…, valamint nemzetközi erők igyekeznek meggyengíteni a nemzetállamot, főként Magyarországon. A magyar népnek azonban joga van eldönteni, hogy akar-e befogadni migránsokat, és ha igen, kiket. Valójában azonban alig van menekült az országban, mert a kerítés megakadályozta a belépésüket, ami Orbán szerint siker. Ezúttal is szólt arról, hogy célzott támadások érik a keresztény és bevált értékeket.

Új viszont, hogy nyilvánosan megnevezte Soros Györgyöt, mint aki a nemzetállam ellen lép fel. Orbán szemében a Nyitott Társadalom Alapítvány áll minden emberi jogi aktivista mögött, aki menekülőket hoz Európába. A beruházó és adományozó ellen irányuló kijelentés a politikus elutasításának kifejeződése a hatalmat bíráló szervezetekkel szemben. Egyben valószínűleg válasz Soros szeptemberi cikkére, amelyben az üzletember azt fejtegeti, hogy Európa miként tudna rendezetten, emberhez méltóan és átfogóan reagálni az emberáradatra. 

„Gátlástalan” című kommentárjában az újság megállapítja, hogy Orbán Viktor most már nyíltan antiszemita a kampányai során. Pedig már eddig is mi mindenről fecsegett: az illiberális demokrácia előnyeiről, a nemzetközi baloldal támadásáról a kicsiny Magyarország ellen, az etnikai egyszínűség jogáról, az európai értékeket fenyegető iszlám elhárításáról. Most azonban megint csak felülmúlta önmagát és teljes joggal kiérdemli a gúnynevét, hogy ti ő a „Kis Putyin”.

Egyértelműen zsidóellenes komponenst kevert bele a saját összeesküvési elméletébe, amikor nekiment Soros Györgynek, a (zsidó) pénzügyi befektetőnek, akinek alapítványa Orbán szerint azért segíti a menekültek beözönlését a földrészre, hogy ily módon gyengítse a nemzetállamokat. Lehet a kijelentésen dühöngeni, lehet sírni, az ember rázhatja a fejét. Lehet azt mondani, hogy a magyaroknak tudniuk kell, kire bízzák rá az országukat. Lehet úgy gondolni, hogy bevándorlás-ellenes politikájával és a kerítéssel a kormányfő csak az unió gyengéit fedi fel, és csupán nevetségessé teszi az EU nacionalizmusait.

De: nem szabad tovább megtűrni, sőt védeni az európai néppártok közösségében azt az embert, aki rágalomhadjáratot folytat egy civil szervezet és annak alapítója ellen, méghozzá úgy, hogy azt Putyin nem csinálná különbül az „idegen ügynökök” elleni harcban. Ezúttal tényleg a közös értékekről van szó. 

A német közszolgálati csatorna, az NDR szerint Auschwitz óta a politikában van néhány ércbe öntött alapelv, így az, hogy nem szalonképes az, aki a zsidó világ-összeesküvésekről locsog. Aki ezt megszegi, azt a politikai elit elkerüli. Joggal, mert az ilyen elméletek csak a szélsőjobbos szégyensarokban tartoznak a jó modorhoz. Orbán Viktor most éppen ebben a szégyensarokban rendezkedett be otthonosan. Idáig az volt az üzenete, hogy a baloldali-liberális konspiráció tönkre akarja tenni a nemzeteket, évek óta a keresztény Európa megmentőjének szerepében tetszeleg, ideértve, hogy bástya a muzulmánok rohama ellen.

Ám retorikája mostanra megfelel annak, amit a Jobbik és az európai szégyensarok más szereplői hangoztatnak. A kerítést Schengen-bástyaként adta el a világnak. Magyarország, az európai éltanuló. Micsoda cinikus hazugság! A határzárral csupán egy valamit ért el: országát nagyjából megszabadította a menekültektől és destabilizálta a szomszédos államokat. 

Nem elég, hogy a magyar kormányfő évek óta tekintélyelvű államot épít, amelynek Európához kevés, Putyinhoz ellenben sok köze van. Orbanisztáni birodalmat alakít ki, amelyben az EU pénze a kegyencek zsebébe szivárog el. Olyan rezsimet, amelyben lábbal tiporja jog- és demokráciaérzékünket. Olyan országot, amelynek már félmillió magyar fiatal fordított hátat.

Tettei azonban következmények nélkül maradtak az unióban, részben az Európai Parlamentben lévő konzervatív barátainak köszönhetően. És most Soros György ellen uszít. Az ellen, aki a földrész keleti felén támogatja a civil társadalmat és egykor Orbán egyetemi tanulmányait is finanszírozta. Orbán most azt mondja, Soros pénzével gerjeszti a menekültválságot, márpedig ez zsidó, baloldali-liberális összeesküvés.

Színtiszta antiszemitizmus.

Ily módon a politikus átlépte a Rubicont. Aki ezt még összeegyeztethetőnek tartja az alapvető európai értékekkel, az semmit sem értett meg. Orbán már végérvényesen nem szalonképes Európában. 

Európai szolidaritás? Az meg micsoda? Ezt kérdezi az osztrák Die Presse vendégkommentárja, hangsúlyozva, hogy amíg a reálpolitikában és az emberek fejében ott vannak a 19. és 20 század nemzetállamai, addig a mostanihoz hasonló válságos időkben felbukkan a szűklátókörű meghátrálás és kirekesztés.

A szerző példaként említi, hogy Orbán Viktor az 1867–1918 közti időszak mintájára a magyar úri faj-politikáját folytatja. Rendőrök élelmet dobnak a menekültek közé, mintha azok vadállatok lennének. A fasiszta Jobbik büntetlenül grasszál a gárdával az országban, sarokba szoríthatja a romákat, gyakran antiszemita uszító propagandát folytathat. És az EU mindezt ártalmatlan figyelmeztetéssel veszi tudomásul. 

Közép-Kelet- és Délkelet-Európa népei még mindig a saját identitásuk megtalálásával, a normál életkörülmények megteremtésével, illetve a másik oldalon szélsőséges populista-nacionalista propagandával vannak elfoglalva. Az összeurópai szolidaritás épp ezért nem szerepel a szótárukban.

A közös értékek azonban a földrész nyugati felén sem számítanak együttes kincsnek. Épp ezért az EU-nak teljesen át kell alakulnia: fel kell számolnia a Tanácsot, mint a legbefolyásosabb testületet, erősítenie kell az Európai Parlamentet, létre kell hoznia a régiók kamaráját. A Bizottságnak, amelyet az egész kontinens által megválasztott elnöknek kell vezetnie, míg a biztosok személyéről nemzetek feletti szövetségeknek kell dönteniük, szóval, a Bizottságnak gyakorlatilag európai kormányként kell működnie. De csak a legfontosabb területeken, a többi rá kell bízni transznacionális szervezetekre. 

Minden azonban nem orvosolja a mostani menekültgondokat. De az erődépítés sem riasztja el tartósan az érkezőket, a bezárkózás inkább a gyengeségről és az elhibázott külpolitikáról árulkodik. Európa továbbra is köldöknézésbe merül, próbálja fáradságosan integrálni a menekülteket, a fokozódó szociális kiadások ellenére stabilan tartani a gazdaságokat. De talán belátható időn belül visszatér a fantázia, az akaraterő és a bölcsesség a miniszterelnöki hivatalokba. Ennek jelét e pillanatban ugyan nem látni, de ismeretes, hogy a remény hal meg utoljára! 

A mai teljes nemzetközi sajtószemle itt olvasható, tessék kattintani!