A legfontosabb, mint minden baj kockázata esetén, a megelőzés. Erdőn, mezőn jártunkban vegyünk föld hosszú ujjú ruhadarabokat, kenjük be magunkat rovarriasztóval. Hazatértünk után pedig vizsgáljuk át alaposan testünket.

Ha az óvintézkedések ellenére is kullancsot találunk bőrünkbe fúródva, mielőbb távolítsuk el. A legcélszerűbb eszköz a kullancscsipesz, ha nincs, akkor hagyományos csipesz vagy cérna is megteszi. Minél hamarabb eltávolítjuk a veszélyes élősködőt, annál kisebb az esélye, hogy kórokozó jut be a szervezetünkbe. Ne feledjük: a kullancs másodpercek alatt képes kiüríteni a béltartalmát, ezáltal fertőz. Tehát már a gyorsaság sem szavatol teljes biztonságot.

A legrosszabb, amit kullancscsípés esetén tehetünk, ha csavaró mozdulatokkal próbáljuk kitekerni az állatot testünkből, mert így a rovar ijedtében nyomban ürít, azaz fertőz. Ugyanígy tilos hegyes tárggyal, tűvel piszkálni, valamint olajjal, krémmel bekenni a kullancsot.

Fontos tudni, hogy nem mindegyik kullancs terjeszt betegséget, ugyanis alapvetően nem hordozzák magukban a Lyme-kórt okozó a baktériumot. Az ő szervezetükbe is a fertőzött állatok véréből jut be a kórokozó.

Miután a kullancsot kiszedtük, figyeljük az érintett testtájat 5–6 hétig. Bár a fertőzést nem könnyű észrevenni, a legalább 5 cm-esre megnövő, leginkább ovális alakú, kokárdaszerű bőrpír a csípés körül már gyanakvásra adhat okot. A Lyme-kór kórokozója a Borrelia burgdorferi baktérium, amely a bőrbe jutva szaporodni kezd, majd elterjed a testben és célba veszi a vesét, májat, az agyat és az ízületeket, valamint bejut a gerincagy-folyadékba. Oltás, sajnos, nincs a kórokozó ellen, a kullancsoltás kizárólag a vírusos agyvelőgyulladás ellen jelent védelmet.

A baktérium nemcsak kullancs, hanem egyéb vérszívók, például szúnyog által is bejuthat a szervezetbe.

A fertőzés első fázisában az influenzához hasonló tünetek – például izom- és ízületi fájdalom, hidegrázás, fejfájás, tarkómerevség – jelentkezhetnek. Ezek a tünetek azonban akár el is múlhatnak, és csak hónapok, évek múltán okoz súlyos bajokat, mint például szívizomgyulladást, szívritmuszavart, arcidegbénulást. A betegség legsúlyosabb szakaszában idegrendszeri zavarok mellett ízületi gyulladások alakulnak ki, amelyek elsősorban a térd ízületeit érintik.

A Lyme-kór vérvizsgálattal kimutatható. Hazánkban elsősorban antibiotikumos kezelést használnak gyógyítására; külföldön a hiperbár oxigénterápiát is bevetették ellene kiegészítő terápiaként.