A kettős évforduló remek alkalmat teremt arra, hogy a Műcsarnok felidézze az alapítás korát és bemutassa, miként illeszkedett bele a magyar művészet a közép-európai kultúra virágkorába.
Az idei második félévben megnyíló tárlaton, amely konkrétan a 120 év művészetéhez kapcsolódik, olyan nevekkel találkozhatunk majd, mint Munkácsy Mihály, Székely Bertalan, Hans Makart, Jan Matejko, Lotz Károly, Jakub Schikaneder, Csók István, Gustav Klimt, Vaszary János és még sokan mások. A magyar festészet és szobrászat főművei mellé a lengyel, a cseh, az osztrák és más nemzetek művészetének alkotásait helyezve kirajzolódnak a közös stílusáramlatok is.
Kiállításaival a Műcsarnok egész évben emlékeztet a kettős évfordulóra, hiszen a legendás századforduló tájékán teremtődtek meg a modern élet kereteinek alapjai, a művészeti szféra élettere. A Műcsarnokot 120 esztendővel ezelőtt azért alapították, hogy rendszeres kiállítási lehetőséget kínáljon elsősorban a magyar művészeknek, és ezzel az intézményi háttérrel bekapcsolja a magyar kiállítási életet a nemzetközi művészeti vérkeringésbe.
Az utóbbi évtizedek érdekes fejleménye, hogy a vizuális kultúrán belül egyre nagyobb teret nyert a fotóművészet, ami a Műcsarnok idei kínálatában is tetten érhető. Január végétől látható a Légvonal című tárlat, az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Intézetének hallgatóinak kiállítása. A frissen végzett vagy az idén diplomázó főiskolások munkáiban közös elem a különféle médiumok közti átjárás természetessége. Biztos alapként van jelen a dizájn-gondolkodás – mint a kortárs vizualitás meghatározója.
Február végétől Steve McCurry legendás fotóit csodálhatjuk meg. A kortárs fotóművészet ikonikus alakjának munkái egykor magazinok és könyvek címoldalán szerepeltek. A művész a Pennsylvaniai Állami Egyetem filmszakán tanult, majd egy helyi újság munkatársa lett. Később heteket töltött a mudzsahedinek közé beépülve Afganisztánban: a világ neki köszönheti az ázsiai konfliktusról készült első képeket. Számára az ember elsőrendű fontosságú – az afgán lányról készült, méltán híres képe is ennek köszönheti elemi erejét.
Ugyancsak a fotóművészet a tárgya a Képek és pixelek című kiállításnak, amely április végétől lesz látható a Műcsarnokban. Szarka Klára kurátor szerint ez lehet az egyik legfontosabb a fotószalonok sorában. Szinte minden megváltozott ugyanis az elmúlt bő egy évtizedben a fotográfia körül. A digitális váltás mindamellett nem pusztán technikai változásnak bizonyult. A fényképek készítőinek egy része viszont makacsul folytatni látszik a lezárhatatlannak tetsző múltat. A digitális, internetes, virtuális alapokat jó néhányan puszta adottságként használják, a képről való gondolkodásuk lényegében nem változott, mások ezzel éppen ellenkezőleg viszonyulnak a valósághoz. Több száz kiállított mű fog tükröt tartani a múltjára joggal büszke magyar fotográfia átalakulása elé. A kiállításon számos olyan alkotás is szerepel majd (új vagy klasszikus matériákat és technikákat használva), amely nem a határok tágításában, hanem az elgondolkodó értelmezésben érdekelt.
A nyár „slágerének” ígérkezik a Természetművészetet kis gesztusokkal érzékeltető tárlat. A „több dimenziós” kiállításon 35 magyar és nemzetközi, városi és vidéki környezetben alkotó művész, művészcsoport mutatkozik be, aki különböző anyagok, folyamatok és elgondolások segítségével tárja fel a természethez való kötődésünket. A kiállítás a társadalom és közösség, anyag és kontextus, utópia, mítosz, performansz és szabadtéri munkák (earth works) témái köré szerveződik, különböző országokból és földrészekről, például Indiából, Japánból, Indonéziából, Kelet- és Nyugat-Európából származó művészek alkotásait összegyűjtve.
A kiállításokról részletes információk itt olvashatók, tessék kattintani!
