„Lengyelország orbanizálása” címmel Paul Lendvai arról ír a Der Standardban, hogy az idei két választási győzelem után Kaczynski pártja levette magáról a mérsékeltség álarcát. Kelet-Európában senki sem csodálta hangosabban a magyar kormányfő választási sikereit és tekintélyuralmi rendszerét, mint a Jog és Igazságosság vezére.

Ezért volt meglepő, hogy februárban a lengyel politikus Varsóban lemondta a tervezett megbeszélést a magyar vezetővel, mert nehezményezte Budapest új keletű oroszbarát irányvonalát. Kettejük viszonyának átmeneti lehűlése ellenére nincs ok kételkedni abban, hogy a lengyelek határozottan a felé az idegengyűlölő, nacionalista szöglet felé menetelnek, amelyben idáig csak Magyarország árválkodott. Orbán Viktor összeférhetetlen civakodóból egyszeriben irányadó lett.

A világsajtó aggódik a lengyel fejlemények miatt, miután három kulcspozíciót is politikailag kétes figurák töltenek be. Őrségváltás van az Alkotmánybíróságon is, a közmédiát egy éven belül a kormány ellenőrzése alá akarják helyezni, a külföldi sajtó befolyását ugyanakkor igyekeznek visszaszorítani. A hatalom intézkedéscsomagja súlyos következményekkel jár majd az EU számára a menekültválság enyhítése ügyében, és ugyancsak megnehezíti az Európai Tanács lengyel elnökének, Tusknak a dolgát.

„Demokrácia és szükségállapot“ című vezércikkében a Merkel-kormányhoz közelálló német konzervatív lap, a Die Welt azt feszegeti, hogy a fenyegetettség idején a szabad társadalmak valóban korlátozni kénytelenek a jogokat, ám kérdés, hogy mennyi kivételes szabályozást lehet elviselni, miután a jelek szerint zökkenőmentes az áttérés a tekintélyelvű kormányzásra.

A párizsi terrortámadásra adott válaszként most a fegyveres védekezés van soron, de nem tudható, meddig tartható ez az állapot anélkül, hogy tönkre tegye a szabad életformát. Amikor az emberek biztonságáról és életéről van szó, melyik párt szállna szembe a kivételes állapottal?

Németországban a szászországi gyökerű Pegida egyre hangosabban mondja, hogy olyan erőskezű vezetőre lenne szükség, mint Putyin, mert ő nem nyitná meg a határokat, viszont brutális erővel reagálna a terrorra.

Ezért nem kell Moszkváig elmenni. Orbán Viktor már jóval a mostani támadások előtt kijelentette, hogy támogatja ugyan a demokráciát, de annak kiigazított változatát, liberalizmus nélkül. Közben egyre több befolyásos vezető szónokol arról, hogy erős államra van szükség, a terhes polgárjogok nélkül. És ha Európa nem zárja le gyorsan a határait, akkor ezek a mind népszerűbb neonacionalisták a nemzeti határokat akarják biztosítani. És ha a szabadság fővárosában, Párizsban a legrosszabb kényszer-üzemmódra kell átállni, az nem sok jót vetít előre a nyílt társadalom szemszögéből. Ha sikert aratnak az antiliberális pártok, sőt, ha újabb terrorakciók történnek, akkor szilárdulna meg csak igazán a tekintélyelvű Putyin-, illetve Orbán-féle állam Európa közepén. 

A vezető német konzervatív lap, a Frankfurter Allgemeine azt tanácsolja, hogy Európa figyeljen oda Argentínára, mert ott éppen leváltják a populizmust, ezért a választás jelentősége túlmegy Dél-Amerikán. Az ország a múlt 12 évben a baloldali populizmus kísérleti terepének számított, arrafelé mindent megkérdőjeleztek, ami fontosnak számít a liberális világrendben, így a szabad vállalkozást, a nyilvános viták sokszínűségét, a sajtó és az igazságszolgáltatás függetlenségét.

Nem volt diktatúra, de a demokrácia intézményei a politikai kultúrával együtt súlyos károkat szenvedtek. Kirchner elnök asszonynak most valószínűleg elsősorban azért kell távoznia, mert a gazdaság lefelé tart, de az ország egyúttal esélyt teremtett magának arra, hogy visszaállítsa a demokráciát…

 
A Neue Zürcher Zeitung írja: Kelet-Európában ellenszélbe került a külföldi kézben lévő sajtó. A kijelölt lengyel kulturális miniszter jelezte, hogy vissza akarják szorítani az idegen tulajdonban található orgánumokat, ami beleillik a trendbe a régión belül, miután egy sor kormány igyekszik visszatérni a nemzetállamhoz. Lengyelország szeretné visszavásárolni a nagyobb külföldi kiadók érdekeltségeit, illetve saját lapokat megjelentetni.

Magyarországon a reklámadó miatt viszályba keveredett RTL-Klub és a hatalom, amely a végén az uniós Bizottság nyomására visszakozott.

Oroszországban már meghúzták a csavarokat, úgy hogy a Springer ki is vonult. De a térségben oligarchák is pozíciókat szereztek a médiában, szorosan összefonódva a politikai hatalommal. A Ringier és az Axel Springer közös lengyelországi cége mindenesetre bízik abban, hogy az ország az unió tagjaként megtartja a demokrácia és a szabad piacgazdaság elveit, ideértve a szólás- és sajtószabadságot. A Ringier szóvivője úgy nyilatkozott, hogy Magyarországon és Szerbiában pl. a kormányváltás után segítettek eloszlatni az aggályokat a hatalom új gazdáival folytatott személyes tárgyalások. 

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!