Egyrészt tisztázandó, hogy mit értsünk érzésen. Másrészt kérdés: képes-e egy robot úgy működni (viselkedni), hogy azt gyanítsa a környezete: mintha a robotnak érzései lennének? Erre már lehet igenlő a válasz. Nemrégiben három tudományterület kutatója – Miklósi Ádám etológus (ELTE), Korondi Péter mérnök, egyetemi tanár (BME, MTA SZTAKI, a képen) és Kovács Szilveszter informatikus (Miskolci Egyetem) – arra szövetkezett, hogy ezt bebizonyítsa. Mintául a kutyának az ember iránt mutatott viselkedése szolgált.

A világon először magyar etológusok írták le tudományosan a kutya és gazdája közötti kötődést. Az etológusok szerint az állatok viselkedése nem teljesen véletlenszerűen alakult ki az evolúció során, mert mindig is megtalálhatók valamilyen konkrét túlélési célok. Feltételezhetően a kutyák hasonló céllal, a relatív táplálékbőség miatt alkalmazkodtak az emberhez. Így alakulhatott ki az állatvilágban egyedülálló, fajok közötti viselkedés, a kutya–ember -kötődés.

A kötődés fogalmát eredetileg a pszichológusok az anya–gyermek kapcsolatára dolgozták ki. Megfigyelhető, hogy a gyermek keresi az anyja közelségét, az anyjához fordul vigaszért, megnyugtatja őt a vele létesített kontaktus. Az 
anyától elválasztva azonban tiltakozik, sír, növekszik a stressz-szintje. Ha újra találkoznak, üdvözli az anyját, hozzábújik, majd rövid időn belül megnyugszik.

E viselkedési elemek a kutyánál is megfigyelhetők, és az emberi viselkedésnél talán könnyebben algoritmizálhatók, önthetők szabályokba. Ezért esett a választás egy kutyaszerű robotlény – a MOGI Robi – létrehozására. Fontos szempont volt továbbá, hogy a robotlény kellően gyors legyen, amit kerekek segítségével valósítottak meg. A lépegető robotok viszonylag lassúak, mert minden lépésnél meg kell oldani egy-egy bonyolult szabályozástechnikai problémát, a kerekeknél azonban ez jóval egyszerűbb. Ugyanakkor a MOGI Robi tudja mozgatni a fejét és a farkát csóválni, továbbá néhány alapvető tevékenységekre is alkalmas, például odamegy a gazdához, játszik, elkerüli az idegent stb. 

Működését a fuzzy-automata határozza meg; ez matematikai formába öntve tartalmazza azokat a szabályokat, amelyet az etológusok fogalmaztak meg. Például ha az idegen közel van és a gazda távol, akkor növekszik a kutya stressz-állapota. A matematikai képletben a gazda és az idegen távolságát pontosan meg kell adni, amit a rendszer kamerák képeiből nyer ki.

A MOGI Robi olyan kutatás eredménye, ahol az etológusok megfigyelték a kutyák kötődését a gazdájukhoz, az 
informatikusok algoritmizálták és programozták ezt a viselkedést, majd a mérnökök megépítettek egy robotlényt, 
amely noha nem kutya, ám viselkedésének néhány eleme hasonlít a kutyáéhoz, vagyis etológiai indíttatású minták 
alapján alkalmas a kötődéshez kapcsolódó érzelmi állapotok kifejezésére. A robotikában eddig egyedülállóan – új 
eredményként – létrejött az emberhez kötődő mesterséges egyed. Olyan intelligens térben mozog a robotlény, ahol 
kamerák képeiből nyerhető ki, hogy hol a gazda, az idegen, a labda és az elkerülendő akadályok. 

Jóllehet a MOGI Robinak (egyelőre) nincsenek érzései, de az intelligens tér irányításával úgy tud mozogni az adott szobában, farka csóválása közepette úgy tudja visszahozni a labdát, hogy azt az érzetet kelti: kötődik hozzánk. Örül, ha a közelünkben van, fél az idegentől, de vidám, ha játszhat velünk.