Kicsit zavaros a történet, méltó a Belvárosi Színház legújabb bemutatójához, az Egy fenékkel két lovat című produkcióhoz. Krimi lehetne, esetleg maffiák háborúja, az ország bitorlása hamis diplomával, de csak a szerelem mozgatja az ármánykodást. Egypetéjű ikrek lányalakja megölt fivére személyazonosságát veszi fel. Semmi nyelvvizsga, semmi doktori cím. A hal úszkál, a feje nem büdösödik. Szóval, uncsi. Ha valaki szeretne katartikus élményt felfedezni a két órán át tartó kavalkádban, az hozzon magával nagyítót, esetleg szerezze meg Anna nevét, email címét vagy facebook-hozzáférhetőségét. Ő az izgalom, a rejtély, egy pesti Mona Lisa kibomló hajjal, a maga titokzatos mosolyával.
Közeleg a nyár, melegebbek a napok, rövidebbek a szoknyák, és talán a producer Orlai Tibor is engedékenyebb. Eddig bármihez nyúlt is, a sikert, a közönséget fogta meg. Nemcsak darabot, értéket is választott. Minőséget. Újban a korszerűt, régiben az antikot és nem az ócskát. Az egy fenékkel két lovat csak a nevét viseli, nem az ízlését. Ebben a komédiában olykor a falusi búcsúban képzeli magát az ember, mézeskalács a szív, száz forint a zsákbamacska, igaz a hangszóróból nem Bódi Guszti, hanem a Beatles énekel, a standok között pedig az angol királynő sétál a kalapjában. Felismerjük, de nem értjük.
Egy olasz szerző, bizonyos Carlo Goldini a 18. században megírta a maga kedves bugyutaságát a Két úr szolgáját. A címszereplő, Truffaldino történetét heckelte meg Richard Bean, a dialógusban szegény alapot töltötték fel a 20. század második felét felidéző slágerekkel: lett, ami lett. Hamis gyöngy, igazi vásárfia. Ha szeretettel adják, elfogadható.
A színészet manapság nehéz mesterség. A tegnapi sok mára már nem elég, ha a szerep megköveteli, akkor zsonglőrködni, sprintelni, bukfencezni kell a színpadon, mellesleg énekelni, üvegpalackokon zenélni, és ha a szükség úgy hozza, rögtönözni. Az előadás rendezője, Pelsőczy Réka rálelt az örökmozgó, hiperaktív Nagy Dániel Viktorra. A többiek szelíd beletörődéssel veszik tudomásul ezt a leosztást. Nagy Dániel mellett nem játszik Lukáts Andor rutinja, bravúros gyorsaságú átváltozása, csupán csak látnivaló a lányok: Lovas Rozi, Rujder Vivien, Fodor Annamária formás lába, még igazi dekoltázs sincs, a címszereplő mellén mutatnak jól az izzadságcseppek. Ha túlzottan könnyednek mondanám a darabot, sokan védenék, hogy kell a tökönrúgás, a szellentés, az összefutás. Röhögni akar a magyar, sír a színházon kívül eleget. Ha dicsérném a komédia szellemességét, két-három poénját, a nagy káoszt egybetartó rendezését, akkor esetleg megvádolnának, hogy meccset néztem miszter Goldoni helyett. Pedig ott voltam, így ismertem meg Annát. Hogyan tudnék is a kalandjáról személyes élmény hiányában bármit mondani?
Anna tehát ült a helyén, amikor Francis, Nagy Dániel Viktor hangján éhségre panaszkodott, és a közönségtől kért ennivalót. Tudjuk, hogy mindez színjáték, két-három évente nemzeti konzultációra bíztatnak, a véleményünket kérik régen eldöntött témákban, nem tényezőnek, csupán hivatkozási alapnak tekintenek, tehát pontosan tudjuk, hogy aki a csokinkat kéri, az minimum édességgyáros. Mi, közéletben jártas színházlátogatók tehát beintettük a nemet, de Anna (vélhetően kezdő, tehát még manipulálható) megsajnálta a főszereplőt. Pedig még figyelmeztetést is kapott: „Nem kell a színpadi felkérést komolyan venni” ő jót akart. Zárójel: tessék tőle távol tartani a migránsokat! Anna felment a szereplők közé, a cselekmény részesévé vált. Őrizte a levesestálat, naivan segédkezett különféle javak beszerzésében, a nép egyszerű lányaként még mosolygott is azon, hogy rövid időn belül milyen sokat lehet lopni, aztán a történelem utolérte. Egy kicsit félre tolták, éreztették vele, hogy rosszkor van rossz helyen, és mint felesleges szemtanút eltüntették.
Még mindig nem ismerem a történet hátterét.
Beépített emberekről már hallottam, az interneten ezerrel nyomják, hogy jó a dolguk, ha megbetegszenek, „nálunk minden rendben” kórteremben fekszenek, időnként gyurcsányoznak. Szerepet játszanak, nem válogatnak, családot tarthatnak el. Tudom, színház a világ, nem kell ismerni minden szereplőjét, de a reményt nem adhatjuk fel, olykor mi, innen a mélyből is, odakerülhetünk a levesestál közelébe…
Richard Bean:
EGY FENÉKKEL KÉT LOVAT
Komédia zenével
Fordította: Zöldi Gergely
SZEREPLŐK:
Francis – Nagy Dániel Viktor
Charlie – Lukáts Andor
Rachel – Lovas Rozi
Stanley – Friedenthal Zoltán
Pauline – Rujder Vivien
Harry – Keresztény Tamás
Alan – Dékány Barnabás
Dolly – Fodor Annamária
Lloyd– Formán Bálint
Alfie, pincér – Lukáts Andor
Gareth , főpincér – Horváth Szabolcs
Közreműködik:
Boros Anna
és
Máthé Zsolt/Fehér Balázs Benő
Zenekar:
Bekvart és G. Szabó Hunor/Szabó Sipos Ágoston
Díszlet-jelmeztervező: Kálmán Eszter
Dalszövegek: Máthé Zsolt
Mozgás: Duda Éva
Zenei vezető: Wagner Puskás Péter
Plakát: Csáfordi László
Rendező munkatársa: Kis-Kádi Judit
Rendező: Pelsőczy Réka
Producer: Orlai Tibor