A három szervezet elemzésének lényegi megállapításai a következők:
1. Ellentétben a kormányzati kommunikációval, a jelentés összességében az alaptörvénynek nem dicséretét, hanem átfogó bírálatát adja. A bizottság jelentése komoly szakmai kritikát fogalmaz meg az Alaptörvény elfogadásának körülményeiről, és olyan súlyos tartalmi kifogásokat emel, amelyek csak az alaptörvény módosításával orvosolhatók.
2. Ellentétben a kormány képviselőiének állításaival, a jelentés nem értelmezi rosszhiszeműen az alaptörvényt. A diplomatikus elemzés helyenként szelíd rábeszéléssel ajánlja az európai követelményeket a kormány figyelmébe. A normaszöveg kétértelműsége vagy hiányossága esetén a Velencei Bizottság többször a jóindulatú értelmezésből indul ki, így jár el az abortusz vagy a szekularizáció kérdésében is. Azért pedig a kritikák megfogalmazója nem kárhoztatható, hogy rámutat: az alaptörvény egyes rendelkezéseinek vannak elfogadhatatlan olvasatai is.
3. Ellentétben a kormányzat álláspontjával, a Jelentés egyértelművé teszi, hogy az slaptörvény számos pontja veszélyezteti a demokratikus berendezkedést. Ilyen például az alkotmánybíróság hatáskör-korlátozásának fenntartása; az alapjogok korlátozására irányadó új szabályozás, a kétharmados törvények rendszere, amely a jelenlegi kormány adó-és társadalompolitikai döntéseit betonozzák be; vagy a költségvetés parlamenti elfogadásának antidemokratikus akadályozása a Költségvetési Tanács által.
A civil szervezetek elemzése amellett, hogy a Jelentés ismertetésével európai tükröt tart a kormányzatnak, az alaptörvényt a rendszerváltást követő magyar alkotmányos gyakorlat fényében is vizsgálja, és ennek alapján néhol a Velencei Bizottságnál is kritikusabb álláspontot fogalmaz meg róla. Az elemzés itt letölthető.