Igénytelen vagyok, a lelkiismeretemmel nem beszélgetek, ismerőseim véleményére nem hallgatok, barátaim régóta nincsenek. Tehát, tessék mondani, mennyi, és én boldogan hozsannázok. Néhány ezres, na, jó, lehet százas, és nálam népszerű lesz minden kormányzati döntés, törvényes a trafik mutyi, bocsánat a kiskereskedelmi árusítóhelyek újraelosztása, történelemszemléletemben a felvilágosodást megelőzi a nemzeti konzultáció, és hogy a vezért szolgálhatom, lucskossá sírom meghatottságtól a papírlapot, a klaviatúrát pedig szarvasbőrrel törölgetem.
Ha nincs pénz, velem akkor is lehet beszélni. Csak a tökömet (lányok, nem tudjátok, ez hogy fáj) ne tessék szorongatni! Minek emlegetni, már a múlt a félredugás, az a csúnya ítélet, az a néhány akta az egykori szolgálatoknál. Itt vagyok, sok mindenre használhatóan.
Ha nem kell a dicséretem, mást is tudok. Például tüntetni. Azt, hogy mocskos libsik, skandálom cédurban és a-molban is. Egy kis olajozással még a gyurcsányozás is megy. És persze szavazok. Bárkire, bármikor.
Sportági szakszövetségekben (én aztán nem parázok), olimpia-pályázatban, felügyelő bizottságok kijelölésekor, én ott vagyok, csak a prés, a tököm körül enyhüljön!
Igazából megvagyok azzal büdös lefolyóval, a romos házfallal, és gyógyszer sem kell, mert élhetek. Csak egy pontos listát kérek, látom, sok az ülés, szeretnék idejében, minden szavazásra odaérni…