A miniszterelnök a hegemóniára tör. Gulyás Márton blogíró, filmproducer és színész szerint a politikus kezében tartja a közbeszédet és a propagandának pl. sikerült összemosnia a menekülteket és a terrort. Mint mondja, Magyarország nem diktatúra, az orbánisták másként tartják markukban a nyilvánosságot. Először is szigorúan szervezett médiabirodalmat hoztak létre. Azután az állami hirdetéseket politikai szempontok alapján osztják szét. A legfontosabb azonban, hogy a tájékoztatás mindig a vártnál is inkább jobbra céloz, így offenzívában marad. A kormányfő egyik munkatársa úgy fogalmaz, hogy a cél a polarizálás
A folyamatos támadás a mindenható főnök politikai stílusát tükrözi. Orbán belemegy a csínbe, a siker igazolja. Menekült-ügyben a hivatalos álláspont egyszerű: itt nincs szükség muzulmán migránsokra. A miniszterelnök úgy állítja be magát, mint aki megvédi az országot a külvilággal szemben és csak ráerősít a félelmekre, mármint hogy az uniós tagság korlátozza a szuverenitást és elvárja a modernizálást. A Fideszben úgy látják, hogy ily módon lefékezték a Jobbik felemelkedését. Nagy különbség persze nincs a két párt között abban, hogy mindkettő protekcionista gazdaságpolitikát akar. Gyöngyösi Márton, a Jobbik második embere szerint az igazi eltérés a korrupció megítélésében van.
A Fidesz a hegemónia céljából messzire jutott az elit átalakításában. Orbán bizonyította, hogy tetszése szerint emel fel és ejt oligarchákat, de átrendezték a tudomány és a kultúra vezetését is. A szerzőnek a budafoki szoborparkban az jutott eszébe, hogy a kommunizmus halott ugyan, de a kísértete – a tekintélyelvűség formájában – még mindig bejárja Európát, és Magyarországot is fogva tartja.
A Jobbik elnöke el akarja távolítani a vezetésből a radikálisokat, hogy megerősítse a párt 2. helyét a politikai erősorrendben, miután éppen a menekültválság megtörte a szélsőjobb szárnyalását – írja a Neue Zürcher Zeitung. Mert bár Brüsszelben és más európai fővárosokban bizonyosan horror-forgatókönyvként hat, amit Vona meghirdetett, mégsem megalapozatlan, hogy a Jobbik lehet a Fidesz egyetlen valós kihívója 2018-ban. Eddigi sikereihez hozzájárultak a baloldal belső vitái, de az is, hogy a vezér stratégiaváltást hirdetett meg és igyekszik középre vinni a pártot, jóllehet az a legszélsőségesebbek közé tartozik Európában és még a Le Pen-féle frakció sem akar közösködni vele az Európai Parlamentben.
A távozásra felszólított alelnökök radikális, antiszemita és romaellenes kijelentésekkel vétették észre magukat, de az elképzelés vitatott a párton belül. Ugyanakkor a kiszemelt jelöltek egyike-másika legalább annyira radikális, mint akiknek menniük kell, csak éppen az előbbiek már nyertek választásokat.
Egyébként a Jobbik nyomulása azért tört meg, mert Orbán lefoglalta és ügyesen napirenden tartja a bevándorlás témáját. Vona szerint jobbról próbálja előzni a pártját. Ám mint mondja, ennek a taktikának nem sok esélye van a sikerre, mert azok a választók, akik fogékonyak a kérdésre, továbbra is inkább a Jobbikhoz kötődnek.
A Die Welt cikkének összefoglalója: uniós források szerint a magyaroknak és a többi tagállamnak fizetniük kell, ha nem fogadnak be menekülteket. Egy EU-diplomata úgy nyilatkozott, hogy ha egy tagország nem hajlandó átvenni migránsokat, akkor fel kell készülnie arra, hogy anyagilag mindenképpen ki kell vennie a részét az ellátásból, nem lehetséges a nulla opció. Közben a Bizottság azt igyekszik elérni, hogy a tagok adjanak többet a külső határok védelmére. Mert az már látszik, hogy az előirányzott jó 10 milliárd euró messze nem lesz elegendő.
Brüsszel közben megütközéssel reagált arra, hogy az osztrákok a Brenner lezárásáról szónokolnak, mert a hágó nem egyszerűen egy határátkelő, hanem a népek közötti megértés jelképe.
Idetartozik, hogy Törökország a 72 feltételből több mint 60-at már teljesített, így az EU szerdán megindítja az eljárást a vízummentesség megadására. Uniós források szerint Ankara megtartja vállalásait a menekültek feltartóztatására. Timmermans bizottsági alelnök azonban jelezte, hogy a kedvezményeket fel is lehet függeszteni, ha a törökök a későbbiekben netán eltérnek az ígért irányvonaltól.
A volt bécsi magyar és lengyel nagykövet közös cikkben utasítja vissza a liberálisok EP-frakcióvezetőjének (a Der Standard április 16-i számában megjelent) „vádját”, amely szerint a két ország eltávolodik a jogállamiságtól, sőt az európai integrációt fenyegeti – olvasható a Der Standardban. Szalay-Bobrovniczky Vince és lengyel kollégája Magyarországot illetően úgy válaszol Guy Verhofstadtnak, hogy a kormány Brüsszel, illetve a Velencei Bizottság közbenjárására módosított bizonyos vitatott törvényeken, amit a két testület el is fogadott. Vagyis a mostani vádak mögött csakis ideológiai megfontolások húzódhatnak meg.
A szerzők egyben visszautasítják a liberális politikus felhívását, hogy a NATO ne tartsa meg a nyáron Varsóba tervezett csúcsértekezletét. Merthogy a lengyel kormány azt a programot viszi véghez, amelyhez széles körű felhatalmazást kapott a lakosságtól. Így a lemaradó rétegek érdekében igyekszik pontosítani az alkotmánybíróság jogkörét. A levélírók arra is kitérnek, hogy a két ország valóban sokat nyert az uniós tagsággal, ám ebből nem következik, hogy cserében vissza kellene fognia a szükséges belső reformokat. A nyitásból a Nyugat is profitált, és az uniónak az előrelépés végett elmélyült vitát kell folytatnia a saját jövőjéről. Ebbe azonban nem férnek bele az előítéletek, és az, hogy egyes államokat előre elítéljenek.
(A mai lapszemle forrása, tessék kattintani!)