A szélsőséges jobbos populisták ma is meglovagolják a világgazdaságban mutatkozó lassulást. És a globalizáció előnyeiből aránytalanul nagymértékben részesül egy pár, egymással hálózati kapcsolatban álló ember. Ebből az következik, hogy a tömegek dühösek, bizalmatlanok és ellenségesek a davosi fiúkkal és nyilvánvaló szövetségeseikkel szemben, legyen szó a politikáról vagy a médiáról. 

A bevándorlás jó ugyan a gazdaságnak, ám súlyosbította az átlagember elbizonytalanodását. Az érkező idegenek testesítik meg azokat a homályos körvonalú erőket, amelyek veszélyeztetik a munkát és a megélhetést. Ugyanakkor a szélsőjobbos populistáknak már nincsenek erős kihívóik a balliberálisok között. A hagyományos jobb- és baloldal kétségbeesetten próbál rögtönözni, hogy lépést tartson a populistákkal.

Napjainkban a nagy választóvonal a nemzetek fölötti elitek és a tömegek között húzódik. Utóbbiak úgy érzik, hogy kimaradtak a globális buliból és felháborodásukat a közösségi médián, valamint az idegengyűlölő mozgalmakon keresztül fejezik ki. Veszélyes, új korszak ez, ahol a durva érzelmek elsöpörhetik a múlt igazságait. A globális elitnek intelligens válaszokat kell kidolgoznia. Addig is egyre inkább a sznob fiúkkal szembeni féktelen kirohanások szabják meg a politikát. 

Neubrandenburgi beszédében a német kancellár üzent azoknak az országoknak, amelyek nem hajlandók menekülteket befogadni – tudósít a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Merkel kiemelte, hogy továbbra is összeurópai megoldást szorgalmaz a válságban, ami a külső határok védelmét és a terhek igazságos elosztását jelenti. Mint mondta, az nem megy, hogy egy állam kijelentse: muzulmánokat nem veszünk át. Mert ha az európai politika pitiáner ügyekbe bonyolódik bele, akkor a világban sem fog előbbre jutni. A kormányfő némi csalódottsággal szólt arról a képről, amit jelenleg a kontinens mutat. Meg van azonban győződve arról, hogy minden ország a kárát látná, ha nem tudnak megállapodni. Úgy gondolja, hogy Európa, és vele együtt Németország is megerősödve kerül majd ki a válságból. 

A félelemnek köszönheti Németországban az idegenellenes Alternative für Deutschland, hogy lassan, de biztosan a harmadik politikai erővé lép elő, ám a hagyományos pártoknak meg kell őrizniük a higgadtságukat. Nem segít, ha elszigetelik a riválist – állapítja meg a Die Welt.

Az elemzés szerint a vetélytárs nem mutat náci, rasszista vonásokat, nem tervez puccsot, bár vezetőik között bizonyosan vannak olyanok, akik zavaros elméleteket hangoztatnak a völkisch tisztaságról és a külföldiek túlsúlyba kerüléséről. De különcök akadnak a többi pártban is, ám úgy tűnik föl, hogy az AfD sokáig tényező marad a német politikában. És nem kellene izgulni amiatt, ha a szavazók 10–15%-a egy idegenellenes csoportosulás mellé áll, amikor pár hónapon belül minden előkészítés és egyeztetés nélkül jó egy millió külföldi zúdul az országra? Hogy a párt ilyen körülmények között megerősödik, az a működő képviseleti demokrácia jele. A többi erőnek el kell tűrnie a bevándorlás-ellenes véleményt. 
A szomszédos államokban már évek óta sokkal lazábban viszonyulnak a jobboldali populizmushoz. Öt országban is hatalmon vannak az AfD-vel rokonságot mutató pártok: így Magyarországon, Dániában, Lengyelországban, Finnországban és Svájcban. Ausztriában a szociáldemokrata kancellár pánikszerűen erősíti a határokat, mert a sarkában liheg az FPÖ-s Strache. A cseheknél, a szlovákoknál és a románoknál a szocialisták egy az egyben átveszik az AfD nyelvét. A franciáknál lassan a Nemzeti Front az egyetlen valamire való ellenzéki párt.

A németek tévednek, amikor el akarják szigetelni konkurenst. Hiszen még a magyaroknál és a lengyeleknél sem fenyeget diktatúra, vagy politikai erőszak, bármennyire is méltatlan náluk a média és a polgárjogok korlátozása. Az olyan jobboldali konzervatívok, mint az Alternative für Deutschland, a politikai spektrum részét alkotják. 

(Forrás: Klubrádió)