Mindenekelőtt a DLA betűk jelentéséről: az angol „Doctor of Liberal Arts” vagy a latin „Doctor Liberalium Artium” (a szabad művészetek doktora) rövidítése, a PhD megfelelője a művészeti képzésben. Ez a tudományos fokozat csak a művészeti képzés területén szerezhető meg – áll a Wikipediában. Nagy Enikő 1991-ben végzett a Zeneakadémián kitüntetéses oklevéllel. Már tanulmányai alatt részt vett a világhírű Végh-vonósnégyes vezetőjének, Végh Sándornak a mesterkurzusán, és az ő meghívására a Camerarta Academica Salzburg tagjaként is fellépett. Számos turnén és hanglemez-felvételen közreműködött az együttessel. A Danubius, majd később a Camerata Budapest Vonósnégyessel tett turnék egyik legkiemelkedőbb eseménye Bartók hat vonósnégyesének bemutatása volt. Hangfelvételeket készített a többi között a Magyar Rádióval, a Bajor Rádióval, a Hungarotonnal és a Naxossal. Emellett tanított a Bartók Konzervatóriumban és a Zeneakadémián.

A Semmelweis Vonósnégyeshez fűződő baráti kapcsolata több mint húszéves. A csellista, Asbót Richard unokahúgaként, házi muzsikálások alkalmával rendszeresen beugrott kétbrácsás kvintetteket játszani, majd később segített a koncertekre felkészülésben, ahol gyakran közre is működik.

Nagy Enikő a zeneakadémiai évek alatt és azóta is nagyrészt a kamarazenélésben és az oktatásban tevékenykedik. Nemcsak a vonósnégyes, hanem a kamarazene irodalmának más hangszer-összeállítású területeit is jól ismeri. Érdeklődési köréhez tartoznak a 20. században komponált, ritkábban játszott kamarazenék, így Dohnányi Ernő alkotásai is. Az említett kvartettek tagjaival és más művészekkel együtt már a kilencvenes évektől kezdődően előadta Dohnányi vonós vonatkozású kamaradarabjait. Dohnányi néhány zenekari művével is sikerült közvetlen kapcsolatba kerülnie. Közülük az egyik legemlékezetesebb a Konzertstück, amelyben a szimfonikus hangzás és a kamarazene kapcsolódása, valamint a brácsa-tuttik kiemelt szerepe különösen sokrétűen bizonyítja Dohnányi kiváló hangszerelési képességét. A brácsaművésznő a művek elemzése és a hangversenyen szerzett tapasztalatokat hasznosítva arra törekszik, hogy a brácsa szerepét tágabb nézőpontból ismertessem meg a jövő muzsikusaival.

A február 24-i koncertre válogatott darabok részben összefüggnek a doktori értekezés témájával is. Dohnányi ugyanis feltűnően sokszor és sokféle módon szerepelteti a brácsát kiemelten, akár szólisztikusan, akár formai, funkcionális szempontból. Az op.10-es szerenád vonóstrióra az első, zenetörténészek szerint is vízválasztónak tekinthető darab Dohnányi életművében.

Az olasz „madrigál” szó a latin „matrialis” – anyától való – kifejezésből származik, zenei értelemben anyanyelvű vagy egyszerű, mesterkéletlen éneket jelent. Ennek a XX. századi átültetése Bohuslav Martinů: Három madrigál hegedűre és brácsára című műve.

Mihály András 1975-ben Lukács Pál brácsaművésznek ajánlotta Musica per viola con accompagnamento di pianoforte című darabját. Noha a mű nem hosszabb hét-nyolc percnél, a karakterek és az improvizációnak ható fordulatok megrendítően érzékeltetik egy mikrovilág történéseit.

Johann Nepomuk Hummel a bécsi klasszikus korszak kiemelkedő muzsikusa és zeneszerzője, Mozart tanítványa Esz-dúr brácsaszonátájával megírta azt a darabot, amely a Mozart-szonátákhoz fogható, briliáns mű a brácsára írott szonáták sorában.