Forrás: infovilág – összeállítás, MI gyűjtés A hadviselés történetét időről időre olyan technológiai áttörések alakították át, amelyek teljesen új szabályokat hoztak a csatatérre. A puskapor megjelenése, a repülőgép vagy a nukleáris fegyverek mind ilyen fordulópontot jelentettek. Egyre több katonai elemző véli úgy, hogy a mesterséges intelligencia (MI) hasonló jelentőségű változást hozhat a 21. század hadviselésében. Az elmúlt évek konfliktusai – az ukrajnai háború, a közel-keleti hadműveletek, valamint az Egyesült Államok és Kína technológiai versenye – már most azt mutatják, hogy a mesterséges intelligencia nem csupán kutatási terület vagy kísérleti technológia. Az algoritmusok egyre inkább a modern hadseregek mindennapi működésének részévé válnak.
A csatatér digitális térképe
A mesterséges intelligencia jelenleg elsősorban a hadseregek információs és elemző rendszereiben kap szerepet. A modern háborúkban hatalmas mennyiségű adat keletkezik: műholdképek, drónfelvételek, rádióforgalom, radarjelek, valamint a nyílt forrásból – például közösségi médiából – származó információk. Ezek feldolgozása korábban emberek százainak munkáját igényelte. A mesterséges intelligencia azonban percek alatt képes olyan mintázatokat felismerni, amelyek korábban napokig tartó elemzést igényeltek.
Az amerikai hadsereg Project Maven nevű programja például AI segítségével elemzi a drónok által készített felvételeket, és azonosítja az ellenséges járműveket vagy fegyverrendszereket. Hasonló rendszereket használ Izrael is, ahol algoritmusok segítik a hírszerzési adatok feldolgozását és a katonai célpontok rangsorolását. Ukrajnában a mesterséges intelligencia már a frontvonal közelében is megjelent. Az AI-alapú szoftverek segítik a drónok navigációját, az ellenséges járművek felismerését, valamint a tüzérségi célpontok meghatározását. Nem véletlen, hogy több szakértő az ukrajnai konfliktust az első „AI-támogatott drónháborúnak” nevezte.
A drónforradalom
A mesterséges intelligencia egyik leglátványosabb katonai alkalmazása a pilóta nélküli eszközök gyors fejlődése. A modern harci drónok már képfelismerő algoritmusokat használnak, amelyek segítenek azonosítani a célpontokat vagy követni a mozgó objektumokat. Az úgynevezett „kamikaze drónok” – például az amerikai Switchblade vagy az izraeli Harop rendszerek – képesek felderíteni a célpontot, majd becsapódással megsemmisíteni azt. Bár ezek a rendszerek még nem teljesen autonómok, működésük egyre inkább az automatizált döntéshozatal irányába mutat.
A következő lépcsőfok a drónraj-technológia lehet. Ebben az esetben több tucat vagy akár több száz kisebb drón működik együtt, egymással kommunikálva és összehangoltan manőverezve. Az Egyesült Államok már kísérletezett olyan rajrendszerekkel, amelyek autonóm módon szervezik meg saját mozgásukat. Az ilyen rendszerek egyik stratégiai előnye, hogy rendkívül nehéz ellenük védekezni: ha egy raj több száz kis drónból áll, azok egyenként viszonylag olcsók, és könnyen pótolhatók.
Automatizált védelem
A mesterséges intelligencia már a légvédelemben is szerepet kapott. Az izraeli Iron Dome rendszer például algoritmusok segítségével számítja ki a beérkező rakéták pályáját, majd automatikusan eldönti, hogy szükséges-e elfogórakétát indítani. A döntés gyakran néhány másodperc alatt születik meg – gyorsabban, mint ahogy egy ember képes lenne végiggondolni a helyzetet. Hasonló automatizált rendszerek jelennek meg a tengeri hadviselésben is. Az Egyesült Államok Sea Hunter nevű autonóm hajója például személyzet nélkül képes tengeralattjárók felkutatására és követésére.
Technológiai verseny a nagyhatalmak között
Az MI katonai alkalmazása ma már a geopolitikai verseny egyik kulcsterülete. Az Egyesült Államok és Kína egyaránt hatalmas összegeket fektet AI-fejlesztésekbe. Az amerikai stratégiai gondolkodásban egyre gyakrabban jelenik meg az „algorithmic warfare”, vagyis az algoritmusokra épülő hadviselés fogalma. Kína katonai doktrínájában az „intelligensített hadviselés” kifejezést használják, amely a mesterséges intelligencia által vezérelt hadsereget jelenti. Egyes katonai elemzők szerint egy esetleges Tajvan körüli konfliktusban már kulcsszerepet játszhatnának az autonóm drónrajok, az AI-alapú felderítés és az automatizált döntéstámogató rendszerek.
A legnagyobb kérdés: marad-e ember a döntésben?
A mesterséges intelligencia katonai alkalmazása komoly etikai és jogi kérdéseket vet fel. A legtöbb ország hivatalosan azt hangsúlyozza, hogy a halálos erő alkalmazásáról mindig ember fog dönteni. A modern hadviselésben azonban a sebesség kulcskérdés. Az a fél kerülhet előnybe, amely gyorsabban képes észlelni az ellenséget, feldolgozni az adatokat és reagálni. Ebben a folyamatban az emberi döntéshozatal gyakran lassabb, mint az algoritmusok működése. Ezért egyes katonai stratégák szerint a jövőben megjelenhetnek teljesen autonóm fegyverrendszerek, amelyek emberi beavatkozás nélkül azonosítanak és támadnak célpontokat.
Új korszak a hadviselésben
A mesterséges intelligencia már most is alapvetően átalakítja a hadseregek működését. Az adatfeldolgozás, a felderítés, a logisztika és a fegyverrendszerek egyre nagyobb része válik automatizálttá. A következő évtized egyik kulcskérdése az lesz, sikerül-e olyan szabályokat és nemzetközi korlátokat kialakítani, amelyek mellett az új technológia nem vezet kontrollálhatatlan fegyverkezési versenyhez. Ha nem, akkor a jövő háborúi egyre inkább az algoritmusok, a drónrajok és az autonóm rendszerek konfliktusai lehetnek – olyan csatatereken, ahol az ember szerepe fokozatosan háttérbe szorul
