Az első a harcos demonstrációk módszere lenne, a második értelmében a szövetségi kormányzattal szemben az egyes államok, illetve a helyi önkormányzatok megszilárdításával kellene foglalkozni, a harmadik megoldás pedig – amely mellett a szerző végül is leteszi a garast – az lenne, hogy mivel ez az adminisztráció aligha fogja kitölteni a teljes idejét, tisztességes közszolgák új nemzedékének kell majd helyreállítania a jogszerű viszonyok tiszteletét.

Brooks felhívja a figyelmet arra, hogy a jogállamiság értéke legalább akkora jelentőséggel bír az amerikai közgondolkodásban, mint a szabadság értéke. Ennek alátámasztására felidézi azt az anekdotát, hogy az alapító atyák némelyike azt szerette volna, ha az Egyesült Államok nagypecsétjén Mózest is megörökítik – és nem azért, mert Mózes kivezette népét a rabságból, ez volt a könnyebbik feladat, hanem azért, mert törvények közé igazította életét.

A The New York Times cikkének egyik elejtett mellékmondata Magyarországot is említi, amikor a Donald Trump által megtestesített veszélyeket ecsetelve arról szól: „nehéz elképzelni, hogy Amerika teljesen a fasizmus felé fordul, de az lehetséges, hogy egyfajta «elnyomó jellegű kleptokrácia» felé csúszik el, mint amilyen rezsim irányítja ma Magyarországot, a Fülöp-szigeteket, Venezuelát és Lengyelországot”. A represszív kleptokrácia jellemzőit – mint arra a New York Times szerzője utal – az Atlantic című folyóirat legfrissebb számában David Frum írja le részletesen.

Magyarország a The Washington Post hasábjain is helyet kapott. A lap munkatársa, Rick Noack írása Ásotthalomról szól, „Egy magyar falu hadat üzen a muszlim bevándorlásnak” címmel. A cikkből kiderül, hogy a település a homoszexualitást is tilalmi listára tette.

A Politico című amerikai lap és hírportál európai kiadásának egyik cikke azzal foglalkozik, hogy az Európai Bizottság vesztésre áll Lengyelország ellen a jogállamiság ügyében vívott harcában. A brüsszeli végrehajtó testület eljárást kezdeményezett Varsóval szemben az alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálása miatt. Az eljárás fő szorgalmazója a holland szociáldemokrata Frans Timmermans, a brüsszeli bizottság első alelnöke. Mára azonban a Politico értesülései szerint kiderült, hogy a biztosok egy része, valamint számos tagállam ellenzi a jobboldali varsói kormány megfegyelmezését, esetleges szankciókkal sújtását. Egy közép-európai tagország egyik magas rangú tisztségviselője azt mondta a Politicónak, hogy a Bizottság nagyon rosszul kezelte az ügyet, fogalma sincs arról, hogyan érvényesítse törekvéseit.

Varsóról leperegtek Brüsszel felszólításai, és – írja a Politico – kevés tagország hajlik arra, hogy nekimenjenek Lengyelországnak, az EU hatodik legnagyobb gazdaságának, olyan időkben, amikor az uniót belső válság és bizonytalanság jellemzi.

Az, hogy Lengyelországot és Magyarországot az európai sajtó jó része problémás országként könyvelte el, számos cikkben kimutatható. Európai értelemben vett jogállam marad-e az alkotmánymódosítás után Törökország, amellyel az Európai Uniónak fontos megállapodása van a menekülthullám távol tartását illetően? – ezt a kérdést tette fel például a francia baloldali Libération brüsszeli tudósítója a Robert Schuman alapítvány tisztségviselőjének, Charles de Marcillynak. A válasz az, hogy a törökök az alkotmánymódosítással formális értelemben nem lépik át a vörös vonalat. Charles de Marcilly ennek kapcsán kitér arra, hogy a jogállamiság kérdését súlyos aggodalmak övezik az unióban, miként azt Lengyelország vagy Magyarország példája is mutatja.

A Handelsblatt című, német üzleti körökben alapvető információforrásnak számító lap Orbán fellép a külföldi cégek ellen címmel közölt írást még a tegnapi számában. A cikk az «igazi csíki sör» gyártója és a holland Heineken közötti vitával, illetve a budapesti 4-es metró ügyében az OLAF által készített jelentéssel kapcsolatban azt írta: Orbán Viktor „jobboldali populista” kormánya „ismét külföldi nagyvállalatokat vett célkeresztbe, hogy politikai erőt mutasson”, amitől a 2018-as parlamenti választásokra tekintve támogatottságának növekedését reméli.

A külföldi befektetők körében a Handelsblatt szerint „erősödik az aggodalom” amiatt, hogy a kormány keményebben lép fel velük szemben. A német gazdaság egyik meg nem nevezett budapesti képviselőjét idézve a lap kiemelte, hogy a kormány „átállt a kampányüzemmódra”, és nem folytat „átlátható párbeszédet”. Ezért a külföldi cégek a választási kampány közeledtével „további meglepetésekre” számítanak.