A tárgyak felidézik az 1940-es évek történéseit, hiteleles adalékul szolgálnak annak megértéséhez, hogy mi várt az üldözöttekre Magyarországon azokban az időkben.
A tárgyak jórésze először szerepel a nilvánosság előtt, a raktári dobozokból rakták át őket a kiállítási vitrinekbe. Általuk személyes sorsok, életutak egy-egy állomása idéződik fel a látogatók előtt. Bizonyos esetekben egyértelmű a kapcsolódási pont az elénk vetített korszak és az adott múzeumi tárgy között, hogy miért is került antiszemita karikatúra, munkaszolgálatos karszalag, sárga csillag, rabruha, lágerpénz, védlevél, vagy éppen hazatérési igazolvány a vitrinekbe. Máskor azonban tanúi lehetünk annak, hogyan váltottak funkciót, idomultak használójuk megváltozott életkörülményeihez hétköznapi használati tárgyak.
„Töltőtoll, óra, öngyújtó” – így kezdődik a lista, amelyet az egyik munkaszolgálatos készített bevonulása előtt a magával vitt csomagról. Az eredetileg tanári zsebkönyvként használt füzet a ’40-es években a fegyver nélküli szolgálatra, a bajtársakra vonatkozó adatok lejegyzésére szolgált.
A „Kati emlékkönyve” című leltárkönyvi bejegyzés pedig valóban egy emlékkönyvet takar. A jókívánságok, versek, vidám sorok közé azonban 1944-ben a töpörtyűs pogácsa és a túrógombóc receptjei vegyültek, apró betűkkel, a korábbi szövegeket sűrűn körbeírva. A koncentrációs táborokban az éhező rabok „gondolatban főztek”, recepteket gyűjtöttek és cseréltek.
Olyan svájci, svéd, portugál, vatikáni, vöröskeresztes és más védlevelek is láthatók a kiállításon, amelyek gyakran az üldözöttek utolsó reményét jelentették. A nagy mennyiségben kibocsájtott – és gyakorta hamisított – igazolások mellett különös és ritka irat egy színes, kézzel rajzolt oklevélnek látszó dokumentum. A 101/352-es számú félszázad munkaszolgálatosai ezzel az oklevéllel fejezték ki hálájukat művezetőjüknek, aki „sorsuk oltalmazója és védője” volt szolgálatuk alatt.
A tárgyak különösebb kommentárt nem igényelnek. Most éppen Berlinben mesélnek emberekről, pokoli napokról, apró szépségekről, sokszor embertelen, néha nemes cselekedetekről, a magyar holokausztról.
A Holokauszt Emlékközpont – és jogelőd szervezetei – több évtizedes gyűjtési munkát tudhatnak maguk mögött. Az intézmény gyűjteményében évtizedek alatt mintegy ötezer dokumentum, hétszáz visszaemlékezés, ezerhétszáz tárgy, valamint két és fél ezer fotó gyűlt össze. A múzeum a mai napig gyűjt, megőriz és a tudományos kutatók, oktatók, kiállítás rendezők, érdeklődők rendelkezésére áll. A bemutatásra most elsőként nyílik lehetőség Berlinben, a Magyar Nagykövetségen.
A KIÁLLÍTÁS KÉSZÍTŐI
Holokauszt Emlékközpont (Budapest),
Magyar Nagykövetség (Berlin).
Rendező: Szécsényi András, történész, muzeológus, Holokauszt Emlékközpont (Budapest)
Lektor: dr. Botos János, történész, ügyvezető igazgatóhelyettes, Holokauszt Emlékközpont (Budapest)
Munkatársak: Huhák Heléna, Papp Erzsébet és Csató Mihály (Holokauszt Emlékközpont)
Fordítás: Fekete Ildikó, Julius Höck
Grafika: Gabbiano Print Kft.
