

A Kelet lerázza magáról a Nyugat minden szemrehányását, mondván, hogy csak azt szeretné, ha Brüsszel egyenrangú félként kezelné és tiszteletben tartaná a szuverenitását. A V4-ek megerősödését bizonyos fokig lehet úgy tekinteni, mint az erők kiegyenlítődését a kontinensen. Ugyanakkor körülményeik jobban elválasztják, mint amennyire összetartják őket, de azért látnivaló, hogy egyre súlyosabb a gond a régi és az új Európa között. A visegrádiak egysége végeredményben attól függ, miként változnak a politikai kockázatok a négy fővárosban.