Az odavalósiak közül sokan omladozó házakban, viskókban laknak, munkájuk jellemzően nincs, pénzkereseti lehetőségük legfeljebb az idénymunka a földeken, vagy korlátozott számban a közmunkaprogram, ezen kívül guberálásból élnek. A térségben a kaposvári egyházmegye már számos módon igyekezett segíteni a társadalmi felzárkózás többféle formáját, a hitéleti kereteken belül és az oktatás-nevelés területén is, hiszen az ottaniak számára nem egyszerű sem az iskolákba eljutás, sem pedig az alapvető ismeretek elsajátítása. Az egyházmegye a lehetőségeihez mérten a környék rászoruló lakosainak szociális körülményeit is igyekszik folyamatosan javítani, így már több tucat nincstelennek tudtak munkát, lakhatást adni.
Csakhogy az itt lakók zömének továbbra is probléma a legalább napi egyszeri meleg étkezés megoldása, hiszen az is, aki bérből, fizetésből él olyan minimális keresethez jut, amiből nem futja minden nap meleg ételre a családnak. Számukra a napi egy tál meleg étel akkora segítség, hogy ha egész évben az ebédre fordítandó pénzt megtakarítják, abból a teljes télre való tüzelőt meg tudják vásárolni.
A Baptista Szeretetszolgálat és a kaposvári egyházmegye által működtetetendő mobil ételosztó jármű – amihez a támogatást az EMMI szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkársága adta – bevethető a legelmaradottabb területeken. Úgy képes a népkonyhai szolgáltatásra, hogy nem kell hozzá egyéb infrastruktúra: kész étellel kell feltöltve, a népegészségügyi előírások szerint dolgozhat. Ekképen minden munkanap rászorulók, nincstelenek, a létminimum alatt élők százai juthatnak legalább egy tál meleg ételhez.
A napi egy tál meleg étel a somogysárdi általános iskola konyháján készül. Az üzemeltető, amely a népkonyha jellegű szolgáltatás megvalósulásánál koordináló szerepet is betölt, már nyolc helybélinek adott munkát, ami a környéken szintén fontos, hiszen aki akar dolgozni, helyben nagyon ritkán talál bér formájában fizető munkát. Kialakulóban van a helyi önkormányzatokkal az együttműködés, amely szerint a konyha a helyben, a közmunka-programban foglalkoztatottakkal megművelt önkormányzati földeken termelt zöldségeket megvásárolja, így az önkormányzatoknak kiszámítható többletforrás a népkonyha működése.
A szerk. megj.: A Baptista Szeretetszolgálattól kapott, már-már hihetetlennek tetsző fenti információ hitelességét firtatván jutott el szerkesztőségünk ügyeletes munkatársa az egyik érintett térség illetékes állami tisztségviselőjéhez, megerősítendő: valóban akkora-e a szegénység, elesettség, rászorultság a felsorolt helységekben.
Igen, akkora, sőt, helyenként még félelmetesebb a helyzet, még nagyobb a nyomor, a kilátástalanság, a reménytelenség és a tudatlanság. Vannak családok, amelyek már annyira a lét peremére sodródtak, hogy jóformán megoldhatatlan feladatnak látszik visszakapaszkodásuk a társadalomba.
Miközben csak tisztelettel írhatunk a baptisták és katolikusok segítő igyekezetéről, le kell szögeznünk: szerfölött kevésnek tetszik az emberminisztérium juttatása, a mobil ételosztó jármű. Egyszerűen hihetetlen, hogy nincs a magyar költségvetésben a jelenleginél több pénz az ország nagy mélységbe zuhant, éhező, tengődő állampolgárai megsegítésére, fölemelésére.
Nem igaz, hogy nem lehetne fölföggeszteni, prolongálni a társadalom többsége által kezdettől kritizált, fölöslegesnek tartott stadion-programokat, egyetlen ember mániájának a mindenáron történő megvalósítását.
Nem igaz, hogy az európai uniós pályázatokból beáramló tengernyi pénzt csak főterekre, szobrokra, szökőkutakra és hasoló presztízsberuházásokra lehet költeni, de arra a legkevésbé, hogy „az ember”, „a polgár”, „a keményen dogozó kisember” méltó körülmények között élhessen a saját hazájában.
Ébredj már, társadalom, itt valami nagyon nincs rendjén!
