Magyarország, hol vagy?

Csavargó, helyét nem lelő. Gyermeknek nyughatatlan, felnőttként agresszív.  Eddig itthon osztogatta a pofont, mostanában már érte megy. Talán most is a balhét keresi. Gyakorlott, eddig mindig megtalálta. A szomszédok szerint, vendégeket vár, elébük siet az állomásra, a reptérre. Egyszerre reménykedik és csalatkozik. A pesti Blahán kígyózott a sor kajaosztáskor, hozzá meg senki nem érkezik. Nehéz az élet.

Születésnapra készül az ország, más postások máshova, sok meghívót kézbesítettek. De a meghívottak helyett a lemondások érkeznek. Talán ezért sincs itthon a házigazda. Az utcákat járja, és újságolja, hogy nagy buli lesz, fontos vendégekkel. Aki tud, jöjjön! Megmutatjuk, ígéri a gazda, mert a nagy dolgokat szereti többes szám első személyben közölni.

Ennél jobban már csak az énnel kezdődő kinyilatkoztatásokat kedveli. A postásnak például úgy mondaná: én most nem vagyok otthon, és ha nem vagyok otthon, akkor üres az ország. Talán azt is megkérdezné a postástól, hogy ők jönnek-e az ünnepségre. Szívesen lát mindenkit, mindent megmutat, még a frissen felhúzott kerítést is. A postás, ha találkoznának, boldogan ígérné, hogy jönnének. A vidéki rokonság úgy is kíváncsi az állatkertre, a kék metró is füstöl időnként, ennyi látványosságot ki nem hagynának.

Sajnos, az ország nincs otthon, a postással nem beszélhet, de a sarki kocsmában mindig meghallgatják. Ha nagyon belemerül, akkor a tulaj rázárja az ajtót, lehúzza a redőnyt, hadd készüljön a kedves vendég. Talán lesz neki még egy élete. Magányában az ország, a poharához vagy az üvegéhez beszél, de legjobban a hordók között érzi magát. Azoknak úgy szónokol, hogy a dongák szétfeszülnek a megtiszteltetéstől.

Főként a múltjáról szeret beszélni. Egyszer ellopták tőle, de meglett, azóta vigyáz rá, mint a kutyasétáltató a járdára: a szar dolgokat zacskóba! A mostani ünnepre nekifeszül. Kerek a szám: 60, ha pedagógus lenne, már küldhetné is nyugdíjba. A korábbi jubileumokból mindig hiányzott valami. Időbe telt, míg rájött: rossz szerepet kapott. Ő ünnepelt akar lenni, nem ünneplő.

Egyébként sincs szerencséje ezekkel a megemlékezésekkel. Kezdetben évente hirdette az újrakezdést, aztán minden maradt a régiben. A neves évfordulókat pedig beárnyékolta a foci: a tízediknél a brazilok legyőzésén, a huszonötödiknél Puskás Öcsi hazalátogatásán merengett mindenki, az ötvenest pedig szétfütyülték a rigók.

Most sem jók az előjelek, de egy dolog biztató: a buliról, a Népszabadság nem fog tudósítani.