A múlt év a hazai mérések történetében az ózonban egyik leggazdagabb esztendő volt, ugyanakkor az északi sarki ózonlyuk vészesen megnőtt, amit a magyarországi mérések is megerősítettek.

1994 óta szeptember 16. az ózon világnapja (International Day for the Preservation of the Ozone Layer). Az ENSZ a Föld körüli ózonréteg védelmére létrehozott, 1987-ben 46 ország által aláírt Montreali Jegyzőkönyvre való emlékezés jelölte ki ezt a napot. Mára csaknem 200 ország csatlakozott hozzá, köztük Magyarország 1989-ben.

A legnagyobb mennyiségben a sztatoszférában található légköri ózonnak köszönhető, hogy létezik élet a szárazföldeken, mivel az ózon atomfizikai tulajdonságai következtében elnyeli az élővilágra halálos ultraibolya-sugárzás jórészét. Ez a természetes védőrendszer megsérült, amikor az iparban széles körben (hűtőtartályok hűtőközegeként, oldószerként, habosítóként, dezodorok hajtógázaként stb.) alkalmazott freonok (halogénezett szénhidrogének) nagyobb mennyiségben kezdtek feljutni a sztratoszférába. A légköri ózon leglátványosabban a 70-es, a 80-as években és a 90-es évek első felében csökkent a legerősebben, és a világméretű csökkenés mellett az Antarktisz fölött minden kora tavasszal megjelenő ózonlyuk is kialakult. A jelenség felismerése arra késztette a fejlett országokat, hogy egyezményben korlátozzák az ózont lebontó halogénezett vegyületek alkalmazását, illetőleg megegyezzenek, hogy egy bizonyos (minden országban a nemzetgazdaság anyagi lehetőségeihez mért) ütemezéssel megszüntetik ezeknek az anyagoknak a gyártását, kereskedelmét és használatát. A kezdetben meghatározott ütemezést a későbbi egyezményekben többször szigorították.

Napjainkban, úgy tűnik föl, kimondható: az emberiség összefogása sikeresnek bizonyult, mert mind hazánkban, az Országos Meteorológiai Szolgálat méréseinek, és mind a világ számos országában végzett mérések eredménye szerint az ózonréteg regenerációja megkezdődött. A légköri ózon csökkenése a 90-es évek második felében megállt, és azóta növekszik.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat 1969 óta végzi a légkör ózontartalmának nagypontosságú mérését. A mérési adatok azt mutatják, hogy a 90-es évek első felében tapasztalt drasztikus ózoncsökkenés az évtized végére fokozatosan növekedésbe ment át, amely azóta is tart. 2010 az ózonban egyik leggazdagabb esztendő volt a hazai mérések történetében.

Szem előtt kell tartanunk azonban, hogy a veszély még nem szűnt meg a bíztató jelek ellenére, a folyamat hosszú. Erre legjobb példa, hogy az antarktiszi ózonlyuknál jóval gyengébb északi sarki ózonlyuk épp ez év tavaszán volt a legerősebb eddigi története során, amelynek hatása a hazai mérési adatokban is megfigyelhető: március elejétől több, mint egy hónapig állt fenn elég nagy ózonhiány Magyarország felett, amely időtartam példátlan ebben az évtizedben.

Nem kizárt, hogy ilyen és ehhez hasonló jelenségekkel még szembe kell néznünk a jövőben is, ugyanis az ózonkárosító vegyületek rendkívül hosszú ideig képesek a sztratoszférában maradni, így ipari felhasználásuk megszűntetése után sok évtizeddel fog csak megszűnni a hatásuk a sztratoszféra fizikai-kémiai folyamataira. A számítások szerint, ha egyéb tényező nem szól közbe, az ózonréteg teljes regenerációja e század végére várható.