Kovács ügyvezető a devizahiteles-ügy valamennyi szereplőjét időrendi sorrendben és egyenként vizsgálja, rámutatva felelősségük mértékére.

1. Az előző kormány felelőssége

Csak a parlamenti határozatokból böngészhető ki, mi volt az indoka annak, hogy miért a támogatott hiteleket helyezte előtérbe az előző kormány. Valószínűsíthető, hogy az államháztartás hiányának csökkentése volt a legfőbb indok, továbbá a támogatott hitelek magas száma szerepelt az érvanyagok között. Nyilván nem mérte fel a a devizahitelezésből adódó veszélyeket, holott a kormányoktól elvárható, hogy kellő próféciával rendelkezzenek, előre lássanak, és megjósolják a gazdasági válság bekövetkeztét. Hozzájárult a döntéshez a gazdaság gyenge teljesítő képessége és az akkor már elszabadult állami adósságspirál is. A válság idején gyakorlatilag nem történt más, mint az ország gazdasági erejének leértékelése. Egy gyenge ország nyilván védtelen az ilyen irányú hatások ellen.

Továbbá: az akkori devizahitelek még a támogatott hiteleknél is gazdaságosabbak voltak, és még az is a devizahiteleket választotta, aki alkalmas lett volna államilag támogatott hitelre.

A pénzintézetek sok esetben megadták a lehetőséget, hogy a hitel egyik részét támogatott hitelként, a másikat devizahitelként folyósítsák.

Az akkori kormányzat felelőssége nem kérdőjelezhető meg. Az akkori ellenzék, mostani kormánypárt állítólag többször jelezte, hogy szeretne gátat szabni a devizahitelek elterjedésének. Megpróbáltunk utána járni, de erre utaló nyomokat nem találtunk. Ez természetesen nem zárja ki, hogy valóban történtek ilyen felhívások – ha igen, ebben valószínűleg nem volt kellő átütő erő.

A parlamenti képviselők maguk is úsztak az árral, kihasználták az olcsó hiteleket. A vagyonbevallások alapján a képviselők felének van valamilyen hitele. Nehezen elképzelhető, hogy e hitelek pusztán nemzeti érzésből forintalapúak, többségét valószínűleg valamilyen devizában vették fel. Ez pártállástól függetlenül igaz. A legnagyobb adósok, most kormánypártiak, magánszemélyként, polgármesterként egyaránt. A konjunktúra időszakában nem volt annyira központi kérdés, megéri-e és mennyire kockázatos a devizahitelek igénybe vétele. Sajnos, az ország nem rendelkezik olyan pénzügyi szakértői gárdával, amelynek megfelelő tekintélye lett volna a probléma előrejelzéséhez. Már a választások előtt felhívtuk a döntéshozók figyelmét a devizahitelesek helyzetére, de a kormányzat semmilyen érdemi lépést nem tett, amely hatékonynak bizonyult volna.

 

2. A PSZÁF felelőssége

A PSZÁF mindkét vezetés alatt tökéletesen belesimult az aktuális kormányzat stratégiai céljainak kiszolgálásába. A devizahitelek „felfutásakor” fel kellett volna figyelnie arra, hogy a szerződések összetételében valami nincs rendben. Most a gyakran hibás termékként emlegetett devizahitelek valóban számos jogi kérdést vethetnek fel. Tisztázásuk egyértelműen a szervezet jogi apparátusának dolga lenne.

Ha a PSZÁF abban az időszakban nem tétlen szemlélőként vizsgálja e szerződéseket, most nem lenne szükség különböző pertársaságok megalakítására, árfolyamrögzítő kalkulátorok gyártására. Hivatalból már régen meg kellett volna vizsgálnia, hogy e szerződések, valamint az általános szerződési feltételek mennyire vannak összhangban az európai uniós jogszabályokkal, mennyire korrektek, és etikusak? Olyan feltételek nálunk akadálytalanul érvényesülnek a magyar állampolgárokkal szemben, amelyek a Lajtán túl elképzelhetetlenek. Ennyire kiszolgáltatott banki ügyfélkörre, mint a magyar, nehezen találnánk Európában. A PSZÁF politikai lojalitását mi sem mutatja jobban, mint az, hogy még az általa feltárt hibákat sem hajlandó felszínre hozni, ha az nem komfortos az aktuális politikai elképzelésekkel.

A kilakoltatási moratórium életbelépésével csaknem egy időben állásfoglalást kértünk a PSZÁF-tól, mert úgy ítéltük meg, hogy a moratórium egyes rendelkezései komoly károkat okoznak az ügyfeleknek. (Az állásfoglalás innen letölthető.) A PSZÁF fogcsikorgatva ugyan, de megerősítette azt a feltevésünket, mely szerint a kilakoltatási moratórium néhány ügyfél számára káros lehet. Ez a néhány ügyfél mostanra mintegy 300 ezer (hitelügyletre vonatkozik), és a lakosságnak kb. ötödét érinti; az arány csak rohamosan növekszik

A PSZÁF ezt a tényt mélységesen elhallgatta, nincs arról tudomásunk, hogy ezt nyilvánosságra hozta volna veszélyjelzésként a lakosság részére.

A probléma lényege az volt, amelyet egy elsőéves pénzügyi szakember is előre láthatott. Nevezetesen: mivel a kilakoltatási moratórium nem járt együtt az adósságok befagyasztásával, illetve a szükséges intézkedések megtételével, ennek következményei lesznek.

A hamis biztonság látszatára, a lakosság egy része a fizetési fegyelem fellazulásával reagált. A pénzintézetek kivártak, inaktívakká váltak a behajtásokat illetően. A késedelmi kamatok elérték a 30%-ot. Ennek hatására, a moratórium alatt, a lakosság nem fizető rétegének a tartozása csaknem megduplázódott. Ne felejtsük el, hogy a kilakoltatási moratórium, gyakorlatilag októberig tart! A moratórium alatt a lakosság valamilyen csodát várt és még most is várja. Ezt az állapotot a kormány tudatosan fenntartja, mert nem akarja elismerni, hogy a probléma megoldása meghaladja az erejét és a lehetőségeit.

A PSZÁF helytelenül visszautasítja az ügyfélpanaszok egy részének megoldását arra hivatkozva, hogy ez a bíróságokra tartozik. Ez bizonyos esetekben valóban így van, csakhogy látva a problémákat, magának a PSZÁF-nak kellene javasolnia a törvényalkotók számára azokat a megoldási javaslatokat, amelyekre most csak és kizárólag a bíróságoknak van lehetőségük. Az etikai kódexen túllépve, markánsabban kellene megfogalmazni azokat a banki normatívákat, amelyek a pénzintézeteket jobban motiválják a prudens működésre. Például: Mi a bank megszolgált haszna? Mennyi ideig húzhatja el a bank a végrehajtás folyamatát? Mekkora az etikus késedelmi kamatmérték? Hogyan kell a kockázatot megosztani a bank és az ügyfél között?

Ezt annál is inkább megtehetné, hiszen a PSZÁF elnökének van rendeletalkotási joga. Sajnos, a PSZÁF nem független, és igazodnia kell a kormányzati elképzelésekhez, illetve a kormány és a Bankszövetség közti alkukhoz. Érdemes lenne utánajárni, hogy milyen háttér-megállapodások születhettek a kormány és a Bankszövetség között az ötpontos javaslatcsomag elfogadásakor, amelyből jól láthatóan a Bankszövetség került ki győztesen.

Ha a PSZÁF olyan lelkiismeretességgel járt volna el, mint a nyugdíjpénztári hozamok szemmel tartásában, ez a helyzet nem alakult volna ki.

 

3. Az új kormányzat felelőssége

Eddigi intézkedései gyakorlatilag semmilyen hatással nem bírnak a devizahitelesek problémájának megoldására. A moratórium hatására a lakossági terhek megduplázódtak, pénzt nem hajlandó áldozni a probléma megoldására, hiszen a felajánlott keretösszeg semmire sem elegendő. Az áprilisban beharangozott tervekből semmi nem lett, ilyen például a tiszta lappal történő kezdés, amely az adósrabszolgaságot hivatott volna megakadályozni. Más szóval azt, hogy ne élete végéig fizesse valaki tartozásait, sőt, még gyermekei is örököljék, nem csökkentette a végrehajtási költségeket, és még jó néhány intézkedés egyszerűen elmaradt. Nyilván az elszabadult árfolyamokat nincs módjában kezelni, arra semmilyen hatása sincs. Hatékony intézkedések helyett a felelősséget az előző kormányzatra terheli, amelyet megtehet, de ez a bajba jutott családokon nem segít.

 

4. A Bankszövetség felelőssége

A Bankszövetség cinizmusa határtalan. A főtanácsadó nyilatkozataiból kiviláglik, hogy teljesen nyeregben érzik magukat. Szerintük a meglévő szerződések nem támadhatóak, legfőképpen azért nem, mert rutinos ügyvédeik kihasználják a pénzügyi törvény gyengeségeit, és nyugodtan várják a pertársaságok beadványait.

A kormányt a tárgyalások során két vállra fektették, illetve a bankadó miatt létrejött háttéralkuk miatt bebiztosítva érzik magukat.

A gyermeteg etikai kódex már „hamvába halt”, bármekkora költséget, kamatot, eszméletlen mértékű késedelmi kamatot érvényesíthetnek, hiszen törvényességükre, etikai hátterükre sem a kormány, sem a PSZÁF nem fektet súlyt. Hatalmas tömegű adós élete végéig fizetni fogja tartozásait, ami hosszú távon igen jó nyereséget hoz a bankok számára. A mesterségesen generált veszteségeikre hivatkozva megfelelő pozíciót harcoltak ki maguknak.

 

5. A megoldási lehetőségek

A hitelesek érdekében azonnali és világos intézkedések szükségesek. Véget kell vetni a csodaváráson alapuló technikáknak, az időhúzásra játszó intézkedéseket felül kell vizsgálni, megoldást kell keresni a már felmondott hitelek esetén a tartozások növekedésének befagyasztására, a végrehajtási törvény ezzel kapcsolatos részeit sürgősen át kell dolgozni.

Ha a kormány erre nem képes, akkor mindenképpen keresztül kell vinni a tiszta lappal történő kezdés lehetőségének bevezetését. Itt nemcsak az a tét, hogy a családok elveszítik lakhatási lehetőségüket, hanem az is, hogy életük végéig a bankok adósrabszolgái lesznek.

Szélesebb körre kell kiterjeszteni a jogorvoslati lehetőségeket, mert hiába van igaza az ügyfélnek a bankkal szemben, ha nincs pénze ügyvédre, vagy illetékre.

Meg kell teremteni a kockázatvállalás egyensúlyát a bank, a kormány, és az ügyfél között, mert most minden kockázat az ügyfélé.

Sajnálattal vegyes szomorúsággal hallgatom, hogy a kormány már mindent megtett a hitelesek érdekében. Ez, sajnos, kívülről nem látszik.