Tíz évvel ezelőtt létrehozta Trendax nevű cégét, mely hivatalosan egy tőzsdei kereskedőprogramot fejlesztett: huszonöt százalékos nyereséget kínált azoknak, akik erre a módszerre bízták befektetéseiket. Ám a cégnek nem volt engedélye tőzsdei kereskedelemre, sőt az egész vállalat csupán egy postafiókból állt. Dotcom végül ezt is megúszta, mint az előző átveréseit. 2005-ben megalapította valódi aranybányáját, a MegaUploadot.

A cyberlocker-biznisz

Akkoriban jelentek meg a MegaUploadhoz hasonló, egyszerű, feltöltésre-megosztásra-letöltésre szolgáló cyberlocker-oldalak, mint a Rapidshare, a Hotfile, a Fileserve, így minimális konkurencia ellenében kellett felfuttatnia az oldalt. Az oldal működéséhez egy hatalmas tárkapacitású és sávszélességű központ szükséges csupán – a használók oda tölthetik fel és onnan tölthetik le megosztott tartalmaikat. Bár a fenntartása igen költséges az oldalnak, használata nagyon egyszerű: egyetlen kattintással elintézhető minden fel- és letöltés.

Dotcom számára a havi díjas letöltések mellett más anyagi lehetőségeket is nyújtott az oldal (és annak egyszerűsége): reklámokkal lehetett megtűzdelni, illetve prémiumfizetési rendszert kidolgozni, mely a használók számára extra szolgáltatásokat nyújtott (például az átlagosnál gyorsabb letöltéseket vagy nagyobb tárhelyet).

Gyorsan bárhonnan, bárki számára elérhető online tárolóvá vált a MegaUpload, amelyre a legszemélyesebb adatokat, fényképeket és családi videókat is fel lehetett tölteni, hogy azokat remélhetőleg egy életre biztonságban tudhassák a használók. Az oldal rendkívül használóbarát módon, mindenek felett kényelmesen működött.

Most januárban azonban az aranybánya sikertörténete megszakadt: a doménnevet a hatóság lefoglalta, Dotcomra pedig egy kommandós csapat törte rá az ajtót: egy levágott csövű shotgunnal a kezében a várta a hatóság embereit. (Csak hónapok kérdése, hogy mikor készül a történetből egy hollywoodi kasszasiker.)

De miben bűnös a MegaUpload?

Végül az FBI állította le a mostanra már a világ egyik legnagyobb fájlcserélő oldalának számító MegaUploadot. Az ügyészség 500 millió dollárra állapította meg az oldal által okozott kárt a szerző jogok megsértése miatt.

Az Egyesült Államokban ez az egyik legnagyobb szerzői jogok megsértésére vonatkozó bűncselekmény, ugyanis az ügyészség szerint az oldal üzemeltetői bátorították a használókat arra, hogy szerzői joggal ellátott adatokat töltsenek fel az oldalra, amihez utána szabadon bárki hozzáférhet. A vád azonban nem áll meg ebben az egy pontban, Dotcomék bűnlajstromán szerepel még a pénzmosás és bűnszövetkezet felállítása is.

A botrány kiindulópontja egy új törvénytervezet, a SOPA (Stop Online Piracy Act) volt. A SOPA a szórakoztatóipari produktumokkal foglalkozó weboldalakra irányuló korlátlan cenzúrázási lehetőséget adott volna az illetékes szerveknek, így a nekik nem tetsző oldalakat egy csettintésre pénzügyileg tönkre tehették volna, ám január 18-án világszerte több ezer weboldal elsötétülve tüntetett a törvénytervezet kapcsán – sikeresen. Ennek hatására számos képviselő visszalépett a törvény megszavazásától.

Mindezek ellenére a MegaUpload körül kialakult botrány mégis jól demonstrálja, hogy a SOPA törvénybe állítása nélkül is radikálisan fel tud, és fel is lép az amerikai hatóság a szerzői jogok megsértői ellen.

Ötszázmillió dollár, azaz 112 milliárd forint

A Megaupload által okozott felbecsült kár tehát ötszázmillió dollárra, avagy nagyjából 112 milliárd forintra rúg, míg a bezárás miatt érintett használók száma eléri az 50 milliót. A használók által feltöltött adatokat tároló Carpathia Hosting és a Cogent Communications Group bejelentett: két hét haladékot ad a kormányzat meggyőzésére, hogy a jelenleg zárolt adatokat letölthessék a használók.

Nyilvánvaló, hogy a feltöltött tartalmak nagy része warez, mégis az 50 millió használó jórésze rendeltetésszerűen használta a site-ot, és a tárolt adatok között bőven találhatóak személyes adatok, fényképek, dokumentumok, saját mentések.

Gondoljunk csak bele, hogy fizetünk egy szolgáltatásért, ami nem hogy egyik napról a másikra megszűnik, hanem még ki-/vissza sem adja a saját tulajdonunkat. A kormánynak muszáj lesz ez ügyben lépnie valamit, nyilatkozta Ira Rothkins, a MegaUploadot képviselő ügyvéd, hiszen szerinte az 50 millió használó akaratát nem hagyhatják figyelmen kívül.

Kérdés: valójában kik is az ügyben a felelősek? Az a cég, amelyik a szolgáltatást nyújtja? Az internetszolgáltató, aki a tárhelyet és a sávszélességet adta? Vagy azok a használók, akik illegális adatokat tároltak a bérelt tárhelyükön, nem rendeltetésszerűen használva a szolgáltatást?

Kim Dotcom letartóztatása és a MegaUpload oldal bezárása után több hasonló cyberlocker lépett. Például a FileSonic online fájltároló szolgáltatás üzemeltetője elővigyázatosságból gyorsan letiltotta a használók közötti fájlmegosztást, vagyis ezentúl mindenki csak saját fájljait érheti el. A cég kijelentette, hogy ezentúl zéró toleranciát alkalmaz minden olyan tartalom kapcsán, ami sérti a szerzői jogokat. Egy bannert is elhelyeztek az oldalon, mely figyelmeztet az új korlátozásokra: „A FileSonic szolgáltatása a továbbiakban csak olyan fájlok feltöltésére és letöltésére szolgál, amit saját magad töltöttél fel.”

Hogyan tovább?

Az illegális fájlcsere sok évtizedes történelmében ez a botrány mindössze egy rövid fejezet, a MegaUpload körül kialakult botrány tökéletes példa és intő jel, hogy személyes adatainkat milyen könnyű ismeretlen, kockázatos szolgáltatóra bízni.

Jóhiszemű használók milliói bízhatják adataikat egy ismeretlen felhőszolgáltatóra, ahol azok a – fogalmazzunk úgy – rossz szomszédság miatt végveszélybe kerülhetnek. A MegaUploadra illegálisan feltöltött filmek mellett a családi videók is ugyanúgy elvesztek, ráadásul az előfizető bármilyen előzetes értesítése nélkül. Hiszen aki nem mozog warez-körökben és nincs tisztában egy fájlokat előfizetési díjért tároló felhő kétes hírnevével, miből gondolhatná, hogy a kedvenc szolgáltatója minden adatával együtt egyik pillanatról a másikra megszűnik létezni?