Kiskunhalas legfontosabb terméke mégis a világhíres halasi csipke. Nem is értik Gyovai István polgármester vendégei, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége turisztikai és gasztronómiai szakosztályának tagjai, hogy a város határában miért csak a szőlőjét és a borát hirdeti a település, amikor az itteni csipke világszám! A brüsszeli és velencei csipkék méltó versenytársa immár a 111 éve nagybetűvel írott Halasi Csipke, amit kizárólag kézimunkával varrnak, nem vernek. A múzeumként működő Csipkeházban Kiliti Zsuzsanna igazgató kalauzolt. A csipkevarrás hazánkban a 17. század óta hagyomány, de a Halasi Csipke új fejezetet nyitott a csipketörténelemben, amikor Dékáni Árpád (1861–1931), halasi gimnáziumi rajztanár eredeti magyar mintákkal gazdagította a helyi ipart. Munkáit 1902-ben bemutatta az Iparművészeti Társulatnak. Pályázata aranyérmet nyert, majd az 1904-i világkiállításon, St. Louisban óriási sikert aratott vele. Terveit egy helyi szegény fehérnemű-varrónő, Markovics Mária (1875–1954) valósította meg. Az öltések 60-féle változatával dolgozta ki a halasi technikát. A mai napig így készítik az 1935-ben épült Csipkeházban, a speciális megvilágítású épületben dolgozó nők, akik egyedülálló, nemzetközileg elismert termékeket alkotnak.
Kezdetben síkos selyemszállal dolgoztak, ma könnyebben kezelhető, leheletfinom pamutcérnával. A kontúrozó először elkészíti a mintát, azután több napos-hetes, hónapos-éves (!) munkával készül el az alkotás; az apró (2–3 cmátmérőjű) dísztárgyak 4–5 órás varrással. Egy 50 centi átmérőjű terítőhöz viszont akár 4500–5000 munkaóra szükséges. Az ára is ennek megfelelő!
A Halasi Csipke a magyar diplomáciai élet fontos szereplője a herendi és a Zsolnay-porcelánok mellett. Állami ajándékként a diplomáciai protokoll-listákon szerepel. Az idén a miniszterelnökség nagyobb tétel megvásárlásával segítette a csipkevarrók bérének rendezését.
Turistaprogramokat szerveznek ugyan a város más látnivalóihoz is, de – a jó bornak is kell a cégér alapon – hálásak a helyiek, ha időről-időre hírt ad a csipkéről a sajtó. E termék kereskedelmi forgalma ugyanis csekély. A varrónők főleg megrendelésre dolgoznak.Mészáros Évadivattervező ötletei alapján 2005 óta új palettával bővült a Halasi Csipke-család: karikagyűrűt, fejdíszt, apró dísztárgyat, ékszert, kitűzőt, gallért is varrnak belőle. A szépségük verhetetlen!
Tavaly az Iparművészeti Múzeum a csipke 110. évfordulóját nagy kiállítással ünnepelte. Az utazó kiállítás sok külföldi helyszínt meghódított. A Csipkemúzeum a hét minden napján 9–12 és 13–16 óra között látogatható, de január 1-jétől március 15-ig a hétvégeken zárva tart.
A Halasi Csipke évek óta kitartóan várja, hogy feliratkozhasson az UNESCO szellemi világörökségeinek listájára meg a hivatalos hungarikumok közé. Érthetetlen, hogy miért nem szerepel legalább ez utóbbiak sorában.
A város másik nevezetessége a Kiskunhalasi Lovasbandérium. Rózsahegyi Róbert, a kiképzőbázis elnöke elmondta: a lovas hagyomány mindig fontos szerepet játszott a hazai mezőgazdaságban és a hadviselésben. Ennek felélesztésére 1997 májusában tizenketten megalapították a bandériumot azzal a céllal, hogy a felnőtt- és a gyereklovagoltatást oktassák, bevezessék a lovasterápiát, a tereplovaglást, a huszár-bemutatókat és a díszőrség kiállítását. (A bandérium címeres zászló alatt hadba vonuló katonai alakulat, zászlóalj volt –az olaszbanderia, azaz zászló szó után; a nápolyi származású Károly Róbert rendelte el a bandériumok fölállítását.) Kiskunhalasi kései követőik feladatuknak tekintik, hogy rendszeresen részt vegyenek katonai hagyományőrző programokon, valamint hazai és nemzetközi bajnokságokon. Sikereiket bizonyítja a bajnokok falán olvasható 195 név, köztük fogathajtók, díjugratók, pusztafogatos versenyzők vannak. Tetemes európai uniós támogatással most épült a hatalmas fedett lovarda, amelyben spanyol mintára bemutatókat szeretnének tartani. A telepen van külön lovas-rendőr kiképzés, és itt gyakorlatoznak a huszárok a bájos női huszárokkal együtt.
És még mindig történelem: a jászkun lovassereg a 18. század közepi redemptio (megváltás) után egy század lovas huszárt állított ki Mária Terézia testőrségébe. A hagyomány feltámasztására ma ugyanabban az ezüsttel kivarrt kék ruhában szerepelnek az ünnepségeken. Állnak még a 110 éves, ma már műemlék istállók is – 150 ló számára kibővítve.
Kiskunhalas turisztikai vonzerejéhez hozzájárul a Halasthermál háromcsillagos kempinggel, hat medencével és gyógyászati részleggel. A fürdő egész évben üzemel, jódos, alkáli-hidrogénkarbonátos ásványvizét Éppen harminc évvel ezelőtt nyilvánították gyógyvízzé. Alkalmas mozgásszervi elváltozások, idült gyulladásos és nőgyógyászati betegségek kezelésére, valamint törések utáni rehabilitációra. Ötféle kezelés vehető igénybe OEP-támogatással. A főszezonban a kemping és a fürdőszobás-konyhás faházak lakói többnyire nyugat-európai (holland és német) turisták. Üzemeltetői újabb termálkút fúrását tervezik – a beruházás legalább 100 millióba kerülne, ám a fürdő jelenleg évi 30 millió forintos ráfizetéssel működik.
A Csipke Városközpont megújulása először a városháza részleges rekonstrukciójával kezdődik. Az 1758-ból származó földszintes, majd 1833–34-ben emelettel bővített városházát 1906-ban (Hikisch Rezső és Kotál Henrik tervei alapján) magyaros motívumokkal szecesszióssá alakították. Több funkciót fog ellátni: mozi, színház, vendéglő, szálloda, boltok és Tourinform-iroda kap helyet az épületszárnyakban. Megújulnak a környezet gyalogos és zöld felületei, autó- és kerékpárutak, lesz díszburkolat, esti kivilágítás, újabb kerékpártároló.
A városban csupán egyetlen szálloda működik, a 150 személyes Csipke Szálló, ami persze a helyi fesztiválok idején kevés még akkor is, ha a magánszállások, panziók és kempingek is segítenek a vendég(el)látásban.
A turisztikai rendezvények közül kiemelkednek az április végi nemzetközi csipkefesztivál, a szintén áprilisi gulyásfesztivál, a lovas díjugrató- és fogathajtó versenyek, május első hetében a kulturális eseményekben bővelkedő város napját tartják. Ősszel a szüreti hétvégéket Márton- és András-napi búcsúk, kunsági bornapok, halászléfőzés, bejgli- és forraltbor-napok színesítik.
Turisztikai látnivaló van még bőven: az 1861-ből származó, Sáfrik-féle műemlék szélmalom, a Csillagvizsgáló, a Thorma János Múzeum, a környék homokbuckái és jellegzetes növényzetük.
A Sóstó Csárda 150 esztendős, szép udvarházában, a halasi horgásztó mellett bárki jóllakhat a helyi specialitással. Az 1985 óta országosan védett műemlék épület udvarán álló nagy búboskemence egyben látványkonyha is. A leghíresebb helyi étel, a körömpörkölt savanyú májjal és savanyított hagymával Sós Dezső mesterszakács alkotása. A jó étvágyat megalapozó pálinkakínálatról a Szekeres Főzde, a jóféle helyi borokról a Szőke Pincészet gondoskodik. Vegetáriánus vendégre – mint a magyar vidék többi éttermében – itt sem számítanak. Azért, hogy a hústól idegenkedők sem álljanak föl korgó gyomorral az asztaltól, rántott sajt, rántott gomba szerepel az étlapon, és ha valaki kéri, tálalnak neki roston sült gombafejeket brokkolival tűzdelt, tökéletesen íztelen fehér rizzsel.
A műemlék csárda alkalmas nagy rendezvények megtartására is, kívánságra cigány (és nem roma)zenével. Itt nem évi egy, hanem havi három torkosnapot tartanak, azaz fél áron lehet étkezni: szerdánként a tésztafélékből, csütörtökön az étlapon kijelölt fogásokból, pénteken a halakból.
A nem pusztán betérő vendégeket angol stílusú,kedves kismotel várja egész évben 16 két-háromágyas szobával, zárt parkolóval. A nagy, halasi gulyásfesztivál idején a kemping akár 500 személyt is befogad.
Kiskunhalas kiemelkedő látványossága a most renoválás alatt álló Sáfrik-féle, 1860-ban felállított, majd 1901-ben átalakított szélmalom. Aki viszont a másik halasi értéket, a Thorma János Múzeumot is szeretné megtekinteni – mert érdemes ám! – az legalább két napra utazzék a magyar csipke fővárosába! Nem fog csalódni.
(A szerző felvételei.)