– Nyilván nem friss keletű a kapcsolat a Romano Drommal…

– A Romano Drommal 2005–06 táján készítettünk a Virágok a réten című dalunkból közös feldolgozást. Farkas 
Róbert, a Budapest Bár vezetője, aki akkor a Romano Drommal zenélt, szorgalmazta az együttműködést. Volt közös 
klipünk, koncertünk. A Gödör Klubtól jött az ötlet, hogy most, amikor a Kistehén progresszívebb irányban 
próbálkozik, s a régi ízek is megvannak zenéjében, találkozzék a színpadon az autentikus Romano Drommal. Két 
külön koncert lesz, a miénk végén lép színpadra a Romano Drom, eljátszunk néhány számot közösen. A koncert 
címe: Vidámságmentes világnap. Nagyon ritkán lehet összehozni Magyarországon zenekarokat közös zenélésre – 
jegyezte meg Kollár-Klemencz László.          

– Mit értendő a progresszívebb stíluson, hogyan működik ma a Kistehén zenekar?

– Három felállással dolgozunk. Van a dinamikus Kistehén ami fesztiválokon, koncerteken látható-hallható. A Kistehén MelankÓlikus formáció személyesebb hangvételű, színházi helyszínt kíván, koncertjeinek mások a csúcspontjai, mások a dalok is. És létezik még a Kistehén Minimál, amelyben a Kistehén gitárosa,  bőgőse meg jómagam lépünk fel kávézókban, kisebb helyeken. Játsszuk a Kistehén és a MelankÓlikusok számait is. Szeretek egy szál gitárral zenélni, nagyon jól kijönnek a részletek. Tükrözi ez a mai állapotokat: nem lehet annyit játszani Magyarországon, Budapesten, amennyit szeretnénk. Szeretem a kávéházi zenélést, ahová anyagi és egyéb okok miatt nem lehet a nagyzenekarral menni. Az Ember a fán lemez óta a Kistehén amúgy is elfordult attól a lakodalmas és alternatív zenétől, mint a Szájber gyerek, s amitől sikeres lett. Bennem is lecsengett, elég lett. A MelankÓlikussal értékorientáltabb dolgok felé fordultam. Az vezérel, amit mi szeretnénk csinálni, s nem az, amit a közönség vár. Úgy érzem, feljebb tudtunk lépni, abba az irányba, amelyikről én gondolom, hogy a helyes, előre mutató irány. Összefogottabb, jobban átgondolt zenéről van szó. Érdekes: pont olyankor csinálom ezt, amikor lassan a napi megélhetés is gond, amikor talán nem pont erre lenne igény. Másfél havonta, ha tudunk, nagy koncertet csinálni, mert közönségnek nincs rá pénze. 

– Hány koncertet hoz a három formáció?

– Még mindig csak annyit, hogy a Kistehén iszonyú sok munkával fenntartható hobbizenekar maradhasson. Amit 
csinálunk, alternatív színházi csoporthoz hasonlítható, az előadások bevétele minimális. Inkább küldetés, 
elhivatottság. De ezt az utat kell járnunk, még ha nem fizetik is meg.       

– Ilyen körülmények közé hogyan jönnek össze a külföldi utak? Kétszer turnéztak sikeresen Amerikában…

– Haknijelleggel nem fogunk külföldre menni. Szeptemberben heteket tölthettem Angliában. A legutóbbi lemezünk 
angol verzióját szeretnénk megcsinálni. Erre azért van nagy szükség, hogy bejuthassunk a nemzetközi piacra; 
reméljük, a producerek is össze akarnak kapcsolni bennünket, kicsiket az angolszász kultúrával, de úgy, hogy 
megmaradjon a mi identitásunk, ugyanakkor érthetők is legyünk.

– Még milyen kapcsolatokat építenek?

 – Itthon a Belgával is dolgozunk tavaly ősz óta, januárban volt közös koncertünk, március 27-én lesz a következő 
közös fellépésünk. Közös koncert lesz, ugyanis nem egymás után játszunk: egymás dalait énekeljük, új, közös 
dalokat írunk, izgalmas kihívás. Mindig is izgatott, hogyan dolgozik a Belga, és ez az érdeklődés kölcsönös. Nem 
mellékes, hogy a Belgának nagy közönsége van.      

 – És fellép a Budapest Bárral is…

– Igen, benne vagyok a Budapest Bárban. Voltak időszakok, amikor minden Budapest Bár-koncertet le kellett mondanom. Most is inkább a nagyobbakra megyek. Jó a közösség, szeretem a dalokat. Úgy érzem, „a bár” is egyre igényesebb, progresszívebb muzsika felé tart, ami engem is jobban érdekel. Nagyon jólesik a találkozás, beszélgetés, borozgatás Budapest Bár a zenészeivel.