(Kocsis Tamás, Radnóti Miklós antirasszista díjas újságíró-lapszerkesztő gondolatai) „Az intézményesített rasszizmusra épülő társadalmakban a fajok közötti keveredés nemcsak a rendszerben rejlő alapvető igazságtalanságokra hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a rendszer fenntarthatatlan és értelmetlen. A fajok közötti keveredés bizonyítja, hogy a fajok keveredhetnek… és sok esetben keveredni is akarnak. A fehér és nem fehér szülők gyermekei a rendszer logikai cáfolatát testesítik meg.” (A nyitó képen: Stop, rasszizmus! /banhate.com)
A fenti gondolatok Trevor Noah dél-afrikai színésztől, televíziós és rádiós műsorvezetőtől származnak, és része annak a gazdag „bölcsességgyűjteménynek”, amit bárki fölkereshet, tanulmányozhat az interneten. Magam csak annyit teszek hozzá, amennyi a digitálisan publikált életemlékeim, a „Sub Rosa, avagy megíratlan megírandók” bevezető életrajzában olvasható:
„Tipikus magyar vagyok. Már apai nagyapám is a Kocsis nevet viselte, a Krasznahorka büszke vára melletti, zömmel magyarok lakta Dernőn – nagy adag szlovák vérrel az ereiben. Nagyanyám ugyanott tősgyökeres magyar volt Dobos névvel. Anyai nagyanyám Deutsch nevű német keresztény őseit a Habsburgok telepítették hozzánk, férje pedig dr. Klein József, a hite tanításában mindmáig kötelező irodalomnak számító gödöllői tudós főrabbi lett, aki haláláig (1928) bejáratos volt az ottani kastélyba Ferenc Józsefhez, majd Horthyhoz. Mind a négyen magyarnak vallották magukat írásban és szóban, már akkor úgy, ahogyan később Illyés Gyula oly pontosan megfogalmazta.”
Ahogyan ő vallotta: „Az a magyar aki annak vallja magát – függetlenül születési helyétól, jelenlegi lakóhelyétől, állampolgárságától, származásától, vallásától, világnézetétől, politikai tevékenyéségtől…”
És: ami – ma megint különösképpen ne feledjük – érvényes a világ minden „homo sapiensére” a világ minden népének, nemzetének minden egyes tagjára.
