Budapesten először 1856. december 23-án gyulladtak ki a légszeszlámpák, az év végére 838 utcai gázlámpa égett a
városban. A gyors ütemű fejlődésnek köszönhetően 1885-re a gázlángok száma meghaladta a százezret, 1902-re pedig a háromszázezret. A közvilágítás működéséhez nem csak a vezetékek és lámpák karbantartására volt szükség, hanem mindennap meg kellett gyújtani, majd el is kellett oltani őket. Ezt a lámpagyújtogatók végezték, akik ugyanolyan jellegzetes alakjai voltak a korabeli utcaképnek, mint például az újságárus rikkancsok.
Bár hosszú ideig a gázvilágítás volt a közvilágítás főszereplője, sosem vált kizárólagossá, legnagyobb vetélytársává a villamos világítás lépett elő. Az elektromos világítás elterjedését 1881-ig korlátozta az Általános Osztrák Légszesz Társulat világítási monopóliuma, de később már párhuzamosan működött a két technológia, és nemcsak az alternatív, hanem az együttes használat is elterjedt. A századfordulón népszerűek voltak az olyan kétkarú lámpák, amelyeken egy keresztrúdra felül két gázlámpát, alul két villanylámpát szereltek.
A történelem viharai azonban a gázüzemű lámpákat sem kímélték, így napjainkra alig néhány maradt fenn az egykor oly jellegzetes, a városképet is meghatározó tárgyakból.
Hazánk nagymúltú közműcége, a Fővárosi Gázművek Zrt. a legújabb földgáz alapú technológiák meghonosítása és elterjesztése mellett kiemelt figyelmet fordít a gázszolgáltatás tárgyi emlékeinek megőrzésére is. E törekvés jegyében jött létre az az együttműködés, aminek eredményeként mostantól ismét földgáz üzemű lámpák fénye alatt sétálhatnak a fővárosi állatkert látogatói.
A Főgáz vezérigazgatója, dr. Bakonyi Tibor és a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója, Persányi Miklós professzor által felavatott gázlámpák megjelenésükben a gázvilágítás fénykorát, a múlt század 30-as éveit idézik, hiszen teljesen azonosak a kőbányai Magyar Fém- és Lámpagyár által 1931-ben gyártott lámpákkal, azonban belsejük a mai kornak megfelelő legmodernebb technikát rejtik. A Főgáz feladata nem ért véget a lámpák átadásával, hiszen karbantartásukról és a működésükhöz szükség földgáz szolgáltatásáról is a társaság gondoskodik.
A most átadott hét gázlámpákkal Budapest-szerte már száztizenhat gázlámpa szórja esténként fényét. A műemléki hűségű gázlámpákat az állatkert főkapujától a Pálmaház felé vezető sétányon állították föl. Ezen az útvonalon van ugyanis a leginkább szükség az éjszakai világításra. Bár az állatkert éjszaka rendszerint zárva tart, a nyáresti koncerteken, és számos más különleges esti rendezvényen a kertet behálózó sétányok közül éppen ezt a szakaszt használja leggyakrabban a látogató közönség. A sétaútnak a tó partján futó festői szakaszát Nadler sétánynak is nevezik, mivel mai formáját az 1930-as évek elején, Nadler Herbert igazgatóságának idején nyerte el. A tóparti sétány tehát éppen azokban az években készült el, amikor a műemléki gázkandeláberek eredetijét is gyártották.