A „lágy cenzúra” egy olyan fogalom, amely magába foglalja azon tevékenységek körét, amelyek célja a médiatartalom befolyásolása olyan környezetben, amelyben nincsenek törvényes vagy törvényen kívüli korlátozások, nincsen bizonyos tartalmakra vonatkozó direkt cenzúra, a szerkesztőségeket és újságírókat nem fenyegetik fizikai támadások.
A lapkiadók nemzetközi szervezete, a WAN-IFRA az Open Society Foundations együttműködésében évről évre elkészít egy, az egész világra kiterjedő kutatást (Soft Censorship Global Review), amely a lágy cenzúra jelenségét járja körül. A felmérés azt vizsgálja, milyen hatása van a különböző állami eszközöknek (jogi környezet, tartalomszabályozás, piaci szabályozás, állami hirdetések, állami támogatások stb.) a minőségi tartalom előállítására a világ különböző országaiban, és a szerkesztőségekre milyen nyomás nehezedik ezeken az eszközökön keresztül. Az idei kutatásban az egyik részletesen bemutatott ún. fókusz-ország Magyarország, a nemzetközi projektben a magyar partner pedig a Mérték Médiaelemző Műhely volt. A teljes jelentés és az alapjául szolgáló háttéranyagok letölthetőek ide kattintva.
A Mérték jelentése elsősorban a lágy cenzúra pénzügyi aspektusaira koncentrál, mint például a nyomásgyakorlás a hírek befolyásolása céljából, illetve a tágan értelmezett médiakörnyezet, meghatározott médiaszerkesztőségek vagy egyéni újságírók teljesítményének átformálása egyoldalú, átláthatatlan támogatáselosztással, vagy éppen az állami támogatások, segélyek és más pénzügyi eszközök elvonásával.
A lágy cenzúra kiterjedt öncenzúrát válthat ki, mely korlátozza a híradást, miközben fenntartja a médiaszabadság látszatát. A jelentés látókörén túl számtalan nem hivatalos, közvetett cenzúra azonosítható, többek között azok, amelyek kulturális, vallási vagy egyéb szociális normákból és hagyományokból, vagy egyszerű, társadalmi elbeszélésekhez való ragaszkodásból fakadnak, melyek befolyásolják az intézményi és egyéni híradást, és amelyet a különféle nem állami szereplők támogatnak vagy elítélnek – állapítja meg a kutatás.
A jelentés szerint „a független magyar médiát ma lassú fulladás fenyegeti”. Az állam lassan, de biztosan foglyul ejti a magyar sajtót, főleg az úgynevezett lágy cenzúra, elsősorban a pénzügyi befolyásolás eszközeinek segítségével, amelyek hatást gyakorolnak a szerkesztőségek által előállított tartalomra, és a médiavállalkozások gazdasági életképességére is.
A lágy cenzúra folyamata a jelenlegi kormányzat alatt gyorsult fel amiatt, hogy a kormánypártok baráti médiaszerkesztőségek támogatására használják fel az állami hirdetéseket, főként olyanokéra, amelyek élén kormányhoz közeli üzletemberek állnak. A médiatámogatásra szánt állami keretből és más támogatásokból való részesedés jelentős része – mind országos, mind helyi szinten – olyan elfogult elbírálás alapján történik, amely ugyanazon szereplőket részesíti előnyben. A kormányzattal szemben kritikát megfogalmazó vagy az ellenzéki pártokat támogató szerkesztőségek szinte teljes mértékben elesnek az állami hirdetésektől és más támogatásoktól. Ez a gyakorlat pedig veszélyezteti a gazdasági életképességüket és súlyosan torzítja a kereskedelmi médiapiacot – olvasható a jelentésben.
A Mérték emlékeztet: a közszolgálati média átalakítására is sor került, ennek során vált az intézmény a kormány szócsövévé. Az állami média elfoglalása csak része annak a folyamatnak, amelynek során egyre átláthatatlanabb és sok szempontból korrupt módon egy elit uralja el az üzleti és politikai életet.
A szabad, független és plurális média gyengülése elveszi a tájékozódásnak, az információhoz jutásnak azt a lehetőségét az állampolgároktól, amely szükséges ahhoz, hogy az ország politikájával és irányításával kapcsolatban felkészült és érdemi döntést hozhassanak. Ez kifejezetten rossz előjel a magyar demokráciára nézve. Az állami hirdetések elosztásának átláthatóvá tétele és egy független, a médiatámogató állami alapokat irányító és ellenőrző intézmény felállítása még megfordíthatná ezt a nyugtalanító trendet – veti fel a jelentés, hozzátéve: Magyarországnak azt is biztosítania kell, hogy jogszabályai és gyakorlata összhangban áll az Európai Unió azon jogával és szabályozásával, amelyek garantálják a közszolgálati média integritását.
A jelentés főbb megállapításai szerint az állami hirdetések elosztása átláthatatlan és tisztességtelen; alapja az egyes médiavállalkozások politikai hovatartozása, ami a piaci verseny jelentős torzításához vezet.
A hirdetési költések egyoldalú elosztása közvetetten befolyást gyakorol a szerkesztői elvekre, olyan atmoszférát teremtve, amelyben a szerkesztők elfogadják, az újságírók pedig gyakorolják az öncenzúrát.
Az elfogult állami hirdetési megállapodásoknak nyilvánvaló torzító hatása van a médiaügynökségek közötti piaci versenyre – olvasható a jelentésben.
A jelenlegi magyar közmédia-finanszírozás jogi szabályozása és pénzügyi gyakorlata az állam helytelen befolyását eredményezi a közmédia felett, emellett nem áll összhangban az Európai Bizottságnak a közszolgálati média támogatására vonatkozó elvárásaival sem.
Csak egy átlátható és következetes támogatói keret jelenthet a médiaszervezetek számára olyan megbízható bevételforrást, mely képes megerősíteni a média függetlenségét és a médiapluralizmust – írják.
A jelentés a levont következtetések alapján ajánlásokat is megfogalmaz. Ezek szerint az állami hirdetésekre vonatkozó közbeszerzési eljárásokat egyszerűsíteni kell, azoknak a nyilvánosság számára is átlátható, a teljesítésre vonatkozó világos elvárásokra kell épülni, valamint egyértelmű ellenőrzési és beszámolási szabályoknak kell megfeleltetni. Mindezek felett a felügyeletet egy független szervezetnek kell gyakorolnia.
Minden állami támogatást egy független szervezetnek kellene engedélyeznie és folyósítania, átlátható ellenőrzési és beszámolási szabályoknak megfelelően.
Az állam tartalomgyártást támogató és hirdető szerepkörét világosan el kell határolni, ennek átlátható felülvizsgálatát egy független szervre kell bízni; a szerkesztői integritást kifejezetten biztosítani kell.
A médiaszolgáltató csak abban az esetben részesülhet a központi támogatásból, ha rendelkezik szakmai és etikai kódexszel, azok a panaszeljárásaihoz hasonlóan nyilvánosak, és mindezek felügyeletét egy független önszabályozó vagy ahhoz hasonló, az adott iparágat lefedő ernyőszervezet látja el – zárja a Mérték az ajánlások sorát.